Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-09 / 45. szám
„Vagyis reménységünk végső alapja nem politikusaink - egyébként fájdalma„Karácsonyra és húsvétra több helyre én szol„Keresztény értelemben a kinyilatkoz125 éve alakult meg a KIÉ 4- oldal san hiányzó - bölcsessége, nem is gazdasági, pénzügyi szakembereink felkégáltatom az úrvacsoránál használt italt. Az tatás nem e világi (immanens), de nem Szembenézni a globalizációval ^ 4. oldal szüksége és ötletessége, nem is nemzetünk tagjainak közmondásosan híres Irsai Olivért kedvelik erre a célra, amely külöis egyszerűen a megismerés határán túli Petróczi Kata Szidónia sírjánál 5. oldal munkabírása, találékonysága és kitartása. Mert előállhatunk ezernyi ötlettel, új nősen húsvétkor illik jól az ünnep ízeihez, igazságok feltárása, hanem találkozás Utcazenészek 8. oldal és még újabb tervvel, ha Isten áldása nem kísér, minden hiábavaló.” hangulatához.” az élő Istennel.” Tízéves a női misszió 10. oldal Égtájoló - 3. oldal 1^- Beszélgetés Opperheim József borásszal - 6. oldal » Teológia dióhéjban - 9. oldal Környezetbarát temetkezés?! 11. oldal Protestáns „demonstráció” Formáció A budavári evangélikus templomból fáklyákkal vonultak át a hívek október 31-én a Szilágyi Dezső téri református istenházába, hogy a reformáció emléknapján - mindkét protestáns felekezet tagjai - úr- vacsorás istentisztelet keretében nyilvánítsák ki hitvallásukat. Igét hirdetett Bence Imre evangélikus esperes, a liturgiái szolgálatban részt vett a másik budavári lelkész, Balicza Iván és a helyi református gyülekezet lelkésze, Illés Dávid. SEMPER REFORMANDA „Először is tudnunk kell, hogy a harag gyermekei vagyunk, semmit sem ér sem a munkánk, sem érzékeink, sem a gondolataink. Szükségünk van egy-egy világos, erős igére, amely utat mutat. így hát jegyezzétek meg jól Pálnak az efezusiakhoz intézett igéjét a 2. fejezet 3. verséből, mert bár sok ilyen mondat van a Bibliában, nem akarlak elárasztani benneteket a sok idézettel. - »Mindnyájan a harag fiai vagyunk.« Ne ámítsd hát magad: oltárt építettem, misét mondattam.” M Luther Márton: Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) Reformáció földrengésbiztos alapokon Ünnepi istentisztelet a fasori Reformációi emlékparkban ^ Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzata még 2007-ben határozta el, hogy - a Bu- dapest-Fasori Evangélikus Egyház- község kezdeményezésére - a helyi protestáns gyülekezetekkel összefogva létrehozza a Reformációi emlékparkot. A tavalyi alapkőletétel, majd a létesítmény idén pünkösdkor történt átadása után elérkezett az az esemény, amelynek megünnepléséhez igazán méltó helyszínül szolgálhat ez az emlékpark. Október 31-én a fasori evangélikus templom mellett, a reformáció négy alapvető üzenetét szimbolizáló emlékmű négy monumentális oszlopának tövében négy protestáns felekezet közösen adott hálát a négyszázki- lencvenegy éve megindult reformáció megőrzött hagyományaiért, ma is tapasztalható vívmányaiért és biztos jövőt jelentő útmutatásáért. A reformációt elindító események kezdőnapjának tekintett október 31-én - Luther négyszázkilencvenegy éve ezen a napon szögezte ki egyházreformáló kilencvenöt tételét - az evangélikus, a református, a baptista és a metodista egyház ökumenikus liturgiájú istentiszteletet tartott. Az ünnepi alkalom bevezető részében Aradi György fasori evangélikus lelkész köszöntötte a protestáns egyházak egybegyűlt híveit. & Folytatás a 3. oldalon m Korányi András Egy héttel reformáció ünnepe után. Az Erős vár utójátékával elcsöndesedett az orgona a karzaton, lassan megbámul a koszorú a reformátorok emlékhelyein, újra a megszokott kék az Evangélikus Elet fejléce. Vége. Kifújják magukat az aggódó szervezők, a felkészült művészek, az ünneplő egyházak jövő októberig, amikor majd ismét beköszönt a reformáció havának sűrű programsorozata. Régen összecsomagoltak a száguldó, szenzációra vágyó riporterek is, a Szilágyi Erzsébet fasori püspöki hivatal bejáratát - ahol két hete újra a kapura szegeztetett a lutheri kilencvenöt tétel - megint csak a hivatalosok koptatják. Vajon beleolvastak-e az újságírók „az iratba” fényképezés közben? S vajon megfordult-e bármelyikük fejében az áldott gondolat, hogy amíg a többiek átvonulnak az internetes sajtóbemutatóra, addig ő titokban visszaoson, letépi, és magával viszi, hogy aztán ország-világgal megossza? Valahogy úgy, ahogyan 1517 őszén történt... „így indultak el tehát tételeim, s úgyszólván tizennégy nap alatt végigfutottak egész Németországon” - sokan ismerjük Luther talán túlzónak ható, mégis lényegre tapintó visszaemlékezését. Mert tényleg érdekelte az embereket az a kilencvenöt tételes kiáltvány, amely Wittenberg vártemplomának kapujára került. Megtanulták közülük azokat, amelyek a legfontosabbak voltak, a templomoktól az ivókig foglalkoztak velük. Mondanivalójuk egyszerre volt friss és időszerű, ugyanakkor biblikus és lelkipásztori. Gyakran elhanyagolt és anyagilag kihasznált gyülekezetek - gondoljunk a búcsúcédulák „szent üzletére"! - tagjainak mondott lényegeset és személyeset' Istenről, a komolyan vehető, emberileg is felszabadító keresztény életről. Nem egyszerű múltidézés volt a reformáció, nem csupán az ősi formák felkutatása, az órák visszaállítása az idealizált régi időkhöz. És persze nem arra a problémára adott elsődlegesen választ, hogy milyen technikával lehetne minél szélesebb körhöz eljuttatni a számunkra fontos, a meggyőzés szándékával megírt üzeneteket. Egy héttel reformáció ünnepe után: változásban vannak-e a dolgok? Nyíltabban beszéltünk-e egymással szélté- ben-hosszában égető kérdéseinkről az idei október végén? Megfeszítettük-e erőnket, hogy egyszerre tudjunk lényegeset elmondani és személyesen szólni Istenről? Felszabadító erejű - mert érthető és élhető - evangéliummal szólítottuk-e meg egymást evangélikus közösségeinkben, otthonainkban? Vajon a sok méltatás, művészi gyönyörködtetés és teológiai múltidézés mellett jutott-e elég együtt érző és körültekintő figyelem arra, hogy megszólalásunkat a lelkűkben és mindennapi életükben nyo- morgatott, mégis evangéliumi örömre vágyó testvéreknek frissen és hétköznapiam mégis biblikusán és egymás iránti szeretettel mondjuk el? Született-e 2008 reformációi ünnepének , olyan tétele, amely ha nem is az egész országot, de legalább evangélikus egyházunkat körbejárja egy-két hét alatt? Ecclesia semper reformanda - az egyházat mindig reformálni kell! - így hangzik az ősi egyházi és reformátori tétel. A reformáció előtt azonban mindig szembesülni kell a formációval: az élet és az egyház valóságával, a kegyelmes Isten után kiáltó egyéni és közösségi küzdelmekkel, a lelkipásztori és testvéri segítség nélkül megoldhatatlan próbatételekkel, evangélikus egyházi közösségünk valódi erőnlétével, vágyaival, istenes álmaival, a jókedvű és bizakodó keresztény élethez nélkülözhetetlen megújulás útjában fekvő akadályok, viták, viszályok, egymásnak feszülő ambíciók tarthatatlanságával. Szembesülnünk kell azzal, hogy a legnagyobb ajándék az, hogy Istené az egyház és az egész teremtett világ, és ezért nem rajtam és elképzeléseim maradéktalan megvalósulásán áll vagy bukik az üdvösség és a földi boldogulás, hogy a testvéri szeretet, bele- és együttérzés többet épít minden kikényszerített intézkedésnél, és az Istenbe vetett bizalom jobban egymás felé tudja fordítani az emberek szívét, mint a szüntelen emberi elvárásokkal és szemrehányásokkal megterhelt lelkiismeret. Csak az tud reformálni, aki képes és szembe is akar nézni azzal, ami van, ami lehetséges, és ami lehetetlen. Hiszen a jövőt nem lehet mindig olyanra kalapálni, amilyen formájúra én álmodom vagy akarom, mert a jövőt mindig Isten adja - azzal együtt, ami nekünk is lehetséges vagy éppenséggel számunkra lehetetlen. Aki viszont nem látja a mai „formációt”, benne embert és Istent, egyházat és világot együtt, az nem lehet friss és időszerű, biblikus és testvéri. Egy héttel reformáció ünnepe után: ténylegesen reformálódik-e egyházunk? Elmondhatjuk-e legalább a jövőre tekintő reménységgel, hogy tartalomhoz a forma: evangélikus egyházi közösség? S vajon formálódik-e már a mai reformáció bennünk? Mert reformálni csak az tud, aki tud formálni és formálódni is. Átadták a Károli Gáspár-díjakat Mint arról a Magyar Távirati Iroda is hírt adott, Cserháti Sándor evangélikus lelkész, teológus, Fodorné Nagy Sarolta református lelkész, teológus és Gémes István nyugalmazott evangélikus lelkész, teológus kapta meg az idén a Károli Gáspár-díjat a szakmai kuratórium javaslata alapján. A reformáció ünnepe alkalmából odaítélt elismeréseket Hiller István miniszter megbízásából Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője adta át múlt csütörtökön Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A gönci prédikátor nevét viselő, 1997 óta átadott díjat a tárca minden esztendőben azoknak adományozza, akik a biblikus tudományokban - fordítással, tanulmánnyal - kimagasló eredményeket értek el, vagy kiemelkedőt alkottak a magyar líra és próza nyelvi megújítása területén. Fodorné Nagy Sarolta református lelkész, teológus a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanára. (A két evangélikus díjazott munkásságát az ünnepségen elhangzott laudációk közlésével ismertetjük) & Összeállításunk a 7. oldalon
