Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-02 / 44. szám
‘Evangélikus Életéi EVANGÉLIKUS ELET 2008. november 2. Követ és vezet Hódmezővásárhelyi lelkésziktatás ► A hódmezővásárhelyi evangélikus gyülekezet parókus lelkészének választotta Nagy Ervint. Beiktatása október 25-én volt a helyi templomban. A gyülekezet új lelkipásztorát Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese iktatta be hivatalába. Igehirdetésének alapigéje a meghívón szereplő, PéNagy Ervin 1999-ben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd szülővárosában, Orosházán kezdte meg szolgálatát. A teológusévek alatt ismerkedett meg Bácskai Zsuzsannával. Szolgálata kezdetén házasságot kötöttek, majd - miután felesége szintén Orosházára került - közösen folytatták a munkát a gyülekezetben. Hódmezővásárhelyre 2007 nyarán költöztek, itt a feladatokat megosztva együtt építették a közösséget. Ervin a feleségével közösen tartott igei alkalmak mellett kántorként is szolgált az istentiszteleteken. 2008 nyarán a gyülekezet véglegesítette őket, s mindketten fontos szolgálati területre kerültek. Ervint a gyülekezet megválasztotta parókus lelkészének, Zsuzsanna pedig óvodapásztorként végzi feladatait az egy éve egyházi fenntartásúvá lett Égbőlpottyant Evangélikus Óvodában. tér első leveléből vett ige volt: .....ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá..." Az esperes - a német pásztort, Klaus Douglasst idézve - először a gyülekezet figyelmét hívta fel arra, hogy a lelkésszel együtt közös felelősségük a Szentírás rendszeres olvasása, az evangélium terjesztése és a nehéz helyzetben levő emberek megszólítása. A lelkész felé fordulva pedig kiemelte, hogy a lelkipásztor az irányítás felelősségét nem vetheti le magáról - miközben a jó pásztort követi, neki is vezetnie kell a rábízott közösséget. A beiktatott lelkész igehirdetése alapigéjeként az Úr Ezsaiás prófétának mondott szavait (58,12) választotta: „Fölépítik fiaiá az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá." Igehirdetésében elmondta, hogy fontos olyan közösségek építése ebben a világban, ahol az emberek az evangéliummal és az igazi értékekkel találkoznak. Kiemelte, hogy az embereket elsősorban nem kőből épült templomokba, hanem ilyen közösségekbe hívja és várja, s egy ilyen közösség építését szeretné folytatni a vásárhelyi gyülekezetben. Az istentiszteletet nagyon kedves meglepetés zárta: Ervin családjából összeállt kórus kérte énekben a Szentlélek áldását a hódmezővásárhelyi gyülekezet új lelki- pásztorára. Az új parókus lelkészt a közgyűlésen köszöntötte még Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő és ár. Kószó Péter, a város alpolgármestere is. ■ Deák László Szükségünk van áldásra Kiskunhalas régi-új lelkipásztora ► Akár ökumenikus istentisztelet is lehetett volna múlt szombaton Kiskunhalason Honti Irén beiktatása, hiszen meghatóan sok református lelkipásztor és római katolikus pap ünnepelt együtt a gyülekezettel. Beillett volna ugyanakkor kórházlelkészi találkozónak is, mert az istentisztelet utáni sze- retetvendégségen egy asztalnál szép számmal gyűltek össze a kórházi szolgálatban együtt munkálkodó lelkészek. Jó hallani arról, amikor lelkész és gyülekezet egymásra talál. A most beiktatott lelkésznő és a kiskunhalasi-tázlári gyülekezet között szinte kitapintható a szeretet és az egymáshoz való ragaszkodás. Honti Irén régi-új lelkésze az egyház- községnek, kétszer is szolgált több éven keresztül a kiskunhalasiak között. Először németországi munkája, majd a kórházi lelkigondozásra kapott „olthatat- lan” elhívatása miatt kellett megszakadnia a folytonosságnak. Isten most harmadszorra is egymáshoz vezette a gyülekezetét és a lelkésznőt. Az iktatás az egymás iránti elkötelezettség megpecsé- telése volt. A beiktatott lelkész igehirdetésében Józs 1,9 alapján arról beszélt, hogy a bátorság ott kezdődik, hogy igent mondunk az életre, igent mondunk arra a személyre, akik vagyunk, igent mondunk arra a feladatra, amelyet Isten elénk adott. Honti Irén bátran vállalja a gyülekezet vezetését, pásztorolását, mert szülei arra tanították, hogy az elé kerülő feladatot el kell végezni, bármilyen nehéz legyen is az, és mert Isten azt ígérte, hogy mindvégig vele lesz. Lupták György, a Bács-Kiskun Megyei Egyházmegye esperese Pál apostol val- . lomása - „nem szégyellem az evangéliumot" (Róm 1,16) - kapcsán azt kérdezte: miért kellene szégyellni az evangéliumot? A lelkészek ne hallgassanak, hanem mondják azt, amire az embereknek igazán szükségük van: hirdessék az örömhírt! Irén így hívogatta egyházmegyei kollégáit iktatására: „Gyertek el, mert szeretnék minél több áldást kapni!” Tizenheten álltunk az áldó lelkészek körében... ■ Heinemann Ildikó És Ion Kőszegdoroszlón templomszentelés! ► „Kőszegdoroszlón is lesz egyszer templomszentelési” ezzel a kijelentéssel vigasztalta az elmúlt években Sztrókay Attila, a Nemes- csó-Meszlen-Acsád-Kőszegdo- roszlói Társult Evangélikus Egyházközség világi vezetője - egyben a Vasi Egyházmegye felügyelője - a kőszegdoroszlóiakat, miközben a társgyülekezet többi részében sorra újultak meg az épületek. „Jövendölése” valóra vált. Az örömteli eseményre október 25-én, szombaton délután került sor a határ menti településen: ekkor szentelhették fel megszépült templomukat, felújított orgonájukat és új gyülekezeti házukat. Az igehirdetési, valamint orgona- és templomszentelési szolgálatra Ittzés János püspököt kérték fel. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője Jn 20,30-31 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta: azért renoválunk egyházi épületeket, hogy sokakat elérjen az ott megszólaló evangélium. Ezért kapott erőt a kőszegdoroszlói gyülekezet is, hogy megújítsa templomát. A felszentelt orgonát az ünnepi alkalmon Wagner Szilárd harkai lelkész, egyházzenész szólaltatta meg. tak határozatot a templom tetőszerkezetének cseréjéről, s ezután majdnem minden esztendőben felújítottak valamit. A nyílászárók cseréje, a belső felújítás, a padok és az életveszélyessé vált karzat renoválása után végezetül a templom külső tatarozása következett. Ezzel párhuzamosan - Vincze Csaba szombathelyi építészmérnök elgondolásai alapján - az új gyülekezeti ház építésének tervei is körvonalazódtak, 2007 júniusában pedig az orgona felA megszépült templomban újításáról is határozatot hoztak. A renoválás „alapanyagát” - felajánlásból - a székesfehérvári templom korábban lebontott orgonája adta. A tizennyolcmillió forintos beruházáshoz az országos egyház és az egyházmegye nyújtott segítséget, ezenfelül a gyülekezet és a testvéregyházak tagjai mintegy hét-nyolcmillió forintot kitevő Az új gyülekezeti ház szentelése Az istentiszteletet követő közgyűlést Kutschi István kőszegdoroszlói felügyelő vezette. Szavaiból kitűnt, hogy a korábban gyakori lelkészváltások után a most közöttük szolgáló lelkész házaspár - Kalincsák Balázs és felesége - segítségével értek egy nyolc éve kezdődött folyamat végére. Visszatekintésében elmondta, hogy 2000 nyarán hoztársadalmi munkával járultak hozzá a munkálatokhoz. A közgyűlés után az ünneplők átvonultak a gyülekezeti házhoz. Rostáné Piri Magda esperes asszony felszentelte az épületet, majd az egybegyűltek szeretet- vendégség keretében azonnal birtokba is vették. ■ Menyes Gyula A sivatag ellen Kijózanító, ébresztő írást fedeztem fel a közelmúltban egy ellenzékiséggel aligha vádolható országos napilap Hétvege mellékletében. Néhány gondolat a megdöbbentő kor-, illetve kórképből: „Rossz idők vannak, és nem jönnek jobbak Magyarország a semmi ágán ül. Véget ért egy világgazdasági és világpolitikai korszak -gondolkodni és másként cselekedni kellene. (...) A sivatag terjed, az oázis ritkább. A homokviharok gyakoribbak. Az emberek egy része szoktatja magát a sivataghoz, tetszik, más része menekül, amerre tud. Ha csak menekülünk, bizonyosan magunkkal visszük a homokot az oázisba. Az oázis kertjeit művelni, forrásait tisztán tartani, a szabadság kis köreit teremteni és megőrizni - ehhez szenvedély és cselekvő- képesség, türelem és kitartás kell.” (Lengyel László: A semfni ágán, Népszabadság, 2008. október 12.) S tegyük hozzá: hit és reménység is kell! Hit és reménység, hogy a sivatag nem nyelheti el az oázist, hogy a homok nem tömheti el az éltető forrást. Szabad bátran hinnünk, hogy az oáziskertek művelésében, a források tisztán tartásában, a szabadság köreinek megteremtésében és megőrzésében mi, a názáreti Mester mai tanítványai is cselekvőképesen és kitartóan részt vállalhatunk. EGTAJOLO Apropó - Jézus tanítványai. „Ködgubában jár a November”, Szent András hava. Érdemes odafigyelnünk erre a szerény apostolra. Kevés szó esik róla az evangéliumokban, pedig ha egy kicsit utánalapozunk - elvégre a Biblia évét éljük -, meglepő felfedezésekre bukkanunk. András Keresztelő János tanítványi köréből „igazolt át” magasabb osztályba, Jézus csapatába, később is megőrizve első mesterének alázatos útkészítő jellegét. János evangéliuma szerint egyértelműen András az első a tanítványok sorában, hiszen ő szól Péternek, ő mutat utat: „Megtaláltuk a Messiást!" (Jn 1,41) András az, aki a pusztában (majdnem sivatag...) egyedül veszi komolyan Jézus kemény parancsát. A Mester, megszánva az éhes, kimerült, többezres tömeget, így provokálja közönyös tanít-ványait: „Ti adjatok nekik enni!” (Lk 9,13) Míg a többiek kifogásokat keresnek tehetetlenségük takargatására, András felfedezi a megoldás emberi kulcsát: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal..." - fordul Urához. Viszont kétségeit sem elhallgatva hozzáteszi: .....de mi ez ennyinek?" (Jn 6,9) A jézusi választ jól ismerjük. Vele a kevés is mindenre elegendő... Ug yancsak János evangélista jegyzi fel azt a fontos epizódot, amikor András, Fülöppel együtt, Jézushoz, „az oázisba" segíti a hozzá vágyakozó görögöket (Jn 12,22). Ma is sokakban él az egykori görögök vágya: „jézust szeretnénk látni." Vajon hányszor tudunk András alázatával útjelzőkké, idegenvezetőkké válni, akik segítségével a szomjazok, a távolról érkezők is odatalálhatnak a Forráshoz? Temetőjárás idején, az apostoli tanácsot követve, figyeljünk az előttünk jártak életének végére is, és kövessük hitüket (Zsid 13,7). András apostol bizonyságtévő életét ugyanis halálával hitelesítette. Miután a Krisztusról szóló evangéliummal végigjárta Örményország, Kur- disztán, Trákia tájait, a hagyomány szerint 60-ban Akhájábán, Petra városában Aegeas római helytartó ítélőszéke elé került. A prokonzul nekiszegezte a kérdést: „Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adnak?" Az egykori halász bátran válaszolt: ,A római császárok még nem ismerték fel, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el.” Ezért a bizonyságtételért az életével kellett fizetnie, átlósan összeácsolt keresztre feszítették, amelyet azóta is andráske- resztként emlegetünk. Manapság ilyen andráskeresztek figyelmeztetik a gépjárművezetőket a veszélyes vasúti átjárók közelségére: lassíts, állj meg! Különben elveszítheted az életedet, sőt a melletted ülők, a reád bízottak is elpusztulhatnak! Bárcsak minket is megállítana András apostol életének és halálának üzenete! Ezekben a na-pokban gyakran bolyongunk temetői sírkeresztek komor útvesztőjében. Gyógyíthatatlannak tűnő fájdalommal olvassuk egy-egy kereszten előrement szerettünk drága nevét. Merítsünk erőt András utolsó földi hitvallásából! A hagyomány szerint a vértanú apostol halála előtt ezekkel a szavakkal köszöntötte a kegyetlen kivégzőeszközt: „Üdvöz légy< szeretett kereszt! Te megkaptad az Úr tagjaitól a szépséget, és ragyogást nyertél. Mert mielőtt az Úr felszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!" (A szentek élete, 684. 0., Szent István Társulat, 1984) Andrások nyomában a Mester 21. századi követőiként mi is óvjuk az oázisokat a sivataggal szemben. Építsük a bizalom közösségeit, ahol a halál pusztaságát legyőző hit, reménység, szeretet lakozik, és megosztható másokkal. Ezzel is esélyt kínálva arra, hogy másoktól és önmagától sokat szenvedett földi hazánk ne érezze többé magát „a semmi ágán”, hanem végre jó Gazdára találjon... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
