Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-23 / 47. szám
2 2008. november 23. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®? A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP - Ézs 65,17-25 Péter első levele - a család Péter első levele eligazítást ad azoknak a korai keresztényeknek, akiket igaztalan vádak érnek pogány környezetük részéről. A szerző abban segíti a címzetteket, hogy megértsék, kik is ők valójában, miben különböznek a körülöttük élőktől, és miért éri őket annyi támadás. Péter szerint a Krisztus-követők valójában jövevények, akiknek ez a világ csak átmeneti állomáshelyük, miközben Isten vezetésével valódi otthonuk, a menny felé tartanak: . mint Atyátokat hívjátok őt segítségül (...), félelemmel töltsétek el jövevénysé- getek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1,17-19) Ez a „jövevénység” persze Péter szerint nem azt jelenti, hogy a keresztények figyelmen kívül hagyhatják az őket körülvevő világ szabályrendszerét. Éppen ellenkezőleg: a világ, ideiglenes otthonuk követelményeit nem „alul”, hanem éppenséggel „felül” kell teljesíteniük. Bár nem szabad hagyniuk magukat megfélemlíteni igaztalan vádaskodásoktól, szenvedéseik közepette is olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy ne szolgáltassanak okot pogány környezetüknek a rosszindulatú ellenségeskedésre. Becsületes életükkel és tisztességükkel tudják ugyanis a legjobban elhallgattatni a rágalmazókat: „Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akikgyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.” (3,16-17) A családi élet modem kori válságának okai között egyértelműen felfedezhetjük a férfi és női szerepek válságát. A külvilág kihívásai miatt viharokat és boldogtalanságokat átélő családok mögött általában olyan férjeket találunk, akik nem felelnek meg feleségük elvárásainak, és olyan feleségeket, akik felé a férjük nem fordul figyelemmel és megértéssel. Péter levele ebben a tekintetben is kincsesbánya azoknak, akik szeretnének helytállni az emberi élet eme legfontosabb területén. A feleségeket így tanítja: .....ti, asszony ok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviseleté szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt." (3,1-4) A férjeknek adott tanács ma is nagyon elgondolkodtató, ókori, patriarchális társadalmi közegében pedig egyenesen forradalmian újnak tekinthető:.....ti, férfiak is megértőén éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (3,7) N Magyar Bibliatársulat „Summa, szentségünk az égben lakozik Krisztussal, nem pedig a világban, az emberi szem előtt, mint a piaci portéka. Hagyd tehát, hadd munkáljon a botrán- kozás, a meghasonlás és a gonoszság, amint erejéből telik. Ha az evangélium igéjét tisztán megőrizzük, szeretjük és nagy becsben tartjuk, ne kételkedjünk, mert nálunk és velünk Krisztus, legyen bár a sorsunk nyomorúságos, amiképpen e könyvből is látjuk, hogy Krisztus minden gyötrelem, fenevad és gonosz angyal ellenére megáll a szentjei felett, és végül győzedelmeskedik." N Luther Márton: Előszó Szent János Jelenésekről való könyvéhez (Szita Szilviafordítása) Kifejezhetetlen öröm Megpróbáltuk-e már magyarázni a ma- gyarázhatatlant, kifejezni a kifejezhetet- lent? Azért kérdem, mert mai igeszakaszunk erre tesz kísérletet. Egyrészt megpróbálja e világi nyelven leírni, amit „szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett”, vagyis Isten ígéretét a jövendőről. Másrészt megkísérli szavakba foglalni ennek a jövőnek a kifejezhe- tetlen örömét. Az Ószövetség nyelvén próbálja kifejezni, ami valójában az újszövetségi ígéretekben hangzott el. Ezért nevezhette Luther Ézsaiást az „Ószövetség evangélistájának”. Ezért keveredik igénkben Jeruzsálem megújulása és az élet nagy ígérete. Ám mai igénk az ígéretekben bízó kifejezhetetlen örömre is hív bennünket, hogy már most ebben éljünk. Igen: ez az ige minket, sokszor fejlógató keresztényeket itt és most a reménység és az üdvösség örömére hív. De hát - kérdezhetjük joggal - miért örülhetünk? Van-e okunk örömre? Hiszen az élet tele van szörnyűségekkel, megpróbáltatásokkal, bajokkal, halállal. Ha mérlegre tennénk az örömöt és a bánatot, bizonyára mindenkinél a bánat serpenyője lenne a nehezebb. De az Isten által ígért élet és öröm egyensúlyban tudja tartani életünk mérlegét. Ismertem valakit, aki nagyon súlyos, nehéz életet élt. Munkatársai tudtak a bajairól, és egyszer megkérdezték: „Miért van az, hogy te nem sírsz, nem panaszkodsz?" „Tudjátok, az én életem mérleg - válaszolta -, az egyik serpenyőjében a bajok vannak, a másikban pedig Jézus és minden adománya. Ezért van az életem egyensúlyban. Ez az életem titka.” Mik ennek az örömnek, mondhatjuk, egyensúlyban tartott életnek az „okai”? Erről beszél mai igénk, amikor előremutat az Isten által készített világra és annak örömére, sőt már itt és most erre az örömre hív. Röviden úgy is mondhatnánk: igénk örömre hívás. Ez az ige még mesze nem a halottak feltámasztásáról szól. Igénkben a reménység végső célja a beteljesült, teljes élet. „Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér.” (20. v.) Sőt: még a fiatal is százéves korában hal meg, olvassuk. Mondhatnánk: azt ígéri, hogy nem lesz „időszerűtlen”, korai halál. Tudjuk, hogy ez bizony itt és most nem valóság. Sok sír beszél erről minden temetőben. Nemcsak idősek nyugszanak bennük. De ezek az ószövetségi mondatok nekünk többről szólhatnak, előremutatnak: arra az újszövetségi ígéretre, amelyet Jézus Krisztus hozott közénk. Urunk keresztje és feltámadása ennél mérhetetlenül, kifej ezhetetlenül többet ígér! Nem egyszerűen hosszú, beteljesedett, hanem örök életet. Jairus leányának, a naini ifjúnak és Lázárnak is meg kellett egyszer halnia. De Jézus halála és feltámadása legyőzte a halált. Keresztje és üres sírja olyan életet ígér, amelynek nem lesz része az elválás, gyász szomorúsága. Ez most elképzelhetetlen! De Krisztus keresztje és üres A VASÁRNAP IGÉJE sírja ezt teremtette meg számunkra. Eltűnik a halál! Boldog, aki már most ebben a hitben él. Az öröm másik oka, hogy egyszer a múlt minden rémítő tapasztalata véget ér. Itt a földön az élet sokszor félelem. Itt élünk, félünk, és sokszor mintha „átok alatt”, hiába élnénk. Mennyi rémisztő tapasztalatot hozott korunk - és ezeket hordozzuk magunkban! Mennyi félelmes emléket cipelünk! Gondoljunk csak napjaink természeti csapásaira, terrorcselekményeire és egyéb sötét üzelmeinkre. Egyszer egy haldokló azt kérdezte tőlem: „Hát ezért éltem?” Isten pedig azt ígéri, hogy egyszer minden elmúlik úgy, hogy annak még emlékezete sem marad! Lehetetlen? Itt igen, de Istennél minden lehetséges. Az új ég és új föld ígéretéhez hozzátartozik a minden bűnt, szomorúságot, bajt felejtő örök öröm is. Eltűnik minden rossz! Végül még egy okot sorol fel igénk örömöt ígérve, „...a kígyónak por lesz a kenyere” - olvassuk (25. v.). Más szóval a Gonosz mint csábító erő (iMóz 3,14) itt szüntelen fenyeget. Gondoltunk már arra az Urunktól tanult imával kapcsolatban, hogy Jézus milyen reálisan lát minket és bűneinket? Amikor azt kérjük, hogy bocsássa meg bűneinket, azt is hozzá kell tennünk, hogy ne vigyen minket, ne engedjen bennünket kísértésbe, és szabadítson meg a gonosztól! Ez az, amit Luther úgy fejezett ki, hogy Isten gyermekei egyszerre igazak és bűnösek itt a földön, halálukig. De igénk még ezen is túlmutat, és azt mondja, hogy Isten új világában nem lesz helye a Gonosznak. Mert Krisztus kereszthalálával legyőzte, feltámadásával pedig a döntő győzelmet is megszerezte. „Elvégeztetett.” Eltűnik a bűn! Ami itt elképzelhetetlen, lehetetlen, sőt kifejezhetetlen, az Isten új világában valósággá lesz. Egy egyházi évnek megint a végére értünk. De nemcsak az esztendők múlnak, egyszer mindennek vége lesz. A bűnnel, halállal eljegyzett világnak is. Ám Isten népének ez új kezdet: az örök öröm kezdete. Sőt Isten is végre örvendezni tud rajtunk és felettünk. És ezért már bűnnek, bajnak, halálnak alávetett, kilátástalannak látszó életünkben is kifejezhetetlen örömmel örülhetünk. Énekelhetjük: „Öröme van szívemnek, leveti bánatát, mert feltűnni látja Istennek szép napját.” ■ Keveházi László Imádkozzunk! Urunk, bűnnel, félelemmel és halállal körülvett életünkben is köszönjük az örök öröm ígéretét. Tégy minket már itt is a te örömödet hordozó népeddé, és vígy be minket is az új égre és új földre, országodba, örömödbe Oratio aecumenica Istenünk, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján jövünk eléd imádságunkkal. A természet is az elmúlásról beszél nekünk, a rövidülő napok, a korán reánk köszöntő esték borongóssá teszik hangulatunkat. Sokunkon erőt vesz a rossz hangulat, sokan szenvednek a depressziótól. Körülményeink is csüggesztenek, a gazdasági válság, a romló anyagi viszonyok, a társadalmi feszültségek, személyes életünk gondjai reánk nehezednek. Hová mehetnénk, ha nem tehozzád, hiszen örök élet beszéde van nálad! Ezért most bizalommal mondjuk el neked mindazt, ami ezen a vasárnapon szívünket terheli, és hittel kérünk, hogy hallgass meg minket Fiadért, Jézus Krisztusért! Kérünk egyházadért, az egész kereszténységért. Add meg neki, hogy hite a feltámadt Krisztuson nyugodjon, tisztítsd meg a csak emberi próbálkozásoktól! Nyisd meg követőid szemét, hogy ott is meglássanak téged, ahol emberileg csak kudarcot látnak! Adj kitartást, hűséget igéd hirdetőinek, különösen ott, ahol nehéz körülmények között szolgálnak! Gyülekezetünk tagjaiért is imádkozunk, hogy példamutató hittel tanúskodjanak rólad, és szereteted to- vábbadói legyenek családjuk, munkatársaik, barátaik között. Növeld gyülekezetünket létszámban, lelki gazdagságban, kegyelmi ajándékaidban! Kérünk a lelkészekért, a püspökökért, az egyház vezetőiért, adj nekik bölcsességet néped irányítására! Ne engedd elfelejtenünk, hogy a bűn rontásától szenvedő világ sóvárogva várja fiaid megjelenését! Áldj meg minden jó szándékot, amely a világ élhetővé formálására törekszik. Gátolj meg minden önző, romboló, a másik embert és a természetet kizsákmányoló magatartást. Hadd ismerjük fel a másik emberben a te gyermekedet és a mi testvérünket! Adj olyan politikusokat, akik békére és a reájuk bízott emberek javára törekszenek! Tudjuk, Urunk, hogy nem vagyunk képesek bűn nélkül élni, és ezért mindig lesz gond, szenvedés, betegség és halál. De kérünk, hogy légy irgalmas! Adj a betegeknek türelmet és gyógyulást, a szenvedőknek lelki erőt és reménységet, és mindnyájunknak add meg azt a békességet, hogy semmi sem választhat el minket a te sze- retetedtől. Ezen a vasárnapon köztünk vannak azok, akik az elmúlt egyházi évben veszítették el valamelyik szerettüket. Még fájó a seb, még friss a gyász. Őértük is kérünk: add meg nekik, hogy az örök élet reménysége legyen erősebb a halál rideg tényénél! Ma is azt üzented igéddel, hogy új eget és új földet teremtesz, és á régiek nem is jutnak majd eszünkbe. Fiad, Jézus Krisztus feltámasztásával elkezdted valóra váltani ígéretedet, és őbenne elcsendesedik szívünk fájdalma. Nem a mulandóra, hanem az eljövendő- re nézünk, a halottak feltámadására és a te országodra, és vágyakozva kérünk, jöjj el hamarosan! Ámen. Harsány szó kiált az éjbe ► Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja örök élet vasárnapja. Az ünnep graduálénekének - Harsány szó kiált az éjbe (EÉ 493) - szövege még biztosan nagyon sokakban a Keresztyén énekeskönyv alapján él: „Vigyázzatok, azt kiáltják / Az őrállók s zengjen imádság. / Sión, közéig a nagy király!” (588) Énekünk régi szöveghasználata rögtön a mondat elején, az első szóban rávilágít a vasárnap mondanivalójára: Vigyázzatok! Vigyázzatok, Krisztus egyháza, készüljetek fogadására, legyetek készen! Az utolsó idő végén ítéletre jön az Úr. A vasárnap igéi ezt a tartalmat fejtik ki. Kettős érzés alakul ki a hívőben. Nem titkolt reszketés tölti el a szíveket, hiszen aki menyegző örömébe viszi reá várakozó menyasszonyát, egyben ítéletre jön. De a reszketés mellett túláradó öröm kap helyet: „Nem fénylett még a szem, / Nem lángolt a szív sem / Ily örömtől! / Ujjongjunk hát, / Mondjunk hálát, / Vég nélkül víg halleluját!” (EÉ 493.3) A menyasszony maga az egyház, akitől Ura, Krisztus azt várja, hogy a várakozás idejében készültségben, Szentiélekben éljen. Erről a tanításról szól az ünnep evangéliuma (Mt 25,1-13) teljes egységben az epistolával (2Pt 3,3-13). „Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: íme, a vőlegény! jöjjetek a fogadására!" - olvashatjuk (Mt 25,6), s erről énekelünk az első versszakban: „Harsány szó kiált az éjbe: / »Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! / Kit vártok, itt van már közel!« / Kürt ád jelt: »Jöjjetek, hívek! / Hol, merre vagytok, okos szüzek? / Épp éjfél van, sietni kell. / Jön már a vőlegény. / Lobogjon fáklyafény! / Halleluja! / Mily menyegző, / Üdvöt szerző, / Vár reátok, mihelyt megjő!«” Az ének szerzője Philipp Nicolai (1556-1608); idén október végén volt halálának négyszázadik évfordulója. Nicolai evangélikus lelkészként 1596-ban került Unnába, egy kis vesztfáliai városba. Örült új megbízatásának, de mint hamar kiderült, igen nehéz időszak előtt állt. Beiktatása után pár hónappal tört ki a város történetének talán legnagyobb pestisjárványa. Tíz hónap alatt ezernégyszáz ember halt meg. Nicolai fő szolgálati területe a temető volt. A legborzalmasabb hetekben előfordult, ENEKKINCSTAR Eged Idén díczerünc, hogy egy nap alatt harminc embert kellett temetnie. Ezenközben természetesen saját maga is életveszélyben volt. Ez a feladat s az átélt hetek, hónapok borzalmai fordították minden gondolatát a halál és az örök élet témaköréhez. A pestises időszakban - Nicolai saját sorai szerint - legtöbbször semmilyen külső segítsége nem volt a betegség ellen, egyedül az állhatatos és folyamatos imádkozás. S ahogy írja, ekkor vált számára mindent átható jelentőségűvé a következő igehely: .....mert ha élünk, az Úr nak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8) Nicolai kis könyvet is megjelentetett, melynek magyar címe így hangozhat: Örök élet örömének tükrében. E kötet függelékében jelent meg két híres éneke, mai graduálénekünk és a Szép, fényes Hajnal- csillagom (EÉ 361). Dallamszerzőként is Nicolai nevével találkozunk, s ha közelebbről vizsgáljuk a két dallamot és verset, felépítésbeli, szerkezeti azonosságot találunk. Mindkét alkotás eleje három részre tagolódik, majd ez megismétlődik. Ezután rövid dallamsorok következnek, végül nagy ívű lezárás. E két ének szövegével és dallamával együtt lutheránus énekkincsünk legjavához tartozik; sőt volt olyan kor, mely ezeket az énekeket a korálok királyának és királynőjének tartotta! A Harsány szó kiált az éjbe és a Szép, fényes Hajnalcsillagom dallamnak számtalan feldolgozása született mind a kórus-, mind az orgonairodalomban. Itt csak két művet emelek ki; Johann Sebastian Bach Wachet auf, ruft uns die Stimme című kantátáját (BWV 140) és Max Reger Wie schön leuchtet der Morgenstern című hatalmas korálfantáziáját. Ige, igére épülő vers, gyönyörű dallam, megküzdött élethelyzet csodálatos egységét élhetjük meg örök élet vasárnapján. „Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben, / Az égi karban, angyalnyelven / Zeng már feléd a glória. / Minden gyöngykapu kitárva, / A trónnál angyalok közt állva, / Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,3) ■ W. Kinczler Zsuzsanna
