Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-26 / 43. szám
I ‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. október 26. 3 Kommunikáció mint stratégia Lelkésziktatás Dombóváron-41 Folytatás az 1. oldalról A szeminárium résztvevői Esztergomban látogatást tettek a római katolikus egyház nemrégiben felújított épületegyüttesében, a Szent Adalbert Képzési Központban. Előadást hallgathattak meg arról, miként lehet weblap segítségével hatékonyan elérni üzenetünk címzettjeit. Cserép János webfejlesztő mondandóját az általa üzemeltetett esztergomi közösségi portál, a szeretgom.hu- val illusztrálta. Ebéd után a résztvevők megtekintették - idegen- vezető kalauzolásával - a bazilikát és a kincstárat. Kisebbségi voltunkat jól szemlélteti, hogy - mint az idegenvezetésben elhangzott - az esztergomi evangélikus templom belsejének alapterülete megegyezik a bazilika főoltárképének területével. Piliscsabára visszatérve csoporSzép Krisztina prezentációja tos beszélgetésére és a találkozó kiértékelésére került sor. Végül a hivatalos együttlét Mato Miroslav alsósajói (Szlovákia) evangélikus lelkész áhítatával zárult. Szombat reggel László Virgil rövid városnézésre kísérte a Budapesten keresztül hazautazó vendégeket. Lapunk kérdésére válaszolva Praxedis Bouwman elnök asz- szony elmondta, hogy sikeresnek értékelte Magyarországon tartott alkalmukat, és ezért mindenkinek köszönettel tartozik, aki bármilyen feladatot vállalt a szervezésében, lebonyolításában. Elmondta továbbá, hogy a következő szeminárium témája az egyház és az állam kapcsolata lesz, helyszíne pedig szándékuk szerint a reformáció hazája. ■ K. D. Összefogás a közös célokért ■H Folytatás az i. oldalról Gáncs Péter püspök beszélgetésindító referátumában Lengyel László politológus szavait idézve, illetve Tomka Miklós szociológus adataira hivatkozva gondolatébresztő képet vázolt fel: a nemcsak gazdasági, politikai és szociológiai, hanem lelki értelemben is egyre inkább elsivatagoso- dó országban a vallási kisközösségek, a gyülekezetek lehetnek azok az oázisok, amelyek a társadalmi felemelkedés és megújulás alappilléreiként szolgálhatnak. Az önkormányzatoknak - a falvak pusztulása, az iskola-, óvoda- és postabezárások idején - minden szempontból érdekük a helyi önszerveződő közösségek, jelen esetben az egyházközségek támogatása és a velük való együttműködés, hiszen a társadalomra leselkedő legnagyobb veszélyt Tomka Miklós szerint éppen az a szociológiai tendencia hordozza magában, hogy a magyar társadalomnak alig két százaléka szerveződik valamilyen közösségbe. A tanácskozás középpontjában annak keresése állt, hogy a különböző településtípusok esetében milyen lehetőségei vannak a gyülekezetépítésnek. Az önkormányzatok ebben a vonatkozásban leginkább a templomok, gyülekezeti épületek, létesítmények és az intézményi infrastruktúra-fejlesztés területén nyújthatják a leghatható- sabb segítséget, míg a gyülekezetek a települések kulturális életében, programok szervezésében vehetnek részt. Sok szó esett az egyházi fenntartású, de állami feladatokat ellátó (oktatási, pedagógiai és szociális, diakó- niai) intézményeknek a városok, falvak életében betöltött - sok esetben kiemelt jelentőségű - szerepéről is. Gáncs Péter külön is hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok és az egyházközségek között a kommunikációs és médiakapcsolatok terén is sok ígéretes lehetőség vár kiaknázásra. A települések kulturális életének szerves része lehet a gyülekezetek által szervezett programsorozat, míg a lelkészek „felajánlhatják” szószékeiket, hogy a közösség tagjai a hirdetések keretében, a templom és a gyülekezeti terem „közéleti fórumain” is értesülhessenek fontos közügyekről. A találkozó meghívott előadója Kocsis István, a Déli Egyház- kerület pályázati referense, a sár- szentlőrinci népfőiskolái alapítvány titkára volt, aki a különféle település- és vidékfejlesztési pályázati lehetőségekről tartott beszámolót. Rámutatott, hogy az egyházközségek, egyházi fenntartású intézmények és az ön- kormányzatok közötti partnerség, együttműködés és a közös célok érdekében megtervezett kooperáció hosszú távú érdeke mindkét félnek. Ez már csak azért is igaz, mert a pályázatok jellegét, típusait tekintve egyes esetekben inkább az önkormányzatok, más esetekben inkább az egyházközségek pályázhatnak sikerrel olyan célokért, amelyek megvalósítása mindkét fél számára hasznos, és gyümölcsöző előnyökkel jár. A Déli Egyházkerület területén lévő települések polgármestereinek első találkozója Szabó- né Mátrai Marianna püspökhelyettes igei meditációjával ért véget. A kerület vezetőségének tervei szerint a jövőben további hasonló találkozókra kerül sor. ■ Petri Gábor ► A pénteki országos eső után verőfényes délutánon gyülekeztek vendégek és résztvevők október 18-án, szombaton a dombóvári evangélikus templomban, ahol Szabó Vilmos Béla esperes beiktatta Szűcs Esztert a Dombó- vár-Kaposszekcső-Csikós- tőttős Társult Evangélikus Egyházközség parókus lelké- szi állásába. Az ünnepi liturgiában Aradi András bonyhádi (volt dombóvári) lelkész mellett természetesen közreműködött Szabó Szilárd, az egyházközség másik lelkésze - Szűcs Eszter férje - is. Bár az áthelyezett munkanap miatt nem telt meg a templom, az iktatáson számos gyülekezet képviseltette magát Pécstől Budapest-Kőbányán és Vönöckön át egészen a németországi Bietig- heimig. „Elhangzott az igei elhívás, most egy gyülekezet várja a választ” - szólította meg személyesen a lelkésznőt Lk 5,1-11 alapján tartott igehirdetésében a TolnaPárban - Érden - szolgálatban otthoni gyülekezetében, Kölesén, lelkész édesapja, Lábossá■ László egykori szolgálati helyén. A következő hónapban nemcsak hivatását kezdte meg Sámsonhá- za, Pásztó, Bátonyterenye és Szúpatak gyülekezetében, hanem házasságot is ekkor kötött Kővágó Anitával. Labossáné Kővágó Anitát tavaly augusztusban ordinálták Kondoroson. Három gyermekük van, a nyolcéves Benedek Péter, a hatéves Barnabás Máté és a három és fél éves Anna Gréte. Az érdiek ezért is döntöttek úgy, hogy az Úristen segítségében bízva a már meglévő parókusi státus mellett a lelkésznő számára félállást alakítanak ki; ő elsősorban a gyermekmunkát végzi majd a gyülekezetben. Bár Érd alvóvárosnak neveztetik, a már közel nyolcvanéves múltra visszatekintő gyülekezet nem alvó, hanem - lelki értelemben - ébredő településen fogadja új lelkészeit. „Érdek nélkül jöttek Érdre, ahol érdekes szolgálat vár rájuk” - e szójátékkal Fabincy Tamás püspök köszöntötte a házaspárt. Sok helyről sokan érkeztek a testvérek múlt vasárnap Érdre, hogy tanúi legyenek Lábossá Péter beiktatásának, valamint beosztott lelkészi státusba kiküldött felesége, Labossáné Kővágó Anita meg- áldásának. A gyülekezet tizenhét éven át hűséges lelkészének, Ittzés Istvánnak a nyugdíjba vonulása miatt megüresedett helyre hívták meg a 2002 óta Nyíregyházán szolgált Lábossá Pétert. Az iktatás szolgálatát Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese végezte. Fii 1,3-6 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta: akik közösséget vállaltak az evangéliummal, ne magukat hirdessék, hanem életük prédikáljon, és szavaikból, tetteikből Jézust ismerjék meg az emberek. Az esperesi prédikációra szinte válasz volt az új lelkész székfoglaló idehirdetése, amelyet a meghívón is szereplő Zsolt 95,1 alapján tartott. Lábossá Péter hangsúlyozta: ez a vasárnap délutáni örömünnep a megváltó Úr Jézus Krisztus ünnepe, aki örvendező életet kínál mindannyiunk számára. A beiktatott lelkész életében jelentős volt az 1999. esztendő. Akkor augusztusban ordinálták Baranyai Egyházmegye esperese. „Szószékfoglaló” prédikációja alapigéjének Szűcs Eszter Róm 8,38-39-et választotta, de nemcsak erről az igéről beszélt, hanem azokról is, amelyek eddigi életében fontosak voltak. így az igei vezérfonal mellett a Dombóvárra vezető földrajzi útvonal is kirajzolódott: Vönöck, a szülőfalu; Budapest-Kőbánya gyülekezete, ahová teológusként járt; Csömör, ahol hatodéves lelkészként szolgált; Pécs, az első szolgálati hely (és kisfiúk születési helye). A lelkésznő azt is felsorolta, hogy élete ezen állomásain kikkel találkozott, kiktől tanulhatott; Kovács Imre és felesége, Kovácsáé Tóth Márta, Solymár Péter és Balikó Zoltán lelkészek neve a dombóvári gyülekezet tagjai számára sem volt ismeretlen. Beszédében Szűcs Eszter arról tett tanúbizonyságot, hogy a vázolt életutat nem ő választotta, hanem Istentől kapta. Isten részesítette őt olyan adományokban, amelyek a lelkészi szolgálatra indították ........minden jó adomá ny és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." 0ak 1,17) Céljának azt nevezte, hogy mindig kész legyen számot adni a benne élő reménységről. Arról a hitről, hogy ha Istent szeretjük, akkor minden megpróbáltatás is a javunkat szolgálja. A köszöntőkből és Rózsai György felügyelő beszámolójából kiderült: nemcsak ünnepi isten- tisztelet zajlott szombaton Dombóváron, hanem egy hosszabb építkező folyamat végéhez értek. Idén testvérgyülekezetül választották a budapest-kőbányai gyülekezetét, felújították a parókiát, és immár két lelkésze - egy lelkész házaspárja - van ennek a nagy múltú, kiterjedt egyházközségnek. ■ Dr. Sramó András A kecske is, meg a káposzta is... Erdélyben az 1568. évi tordai országgyűlés szentesítette a meglévő három (római katolikus, evangélikus és református), valamint a melléjük fölzárkózó negyedik, az unitárius vallásfelekezet törvényes keretek közötti működését, és vetette meg a felekezeti szellemiségű iskolai nevelés alapját; a felekezeti oktatási intézmények - mint minden egyházban - itt is az egyházi szolgálatra való fölkészítést végezték. Kolozsváron több mint negyven év kihagyás után, a kilencvenes évek elején jelentek meg ismét a felekezeti iskolák: a Kolozsvári Református Kollégium, a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium a Báthory István Elméleti Líceum keretében és a János Zsigmond Unitárius Kollégium a Brassai Sámuel Elméleti Líceum épületében. Megalakulásuk óta állandóak a viták a felekezeti és állami iskolák között és körül. Legutóbb a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium diákjai, szüleik és néhány tanár tüntetett a Báthory István Elméleti Líceummal való egyesítés ellen. A tüntetők azt nehezményezték, hogy megkérdezésük nélkül döntöttek úgy az illetékesek, hogy a Pázmány Péter-gimnáziu- mot beolvasztják a líceumba. Első ránézésre furcsa, hogy a sokéves várakozás után sok fáradozással és áldozatos munkával újraindított magyar felekezeti iskolát nem állami nyomásra, hanem önként adja fel az az egyházi hatóság, amelynek minden észérv szerint a kínkeservesen újraépülgető erdélyi magyar társadalom egyik intézményét kellene erősítenie, fejlesztenie, tartalommal feltöltenie. Igen ám, de a helyzet ennél összetettebb. Az utolsó alkotmánymódosítás alkalmával az oktatás hárompillérűvé vált: állami, magán- és felekezeti. A módosított alkotmány és az új tanügyi törvény értelmében tehát lehetővé válik a felekezeti oktatás megszervezése is. A történelmi egyházak megkapják az intézményalapítási jogot. Ezeket az iskolákat - az új oktatási törvény szerint - államilag is finanszírozzák majd. A tanügyi törvény közérdekű intézményeknek ismeri el a ÉGTÁJOLÓ felekezeti iskolákat, s mint ilyenek, anyagi támogatásban részesülnek. A decentralizálás elvén alapuló új oktatási rendszer fejkvótát ír elő minden tanuló után. A felekezeti iskolák is a hozzájuk járó gyermekek száma alapján jutnak támogatáshoz. Ha csak húsz tanulójuk van, akkor annyi után kapnak pénzt. Hogy tudja-e működtetni ebből az intézményt, az az illető felekezet dolga. De mi a helyzet akkor, ha nem tudja? így történt ez a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziummal is. Kevesebb tanulója volt, mint a Báthory-líceumnak, a költségeket pedig nem tudta fedezni. Ésszerű megoldásnak tűnt tehát a líceummal való egyesülés. Nem könnyebb feladni a nevet, a struktúrát, de megtartani a tartalmat? Az új tanintézet megtartja a Báthory István Elméleti Líceum nevet, és helyet kapnak majd benne mind a világi, mind a felekezeti osztályok. A líceum átveszi a katolikus gimnázium összes tanulóját és tanárát; közülük néhányan eddig is oktattak mindkét tanintézményben. Ugyanakkor az osztályok létszáma változatlan marad, s mindegyik megőrzi eddigi entitását, megtartva a katolikus osztályok karakterét. Az intézkedésnek viszont anyagi von- zata van: a Báthory István-gimnázium épületét a katolikus egyház már régebben bérbe adta az állami iskolának. így az épület karbantartását, felújítását az államnak kell fizetnie, másképpen ez a tulajdonos feladata lenne. És hogy a rossz dolognak is a jó oldalát keressük: már ott tartunk, hogy az erdélyi magyarságnak vannak saját iskolái, és saját maguk dönthetnek ezek sorsáról, jövőjéről. Számunkra az lenne újszerű, hogy a sajátos erdélyi sorshelyzetben miként valósulhat meg a felekezeti és világi oktatás szimbiózisa egy intézményen belül a legpozitívabban. Ha ez a kísérlet sikerülne, követendő példa és modell lehetne a Kárpát-medence megannyi iskolájában, ott, ahol ez a mesterségesen alkotott antago- nizmus megosztja a kedélyeket. Ezek értelmében szó sincs arról, hogy ez a lépés a felekezeti oktatás kárára válna. Az egyesülés a katolikus oktatás minőségének javulását és a keresztény értékek megerősödését szolgálja minden téren. így talán a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
