Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-23 / 47. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. november 23. 5 Hetven éve egyazon orgonánál Beszélgetés Bencze István orgonista karnaggyal ► Egészen rendhagyó évforduló alkalmából tartott ünnepséget a Pesterzsébe­ti Evangélikus Egyházközség: idén immár hetven éve, hogy a gyülekezet hű­séges orgonista karnagya, Bencze István először ült oda a pesterzsébeti temp­lom orgonapadjához, és azóta megszakítás nélkül végzi a kántori szolgála­tot. Ennek a Guinness-rekordok könyvébe illő, a maga nemében páratlan szol­gálati időnek a tiszteletére jubileumi zenés áhítatot és hangversenyt rendez­tek november 16-án Pesterzsébeten a dr. Bence Gábor vezette kelenföldi evangélikus ének- és zenekar közreműködésével. Orgonán természetesen maga az ünnepelt játszott. Az ünnepi áhítaton Gáncs Péter, a Déli Egyházke­rület püspöke hirdette Isten igéjét. A sokak által tisztelt Bencze István a hangversenyt követő állófogadáson adott interjút hetilapunknak. Díjazták az osztályvezetőt- Pista bácsi, hogyan kezdődött a kántori szolgálata Pesterzsébeten?- Zenei érdeklődésem korán megnyil­vánult, nyolcéves koromban kezdtem zongorán játszani. Tízéves voltam, ami­kor Pesterzsébetre költöztünk. A gyüle­kezetben rendszeresen szerveztek tea­délutánokat, és engem kértek meg, hogy játsszam a harmóniumon. Az akkori or­gonák még „fújtatásos” hangszerek vol­tak, és az istentiszteleteken megtisztelte­tésnek számított, ha valaki fújtathatott. A pesterzsébeti orgona üzembe helyezé­sétől, 1934-től mindössze négy év telt el a kántori szolgálatba állásomig. A gyüle­kezet hitoktató kántora 1938-ban a sop­roni teológiára került, és ekkor Falvay Je­nő, az egyházközség első, templomépítő lelkésze megkért, hogy egy teljes isten­tiszteletet orgonáljak végig. A szüléimét kérdezte, megengednék-e, hogy én tölt- sem be a gyülekezet orgonista állását. Nagyon büszkék voltak rám. így ragad­tam ott...- Es tizenöt éves korától megszakítás nél­kül minden vasárnap és ünnepnap ugyanan­nál az orgonánál ül...- Majdnem minden ünnepnap. Het­ven húsvétot, hetven pünkösdöt, de csak hatvankilenc karácsonyt orgonáltam vé­gig. Azért csak hatvankilencet, mert 1970 szentestéjén belázasodtam. Arra azon­ban mindig ügyeltem, hogy munkám Férje, családja, a Magyar Állami Opera­ház tagjai, a művészetét becsülök népes tábora és a Deák téri gyülekezet novem­ber 13-án vett végső búcsút a nyolcvanöt éves korában elhunyt Sándor Judittól, a neves opera- és oratóriuménekestől. Sándor Judit zenei pályája a Deák téri leánygimnáziumból indult. Itt kapott életre szóló indíttatást énektanárától, Kapi-Králik Jenőtől, itt szerette meg az evangélikus koráit és az egyházzenét. Az iskolai kórusban idővel már szólósze­reppel bízták meg, és - saját vallomása szerint - innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a Deák téri templom karza­tán istentiszteleteken, majd kantáta- és oratórium-előadásokon a szopránáriá­kat és recitativókat énekelje mintegy há­rom évtizedig. Az oratóriuméneklés el­sajátítása terén sokat köszönhetett a ba­rokk zene két nagy ismerőjének, ZalánJy Aladár professzornak, főorgonásnak és Weltler Jenő karnagynak. A Zeneakadémia elvégzése után 1949- ben az Operaház színpadán mutatko­zott be a Figaro házassága című operában. Ezután számos szerepet kapott, többek mellett úgy menjek szabadságra, hogy az a vasárnapi szolgálatokat ne érintse.- Mit jelentett akkoriban az evangélikus egyházban „orgonista állásban" lenni?- Miután az egyházközségi elnökség hivatalosan is felkért az állás betöltésére, kezdetben huszonöt pengő volt a kánto­ri fizetésem. Ez akkoriban nagyjából egy pár cipő ára volt, az évek alatt legfeljebb az inflációval arányosan emelkedett. Zongoratanári diplomám megszerzése és pályám megkezdése után azonban már nem fogadtam el ezt az összeget, és körülbelül ötvenöt éve teljesen ingyen végzem ezt a szolgálatot.- Mindeközben szervezte a gyülekezet zenei életét, és hivatásául is a zeneművészetet vá­lasztotta.- Középiskolai tanulmányaim mellett a híres Eördögh család zeneiskolájában tanultam zongorázni. A Kossuth Lajos Végső búcsú Sándor Judittól között Mozart, Beethoven és Wagner dal­műveiben. Tudása és művészete elisme­réseként Kossuth-, Liszt- és Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. Elismert művészként sem feledkezett meg lelki otthonáról, a Deák térről. A diktatúra éveiben hiába figyelmeztet­ték, hogy ne énekeljen templomban, Sándor Judit hűséges maradt hitéhez és Reálgimnáziumban letett érettségi után a Zeneakadémián - ma Liszt Ferenc Ze­neművészeti Egyetem - folytattam ta­nulmányaimat, és 1948-ban zongorata­nári, 1950-ben pedig középiskolai ének­és zenetanári diplomát szereztem. Ez­alatt egy ideig a csepeli papírgyárban is dolgoztam. 1949-ben kezdtem zongora­tanári pályafutásomat, először a Maso- pust-féle magán-zeneiskolában, 1957-től a Lázár Vilmos Általános Iskolában, 1960-tól pedig a Bagi Ilona Leánygimná­ziumban. Ezzel egyidejűleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenyked­tem. 1988-ban vonultam nyugdíjba, de óraadóként egészen 2004-ig tanítottam.- Melyik időszakra emlékezik a legszíveseb­ben ebből a hét évtizedből? ■- Az 1945-ös bombázásokat követően a bátyámat, Bencze Imrét helyezték Pester­zsébetre segédlelkésznek, 1947-től pedig ő lett a gyülekezet parókus lelkésze. Ta­lán furcsán hangzik, amit mondok, de a legszebb számomra az 1948-tól ’58-ig tartó időszak volt, amikor a legkemé­nyebb Rákosi-korszakot is végig kellett élnünk. Bátyám is szerette a zenét, hege­dűn játszott, nagyon'jól működött a gyülekezeti énekkar, rendszeresen ren­deztünk hangversenyeket, és szakmai is­meretségeim révén olyan neves meghí­vott vendégek, operaházi muzsikusok jöttek el hozzánk fellépni ingyen, mint Melis György, Réti József, Szabó Miklós. Má­ig emlékszem arra a rendkívül éles kont­rasztra, ami az egyházon kívüli élet elva­dult borzalmai és az egyházi zenei élet szépsége között feszült.- Hosszú lista tanúskodik arról, hogy Pista bácsi hűséges szolgálatát az évek során mennyi kitüntetéssel ismerték el. A mai ünnepi alkal­mon ez a sor tovább bővült, hiszen Pesterzsébet polgármestere jubileumi díszoklevelet adott át Önnek. Az elismerések közül melyik a legked­vesebb a számára?- Világi vonalon a pesterzsébeti dísz­polgári címre vagyok a legbüszkébb, amelyet 2003-ban kaptam. Egyházi ki­tüntetést elsőként 2007-ben ítéltek oda nekem: ez a Déli Egyházkerület hűségér­me, amelyet egész eddigi egyházi szol­gálatom megbecsüléséért kaptam, s ta­lán ez áll legközelebb a szívemhez. ■ Petri Gábor egyházához: továbbra is vállalt templo­mi szolgálatokat. A zene zarándokútján cí­mű önéletrajzi írásában hitét is megvall- ja: „Hinni kell, hogy van megérkezés oda, ami nem más, mint a Zene örök bi­rodalma.” Művészetéhez, hithűségéhez méltó volt emberi magatartása. Nem kereste az elismerést. „A címek és rangok csak eset­legesen utalnak a belső tartalomra, amelynek valódi értékét soha nem képe­sek tökéletesen tükrözni" - mondta. Szá­mára a tiszta művészet közvetítése volt a fontos. Színpadon kívül pedig szerény­ség, békés, szeretetteljes élet, magasrendű erkölcsiség és műveltség jellemezte. A Magyar Állami Operaház. részéről Kovács János első karmester méltatta a művész pályafutását és emberi értékeit. A temetési igehirdetést Jób 1,21 és Jn 14,19 alapján Gerőfi Gyuláné lelkész végez­te. Szolgálata végén a János-passió záró­korálját idézte, amelyet Sándor Judit is számos ízben énekelt: „Végső órám ha már közel, / Szent angyalod küldd értem el, / Vigyen örök hazámba...” ■ Trajtler Gábor Mi lesz velük? Azokkal a diákokkal, akik az evangélikus iskolákból elballagva egyetemen vagy főiskolán tanulnak to­vább? Vajon bekerülnek-e az egyetemi lelkészségek vonzáskörébe, vagy elvesz­nek az evangélikus egyház számára? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztak a november 10-én és 11-én megrendezett révfülöpi konferencián. E két napon az evangélikus oktatási intéz­mények vezetésében részt vevők közül gyűltek össze mintegy hetvenen az Or- dass Lajos Evangélikus Oktatási Köz­► A tízéves művészeti szakközépis­kola elindulására, egy valamikori ki­váló pedagógusra és egy néhai nö­vendékre, későbbi festőművészre emlékeztek november 15-én, szom­baton a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközép- iskola, Kollégium és Alapfokú Mű­vészetoktatási Intézményben. Az iskolában kezdettől folyik művészeti képzés, de az öt évfolyamos művészeti szakképzés, a szakközépiskola a struktu­rális és tartalmi fejlesztés eredményeként 1998 szeptemberében indult - emléke­zett Kolarovszki Zoltán, az intézmény igaz­gatója. Jelenleg festő, grafika, kerámia és textiltervező szakon folyik képzés elis­mert művésztanárok segítségével. Az itt tanuló diákok felkészültségét és tehetségét kiválóan érzékeltette az a jubi­leumi kiállítás, amelyet az ünnepségnek helyet adó díszaulában rendeztek meg. A tárlatot Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájá­nak igazgatója nyitotta meg. Beszédében nagyrabecsülését fejezte ki a képzés elin­dítói és a jelenlegi tanári kar iránt. Szólt az értékteremtés átadásának fontosságá­ról, méltatta az iskolában folyó művésze­ti oktatás színvonalát, illetve a diákok kreativitását, tehetségét és hogy „pálya- választásukat nem a kordivat, hanem az alkotási vágy határozza meg”. Az évfordulós megemlékezéssel egy időben került sor a tornaterem elnevezé­sére, valamint a Brózik-emléktábla fel­avatására, amit az Öregdiákok Baráti Kö­re kezdeményezett. A névadóra a baráti kör egyik tagja, Hursán László emlékezett. Brózik János élete felölelte csaknem az Eves találkozóját tartotta a 2000- ben megalakult Békéscsabai Evan­gélikus Gimnázium Öregdiákok Ba­ráti Köre. Bemutatták azt a terjedel­mes kiadványt, amelyet Tanárok és tanítványok címmel a baráti kör jelen­tetett meg Fórján János szerkesztésé­ben. Alcíme: Életrajzok és visszaemléke­zések a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Gimnázium tanárai­ról és sikeres diákjairól. A könyvet, mely az 1930-1955 közötti időszakra koncentrál, ezer forintért lehet meg­vásárolni a gimnáziumban. pontban, hogy mind a szakmai, mind pedig a hitmélyítő előadások által tölte- kezhessenek. Ez alkalommal került sor a Péterfy Sán- dor-díj átadására is. Egyházunk tíz éve alapított rangos oktatási kitüntetését ez­úttal Mihályi Zoltánné, a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályá­nak vezetője vehette át Ittzés János elnök­püspöktől és Profile Gergely országos fel­ügyelőtől (képünkön) több mint egy évtize­des kiemelkedő munkája elismeréseként. ■ Sz.Á. egész huszadik századot, 1909 és 2005 között élt. 1936-ban lett az evangélikus gimnázium testnevelő tanára. Nagy lel­kesedéssel kezdett munkának, rövid idő alatt tíz iskolai szakosztályt szervezett meg. Maga is eredményesen sportolt at­létika, torna, úszás és tenisz sportágban; még időskorában is versenyzett. „Legna­gyobb tette az volt, hogy mindenkivel megszerettette a sportot; rendkívül fon­tosnak tartotta az úgynevezett tömeg­sportot, de természetesen nem hanya­golta el a tehetségesekre épülő verseny- sportot sem. Rendszeres munkára, egy­másra figyelésre és fegyelemre tanított mélységes gyermekszeretettel” - emlé­kezett vissza Hursán László. BRÓZIK JÁNOS * 1909 - 2005 ) < mt, - 1<)K , aki a Spott sxvrttrten nevelte <t/ ifjúságot 200«. Brózik János az evangélikus gimnázi­umnak 1952-ig lehetett a tanára, aztán máshova helyezték, de szíve mindig visszahúzta ide. 2002-ben adományt tett az iskola javára, melyből évente a jó tanu­ló, jó sportoló diákokat jutalmazzák. Az immár a nevét őrző tornaterem be­járatánál a néhai pedagógus két fia, János és Gusztáv leplezte le az emléktáblát an­nak reményében, hogy édesapjuk neve még évtizedeken keresztül megmarad, mint azé, „aki a sport szeretetére nevelte az ifjúságot”. A táblát Nagy Zoltán lelkész szentelte fel. Az ünnepség harmadik felvonása volt, amikor a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület képviseletében ijj. Hankó András megkoszorúzta az isko­la több mint száz évvel ezelőtti növen­dékének, Vidovszky Béla festőművésznek az iskola külső falán 1996-ban elhelye­zett emléktábláját. ■ Szegfű Katalin Bencze István kitüntetései 1974 - Az oktatásügy kiváló dolgozója 1988 - Pedagógus Szolgálati Emlékérem *997 ~ A Magyar Köztársaság bronz érdemkeresztje 1998 - A 100 éves Pesterzsébetért Emlékérem 2003 - Pesterzsébet díszpolgára cím 2007 - A Déli Evangélikus Egyházkerület hűségérme 2008 - Díszoklevél Pesterzsébet díszpolgárának hetvenéves kántori szolgálatáért A zarándokút véget ért Tízéves a művészeti szakközépiskola Néhai testnevelő tanár nevét őrzi a tornaterem

Next

/
Oldalképek
Tartalom