Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-19 / 42. szám
‘Evangélikus Élet®> MOZAIK 2008. október 19. 11 Az on-line olvasók megkövetése Talán könnyebb lenne fordított sorrendben: először a jó hírrel előállni, későbbre tartogatva a rosszat, továbbá hosszan ecsetelni, hogy a reformáció hónapja van, ez pedig a reneszánsz évében különösen ideális alkalomnak ígérkezik a megújulásra. Bocsánatkéréssel tartozunk azon olvasóinknak, akik nem nyomtatásban kapják kézhez hétről hétre az Evangélikus Életet, hanem a világhálón böngészik hetilapunkat. Most érkezett el ugyanis az a pillanat, amikor fel kell tárnunk, hogy az újság on-line megjelenésében olyan súlyos gondok vannak, amelyek tovább nem kendőzhetők el bizonyos gondosan kiválasztott statisztikai adatokkal. Az EvÉlet honlapja az evangélikus internetes munka hajnalán készült el, és 2002 informatikai években számolva igen távolinak tűnik: akkor még nem voltak közösségi oldalak, nem léteztek a nagy kép- és videómegosztó szolgáltatások, nem voltak minden létező terméket kínáló webáruházak, és az egész információtechnológiai szektor éppen próbált magához térni az első „dotkomlufi” kidurranása után. Az akkor kifejlesztett weboldal érdemeit ma már felesleges taglalni, ugyanis azóta alaposan eljárt felette az idő. A továbbfejlesztés pedig elmaradt. A magukra hagyott alkalmazások pedig lassanként olyanokká válnak, mint a rozsdás gépek: egyre több hibával működnek, mígnem felmondják a szolgálatot. Ez történt az Evangélikus Élet oldalaival is, elárasztotta őket a hozzászólásszemét, majd egy ideig elérhetetlenek voltak a Google keresőjéből. Az idők múltával a szerkesztőség munkatársaira is egyre nagyobb nyomásként nehezedett az on-line archívum feltöltése, különösen a nyári szabadságolások idején fordultak elő csúszások. Gyakran tűnt úgy, hogy ez az időrabló feladat nem más, mint új bor töltése ama bizonyos régi tömlőbe. Noha a lap on-line változatát viszonylag sokan látták (szeptemberben 8570 „teljesen egyedi látogató”), önmagában ez az érték csak a valós helyzet elkendőzésére használható. A részletes statisztika ugyanis azt mutatja, hogy az oldalra érkezők 75%-a tíz másodpercen belül távozott (visit length), és megközelítőleg ugyanekkora részük vissza sem tért (bounce rate). A szakértők szerint, ha ez utóbbinak az aránya eléri az 50%-ot, az már „aggasztó”... Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a jelenlegi honlapstruktúra menynyire nem alkalmas az emberek megszólítására, hiszen a látogatók döntő többségét a tartalom megismerésének lehetősége előtt elvesztettük. Mi pedig hibát követtünk el akkor, amikor nem tettünk meg mindent a jelenlegi szerkezet átalakítása érdekében már régebben. Az utóbbi kilenc hónap azonban már nem telt haszontalanul. E sorok írója fejleszti a myLuthert, amelynek eredményei pontosan az ellenkező véglet felé mozognak, és azt jelzik, hogy az evangélikus közösségi oldal tagjai szeretik az igényeiket és elvárásaikat kiszolgáló honlapot. A „visszafordulok” alacsony aránya (22,84%) és az átlagosan ott eltöltött idő (19 perc 19 másodperc) nemcsak azt bizonyítja, hogy a nemzetközi trendeket figyelembe vevő, marketingszemléletű és felhasználó-központú tervezésEGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ nek helye van az egyházon belül, hanem azt is, hogy az Evangélikus Élet munkatársi köre rendelkezik a megfelelő szaktudással ahhoz, hogy önállóan alakítsa át saját internetes megjelenését. Tisztábban látunk a tekintetben is, hogy melyek azok a technikák és megoldások, amelyek sikerre számíthatnak ma az interneten, valamint az alkalmazott fejlesztési módszertan is megállta a helyét. így hát belevágunk. Lapzártánk idején zajlott az evangélikus egyház sajtóbizottságának ülése, amelyen bemutatták az új központi portál kialakítására vonatkozó terveket. Bár a prezentációból előzetes vázlatokon és a majdani funkciók ismertetésén kívül mást nem láthattak a jelenlévők, le kell szögezni, hogy az elképzelés tényleg grandiózus. így az elkövetkezendő időkben az egyházon belül két komoly fejlesztés fog párhuzamosan zajlani, ám remélhetőleg az egymás mellett építkezés mindkét projektnek hasznára válik. A fenti statisztikai adatok közzététele a tisztánlátást szolgálja. Tartozunk olvasóinknak annyival, hogy pontos képet adjunk a jelenlegi helyzetről; ez egyben mérhetővé is teszi majd a fejlesztések eredményességét. Enélkül nem lehetséges újrakezdés. Sem reneszánsz, sem reformáció. Mi pedig bocsánatot kérünk... ■ Nagy Bence SZERETETVENDEGSEGRE... / Úrvacsora konfirmáció nélkül? Megkezdődött az új tanév, új konfirmanduscsoportok indultak. Sajnos egyre kevesebb. Egyre kevesebb fiatal akar konfirmálni. Ennek többféle oka lehet. Gyakran lustaság és közömbösség, de lehet tudatos tiltakozás a vallás és az egyház ellen. Előfordul azonban, hogy ezek a fiatalok később mégis megtalálják az utat a gyülekezet közösségébe, az istentiszteletekre. Részt vehetnek-e ők az úrvacsorán? Egyházunk ma érvényben levő rendje szerint tulajdonképpen nem, de remélhetőleg nincs olyan lelkész, aki az istentiszteleten megtagadná az úrvacsorát egy huszonéves fiataltól, ha tudomása van arról, hogy az illető nem konfirmált. A konfirmáció és az úrvacsora összekapcsolásával egy másik probléma is jelentkezik ma. Lassan az lesz a helyzet, hogy van konfirmáció úrvacsora nélkül. Persze a konfirmáció napján mindenki vesz úrvacsorát, de aztán hosszú szünet következik. Lehet, hogy istentiszteletre néha még eljönnek a fiatalok, de úrvacsorát nem vesznek. Figyeljük csak meg, hogy az elmúlt években konfirmált fiatalok közül kit látunk az Úr asztalánál! Az elmaradásnak többféle oka lehet, de hogyan lehetne ezen segíteni? Talán úgy, hogy már a konfirmáció előtt hívjuk őket az úrvacsorához. Az oktatás folyamán remélhetőleg többször jönnek istentiszteletre, és megszokják és megtanulják, hogy az úrvacsora része az istentiszteletnek. Persze ahol a felnőttek nem így gondolják, ott hiába minden. Ott megmarad a konfirmáció fontossága úrvacsora nélkül. Érdekes lenne egyszer megvizsgálni, hogy a gyülekezetek idősebb tagjai, akik mindnyájan konfirmáltak, mit ismernek egyházunk tanításából - például az úrvacsora kérdésében. A legtöbben úgy tudják, hogy évente egyszer illik úrvacsorát venni, és ez általában nagypénteken történik, amikor emlékezünk Jézus halálára. Ez összhangban van a zwingliánus, református gyakorlattal. Ha viszont valahol minden vasárnap úrvacsorái istentiszteletet tartanak - szerencsére egyre több gyülekezetben van így -, akkor megkonfirmált híveink úgy gondolják, hogy ez katolikus szokás! Az evangélikusok többsége így vélekedik a kérdéskörről - a konfirmációi oktatás során megszerzett ismeretei alapján. De nemcsak a tényleges helyzet miatt, hanem teológiai szempontból is kétséges, hogy az úrvacsoravétel feltételének tekinthetjük-e a konfirmációt. Az evangélium hirdetése és a tanítás Jézus rendelése szerint a keresztséghez kapcsolódik. Az óegyházban az oktatás megelőzte a keresztséget. Ma, amikor gyermekeket keresztelünk, a tanításra később kerül sor, de nem az úrvacsoravétel miatt kell tanítani a fiatalokat, hanem azért, mert a tanítás a keresztséghez tartozik, annak feltétele, mi viszont az úrvacsorához kapcsoltuk. Ezek szerint tehát az eucharisztiának, a hálaadásnak és a feltámadott Krisztus magasztalásának nem lehet feltétele az, hogy a fiatalok megtanulják a válaszokat a káté - teológusok által megfogalmazott - kérdéseire. Az úrvacsorán való részvételen egyetlen dolog fontos, hogy halljuk, ami ott elhangzik: „érted adatott”, „kiontatott a bűnök bocsánatára”. Ezt kell meghallanunk, hogy üdvösségünkre legyen, és éljünk általa. ■ Szilas Attila Vörösboros szilvatorta Hozzávalók: 15 dkg kukoricaliszt, 2 csapott teáskanál sütőpor, 5 dkg darált dió, 3 dkg apróra vágott dió, 3 evőkanál vagdalt csokoládé, 7 dkg mazsola, 10 dkg kristálycukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2 darab tojás, 5 evőkanál étolaj, Vt csésze vörösbor, szilva. Elkészítés: a megmosott, lecsöpögte- tett szilvákat kimagozzuk és félbevágjuk. Egy 25 centiméter átmérőjű tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a szilvákat körben elrendezzük benne. A tésztához a hozzávalókat jól kikeverjük úgy, hogy a tojásfehérjéket előtte kemény habbá verjük, és a legvégén keverjük az eddigiekhez. Az így kapott masszát ráöntjük a gyümölcsre. 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben körülbelül fél óra alatt készre sütjük. „Őrállóul adtalak én téged.. Százéves a szekszárdi evangélikus gyülekezet ► 1908. szeptember 20-án egy fiatalember érkezett Szekszárdra Németh Gyula személyében. Mindössze huszonhat esztendős volt. Egyházkerülete missziói lelkészként küldte erre a vidékre, hogy gyülekezetét szervezzen. Fiatalos lendülettel és odaadó hittel látott hozzá a feladathoz. Még aznap alakuló gyűlést hívott egybe, melyen megválasztották a felügyelőt, a gondnokokat és az egyháztanácsosokat. Egy héttel később, szeptember 27-én tartotta a lelkész az első istentiszteletet a helyi gimnázium dísztermében a címben megjelölt beköszöntő igével. S valóban őrállója lett a gyülekezetnek. Ezt a következő évek-évtizedek mindmegannyi küzdelme igazolta, amikor bizony nemegyszer szükség volt a hívek buzdítására, intésére. Istennek legyen hála, hűséges munkatársak egész sora állt mellé. Nemcsak a felügyelő és a gondnokok, hanem az időközben megalakult nőegylet és diákszövetség több agilis tagja is örömmel vett részt a szervezésben, az adományok gyűjtésében. E sorok írója személyes élményként őrzi szívében és emlékezetében - miután nyolc és fél évtizede beleszületett a szekszárdi gyülekezetbe -, hogy gyermekként és diákként tanúja lehetett a templomépítésnek, s így több hűséges őrállót ismerhetett meg, akik a példaképei lettek. Mindennek ékes bizonyítéka éppen az, hogy az igére szomjazó gyülekezet templomépítési alapot létesített. Gyűjtöttek, adakoztak, hangversenyeket rendeztek, mert nagyon vágyódtak saját templom után. Ötvenhétezer korona gyűlt össze, amikor kitört az első világháború; szomorú következményei közelebbről is hatottak a gyülekezet életére, érzékenyen érintették további működését. Ez sokakat elkedvetlenített és visszavetett lelkesedésében. Németh Gyula azonban nem hagyta, hogy csüggedés legyen úrrá a gyülekezeten. Ezért így biztatta a híveket: „Isten irgalmába vetett hittel, bizalommal, munkára, áldozatra kész szív- vel-karral előre - a jövőbe!” A gyülekezet pénzvagyona ugyan szinte teljesen elértéktelenedett, de templomépítési tervét ezután sem adta föl a kis közösség. Az adományokat építőanyagba fektette be. A sok-sok küzdelemnek, fáradozásnak és imádságnak meg is lett az eredménye: Isten háza fölépült a szekszárdi evangélikusok számára. 1928. december 16-án szentelte föl D. Kapi Béla püspök a templommal együtt a gyülekezeti termet és a lelkészlakást is. A gyülekezet élete ezek után újra jó mederben és kialakult, szép rendben folyhatott. A krónikás hálatelt érzéssel gondol az elmúlt időszakra s nem kevésbé arra, hogy jelen lehetett a gyülekezet alapításának huszonötödik, ötvenedik és het- 'venötödik jubileumán, s most Isten kegyelméből a századikat is megérhette. A köszönet mindenekelőtt Urunkat illeti, aki Szekszárd és környéke evangélikusait gyülekezet szervezésére indította és segítette. S bár az első húsz évben hozott áldozatok kézzelfogható eredményei kétszer is veszni látszottak, nyolcvan évvel ezelőtt Isten sikerre vitte az újabb erőfeszítéseket, s templommal ajándékozta meg a közösséget. A két világháború borzalmai és az egyéb nehézségek közepette is megtartotta, igéjével és szentségeivel épülni, erősödni és szolgálni engedte. Haló porukban is hálával emlékezünk a gyülekezetszervező és templomépítő lelkészre és hűséges munkatársaira, az elmúlt évszázad minden őrállójára, s áldjuk a mindenható Istent értük. Hisszük, hogy nevük fel van írva a mennyben. Az őrállók hosszú láncolata nem szakadt meg a száz év alatt, de nem is szakadhatott meg, mert Isten Szentlelke ma is munkálkodik, közösséget teremt és tart fönn azok között, akik nyitott szívvel hallgatják éltető szavát, igéjét. Milyen jó érzés újra meg újra átélni a hitben összetartozók testvéri közösségét! A szekszárdi gyülekezet ma élő népével együtt kérjük hát Urunkat az énekköltő szavaival: „írd föl mennybe neveinket, / S légy nekünk jó Pásztorunk!” (EÉ 102,3) ■ Dr. Németh Pál Alattomos gyilkos Sokan ismerik a mustgáz hatásának alábbiakban összefoglalt folyamatát. Az Evangélikus Élet nem tudományos szakfolyóirat, de olvasói talán sejtik, hogy nem is csupán „tudományos ismeretterjesztés" céljából láttuk értelmét felhívni a figyelmet a mélységben rejlő veszélyekre. ..-A szerk Benne járunk már a szüreti időszakban, úgyhogy nem árt odafigyelni a pincékben felgyülemlő színtelen, szagtalan gázra, vagyis a mustgázra, amely sajnos minden évben megöl néhány embert. Mert bizony alattomosan gyilkol a pincékben: elegendő néhány lélegzetvétel az alkoholos erjedés következtében felszabaduló szén-dioxidból, és már nincs is esély az életben maradásra. Pedig egyszerű módszerrel megelőzhetőek lennének a tragédiák. Ilyenkor ősszel, a szüretek és a borkészítés idején évről évre történnek mustgázmérgezések. Sokan nem veszik komolyan, hogy a borospincékben felszaporodó gáz halálos veszélyt jelenthet. A must erjedése során ugyanis olyan gázok is a légtérbe jutnak, amelyek nehezebbek a levegőnél, így a föld közelében terülnek el. A tragédiák megelőzhetőek a régi, bevált módszer alkalmazásával: csak úgy tanácsos lemenni a pincébe, hogy magunk előtt botra erősített, égő gyertyát tartunk derékmagasságban. Ha a gyertya elalszik, azonnal el kell hagyni a helyiséget. Az ilyen jellegű balesetet szenvedő embereket csak a tűzoltók tudják biztonsággal, légzőkészülék segítségével kimenteni. Ha ugyanis a másik segítségére siető ember lehajol, és belélegzi a gázt, előfordulhat, hogy maga is áldozatául esik A szén-dioxid hamarabb kötődik a vérben, mint az oxigén, s belélegzés esetén először fejfájást, majd ájulást okoz. Innen pedig már csak akkor van visszaút, ha valaki nagyon gyorsan a friss levegőre viszi az elalélt embert, és mesterséges légzést alkalmaz. ■ J.Á. r — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — t I Megrendelőlap ■ J Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet I ö egy hónapra: 865 forintért O fél évre: 5170 forintért I I □ három hónapra: 2585 forintért O egy évre: 10 340 forintért Név: I Cím: I A fenti előfizetési díjak belföldre érvényesek! | ! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, „ és küldje vissza az alábbi címre: • Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. I (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”.) I A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. | Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival . keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. I Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a judit.vitalis@lutheran.hu címre küldheti el. I------______-----------------------------------------------_ _---------------j
