Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-07 / 49. szám
6 2oo8. december 7KRÓNIKA ‘Evangélikus Életéi Rendhagyó tanórák Két különleges kulturális program, ha úgy tetszik, rendhagyó tanóra is színesítette az elmúlt héten a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanrendjét. November 24-én, hétfőn a Budapesti Operabarát Egyesület Ifjú Operabarátok Köre látogatott a fővárosi intézménybe. Fülöp Zsuzsanna (szoprán), Gémes Katalin (mezvészcsapat 1996 óta viszi ily módon házhoz az operát. Evangélikus oktatási intézménybe most először látogattak.) Két nappal később - Babits születésének százhuszonötödik évfordulóján - már a gimnázium, pontosabban annak TüKörSzín-pad nevű színjátszó köre volt a vendég előadó, méghozzá a Petőfi IroPapageno szerepében Sárkány Kázmér (Mozart: Varázsfiivola) Kávéházi hangulat a Petőfi Irodalmi Múzeumban zoszoprán), Sárkány Kázmér (bariton), Szvétek László (basszus) és Kaposi Gergely (karmester) - Komor Ágnes hárfaművész kezdeményezésére és szervezésében, a Jedlik Ányos Gimnázium három diákjának közreműködésével - az evangélikus iskola tíz és tizennégy év közötti tanulóiban kívánt kedvet ébreszteni az opera iránt. Nemcsak népszerű Mozart-, Rossini- és Kodály-áriákat adtak elő, hanem a résztvevők játékos bevonásával néhány kulisszatitkot is lelepleztek. (A műdalmi Múzeumban. A diáktársulat tagjai Nyugat kávéház című irodalmi összeállításukkal álltak (vagy inkább ültek) a Károlyi-palota dísztermének dobogójára. Egyórás műsorukban - Korompayné Sebestyén Nóra tanárnő rendezésében, Bence Gábor zongorakísérete mellett - a száz éve indult folyóirat szerzőinek, így például Ady Endrének, Karinthy Frigyesnek, Szabó Lőrincnek, Tóth Árpádnak az írásaiból-költemé- nyeiből „szemezgettek”. ■ Vitális Judit felvételei ISTENTISZTELETI REND f 2008. december7. Advent 2. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Jak 5,7-n; Mai 3,1-70. Alapige: Lk 13,6-9. Énekek: 142., 133. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Károlyfalvy Zsolt; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Péter; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) iványi Miklós; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. dr. (Tamás-mise) Varga Gyöngyi; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (úrv., vespera) dr. Blázy Arpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Károlyfalvy Zsolt; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV.,Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. n. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; du. 5. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknemé Puskás Sára. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Ősbemutató a hegyvidéki biblianapon Pokomi Zoltán polgármester a pódiumbeszélgetésen részt vevő püspökök társaságában meggyújtja az adventi koszorú első gyertyáját Adventi gyertyagyújtással zárult november 29-én az a biblianap, amelyet Budapest XII. kerületének önkormányzata szervezett Csörsz utcai művelődési központjában. A programokban gazdag hegyvidéki napon - egyebek mellett - bibliaismereti vetélkedő és egy pódiumbeszélgetés is méltán tartott számot sokak érdeklődésére. Ez utóbbin dr. Szabó István református, dr. Udvardy György katolikus és dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A beszélgetést Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke moderálta. Este 7 órakor került sor a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Evangélium Színház ősbemutatójára. Udvaros Béla rendező Tóth-Máthé Miklós Zsoltárok és zsoldoskapitány című egyfelvonásos darabját állította színpadra. A Lénán László, Buzogány Márta, Mécs Károly és Varga György által előadott műben a 16-17. században élt zsoltárfordító, nyelvtan- és szótáríró, Szenczi Molnár Albert életébe nyerhettek bepillantást a nézők. (A továbbgondolásra késztető, izgalmas darabra lapunkban visszatérünk.) ■ -BZsIhász Lajos emlékezete ► Száz éve hunyt el a Dunántúli Egyházkerület egykori felügyelője, Ihász Lajos, aki egyháztörténeti jelentőségét számtalan jótéteménye mellett leginkább végrendeletével alapozta meg. Ebben ugyanis - mintegy megkoronázva áldásos munkásságát - a kerületre hagyta háromezer holdas lőrintei birtokát. Ihász Lajos nevezetes családok sarjaként 1850. június 12-én született a Veszprém megyei Hathalmon. Nagybátyja volt Ihász Dániel ezredes, Kossuth emigrációbeli társa, anyja révén pedig az egyik legősibb soproni famíliával, az Annerekkel állt rokonságban. Ajkai gyülekezeti felügyelőként kapcsolódott be 1882-ben az egyház munkájába. Szerepvállalásában a családi példa és a társadalmi rang vezette. Apja és egyik'nagybátyja mint nagybirtokosoka bakonytamási gyülekezet felügyelőiként tevékenykedtek hosszú éveken át, s ezalatt jelentős anyagi és természetbeni támogatást nyújtottak nemcsak a helyi gyülekezetnek, hanem szülőhelyük, Nagydém evangélikus közösségének is. Ihász Lajos tehát azon az ösvényen indult, melyet felmenői tapostak ki, de jóval meghosszabbította útját. Rövid élete folyamán felügyelőként az egyházigazgatás minden lépcsőfokát megjárta: gyülekezetben Ajkán és Bakony- tamásiban, majd a Zalai Egyházmegyében. Legutoljára a Dunántúli Egyházkerület választotta meg felügyelőjének, miközben ugyanitt a szegény gyülekezetek segélyezését ellátó gyámintézet világi elnökeként is szolgálta egyházát. Ekkoriban írta róla egy lelkész: „Ihászunk áldott lelkű, istenes ember. Sok kellene nekünk e fajtából.” Az anyagiak terén megmutatkozó áldozatkészségét először 1886-ban juttatta kifejezésre. Ekkor különféle egyházi célokra tett alapítványai elérték a kétezer forintot. (Megjegyzem, hogy 1894-ben a bakonytamási lelkész éves fizetése negyvenkét forint volt!) Felelősségérzetét és példás ügyszeretetét a gyakorlatban először a filoxéravész miatt elszegényedett zalai gyülekezetek segélyezésekor mutatta meg. Túl ezen sorra járta az elkeseredett szótól zajos falvakat, előadásokat tartott, lelket öntött a csüggedőkbe. A gyámintézeti elnökségnek köszönhetően a kilencvenes évektől több külföldi kiküldetés lehetősége nyílt meg előtte. 1897 őszén részt vett és felszólalt a Gusztáv Adolf Egylet Berlinben tartott éves főgyűlésén. Sajnálatos, hogy beszámoló helyett itt védőbeszédet kellett tartania. Ebben az időszakban ugyanis erdélyi szász újságoktól Németországba átszivárgott rosszhiszemű álhírek mérgezték az egylet és a magyar gyámintézet viszonyát, azt állítva, hogy utóbbi a támogatások odaítélésében etnikai alapon részrehajló. Az előzőekben vázolt munkásság fényében nem meglepő, hogy a korábbi egyházkerületi felügyelő, Szentmártoni Radó Kálmán halála után tartott választást 1899-ben Ihász nagy fölénnyel nyerte meg. (Negyvenhárom szavazattal kapott többet, mint a másik négy jelölt együttesen.) Sikerében azonban az erős kezű Gyurátz Ferenc püspöknek is jutott némi szerep, hiszen amellett, hogy Ihász beleillett egyházszervezési koncepciójába, még mély barátság is fűzte hozzá. Gyakran tett látogatást birtokain, Lajos- nap nem múlhatott el a részvétele nélkül. Első találkozásukra elvileg már 1865-ben sor kerülhetett, amikor Ihász hatodikos gimnazista, Gyurátz pedig végzős teológus volt Sopronban. 1874- ben a bonyhádi kerületi gyűlésen mindketten a Veszprémi Egyházmegye küldöttei voltak, később együtt elnökös- ködtek a Dunántúli Gyámintézetnél. A beiktatása előtti napokban levelet írt püspökének, melyben felügyelősége idejére évi kétezer koronát ígért a kerületnek. 1908-ban bekövetkezett haláláig így összesen tizennyolcezer korona folyt be tőle a kerület pénztárába. A pénz azonban önmagában soha nem elégséges tényező, hamar szétforgácsolódhat az ellentétes érdekek küzdelmeiben. Szerencsére ezektől mentes volt az a rövid idő, melyet együtt töltöttek a kerület élén. A gyámintézeti közös elnökség idején kialakult együttműködési készségük, barátságuk, békés egyetértésük kisugárzott az egész kerületre. Még a legnagyobb vitákat kiváltó ügyet, a kőszegi leánynevelő kérdését is sikerült méltósággal rendezniük, szép példáját adva az élő hit működésének Felügyelősége kezdetén a legnagyobb feladatot ennek az evangélikusság fennmaradása szempontjából létfontosságúnak tekintett intézetnek a megerősítése jelentette. Az építkezésből adódott jelentős tartozások ellenére ők Gyurátzcal a jövőbe tekintettek. 1901-ben húszezer koronáért saját felelősségükre vásároltak meg egy szomszédos ingatlant, mert a fejlesztés úgy kívánta. Ihász Lajosnak földbirtokai révén nyílt lehetősége ilyen mértékű adakozásokra. Kiváló gazdaként mintagazdaságokat hozott létre, melyek szakmaiságukkal és küllemükkel egyaránt a legel- ismerőbb szavakra ragadtatták vendégeit. Tenyészmarháit az ezredéves kiállításon kiállítási éremmel, terményeit az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A mezőgazdaság területén végzett munkája elismeréséül a király a maga alapította Ferenc József- rend lovagkeresztjével tüntette ki. Számára a legnagyobb elismerés mégsem az uralkodó, hanem Jókai Mór szájából hangzott el, aki egyik hathalmi látogatása idején búzavirágot ajándékozott volna unokahúgának, Ihász Lajosné Jókay Etelkának, de a házigazda rozstáblája’oly tiszta volt, hogy a híres vendég csak tüzetes keresgélés után lelt néhány szálat. Ezek a látogatások valódi felüdülést jelentettek a második házasságának elfogadtatása miatt őrlődő idős írónak. „Nem tagadhatom, hogy a rokonaim iránti vonzalom nálam is eleven, s ahogy engemet nőmmel együtt Hathalmon az én mintaszerű előképem, Károly bátyám, az én kitűnő derék sógorom, Ihász Lajos és neje, legszeretetreméltóbb húgom, Etelka s a nők és jellemek legtökéletesebbike, Mari húgom, özv. Peti Józsefné, sőt a mi feledhetetlen Móricunk kedves fia, Miklóska fogadtak, az az én életem legkedvesebb emlékei közé tartozik" - írta egyik levelében. 1906-ban a bonyhádi egyházkerületi gyűlésen Ihász rámutatott a katolikus báró Baldácsy Antal példájára, aki harminc évvel korábban nyolcezer holdas birtokot hagyott a protestáns egyházakra. Hallgatóságának ekkor még nem volt tudomása arról, hogy a példakövetésben magát állította első helyre 1903-ban elkészített végrendeletével. Beszédében van egy mondat, amely annak ismeretében válik lényegessé, hogy egészségi állapota miatt több gyűlésen már nem tudott részt venni: „Lélekemelő gondolat és boldogító tudat: mások szegénységén segíthetni és nemes törekvéseik kiviteléhez anyagi támogatással hozzájárulhatni.” Ez volt az az elv, amely őt mindig vezette, s az említett körülmények alapján leszögezhetjük: ott, akkor ebben az egy mondatban tudatosan vagy akaratlanul, de szellemi végrendeletét is megfogalmazta. A következő két évben betegség és felgyógyulás váltotta egymást az életében rövid időszakokon belül, mígnem 1908. december 6. hajnalán Teremtője magához szólította mennyei hazájába. Emlékét ez év szeptember 20-a óta bronzrelief őrzi a bakonytamási evangélikus templomban. ■ Németh Tibor
