Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-09 / 45. szám
6 4M 2008. november 9. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Gyömbéres csirke kásával és bundás almával Terítéken a reformáció korabeli ételek „Az ember nem létezhet másképp, csak ha a gyökereire épít” Beszélgetés Opperheim József borásszal ► „A reformáció hetében tudjunk meg többet a korról” - gondolta a miskolc-tetemvári református gyülekezet lelkipásztora. A gondolatot tett követte: az elmúlt héten Fehér Norbert öt estén át invitálta a híveket és az érdeklődőket a deszkatemplom gyülekezeti termébe. Első alkalommal - mintegy bevezetésképpen - dr. Dienes Dénes professzor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének vezetője magáról Lutherről tartott előadást. És hogy a hallgatóság még inkább közel kerülhessen a nagy reformátor alakjához, a gyakorlatban is felidézték Luther egyik kedves szokását: búzasörrel koccintottak. készített étkek kerültek terítékre. Így a kor főúri lakomáinak jellegzetes fűsze- rei - gyömbér, sáfrány és szegfűbors - ízesítették a szeretetvendégség húsételeit is. Melléjük barna kenyeret és köleskását fogyaszthattak a vacsorameghívást elfogadók. Egy igazi lakomáról a desszert sem hiányozhat. A 16. századra jellemzően az erre az alkalomra készített édességekbe sem tettek cukrot, hanem elsősorban mézzel édesítették a ribizlis pitét, a bundás almát és a puszedlit. S hogy minden könnyebben csússzon, ezen az estén kétféle nemes bor került a kancsókba. Mindehhez Vitányi Csaba és Varga Zsuzsa kamarazenészek - hegedűre és csembalóra írt - korabeli darabokat adtak elő. Az utolsó előtti napon dr. Balogh Judit, a Miskolci Egyetem adjunktusa a reformáció korának mindennapjairól szólt. Október 28-án a muzsikáé volt a főszerep - Varga László, a gyülekezet kántora zenei betétekkel tűzdelt előadásával varázsolt reneszánsz hangulatot a deszkatemplomba. Szerdán 16. századi receptek alapján A záró estén, október 31-én a lutheri időkre jellemző vesperás liturgia szerint ökumenikus istentiszteletet tartottak, amelyen Huszár Gál 1574-ben kiadott énekeskönyvéből is csendültek fel énekek. ■ Boda Zsuzsa Recept a 17. század legelejéről: Medgies Lével Lúd fiat Az szép kővér lúd fiat szépén swsd meg, az aprolekiat penig, főzd meg sóban: szed meg az medgiet az szárátul: mosd meg tizta vízben: főzd meg tizta borban: verd áltál az szitán: tégy belé mézet hogy édes legyen: tégy bel borsot, safrant, székfwvet fa héjat. Ha felakarod adni, előszőris az aprólékot ad fel, ugi tőleh re- aja az levét, es az ludat felwl hidra ted. A receptet Kovács József közli a Szentbenedeki Mihály szakácskönyve 1601-ből című írásában. Olvasható Szántó András Eleink ételei - Válogatás régi szakácskönyvekből című kötetében, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1986, 84. 0. * * * A legrégebbi négy magyar ételrecept egyike a 15. századból: Sült kappan gyömbéres lében Végy egy jó bort, egy zsemlének a morzsáját, tedd fel a tűzre, s ha jól felfőtt, nyomd át egy szitán, tedd ismét a tűzre s hagyd félig befőni, utána fűszerezd meg gyömbérrel, kevés borssal, sáfránnyal, kevés mézzel, sóval és öntsd a felszeletelt kappansültre. A recept eredetije német nyelvű; fordította Dittmayer Andor. Megjelent Szántó András Eleink ételei - Válogatás régi szakácskönyvekből című kötetében, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1986,15. o. Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) november 22-én, szombaton csendesnapot tart a budapest-kispesti templomban 9.30-tól 14.30-ig. Áhítattal szolgál Tamásy Tamás, előadást tart Ittzés István, úrvacsorái istentiszteleten szolgál Győri János. A nap központi témája az Ige. Lesz lehetőség hozzászólásra, ebédidőben egyszerű vendéglátást biztosítunk. A helyszín elérése: a 3-as metró vonalán, a Határ úttól a 42-es villamossal a harmadik megálló. A kőbánya-kispesti végállomásról a 68-as busszal szintén a harmadik megálló, a Templom térig. Szeretettel hívjuk és várjuk minden testvérünket! H! R D E115.,,^ II. keresztény életmódtábor Révfülöp, november 21-23. (péntek-vasárnap) Vezeti: Bogdányi Mária lelkész, életmód-tanácsadó és -terapeuta; előadók: ár. Nagy Erzsébet, Tóth Gábor. Részvételi díj: evangélikusoknak 10 000, nem evangélikusoknak 12 000 Ft. Jelentkezés: revfulop@lutheran.hu. Kinek ajánljuk: aki szeretne karácsony előtt néhány napra elvonulni Istennel és önmagával találkozni, új, hasonló beállítottságú ismerősöket találni; aki nyitott a teremtett világ értékeinek felfedezésére; akinek fontos, hogy életét tudatosan is úgy alakítsa, hogy azt az egyszerűség, a természetesség jellemezze; akinek problémát okoz az állandó stressz, a túl kevés mozgás; aki az étrendjén már régóta szeretne, de nem tud változtatni; aki szeretné mindezeket a változásokat Isten kezébe letenni; 18-99 éves korig. ► A bor sok helyen szerepel a Bibliában, és szakrális szerepe miatt különleges helyet foglal el a keresztény ember életében. E nemes ital készítését tekinti élethivatásának - folytatva szülői, nagyszülői örökségét - Opperheim József borász. Makacssága, elhivatottsága révén lassan bevonul a borkedvelők köztudatába a festőién szép, tájba simuló, Somogy megyei kis település, Kötcse neve, ahol él és dolgozik. A mindig vidám gazdának minden betérőhöz van egy kedves szava, szomjasan pedig talán még soha nem távozott tőle vendég. A kiváló borász a helyi evangélikus egyházközség aktív tagja, gondnoka is.- Eléggé rájár mostanában a rúd a mező- gazdaságra, még inkább a mezőgazdaságból élőkre. Nem bánta meg, hogy erre tette fel az életét?- Néha én is elgondolkodom ezen, de az biztosan csak a fáradtságtól van. Igazából soha nem bántam meg, bár kétségkívül alakulhatott volna másképp is az életem.- Úgy tudom, a családja már több generáció óta mezőgazdasággal foglalkozik, a földből él.- Már az édesanyám és az édesapám szülei, sőt nagyszülei is itt éltek és gazdálkodtak, s természetesen készítettek bort is, ahogy itt Kötésén valamikor mindenki. Sajnos ez azonban már a múlté. Mostanság kevesen találják meg a megélhetésüket a településen. Sokan máshová járnak dolgozni, és vannak munkanélküliek is.- Milyen út vezetett odáig, hogy önálló, maga irányította gazdasága legyen?- A pályaválasztásom - melynek révén szőlész, szőlővel foglalkozó ember lettem - véletlenszerű volt. Igazából erdész szerettem volna lenni, de messze volt az iskola, ezért közelebbit kellett választanom. így kerültem Balatonboglár- ra a kertészeti szakközépiskolába. Onnan viszont már egyenes út vezetett az egyetemre, mivel megnyertem egy szakmai versenyt. Ez és a szakma szereteté- ről tanúskodó, magával ragadó egyéniségű tanáraim határozták meg a további utamat. Aztán megszerettem választott hivatásomat. Később kimentem Ausztriába, ami már kifejezetten céltudatos döntés volt. A nyolcvanas évek végére ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy itthon, a saját falumban is új szőlőkultúra megteremtésére van szükség. Rekonstrukciót, az öreg ültetvények megújítását kellett elvégezni. Ha ezt akkor nem léptük volna meg, mára eltűnt volna a szőlő Kötéséről. De az is látszott, hogy ezt tanári fizetésből aligha tudom megoldani, még a saját környezetemben sem. Ausztriában hat évet dolgoztam. Ezalatt egyrészt óriási mennyiségű információhoz jutottam, amelyek nagyon fontosak voltak, másrészt sikerült megteremteni a telepítéshez szükséges anyagi alapokat. Ausztriában generációkon keresztül adták tovább a gazdák az eszközöket, a tudást és a földet, amelyet így nemcsak megőriztek, de folyamatosan fejlesztettek, gyarapítónak is. Ezért vált közösségi tudássá és jogfolytonossá a termelés. Nálunk viszont másként történt. Megszüntették a családi gazdaságokat, a gazdálkodókat pedig termelőszövetkezetekbe kényszerítették, ahogy ez az én szüleimmel is történt. Ezért nekem a nulláról kellett kezdeni a gazdálkodást. Új földön, új eszközökkel. Először szőlőt kellett telepíteni, kialakítani a gazdaságot, majd kiépíteni az utat a piacokhoz. Ehhez felhasználtam az Ausztriában tanultakat, hiszen láttam, hogy ott hogyan működnek a folyamatok.- Nem merült fel Önben, hogy kint maradjon, áttelepüljön? Nem gondolt arra, hogy ennyi munkával osztrák földön vélhetően sokkal jobban élhetne?-De, felmerült. Kísértés is volt. De óriási volt bennem a vágy, hogy itthon dolgozzam, és megvalósítsam, amit elterveztem, hiszen ide kötnek a gyökereim. S az ember nem létezhet másképp, csak úgy, ha a gyökereire épít. És meggyőződéssel vallom, hogy nem elég, ha jól megélek, de kötelességem, hogy mások számára is hasznos legyek. Még akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáradságos. Sőt - azt gondolom - ezért még hálát sem szabad elvárni.- Meg lehet ma élni Magyarországon bor készítéséből?- Igen. Nem könnyű kenyér, de meg lehet élni belőle.- Mennyiben más keresztényként végezni ezt a munkát?- Azt hiszem, a munka minden pillanatát áthatja az a gondolat, ami az embert foglalkoztatja. Tehát a munkára és a munka tárgyára hatással van az ember elkötelezettsége, gondolkodása. Fontos továbbá, hogy ne úgy tekintsünk a munkára, mint önmagában lévő dologra, hanem olyan folyamatnak lássuk, amelynek szerves részei vagyunk, valamint hogy rendelkezzünk a két legfontosabb tulajdonsággal: alázattal és türelemmel. De szükséges az is, hogy meglássuk: a dolgok nem feltétlen úgy történnek, ahogy szeretnénk, ahogy előre elterveztük. Én csak annyit tehetek, hogy segítem, irányítom a bort olyanná lenni, amilyenné lennie a lehetőségeiből adódik. A szőlő pedig maga a lehetőség, amely magában hordozza a minőséget. Nekünk tehát az a feladatunk, hogy ezt a lehetőséget előhozzuk. Ennél többet nem tehetünk. Meg kell látni és el kell fogadni, hogy a lehetőségeink korlátok közé vannak szorítva. A keresztény ember pedig pontosan tudja, hogy ezeket a korlátokat ki határozta meg, ki állította fel. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a bor rendkívül jó alkalmat ad a vele foglalkozó embernek, hogy embertársaival találkozzon, beszélgessen, egyszóval hogy kapcsolatokat alakítson ki.- Katolikus testvéreink használják a „misebor” kifejezést. Ennek már az előállításánál is figyelembe veszik, hogy milyen célra készült. Van-e nálunk is kifejezetten „úrvacsorái bor"?- Igen, én is készítek ilyet. Evangélikusok és reformátusok szívesen visznek belőle. Karácsonyra és húsvétra több helyré én szolgáltatom az úrvacsoránál használt italt. Az Irsai Olivért kedvelik erre a célra, amely különösen húsvétkor illik jól az ünnep ízeihez, hangulatához. Szakmai szempontból az különbözteti meg ezt más boroktól, hogy gondosabb kezelést, még több odafigyelést, munkát igényel, továbbá hogy ezt kisebb, „em- berközelibb” mennyiségben készítjük. S jóllehet élesen nem lehet elválasztani más terméktől, de mert más gondolatok foglalkoztatják a készítőjét, az ő leikéből származó - a szem számára nem látható - különbségek adják az igazi lényegét és értékét.- Hogyan tudja összeegyeztetni a családot, a munkát és a gyülekezetei? Hiszen valójában mindegyik egész embert igényel...- Nehéz, sőt be kell vallanom, hogy sokszor nem is sikerül. De úgy érzem, fiatal vagyok még ehhez a feladathoz, a bölcsesség pedig az idősek kiváltsága. Ám tele vagyok tervekkel és reménnyel.- Végezetül csak egy nevet említek: Kerbáj- tos cuvée. Mit érdemes erről tudniuk a borok kedvelőinek?- Ez egészen új termékünk, most készült el az első évjárata. Már régóta gondolkodtam azon, hogy egy igazi kötcsei bornak igazi kötcsei nevet kellene adni. Kötésén régi hagyomány volt, hogy ker- bájtkor, evangélikus templomunk felszentelésének évfordulóján a legények hét napon keresztül - Erzsébettől Katalinig - kevert borral mulattak. (A cuvée francia borászati szakkifejezés, magyarul kevert. A kerbájt a német Kirchweihtag kifejezés el- magyarosodott alakja. Jelentése: ,a templomszentelés napja". - Gy. G.) Ez úgy készült, hogy mindenki elhozta a legjobb borát, ezeket egy nagy hordóban összekeverték, s azután közösen fogyasztották el. Erről kapta a mi borunk is az elnevezését, amely így nemcsak a hagyományt, hanem evangélikus templomunkat is megidézi. Annak idején persze sokféle bort házasítottak össze. Ez most már nem így van, de hogy mégis jelképezzük a sokaságot, háromféle bor összekeverésével állítjuk elő a kötcsei Kerbájtos cuvée-t. ■ Gyarmati Gábor ► Átadták a forgalomnak szeptember 30-án a Megyeri hidat. A megvalósításában közreműködő MO Északi Duna-híd Konzorcium ebből az alkalomból kétszázhetvenöt oldalas könyvet jelentetett meg, így köszönve meg az építőknek áldozatos munkájukat. A kiadványban sokan elmondják, miért tartják magukénak az elkészült alkotást, ezért a címe: Az én hidam, a Megyeri híd. E sorok írója megtiszteltetésnek érzi, hogy - a tervezést irányító UNITEF-CÉH Kkt. főtervezője, Hunyadi Mátyás és Kisbán Sándor hídtervező főmérnök mellett - mint építész maga is közreműködhetett a pilonok tervezésében. Az alábbiakban a kötetben megjelent gondolatai olvashatók. Az ér „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. (...) Sátrat készített a napnak amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy Juthat pályáján. Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi." (Zsolt 19,1.5-7) A hídpálya szalagja kilométereken átfut a partok között vizeket és szigetet átívelve, hogy összekösse északon Pestet és Budát. A pályáját befutó nap első sugarai a magasan meredező pilonok üvegbetéteiben ezüstöt csillantanak a keleti oldalon. És ugyanez ismétlődik nyugaton, aranyba öltöztetve a hidat az estét hozó hegyek mögött lenyugvó tűzgolyó utolsó pillanataiban. A következő napi újra
