Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-26 / 43. szám

evangélikus hetilap 73. évfolyam, 43. szám - 2008. október 26. - Szentháromság ünnepe után 23. (Biblia-) vasárnap

Ára: 199 Ft

„Biztosan lehet erre a csodára is magyarázatot találni, de a hívő ember nem szorul rá. Elég, ha csak felnyitja a Bibliát az evangéliumokban található jézusi szavaknál: »Az ég és a föld elmúlik de az én beszédeim nem múlnak el.«”

!► Csoda az üszkös romhalmaz alatt - 6. oldal

„Ekkor még jobban felébresztette kíváncsiságomat a rejtélyes történet. Biztos voltam benne, hogy valóban életmentő könyvről van szó, csak nem a fronton, hanem másutt történt az eset. De hol?”

„Amit ma tudhatunk, az az, hogy túlfogyasztunk, ehhez a fogyasztáshoz pedig 1,4-szer ekkora bolygóra lenne szükség. Mi azonban adóssággal élünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy adósai vagyunk a Teremtőnek, hiszen tőle kaptuk ezt a világot...”

!► Üzenet az Arardtról - rí. oldal

Lelkészpárok iktatása ► 3. oldal Október végi tiszta lángok ► 5. oldal Interjú a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárával ► 6. oldal

A héber Biblia és az Ószövetség kánonja !► 8. oldal „Érted, amit olvasol?" ► 8-9. oldal

!► Őrzi titkát a könyv - Walkó B. György riportja - 7. oldal

Degantze Hillige Schriffi, 1545 - a Luther bibliafordításának végső változatát tartalmazó kiadásból mindössze hat példány maradt fent...

!► Biblia-vasárnapi összeállításunk a 6-8. oldalon

Kommunikáció mint stratégia

Lapunkban már többször beszámoltunk a KALME-nak - vagyis az Európában kisebbségben élő evangélikus egyházak kommunikációs bizottságának - a konferenciáiról, küldöttgyűléseiről.

Az elsősorban lelkész-újságírókat tömörítő nemzetközi szervezet ez év elején azzal kereste meg egyházunkat, hogy idén hazánkban rendezhesse meg őszi továbbképzését.

A szervezéssel megbízott lelkész-újságírók - Kőháti Dorottya, az Országos Iroda médiareferense és Menyes Gyula püspöki titkár - az elmúlt hónapokban igyekeztek változatos programot összeállítani. Az előkészületek során júniusban fogadták a hazánkba látogató Praxedis Bouwman holland újságírót, a KALME elnök asszonyát, akivel közösen tekintették meg a piliscsabai helyszínt, valamint egyeztettek a részletekről.

Ilyen előzmények után került sor október 16-17-én a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban A kommunikáció mint stratégia címet viselő szemináriumra tizenkét ország tizennyolc küldöttének részvételével.

Az első napot dr. László Virgilnek egyházunk külügyi osztálya referensének az áhítata nyitotta, majd Karin Achtelstet- ter, a Lutheránus Világszövetség kommunikációs szolgálatának genfi vezetője tartott bevezetőt. Dr. Fabiny Tamás, egyházunk médiáért felelős püspöke előadásában a média és az egyház viszonyát olyan házassághoz hasonlította, amelyben a feleknek a frigy előtt nem volt semmiféle kapcsolatuk egymással. Mint mondta, „meg kell tanulniuk együtt élni a mézeshetek elmúlta után is”. A püspök továbbá Jézusról és Pálról mint „médiaszemélyiségekről” szólt.

Délután Lehel László evangélikus lelkész, a Magyar Ökumenikus Segély- szervezet igazgatója tartott vetített képes beszámolót szolgálatukról. Referátumát megbeszélés követte. A résztvevőket elsősorban az érdekelte, hogy a szolgálat munkatársai munkájuk során hogyan alkalmazzák a kommunikációt mint stratégiai eszközt. Ezután Praxedis Bouwman olvasta fel Evangélikus kisebbségek mint hídépítők a társadalomban címmel írt dolgozatát. Őt Szép Krisztina, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház sajtóreferense követte Kommunikáció mint a növekedés eszköze című prezentációjával.

A pénteki nap az ökumené és a kitekintés jegyében telt.

Folytatás a 3. oldalon

Összefogás közös célokért

Déli polgármesterek találkozója Budapesten

► Az egyházközségek és a települési önkormányzatok közötti kapcsolaterősítés és szorosabb együttműködés szándékával új kezdeményezésjött létre a Déli Egyház- kerületben: a kerület elnöksége találkozóra hívta meg a kerület területéről azoknak a városoknak és falvaknak a polgármestereit, ahol evangélikus gyülekezet is jelen van, és részt vesz a helység életében. A meghívást elfogadó településvezetőket október 17-én fogadta Gáncs Péter püspök és Sza- bóné Mátrai Marianna püspökhelyettes Budapesten, a Déli Egyházkerület püspöki hivatalának tanácstermében.

A találkozó a kerület öt egyházmegyéjéből érkező polgármesterek bemutatkozásával kezdődött. A helyi evangélikus gyülekezettel fennálló kapcsolatok és együttműködési formák említése mellett a települések életének örömeit és gondjait, aktuális feladatait és jövőbeli terveit is megosztották egymással az ön- kormányzatok vezetői. A tanácskozás során az is kiderült, hogy a találkozó ötletgazdája Újházi Zsolt, Kaskantyú polgármestere volt, aki a kerület püspökének legutóbbi látogatásakor vetette fel az evangélikus gyülekezetekkel kapcsolatban álló önkormányzatok összefogásának lehetőségét, a kapcsolatépítés formáinak bővítését és a közös érdekérvényesítés szükségességét.

!►Folytatás a 3. oldalon

hä Békehfmök • >icv.::la» ®Mfiteüistfl K fika MAGYAR HÍRLAP

hírűm JL

HetiVátasz

Felindultunk

Lupták György

Profi módon megkomponált óriásplakátok tűntek fel az utak mentén. Az egyiken hattyú húz a magasba, a másikon rúdugrónő készül leküzdeni a magasságot. A harmadikon íját feszítő férfit látunk a negyediken meg egy pár bakancsos lábat a meredély szélén.

A készíttetők arról szeretnének meggyőzni minket, hogy minden rendben, lendületbe jöttünk elindultunk fölfelé. Azt mondják most már végre beindultunk.

Igaz, hogy ezt-függetlenül a legújabb világ- gazdasági válságjelektől - kevesen érzik ebben az országban. Mifelénk a szőlőtermelők biztosan nem dőlnek hátra karosszékükben a tévé előtt, mondván, ez az, ezt vártuk Akiknek a szőlőért majd később fizetnek és akkor is csak megalázó árat kapnak egész évi kiadásaikért, fáradságukért cserébe, azoknak szárnyalhat a hattyú, repülhet a nyílvessző. Minket, akik az elmúlt hat évet csak lejtmenetként éltük meg, a színes plakátok már nem fognak meggyőzni.

Sokkal inkább vagyunk felindultak Mert megint megaláznak minket. Hat éve magyarázzák nekünk hogy tudják a megoldást, kezükben a tuti biztos recept. Azok teszik ezt, akik maguk romboltak le mindent. Hat éve nézzük s éljük át ezt a vergődést nap mint nap. Hat éve nem történik semmi olyan, ami közelebb vinne minket a hat éve még megvalósíthatónak vélt céljainkhoz. Ezek a célok kívánatosak és reálisak voltak: fokozatosan felzárkózni álmaink Európájához.

Felindultak vagyunk, mert megint csak plakátokat kapunk konkrét, építő, valóban előrevivő lépések helyett. Csoda-e hát, hogy egyre többen mást sem teszünk már, mint csak magunkra gondolunk s a mieinkre, küzdve a felszínen maradásért? S felindulásunkban lassacskán kiábrándulunk mindenből és mindenkiből, akitől valami előrevivőt vártunk valaha is. A politikusoknak már rég nem hiszünk Tragédia, hogy lassan azoknak sem, akik már bizonyítottak egyszer ebben a hazában.

Tétova egyházaink is egyre inkább részesei az általános hitelvesztésnek Mert túl óvatosak vagyunk nem merjük felvállalni az emberek problémáit. Tán túlságosan kiszolgáltatottak vagyunk a mindenkori hatalmasságoknak?

Az egykori Német Demokratikus Köztársaság összeomlásában oroszlánrésze volt az ottani evangélikus egyháznak, mert akkor teljes egészében felvállalta az emberekben felgyülemlett keserűséget, kiábrándulást. A templomok

országszerte csurig voltak a változásra éhes emberekkel, mert az egyház bátran kiállt mellettük - és kiállt a nemzet érdeke mellett.

Nálunk ma csönd van. Vagy néha egy-egy bátornak szánt nyilatkozat, ha már fogy az iskolák pénze. És maradnak a lassan kiürülő templomok.

Felindultak vagyunk, mert egyre több jel utal valami mélységes romlásra, erkölcsi széthullásra.

A minap finn vendégeknek kellett a repülőgép indulása előtt öt órában megmutatni székesfővárosunkat. Rohanás volt a nap. Ahova betértünk, ott mindenki szemérmetlenül a külföldi vendég pénzére hajtott. A Halászbástyán majdnem megvertek, mert kifogásoltam, hogy a pincér a fogyasztani nem szándékozó, csak a pesti oldalt látni kívánó vendégeket ékes magyarsággal lebüdösparasztozta. Már a vendég sem tiszteletre méltó mifelénk, csak arra jó, hogy megnyúzzuk, kifosszuk.

De sokan őrzünk hasonló élményeket! Ellopott tulajdonainkról, melyek után már nem is nyomoz az arra hivatott szerv, agresszív fiatalokról és egymásnak feszülő felnőttekről. Es széteső családokról, süllyedő közösségekről. Esténként kiürülnek az utcák, vasárnap délutánonként már nem keresik egymást az emberek egy jóízű beszélgetésre, bezárkózunk, magunknak élünk.

Erkölcsi, szellemi példákra lenne szükségünk. Miért tudtak az aradi tizenhármak úgy menni a halálba, hogy utolsó mondataikban szinte mindannyian vallomást tettek istenhitükről és hazaszeretetükről? Török Ignác például ezt mondta: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Ót szolgáltam." Vagy íme, Vécsey Károly szavai: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt." És így tovább, a többiek is. Mert volt bennük tartás, istenhit. Mert értelme volt az életüknek a haza szolgálata. S erre tették fel az életüket.

Nem szlogenek, kampányok visznek előre egy népet, egy országot. Hanem a hit az élő Istenben, a jó erkölcs, a rend, a hagyományok tisztelete. És megbízható, kipróbált, a köz javán munkálkodó hiteles vezetők „A politikai tudománynak - ha így mondhatni - katekizmusa három főszabályon alapul: ki mit mond és ki mit tesz, az időt miképp választja, és a végbevitelre mily módokhoz nyúl; mely három szabályt ki mélyebben fogja fel, annál kevesebb kárt okoz, és annál több hasznot hajt s viszont. ..”(Széchenyi István: Garat)

Szokolay Sándor ’56-ról

Sopron és Budapest között utazik. Rádió, televízió várja vallomását a zenéről, közben elugrik vidékre, hogy szépséggel és reménnyel ajándékozza meg az embereket. Hihetetlen a vitalitása és a fiatalossága, pedig nem olyan régen ünnepeltük hetvenötödik születésnapját. A Kodály Zoltánnak Bárdos Lajosnak, Adám Jenőnek, a magyar zene őrlelkeinek eltűnte utáni generáció egyik fénylő csillaga Szokolay Sándor. Nyílt és igazságszerető ember. Árad belőle a barátságos szó, a jókedv, és ez az üdítő szellemiség átragad másokra is. Törékeny termettel, erőt megpróbáló betegségek, gáncsok ellenére is fáradhatatlanul építi gazdag életművét.

Nevét már fiatalon ismertté tette Vérnász című operája (1964), melyet a világ huszonöt színpadán, tucatnyi nyelven nagy sikerrel mutattak be. Művészetét műfaji és stiláris sokszínűség jellemzi, de valamennyi alkotásán felismerhető ugyanazon egyéniség keze nyoma. Életműve gerincét operái alkotják, melyeket vokális és hangszeres darabok százai vesznek körül.

Pályája kezdetén drámai kantáták és oratóriumok alapozták meg hírnevét, majd érdeklődése a kamarazene felé fordult. Később a szakrális művek, a század végén pedig a közéleti és nemzeti elkötelezettségű alkotások kaptak központi figyelmet munkásságában.

Szokolay Sándor teremtő kedve töretlen. Találkozásunkkor az 1956-os forradalom tiszteletére komponált, a vértanú hősök előtt fejet hajtó oratorikus emlékezés bemutatójára készült. A Művészetek Palotájában október 10-én ovációval fogadott Október végi tiszta lángok Nagy Gáspár versciklusára épül. Gyermekkarra, vegyes karra, gyermekkamarahangokra, orgonákra és zenekarra íródott. (A művet lapunk múlt heti számában Csermák Zoltán méltatta.)

►A Kossuth-díjas evangélikus zeneszerzővel interjú az 5. oldalon