Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-30 / 48. szám
4 2oo8. november 30. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS m A Szentírásra fókuszálva Kiállításmegnyitó az Országos Széchényi Könyvtárban •«( Folytatás az i. oldalról A kiállítási anyag három nagy egységre tagolódik. Az első a nyomdászat megindulásáig öszszegzi a kéziratos korszak fejleményeit. Bemutatja a hazai latin és a legszebb magyarságú biblikus kódexek híres példányait, az úgynevezett huszita Bibliák közé tartozó Bécsi vagy a Jordánszky- és az Érdy-kódex mellett könyvtáraink legrégibb válogatott Vul- gata-kéziratait. A reformáció korától a kronológiai rendet is figyelembe véve sorjáznak a jeles hazai bibliafordító műhelyek - Kolozsvár, Debrecen, Vizsoly, Nagyszombat - munkái. Az erazmista, protestáns, illetve katolikus kiadványok mellett külön egységet képviselnek az izraelita és ortodox fordítások- remekmívű egyházművészeti tárgyak társaságában. A 2009 márciusáig látogatható kiállítás középpontjában a szakrális tereknek, befejező egységében pedig az iskoláknak a biblikus műveltségre gyakorolt hatására látható egy-két példa. A magyar történelem és művelődéstörténet számos nagy alakjának egykori tulajdona, így például Janus Pannonius io. századi görög Bibliája vagy Balassi Bálint családi Szentírása is megtekinthető. A nyitva tartás ideje alatt színes programok várják az érdeklődőket, főként az ifjabbakat, akik az előtérben saját kódexlapokat készíthetnek, bábozhat- nak, vagy belerajzolhatják kedvenc történetüket a látogatók képes Bibliájába. A könyvtár térképtára egy szatellitkiállítás keretében bibliai térképek történetét mutatja be. A Biblia éve 2008 programsorozat - azon belül is az Országos Széchényi Könyvtár bibliakiállítása - elnyerte a 2008 - a kultúrák közötti párbeszéd európai éve magyar- országi ötletpályázatának hivatalos programja megtisztelő címet. ■ Boda Zsuzsa A „Biblia Sacra Hungarica - A könyv, mely örök életet ád" című kiállítás 2009. március végéig hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg az Országos Széchényi Könyvtárban (Budavári Palota F épület). HIRDETÉS szeretet.éhség. Számlaszám: 11705008^20464565 Kérésére csekket küldünk! (06-1) 208-4932/101 A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hazánk egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert segélyszervezete. Munkánk során az idei évben is több mint 200 ezer alkalommal segítettünk hozzáértéssel és szeretettel a hátrányos helyzetű családokon és gyermekeken - nemre, nemzetiségre, vallásra és világnézetre való tekintet nélkül, a rászorultság elve alapján. Kérjük, csatlakozzon hozzánk, és adományával segítse munkánkat! Köszönjük! on-line adományozás www.segelyszervezet.hu Velünk egy jobb Világért! Csatlakozzon hozzánk! Vándorló Bibliák ► Helyi programból fél éven át utazó vándorkiállítássá nőtte ki magát a pusztaföldvári kezdeményezés. A Bibliatéka című tárlatot tizenhárom településen összesen tizennégy helyszínen tekinthették meg az érdeklődők. Lászlóné Házi Magdolna evangélikus lelkészt akkor kérdeztük, amikor a kiállítási anyag visszaérkezett az utolsó helyszínről Puszta- földvárra.- Mi volt a céljuk a kiállítás megrendezésével?- Már az év elején megfogalmazódott bennünk, hogy a Biblia éve sorozatnak csak akkor van értelme, ha nemcsak központi programokkal hívják fel a figyelmét az egyházak a Szentírás szerepére, hanem mi magunk is megrendezzük a saját Bibliaévünket. Ezért állítottuk össze kiállításunkat. Elsősorban az általam pásztorolt gyülekezetek saját köteteit akartuk bemutatni, de a több hónapos kutatás közben gyülekezeti tagok, lelkész kollégák és szomszéd egyházközségek is felajánlották segítségüket.- Honnan érkeztek a kiállított darabok?- A legtöbb - különféle kiadású, több tucat nyelven íródott - Bibliát Liptákné Gajdács Mária békéscsabai lelkész testvérem bocsátotta rendelkezésünkre. Sok érdekességet kaptunk Kövesdy Zsolttól, aki a kiállítás összeállításakor a hozzám tartozó Magyar- bánhegyes plébánosa volt, és több érdekes kötet érkezett az orosházi és a szarvas-ótemplo- mi gyülekezettől.- Hogy lett a helyi programból a Dél-Alföldet bejáró kiállítás?- Akik hozzájárultak a kiállítási anyaghoz, azt kérték, hogy feltétlenül vigyük el hozzájuk is a gyűjteményt. Aztán sorban érkeztek a telefonok különböző településekről, hogy hallottak a kezdeményezésről, és szívesen otthont adnának a tárlatnak.- A Bibliák mellett a Szentírás történeté is megismertették a látogatókkal...- Igen, összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a Biblia eredetéről, az egyes könyvek keletkezéséről, a magyar fordítások történetéről. És nemcsak történelmi személyiségeknek a Bibliáról írt gondolatait osztottuk meg a látogatókkal, hanem kérésünkre közéleti emberek is elküldték vallomásukat a Szentírásról. így került a kiállítási paravánra többek között a híradós Süveges Gergő, valamint a popénekes Szandi levele is.- A Bibliákat nem csupán kiállítási tárgyként kezelték...- Nem véletlenül. Az volt a célunk, hogy a látogatók kinyissák, forgassák és olvassák a könyvek könyvét. Ezért a kevésbé védett kötetekbe bele is lehetett lapozni. Két lemezre pedig bibliai témájú zeneműveket gyűjtöttünk össze a gregoriántól mai zeneszerzőkig, az egyes számokhoz tartozó részt bejelöltük két Bibliában, így zenehallgatás közben követni lehetett, hogy miről is játszik a zenekar. Népszerű volt a bibliai totó is, amelynek helyes megfejtői között egy-egy Szentírást sorsoltunk ki.- Milyen helyszíneken tartották ezeket a kiállításokat?- Elsősorban nem szakrális tereket kerestünk. Tudatosan vittük a tárlatot könyvtárakba és művelődési házakba is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok, gyülekezethez nem tartozó ember is megtekintette a gyűjteményt. A helyi szervezők gyakran más programokkal is kiegészítették a kiállítást; Földváron Németh Mihály békéscsabai lelkész szentföldi élménybeszámolója, Nagyszénáson egy csángó népdalénekes bemutatkozása, Nagybánhegyesen a Stella énekegyüttes bibliai témájú koncertje kapcsolódott a tárlathoz, Mezőberényben pedig a városi ünnepségsorozat része volt a program. A visszajelzések egyértelműen bizonyították, hogy nem dolgoztunk hiába, sikerült méltóképpen megünnepelnünk ezt a különleges évet. ■ -ó -ő -A Egy kis gyülekezet nagy értékei Amikor a fenti címet olvassuk, mire gondolhatunk? Talán csak nem nyert valamit? Vagy talán régen, néhány évtizeddel ezelőtt elvesztett értékeiből kapott vissza valamit, talán éppen kárpótlást? Vagy valamilyen nagy pályázaton értek el eredményt, jutottak támogatáshoz? Meg kell mondanom őszintén: a nemescsói-meszleni-acsádi-kő- szegdoroszlói gyülekezetek nagy része bizony ezekből is tapasztalt valamit az elmúlt években. De most nem erről van szó. A lelkész házaspár a Biblia évét akarta a kis gyülekezetben emlékezetessé tenni. Az alkalmat nemcsak azzal tették széppé, hogy előadást tartottak, hanem különös módját választották az ünneplésnek. Kihirdették, hogy mindenki nézzen körül a polcokon, esetleg menjen fel a padlásra is, és keressen a lomok között régi könyveket: Bibliát vagy énekeskönyvet, esetleg valamilyen áhítatoskönyvet. A legszebb az egészben, hogy a gyülekezet szót fogadott. Megindult a keresés és gyűjtés. Amit találtak, azt behozták a lelkészi hivatalba vagy istentiszteleti helyeikre. A lelkész házaspár pedig nem tett mást, mint ezekből rendezett kiállítást. S kiderült, hogy a kis közösségnek nagy értékei vannak. A ne- mescsói, mint tudjuk, artikuláris gyülekezet is volt az elnyomatás idején, s itt szolgált néhány évig idősb Ács Mihály neves prédikátor is. Két 1785-ös Zöngedöző mennyei kart is találtak a régi könyvek között a gyülekezeti tagok. Mindkettő eléggé megviselt állapotban van, de az egyiknek például a család még kis ládát is készített, hogy óvja, védje régi könyvét. Ezek voltak a legrégibb kötetek a most előkerültek között. Gondoljuk el, szinte két évszázadig hevertek valahol - az egyiket tudatosan óvták, a másikat nem tartották ilyen becsben. S most ott vannak a kiállítás közepén, tárlóban, és még az is lehet, hogy valami módon restaurálhatták, és maradhatnak tovább is. Hasonló élmény volt, amikor egy 1850 táján kiadott Bibliát hoztak be. Talán tudjuk, hogy ez ma már hungarikumnak, nemzeti sajátosságnak is számít. Látszik rajta, hogy valamikor olvasták, lapjai szinte rojtossá lettek. Akié volt, az valóban értéknek tarthatta. A család pedig őrizte híven a régi Szentírást. Most ez a könyv is a tárlóba került. Külön állították ki az 1704-ben hetedik kiadásban Casselben nyomtatott Bibliát, amelynek külön érdekessége, hogy az apokrif iratokat is tartalmazza Karolt Gáspár fordításában. De hozták a gyülekezeti tagok a régi szép énekeskönyveket is. Ezek is értékek, s nem csak komoly tartalmuk miatt - a bejegyzések teszik őket még értékesebbé. Van köztük olyan, amelyből szinte családtörténetet lehetne írni: elmeséli a könyv, hogyan került kézről kézre, nemzedékről nemzedékre. Vagy ott van egy század eleji konfirmációi emléklap. Meddig szoktuk a konfirmációi emléklapot őrizni manapság? Valaki pedig nemzedékeken át őrizte, és biztosan sokszor tekintett rá hálával és szeretettel. Lehetne folytatni a sort... E kiállítás „vándorkiállítássá" lesz, végigjárja a társgyülekezeteket. S közben emlékek idéződnek fel. De a legfontosabb: ezen a módon újra előkerül a Biblia, az énekeskönyvek és áhítatosköny- vek. S nem csak úgy lehetnek értékké, hogy tárlóba kerülnek! Hanem úgy, ha újra felfedezzük és kézbe vesszük őket, s ami bennük áll, azt a szívünkbe véssük. Mert a kiállítás végső célja nemcsak a régi kincseink őrzése, hanem az, hogy Isten igéje, az énekek és imádságok újra értékké legyenek. Mert nem mi tartjuk, őrizzük őket, hanem ők tartanak, őriznek minket az örök életre. Hasonló élményeket kívánunk sok kis vagy nagyobb gyülekezetnek! ■ D. Keveházi László
