Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-23 / 47. szám
"Evangélikus Élet3 ELŐ VIZ 2008. november 23. Értsed is, amit olvasol! Herényi István és Pintér Károly párbeszédét mgy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam (EvÉlet 2008/41., illetve 43.), hiszen a keresztény hit szempontjából életbe vágóan fontos kérdésről van szó: a Biblia olvasásáról. Isten igéje a lélek tápláléka, tehát lelki életünk fennmaradása érdekében ugyanolyan elengedhetetlen, mint bőrzacskónknak a testi táplálkozás. Isten szomjúságot és éhséget oltott belénk az ő „hangja”, a beszéde iránt. Augustinus teszi fel a költői kérdést, hogy vajon miért vannak egyszerre világos és homályos helyek a Szentírásban. Azt feleli, hogy a gondviselő és minket szerető Isten tudatosan rendezte így a dolgokat: a világos helyek azért vannak, hogy éhséget csillapítsanak, ám mindig maradnak homályos helyek azért, hogy a csömörtől óvjanak... Herényi István végső konklúziójával teljesen egyetértek: a Biblia évében nem elég a Bibliát széles e hazában fanfárokkal ünnepelni, hiszen népszerűsítése felelősséget is jelent, a Biblia használatát is tanítani kell. Az is igaz, hogy „veszélyes könyv” lehet (!), ha rosszul, babonásan olvassuk. De kérdezem: van-e valami, amivel nem lehet visszaélni? Ha az orvosságot túladagolom, méreg lesz belőle. Volt egy korszakom, amikor az Útmutatóról én is úgy vélekedtem, mint Herényi István. Még nála is sokkal radikálisabban kárhoztattam a Biblia e mechanikusnak, kényelmesnek, kegyesnek tűnő olvasási módszerét: miért pont ez a „napi ige”? Mennyire veszélyes, ha azt az egy mondatot kiragadjuk a szövegkörnyezetéből, hiszen a kontextus ismerete éppen e kiemelt igét árnyalhatja vagy világíthatja meg. Nem állítom, hogy ezek a fenntartásaim teljes mértékben érvényüket veszítették volna, jó tíz-tizenöt éve azonban igen szeretem az Útmutató szerint is (!) olvasni a Bibliát. Miért? Mert a Biblia olvasása közösségi cselekmény. Nem magányos Robinsonként olvasom a Szentírást, hanem mindennap ugyanazon a szakaszon (is) elmélkedik az evangélikusok közössége határainkon innen és túl. És ez jó dolog. Persze ez nem zárja ki az egyéni bibliaolvasás különféle lehetőségeit. Én például a Bibleworks 6 számítógépes programot nagyon hasznosnak tartom, hiszen egy pillanat alatt elém varázsolja az éppen olvasott igeszakasz eredetijét és számtalan fordítását. A Biblia olvasása nemcsak „evés”, hanem „élvezet” is - ezt is Augustinus írja: élvezzük az Istent és az ő beszédét! Jó sorsom többször is úgy hozta, hogy huzamosabb ideig tartózkodhattam külföldön, s ott reggelenként Isten igéjére is több időm volt, mint az itthoni rohanásban. A reggeli testi táplálkozás után rendszeresen minimum egy órát fordítottam a lelki táplálkozásra. Az Útmutató igéi szerint elmélkedtem „napról napra”. Le is írtam gondolataimat, sőt másokkal is megosztottam őket. Egyetértek Pintér Károllyal, aki úgy látja, hogy Herényi István a „megértést” egyoldalúan intellektuális szempontból fogja fel, s ezért javasolja, hogy tulajdonképpen csak magyarázatos Bibliát kellene a hívek kezébe adni. Forgatom én a magyarázatos Bibliákat is: a stuttgarti Biblia magyar kiadását vagy a „magyará- . zatos Károlit” is. Az ott talált információk hasznosak is, de csak a fejemhez szólnak. A Biblia szerinti „megértés" pedig holisztikus dolog: abban benne van a fejem, a szívem, az akaratom. Mária is a „szívében forgatta” a hallottakat. Ez ügyben is tanulhatnánk Luthertől, aki sajnos nem nagyon népszerű ma egyházunkban. O nemcsak azt tudta, hogy a Bibliát közösségben kell olvasni, hanem azt is, hogy a Szentírás tanulmányozásához három dolog elengedhetetlen: oratio, tentatio, meditatio. Az imádság, az igével való benső tusakodás és a meditáció. Mindez a Szentlélek segítségével. Mert a Szentlélek nélkül nem érthetjük meg a „lelki embernek szóló” dolgokat, s csak „testi emberek” maradunk (iKor 2). Ha valamiképpen a Szentlélek ihlette a szent könyvek (igen: „szent könyvek”, nem történeti dokumentumok!) szerzőit, akkor - mondja Luther - a bennem lévő Szentlélek „olvassa” az írásokat. A Szentlélek segíti a benső megértést, nem a tudományos apparátus. Ezzel nem állítom, hogy a tudományos apparátus és a tudósok tiszteletet parancsoló munkája fölösleges, csak azt mondom, hogy az ő „tudásuk” nem vezet el a benső megértéshez a Lélek segítsége nélkül. A 18. században az evangélikus Szemezd Bárány György által készített Újszövetség-fordításban nemcsak hasznos térképeket és történeti magyarázatokat kapott az olvasó, hanem a fordító minden szakasz után mintegy „haszonra-fordí- tásként” elmondta az olvasónak, hogy mi az éppen olvasott szakasz lelki haszna. Na, hát ez hiányzik ma bibliaolvasási kultúránkból! Ilyen jellegű segítségekre van elsősorban (!) szükség, nem csak egyoldalúan a tárgyi ismeretek gazdagítására, hiszen az ismeret, tudjuk, felfu- valkodottá tesz, a szeretet viszont épít. Befejezésül csak annyit, hogy pár héttel ezelőtt a budaörsi gyülekezetben tartottam előadást, s úgy tűnik, ott felejtettem az Útmutatómat. Hiába próbáltam beszerezni egyet a Luther Kiadónál, az idei már elfogyott. Az igazság az, hogy nagyon hiányzik. Kérem a budaörsieket, ha véletlenül megtalálják, hívjanak fel! Előre is köszönöm! ■ Fabiny Tibor ff Megáll az idő... Örök az életünk!” ► Nem slágerkommentárt szeretnék közreadni, csupán kölcsönveszem e hat szót az október 23-i operaházi ünnepségen elhangzott dal szövegéből, hogy örök élet ünnepén az idő és időtlenség, az ideig- és az örökkévaló élet viszonyáról oszthassam meg személyes meggyőződésemet az idő és a halál túlélésére esélyes olvasókkal. A címben idézett két félmondat csak látszólag áll ellentétben, mert amikor „nem lesz többé idő” (Jel 10,6), akkor beteljesedik Isten titka - „.. .amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint (...) tudtul adatott minden népnek..." (Róm 16,25-26) és elkezdődik, helyesebben: folytatódik a mi életünk is az időtlen örökkévalóságban. Isten szava szerint sok olyan dolognak, amelynek volt kezdete, lesz vége is. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" (iMóz 1,1) s az embert. Jézus Urunk szerint: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mk 13,31) S „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” 0n 6,63). Péter vallomása a mienk is lehet: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) S „az Úr beszéde megmarad örökké" (iPt 1,25), mert ő maga az Ige, és „az Ige testté lett” (Jn 1,14). így lehetett az Úr Jézus Krisztus Isten első és utolsó segélye ennek a világnak; csak vele lehet túlélni a halált, amelyet ő már legyőzött a kereszten. Az idők Urának „túlélési készlete” az ő örök igéjében, az élet könyvében rendelkezésünkre áll. Igénybe vesszük-e? A Biblia évében igetanulmányozásaink során megkereshetjük a Szentírás válaszait arra a sorsdöntő kérdésre is, hogy mit várhatunk a jövőtől. Itt és most csak címszavakban, a zárójelben említett igehelyek tanítása alapján vázolhatom fel a saját feleletemet. Az időtlen örökkévalóságot megelőző földi események nyitánya a Krisztusban hívők elragadtatása lesz, amely egy szempillantás alatt fog bekövetkezni (vö. iThessz 4,16-17; iKor 15,51-52). Ezt követi a nagy nyomorúság hétéves rettenetes korszaka, amelyet Krisztus dicsőséges, második eljövetele és győzelme zár le, s ekkor kezdődik el az ezeréves birodalom (vö. Dán 12,1; Mt 24,21; Jel 19,11-21; Jel 20,11-15). Krisztus földi uralkodása a nagy fehér trón előtti bírói ítélettel végződik majd. Az utolsó ítélet során „meghal a halál” is: belevettetik a tűz tavába: de azok, akik beírattak az élet könyvébe, nem kerülnek kárhoztató ítéletre, mert már átmentek a halálból az életre, amikor megtértek Urukhoz és Istenükhöz (vö. Jn 5,24). Az utolsó idők e programjának ismeretében minden ember számára csak egy nyitott kérdés marad: hol töltőd az örökkévalóságot? Ám üdvbizonyosságunk lehet már most, ha felismerjük, hogy minden kegyelem az életünkben. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) János apostol már láthatta az új eget és új földet, s a trónuson ülő ezt mondta: „íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5) Isten megváltott, győztes gyermekei örökölni fogják mindezt, mivel érvényes az örök Vagyok váltságterve, „amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,9-10) A miénk is lehet ez az örökké tartó élet, amelyet „az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért" (Tit 1,2). Ez évi vezérigénkben maga a leghitelesebb és legilletékesebb jelenti ki mindenkori tanítványainak: „Meg egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Hogy miért hihetünk a személyes Megváltónkká lett Úr Jézus ígéretének? Mert „ő az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20)! És minden időn túli, sorsfordító önkijelentése szerint: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz e'nbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,25-26) ■ Garai András HETI UTRAVALO Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után a 27., az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi vigyázásra szólítanak fel, és az eljö- _______ ve ndő örök életre irányítják tekintetünket. Az örökkévalóság ünnepén várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt! Mindenkor hihetem a feltámadást, az örök életet! „Uram, szereteted az égig ér. Életre kelnek halottaid! Ébredjetek és ujjongjatok!” (Zsolt 36,6; Ézs 26,19; LK) És „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760)! Az Emberfiának napja a vőlegény eljövetelével kezdődik - ezt felkészülten kell várnunk. Megtérésünk s újjászületésünk során ingyen kegyelemből elnyertük a Szentlélek ajándékát is; ezt nem lehet megvenni, mint az olajat! Ám csak az jut be az örökké tartó menyegzőre, aki az Atya-Fiú Lelke által elmondhatja: „...Krisztus él bennem...” (Gál 2,20) „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13) Luther minderről így ír: „Aki útra készül, testhezálló öltözetre van szüksége. így értendő Krisztus szava: jól felkészüljetek! Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk!” A trónuson ülő örök Vagyok - aki a kezdet és a vég - mondta: „íme, újjáteremtek mindent." Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az győz, „és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" - mondja az Úr (Jel 21,5.7). Az Isten embere nem mehetétt be az ígéret földjére, de részese lett Ura örökkévaló országának, aki „eltemette őt a völgyben (...). Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt...” (5MÓZ 34,6.7).....én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát me g, hogy szentek vagytok!" (3MÓZ 11,44a) Péter hozzáfűzi bátorításul:,,.. .teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (iPt 1,13) Belé vetett hitünk és reményünk alapja ez: Krisztus vérén váltattunk meg. Pál szerint Jézus személye és munkája az alapja a mi örökkévaló életünknek. A kérdés csak az, hogy a mi Jézusért végzett munkánk kiállja-e az ítélet tűzpróbáját... „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni...” (iKor 3,14) A bűnös a Krisztusba vetett hite és Isten kegyelme - nem pedig a „tisztítótűz” - által menekül meg! „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek...” (Mt 26,41) Jézus ezt nem csak alvó tanítványainak és az öt balga szűznek tanácsolja Pál által: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek...” (Kol 4,2) Krisztus titka a kereszten „lepleződött le”, mikor az Úr Jézus „kilehelte lelkét. Es íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.. . ” És aki csak hiszi és vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez!”, bemegy a szent városba (Mt 27,50-51.54). Az egyházi év utolsó napján onnan küldi helyszíni tudósítását János. Egy angyal „elvitt engem lélekben (...), és megmutatta nekem a szent várost (...), amely az Istentől, a mennyből szálltaid. (...) Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (...), hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,10.27) „Uram, ó, add (...),/ Elérjek hozzád, / S te fényes orcád / Hadd lássam én!” (EÉ 525,1) Úgy legyen! H Garai András Kedves Gyerekek! ► Tíz hete indult hétrészes sorozatunkban Jézus példázataihoz kapcsolódó keresztrejtvényeket oldhattok meg. A megfejtéseket egyben, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 6. - A gazdag és Lázár A megfejtéshez olvassátok el Lukács evangéliumának a 16. fejezetéből a 19. verstől a 31. versig terjedő részt! 1. Apró kenyérdarabka. 2. Ki tudott átjárni a két „világ” között? GYERMEKVAR 3. Ők vitték el Lázárt. 4. Lázár „foglalkozása”. 5. Kiabál, más szóval. 6. A szegény ellentéte. 7. Ilyen volt a gazdag a pokolban. 8. Isten kiválasztott embere, más szóval. 9. Hány testvére volt a gazdag embernek? Mit kell tenni a földi életben? Indonéziáról Monoron Fal Beáta, H. E. Mangasi Sihombing és Selmeczi Lajos Péter Ha valamely államra igazán illik a multikulturális jelző, az Indonéz Köztársaságra kétségtelenül. A több mint tizennyolcezer (köztük hatezer lakott) szigetből álló ország kétszázncgyvcnmil5 lió lakosa háromszáz különböző nép- 2 csoporthoz tartozik, és ötszáz eltérő 2 nyelvjárást beszél... 6 Az 1945-ben alakult államot hazánk- 2 ban továbbá Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában- H. E. Mangasi Sihombing képviseli. Bár a világ negyedik legnépesebb országában a lakosság közel kilencven százaléka muszlim vallású, a nagykövet - elkötelezett evangélikus. Erről tudomást szerezve hívta meg őt Selmeczi Lajos Péter lelkész a Monori Evangélikus Egyházközség Őszi beszélgetés című programjára vendég előadónak. A november 15-ei rendezvényen a nagykövet - Fal Beáta tolmácsolásával először az ország történetéről szólt röviden, majd a demokrácia és a vallásközi párbeszéd fontosságáról beszélt. Ezt követően szűkebb hazája, Észak-Szu- mátra ősi hiedelemvilágát, illetve a ba- tak nép kereszténységgel való „találkozását” és a kilencven esztendeje elhunyt Ingwer Ludwig Nommensen német evangélikus misszionárius életét és munkásságát ismertette. ■ - VITÁLIS -
