Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-23 / 47. szám

"Evangélikus Élet3 ELŐ VIZ 2008. november 23. Értsed is, amit olvasol! Herényi István és Pintér Károly párbeszédét mgy figyelemmel és érdeklődéssel olvas­tam (EvÉlet 2008/41., illetve 43.), hiszen a keresztény hit szempontjából életbe vá­góan fontos kérdésről van szó: a Biblia olvasásáról. Isten igéje a lélek tápláléka, tehát lelki életünk fennmaradása érdeké­ben ugyanolyan elengedhetetlen, mint bőrzacskónknak a testi táplálkozás. Isten szomjúságot és éhséget oltott belénk az ő „hangja”, a beszéde iránt. Augustinus teszi fel a költői kérdést, hogy vajon miért vannak egyszerre világos és homályos helyek a Szentírásban. Azt fe­leli, hogy a gondviselő és minket szerető Isten tudatosan rendezte így a dolgokat: a világos helyek azért vannak, hogy éh­séget csillapítsanak, ám mindig marad­nak homályos helyek azért, hogy a csö­mörtől óvjanak... Herényi István végső konklúziójával teljesen egyetértek: a Biblia évében nem elég a Bibliát széles e hazában fanfárok­kal ünnepelni, hiszen népszerűsítése fe­lelősséget is jelent, a Biblia használatát is tanítani kell. Az is igaz, hogy „veszélyes könyv” lehet (!), ha rosszul, babonásan ol­vassuk. De kérdezem: van-e valami, ami­vel nem lehet visszaélni? Ha az orvossá­got túladagolom, méreg lesz belőle. Volt egy korszakom, amikor az Útmu­tatóról én is úgy vélekedtem, mint Heré­nyi István. Még nála is sokkal radikáli­sabban kárhoztattam a Biblia e mecha­nikusnak, kényelmesnek, kegyesnek tű­nő olvasási módszerét: miért pont ez a „napi ige”? Mennyire veszélyes, ha azt az egy mondatot kiragadjuk a szövegkör­nyezetéből, hiszen a kontextus ismerete éppen e kiemelt igét árnyalhatja vagy vi­lágíthatja meg. Nem állítom, hogy ezek a fenntartása­im teljes mértékben érvényüket veszítet­ték volna, jó tíz-tizenöt éve azonban igen szeretem az Útmutató szerint is (!) olvasni a Bibliát. Miért? Mert a Biblia ol­vasása közösségi cselekmény. Nem ma­gányos Robinsonként olvasom a Szent­írást, hanem mindennap ugyanazon a szakaszon (is) elmélkedik az evangéliku­sok közössége határainkon innen és túl. És ez jó dolog. Persze ez nem zárja ki az egyéni bib­liaolvasás különféle lehetőségeit. Én pél­dául a Bibleworks 6 számítógépes progra­mot nagyon hasznosnak tartom, hiszen egy pillanat alatt elém varázsolja az ép­pen olvasott igeszakasz eredetijét és számtalan fordítását. A Biblia olvasása nemcsak „evés”, hanem „élvezet” is - ezt is Augustinus írja: élvezzük az Istent és az ő beszédét! Jó sorsom többször is úgy hozta, hogy huzamosabb ideig tartózkodhat­tam külföldön, s ott reggelenként Isten igéjére is több időm volt, mint az itthoni rohanásban. A reggeli testi táplálkozás után rendszeresen minimum egy órát fordítottam a lelki táplálkozásra. Az Út­mutató igéi szerint elmélkedtem „napról napra”. Le is írtam gondolataimat, sőt másokkal is megosztottam őket. Egyetértek Pintér Károllyal, aki úgy látja, hogy Herényi István a „megértést” egyoldalúan intellektuális szempontból fogja fel, s ezért javasolja, hogy tulajdon­képpen csak magyarázatos Bibliát kelle­ne a hívek kezébe adni. Forgatom én a magyarázatos Bibliákat is: a stuttgarti Biblia magyar kiadását vagy a „magyará- . zatos Károlit” is. Az ott talált informáci­ók hasznosak is, de csak a fejemhez szól­nak. A Biblia szerinti „megértés" pedig holisztikus dolog: abban benne van a fe­jem, a szívem, az akaratom. Mária is a „szívében forgatta” a hallottakat. Ez ügyben is tanulhatnánk Luthertől, aki sajnos nem nagyon népszerű ma egyházunkban. O nemcsak azt tudta, hogy a Bibliát közösségben kell olvasni, hanem azt is, hogy a Szentírás tanulmá­nyozásához három dolog elengedhetet­len: oratio, tentatio, meditatio. Az imádság, az igével való benső tusakodás és a me­ditáció. Mindez a Szentlélek segítségé­vel. Mert a Szentlélek nélkül nem érthet­jük meg a „lelki embernek szóló” dolgo­kat, s csak „testi emberek” maradunk (iKor 2). Ha valamiképpen a Szentlélek ihlette a szent könyvek (igen: „szent könyvek”, nem történeti dokumentu­mok!) szerzőit, akkor - mondja Luther - a bennem lévő Szentlélek „olvassa” az írásokat. A Szentlélek segíti a benső megértést, nem a tudományos appará­tus. Ezzel nem állítom, hogy a tudomá­nyos apparátus és a tudósok tiszteletet parancsoló munkája fölösleges, csak azt mondom, hogy az ő „tudásuk” nem ve­zet el a benső megértéshez a Lélek segít­sége nélkül. A 18. században az evangélikus Szem­ezd Bárány György által készített Újszövet­ség-fordításban nemcsak hasznos térké­peket és történeti magyarázatokat ka­pott az olvasó, hanem a fordító minden szakasz után mintegy „haszonra-fordí- tásként” elmondta az olvasónak, hogy mi az éppen olvasott szakasz lelki hasz­na. Na, hát ez hiányzik ma bibliaolvasá­si kultúránkból! Ilyen jellegű segítségek­re van elsősorban (!) szükség, nem csak egyoldalúan a tárgyi ismeretek gazdagí­tására, hiszen az ismeret, tudjuk, felfu- valkodottá tesz, a szeretet viszont épít. Befejezésül csak annyit, hogy pár hét­tel ezelőtt a budaörsi gyülekezetben tar­tottam előadást, s úgy tűnik, ott felejtet­tem az Útmutatómat. Hiába próbáltam beszerezni egyet a Luther Kiadónál, az idei már elfogyott. Az igazság az, hogy nagyon hiányzik. Kérem a budaörsieket, ha véletlenül megtalálják, hívjanak fel! Előre is köszönöm! ■ Fabiny Tibor ff Megáll az idő... Örök az életünk!” ► Nem slágerkommentárt szeretnék közreadni, csupán kölcsönveszem e hat szót az október 23-i operahá­zi ünnepségen elhangzott dal szö­vegéből, hogy örök élet ünnepén az idő és időtlenség, az ideig- és az örökkévaló élet viszonyáról oszt­hassam meg személyes meggyőző­désemet az idő és a halál túlélésére esélyes olvasókkal. A címben idézett két félmondat csak lát­szólag áll ellentétben, mert amikor „nem lesz többé idő” (Jel 10,6), akkor beteljesedik Isten titka - „.. .amely örök időkön át kimon­datlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint (...) tudtul adatott minden népnek..." (Róm 16,25-26) és elkezdődik, helyesebben: folytató­dik a mi életünk is az időtlen örökkéva­lóságban. Isten szava szerint sok olyan dolog­nak, amelynek volt kezdete, lesz vége is. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" (iMóz 1,1) s az embert. Jézus Urunk szerint: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mk 13,31) S „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” 0n 6,63). Péter vallo­mása a mienk is lehet: „Uram, kihez men­nénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) S „az Úr beszéde megmarad örökké" (iPt 1,25), mert ő maga az Ige, és „az Ige testté lett” (Jn 1,14). így lehetett az Úr Jé­zus Krisztus Isten első és utolsó segé­lye ennek a világnak; csak vele lehet túlélni a halált, amelyet ő már legyő­zött a kereszten. Az idők Urának „túl­élési készlete” az ő örök igéjében, az élet könyvében rendelkezésünkre áll. Igénybe vesszük-e? A Biblia évében igetanulmányozása­ink során megkereshetjük a Szentírás válaszait arra a sorsdöntő kérdésre is, hogy mit várhatunk a jövőtől. Itt és most csak címszavakban, a zárójelben emlí­tett igehelyek tanítása alapján vázolha­tom fel a saját feleletemet. Az időtlen örökkévalóságot megelő­ző földi események nyitánya a Krisztus­ban hívők elragadtatása lesz, amely egy szempillantás alatt fog bekövetkezni (vö. iThessz 4,16-17; iKor 15,51-52). Ezt követi a nagy nyomorúság hétéves rette­netes korszaka, amelyet Krisztus dicső­séges, második eljövetele és győzelme zár le, s ekkor kezdődik el az ezeréves bi­rodalom (vö. Dán 12,1; Mt 24,21; Jel 19,11-21; Jel 20,11-15). Krisztus földi ural­kodása a nagy fehér trón előtti bírói íté­lettel végződik majd. Az utolsó ítélet so­rán „meghal a halál” is: belevettetik a tűz tavába: de azok, akik beírattak az élet könyvébe, nem kerülnek kárhoztató íté­letre, mert már átmentek a halálból az életre, amikor megtértek Urukhoz és Is­tenükhöz (vö. Jn 5,24). Az utolsó idők e programjának isme­retében minden ember számára csak egy nyitott kérdés marad: hol töltőd az örökké­valóságot? Ám üdvbizonyosságunk lehet már most, ha felismerjük, hogy minden kegyelem az életünkben. „Hiszen kegye­lemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) János apostol már láthatta az új eget és új földet, s a trónuson ülő ezt mondta: „íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5) Isten megváltott, győztes gyermekei örökölni fogják mindezt, mivel érvényes az örök Vagyok váltságterve, „amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosság­ra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,9-10) A miénk is lehet ez az örökké tar­tó élet, amelyet „az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért" (Tit 1,2). Ez évi vezérigénkben maga a leghite­lesebb és legilletékesebb jelenti ki min­denkori tanítványainak: „Meg egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Hogy miért hihetünk a személyes Megváltónkká lett Úr Jézus ígéretének? Mert „ő az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20)! És minden időn túli, sorsfordító önkijelentése szerint: „Én vagyok a feltá­madás és az élet, aki hisz e'nbennem, ha meg­hal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,25-26) ■ Garai András HETI UTRAVALO Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után a 27., az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi vigyázásra szólítanak fel, és az eljö- _______ ve ndő örök életre irányítják tekintetün­ket. Az örökkévalóság ünnepén várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáte­remt! Mindenkor hihetem a feltámadást, az örök életet! „Uram, szereteted az égig ér. Életre kelnek halottaid! Ébredjetek és ujjongjatok!” (Zsolt 36,6; Ézs 26,19; LK) És „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760)! Az Emberfiának napja a vőlegény eljövetelével kezdődik - ezt felkészülten kell várnunk. Megtérésünk s új­jászületésünk során ingyen kegyelemből elnyertük a Szentlélek ajándékát is; ezt nem lehet megvenni, mint az olajat! Ám csak az jut be az örökké tartó menyegzőre, aki az Atya-Fiú Lelke által elmondhatja: „...Krisztus él bennem...” (Gál 2,20) „Vigyázza­tok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13) Luther minderről így ír: „Aki útra készül, testhezálló öltözetre van szüksége. így értendő Krisztus szava: jól felkészüljetek! Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk!” A trónuson ülő örök Vagyok - aki a kezdet és a vég - mondta: „íme, újjáteremtek min­dent." Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az győz, „és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" - mondja az Úr (Jel 21,5.7). Az Isten embere nem mehetétt be az ígéret földjére, de ré­szese lett Ura örökkévaló országának, aki „eltemette őt a völgyben (...). Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt...” (5MÓZ 34,6.7).....én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát me g, hogy szentek vagytok!" (3MÓZ 11,44a) Péter hozzáfűzi bátorításul:,,.. .teljes bizonyos­sággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (iPt 1,13) Belé vetett hitünk és reményünk alapja ez: Krisztus vérén váltattunk meg. Pál szerint Jézus személye és munkája az alapja a mi örökkévaló életünknek. A kérdés csak az, hogy a mi Jézusért végzett munkánk kiállja-e az ítélet tűzpróbáját... „Ha va­lakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni...” (iKor 3,14) A bűnös a Krisztusba vetett hite és Isten kegyelme - nem pedig a „tisztítótűz” - által menekül meg! „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek...” (Mt 26,41) Jézus ezt nem csak alvó tanítványainak és az öt balga szűznek tanácsolja Pál által: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek...” (Kol 4,2) Krisztus titka a kereszten „lepleződött le”, mikor az Úr Jézus „kilehelte lelkét. Es íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéha­sadt.. . ” És aki csak hiszi és vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez!”, bemegy a szent városba (Mt 27,50-51.54). Az egyházi év utolsó napján onnan küldi helyszíni tudósítását János. Egy angyal „elvitt engem lélekben (...), és megmutatta nekem a szent várost (...), amely az Is­tentől, a mennyből szálltaid. (...) Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (...), hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,10.27) „Uram, ó, add (...),/ Elérjek hoz­zád, / S te fényes orcád / Hadd lássam én!” (EÉ 525,1) Úgy legyen! H Garai András Kedves Gyerekek! ► Tíz hete indult hétrészes soroza­tunkban Jézus példázataihoz kap­csolódó keresztrejtvényeket old­hattok meg. A megfejtéseket egy­ben, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangé­likus Élet szerkesztősége, 1085 Bu­dapest, Üllői út 24.). A borítékra ír­játok rá: Gyermekvár. 6. - A gazdag és Lázár A megfejtéshez olvassátok el Lukács evan­géliumának a 16. fejezetéből a 19. verstől a 31. versig terjedő részt! 1. Apró kenyérdarabka. 2. Ki tudott átjárni a két „világ” között? GYERMEKVAR 3. Ők vitték el Lázárt. 4. Lázár „foglalkozása”. 5. Kiabál, más szóval. 6. A szegény ellentéte. 7. Ilyen volt a gazdag a pokolban. 8. Isten kiválasztott embere, más szóval. 9. Hány testvére volt a gazdag embernek? Mit kell tenni a földi életben? Indonéziáról Monoron Fal Beáta, H. E. Mangasi Sihombing és Selmeczi Lajos Péter Ha valamely államra igazán illik a multi­kulturális jelző, az Indonéz Köztársaság­ra kétségtelenül. A több mint tizen­nyolcezer (köztük hatezer lakott) szi­getből álló ország kétszázncgyvcnmil­5 lió lakosa háromszáz különböző nép- 2 csoporthoz tartozik, és ötszáz eltérő 2 nyelvjárást beszél... 6 Az 1945-ben alakult államot hazánk- 2 ban továbbá Horvátországban, Bosz­nia-Hercegovinában és Macedóniában- H. E. Mangasi Sihombing képviseli. Bár a világ negyedik legnépesebb országában a lakosság közel kilencven százaléka muszlim vallású, a nagykövet - elköte­lezett evangélikus. Erről tudomást sze­rezve hívta meg őt Selmeczi Lajos Péter lel­kész a Monori Evangélikus Egyházköz­ség Őszi beszélgetés című programjára vendég előadónak. A november 15-ei rendezvényen a nagykövet - Fal Beáta tolmácsolásával ­először az ország történetéről szólt rö­viden, majd a demokrácia és a valláskö­zi párbeszéd fontosságáról beszélt. Ezt követően szűkebb hazája, Észak-Szu- mátra ősi hiedelemvilágát, illetve a ba- tak nép kereszténységgel való „találko­zását” és a kilencven esztendeje elhunyt Ingwer Ludwig Nommensen német evangé­likus misszionárius életét és munkássá­gát ismertette. ■ - VITÁLIS -

Next

/
Oldalképek
Tartalom