Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-07 / 49. szám
4 2008. december/. KERESZTUTAK "Evangélikus ÉletS Olvasszuk fel Magyarország legnagyobb jégszívét! Első ízben adott át díjat az „önzetlen szolgálatért” az ökumenikus segélyszervezet ► „Olvasszuk fel Magyarország legnagyobb jégszívét!” - ennek a mottónak a jegyében indult útjára november 27-én, immáron 13. alkalommal Magyarország legnagyobb pénzadománygyűjtő akciója, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) felhívása. Mint minden évben, idén is az advent előtti utolsó csütörtökön rendezték meg az ünnepélyes megnyitót, ezúttal azonban több szempontból is rendhagyó formában. 2008-ban először fordult elő ugyanis, hogy az eseménynek egy nyitott helyszín, méghozzá a városligeti műjégpálya adott otthont. Az újítás alapötletéül a mottóban is olvasható jégszív szolgált. A gyűjtést már évek óta fémjelző törött mézeskalács szív mellett ugyanis idén a segélyszervezet felkérésére az IceLine Kft. egy valódi jégből kifaragott szívet készített, melynek jelképes felolvasztása - a rászorulók iránti felelősségvállalás, a szolidaritás és összefogás érdekében a szívek felmelegítése - a segélyszervezet elsődleges célja idén. És ha már műjégpálya, akkor természetesen a korcsolyázás sem maradhatott el: délelőtt tíz órától a szervezet két jószolgálati nagykövete, ár. Lévai Anikó és Kovács Kokó István, valamint a Sylvester János Protestáns Gimnáziumból érkezett önkéntes diákok invitálták korcsolyázni a szervezet társintézményeiből érkező hátrányos helyzetű gyerekeket. A sajtótájékoztatón Lehel László evangélikus lelkész, a MOSZ igazgatója nyitotta meg ünnepélyesen az adomány- gyűjtést. A „jégszív felolvasztására” kért minden lakost, hiszen elmondása szerint a felebaráti szeretet csodákra képes, s általa segíthetünk leginkább azon embertársainkon, akiknek több lelkierőre van szükségük a mindennapok túléléséhez. Szavai után Kovács Kokó István és lelkes gyermek segítői - akik a segélyszervezetnek a családok számára fenntartott átmeneti otthonaiból érkeztek - egy fáklyával valóban megolvasztották a hatalmas jégszívet. A folytatásban Molnár-Bánffy Kata, a Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Mól) szponzorációs vezetője mondott néhány elismerő szót a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetről. Kiemelte: sikeres együttműködésük elsődleges oka az, hogy értelmes, komoly, sokrétű munkát tudnak együtt végezni a szervezettel. Az idei adventi adománygyűjtés során az ország kétszáz legnagyobb Mol-töltőál- lomásán találhatók meg a MOSZ csekkes felhívólevelei. Egy újabb rendhagyó esemény következett ezután: a segélyszervezet által hagyományteremtő szándékkal alapított, Az önzetlen szolgálatért nevet viselő emlékdíjat adták át Lévai Anikónak. A nagykövet asszony több mint tíz éve segíti felelős helytállásával, kitartásával, hűségével és közvetlen, kreatív személyiségével a MOSZ munkáját. Ezért vehette át Lehel Lászlótól és Szent-lványi Ilonától, a szervezet felügyelőbizottságának elnökétől a Boldizsár Zsuzsa iparművész által készített kerámiát. Az alkotás két kéz összefonódásával szimbolizálja azt az összefogást és gondoskodást, melyet a nagykövet asszony és a segélyszervezet együttműködése képvisel, és amely a szervezet és a rászorulók közötti kapcsolat jelképe is egyben. A kitüntetést megköszönve Lévai Anikó elmondta többek között, hogy elsősorban nem a saját érdemének tudja be segítő munkájának eredményességét, hanem egy nagyobb közösségének, az adományozókénak, akiknek a segítsége nélkül az ő segítő szándéka szándék maradna csupán. Emellett a szervezettel való további közös munka mellett kötelezte el magát, hiszen egy ilyen kapcsolat akkor gyümölcsöző, ha hosszú távra szól. Míg a MOSZ átmeneti otthonaiból - Szolnokról és Miskolcról - érkezett gyerekek önfeledten forró teáztak, mézeskalács szíveket majszoltak, vagy az önkéntes diákokkal karöltve továbbra is korcsolyáztak a jégpályán, a sajtótájékoztató fogadással zárult a kitüntetett tiszteletére. A műjégpálya kávézójában dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke pohárköszöntőjében méltatta Lévai Anikó tevékenységét. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet adventi adománygyűjtő akcióját idén is több hazai híresség támogatja: Keresztes Ildikó énekesnő, Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő és Besenyei Péter írjűre- pülő-világbajnok. A segélyszervezet advent első vasárnapjától december 31-ig várja az adományokat, remélve, hogy együttes erővel sikerül megolvasztani Magyarország „legnagyobb jégszívét”. Interneten a www.segelyszervezet.hu és a www.szeretet.ehseg.hu oldalon, míg postai csekken a 11705008-20464565-ös ado- mányszámlaszámon lehet a támogatást eljuttatni a MÖSZ-höz. Csekkek megtalálhatók az ország kétszáz legnagyobb Mol-kútján. B Kovács Vera Egykori amerikai ösztöndíjasok találkozója Budapesten A hidegháború végén, az 1985-86-os tanévtől kezdve volt egyházunknak lehetősége arra, hogy ösztöndíjas tanulmányokra az Amerikai Egyesült Államokba küldjön lelkészeket és teológusokat. Az elmúlt huszonhárom évben közel harmincán tanulhattak teológiai szemináriumon Chicagóban, Columbusban, illetve másutt. Az egykori ösztöndíjasok november 25-én találkozóra gyűltek össze az északi kerületi püspöki hivatalban. B Czöndör István Nem csak amíg a készlet tart Püspökök és teológusok a Biblia évéről ► Végéhez közeledik a Biblia éve 2008 elnevezésű ökumenikus programsorozat és médiakampány; ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szentírás üzenete máskor kevésbé lenne aktuális, mint idén. Ez a gondolat akár a mottója is lehetett volna annak a pódiumbeszélgetésnek, amelyet a Szegedi Református Egyetemi Lelkészség szervezésében a Szegedi Köiéleti Kávéház novemberi programjának keretében rendeztek meg Sokarcú Biblia - Kerekasztal-beszélgetés a Biblia évének tapasztalatairól címmel. A négy felekezet képviselőjének részvételével tartott disputára november 25-én a szegedi Honvéd téri református templomban került sor. Résztvevői a dr. Bölcskei Gusztáv református püspököt képviselő Csorna Áron lelkész, a Magyarországi Református Egyház (MRE) szóvivője, Gáncs Péter evangélikus püspök, dr. Imrényi Tibor ortodox teológus és dr. Kiss-Rigó László római katolikus püspök voltak. A beszélgetést dr. Szalay István matematikus, volt egyházügyi államtitkár moderálta. „Miért pont 2008?” tette fel a kérdést Szalay István, remélve, hogy a felekezetek képviselői feltárják az évválasztás apropóját. Gáncs Péter őszintén rávágta: egyikük sem tudja igazán, miért ezt az évet jelölték ki. Egyszerűen szerették volna egy jól szervezett sajtókampánnyal megszólítani az embereket, hogy közelebb hozzák őket a Szentíráshoz - a könyvek könyve olyan érték az egyházak kezében, amelyre fel kell hívni a figyelmet. A Biblia népszerűsítését célzó média- kampánynak német nyelvterületen komoly hagyományai vannak; e példákból sok ötletet merítettek. Kiss-Rigó László hozzátette: bár 2008-at Szent Pál évének hirdette meg a Vatikán, de amikor a Biblia évét elindították, még nem tudtak erről a kezdeményezésről. Csorna Áron nyomatékosan rámutatott, hogy a Biblia évét beharangozó sajtótájékoztatón minden elképzelést felülmúló volt az érdeklődés, és a médiamunkások tömege is jelezte: a magyar társadalomban időszerű volt ez a kampány. Gáncs Péter egy korrekciót is „végrehajtott”, a kezdeményezést népszerűsítő óriásplakáton ugyanis csak a katolikus, az evangélikus és a református egyház neve szerepelt, azonban az ortodox és a kisebb protestáns egyházak (baptisták, metodisták, kisegyházak) révén jóval szélesebb hátteret tudhat maga mögött az eseménysorozat. Csorna Áron a református felekezet részéről kötelességének érezte a Magyar Bibliatársulat központi, szerepének és szervezőmunkájának kiemelését; a társulat külön honlapot is indított a Biblia-év programsorozatának követhetősége és tapasztalatainak összegyűjtése céljából. A médiakampány eredményességének kérdését boncolgatva a beszélgetés résztvevői egybehangzóan állították: nem lehet - de nem is kell - statisztikai adatokkal, egzakt mérésekkel kimutatni a Biblia évének eredményességét. Ez nem „amíg a készlet tart” jellegű kereskedelmi akció volt, a Szentírásnak nincs nagyobb aktualitása idén, mint bármikor máskor volt vagy lesz. A tapasztalható eredményekről szólva Kiss-Rigó László elmondta: nagyon sok hívő, vallásos ember került közelebb a Bibliához. Gáncs Péter hozzátette, az egyházon kívül élő emberek felé tett lépésnek tekinthető például az, hogy a kampánnyal együttműködve - politikai hovatartozástól függetlenül, esetenként baloldali - önkormányzatok a területükön lévő oktatási intézmények Rákjainak Bibliát ajándékoztak. Az egyházak számára ugyanakkor óriási felelősség, hogy azt a Bibliát, amely most már sokkal inkább az emberek kézében van, mint egy évvel ezelőtt, megtanítsák jól olvasni. „Hogyan olvasod?” A kerekasztal-beszélgetés alapkérdéséről szólva Imrényi Tibor rámutatott: a Bibliát jól olvasni elsősorban imádkozó lelkülettel és az „emmausi módszerrel” lehet. Az úton lévő emmausi tanítványok ugyanis még nem hívők és nem keresztények. Áz emmausi út tapasztalatából kiindulva kell olvasnunk ma is a Bibliát, mert ezen az úton válnak az emmausi tanítványok Krisztus-hívőkké - csak a feltámadott Jézussal való találkozás világítja meg számunkra a Szentírás értelmét. Gáncs Péter ehhez kapcsolódva hozzátette: az emmausi az egyetlen ma hitelesen használható missziói modell; Krisztus nem a templomokban várja a híveket, hanem kint van az úton, és együtt járja az utat a csalódottakkal és keresőkkel. Ma Magyarországon ez különösen aktuális, mert egyre többen vannak ilyen helyzetben, és számukra sok mondanivalójuk van az egyházaknak. B Petri Gábor Dr. Imrényi Tibor, Gáncs Péter, ár. Kiss-Rigó László és Csorna Áron Egy szimbolista látomásai Ferdinand Hodler életmű-kiállítása a Szépművészeti Múzeumban Ferdinand Hodler neve evangélikus szempontból a hannoveri városházán látható történelmi tablóképe miatt jelentős. O volt az a művész, aki Hannover történetének egyik legemlékezetesebb pillanatát megörökítette. 1533-ban a város patrícius származású, konzervatív városatyái nem akarták felvenni az evangélikus hitet. Erre a szóvivő a piactéren felszólította a polgárokat, hogy tegyék fel a kezüket azok, akik szeretnének evangélikusok lenni. Olyan sokan tették fel a kezüket, hogy a tanácsnak meg kellett hajolnia az akaratuk előtt, és a tanácsosok ezután elhagyták a várost. A képnek, mely ezt az eseményt hivatott ábrázolni, Hodler az Egyetértés címet adta. A szimbolista művész szinte egész életművét felvonultató kiállítás egyébként azért is különleges élmény, mert Hodlernél művészet és személyes sors jól követhetően fonódik egybe, vagy hat egymásra. Ahogy időrendben halad az ember, és veszi szemügyre az egymást követő képeket, egészen közelivé válnak számára a Hodler életét meghatározó események. Különösen megrendítőek a feleségének, Valentine Godé-Darelnek a betegségével, haldoklásával és végül elhunytéval szembesítő alkotások. A paralellizmusok Hodler specialitásai. Ezek közül érdemes megemlíteni az Eurythmia című képét, melyen öt férfi halad egy köves, avarral borított úton. Az öt figura mind ugyanazt az elmúlásképzetet illusztrálja. Hodler a kép kapcsán így vall a halálról: „A halál úgy közelít hozzánk, hogy életünk minden egyes pillanata egy szép nyugodt mozdulat és egy azzal ellentétes másik. Egész életünket ez tagolja, ez ad neki valami egészen másfajta ritmust. A halál gondolata roppant erővé válik, ha tudatában vagyunk mindennek... Csak meg kell nézni az Eurythmiát! A mával - különösen is igaznak érezzük azt, hogy csak a gyászoló hihet igazán. És C. S. Lewis nyomán valahogy így fogalmazhatjuk meg ennek lényegét: e világi szenvedéseink és gyászunk talán az férfiak, akik szembemennek a halállal: ők megértették, mit jelent szellemi erővé változtatni a halált.” A gondolat elsőre talán túlzó. De hadd emlékeztessek arra, hogy a Luther- rózsa kellős közepén egy fekete kereszt van, melyről Luther azt mondta: „A kereszt legyen fekete, mivel megöl, és kell, hogy fájjon is! De a szívet meghagyja saját színében. Mert a keresztre feszítettben való hit által élhet az igaz ember.” Hodler festményeit szemlélve - akinek sokszor kellett szembenéznie a halállal és szerettei elvesztésének fájdala görbe tükör, melybe tekintve bepillanthatunk abba az országba, ahol nem lesz többé sem könnyhullatás, sem fájdalom. B Réz-Nagy Zoltán Egy szimbolista látomás - Ferdinand Hodler életmű-kiállítása. Szépművészeti Múzeum, Budapest XIV., Dózsa György út 41. Nyitva december 14-ig, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között, csütörtökön a Múzeum+ rendezvények keretében 22 óráig. További információk a szepmuveszeti.hu honlapon.
