Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-12 / 41. szám

4 • 20o8. október 12. i/r/rÁffSQO> KÖZÉP-EURÓPAI ÉLETUTAK Ingujjtól ingujjig A 20. század elsőfele egy pozsonyi magyar evangélikus család sarjának szemszögéből urfn WM irimpiTTiy-miÄK X X X Xv 1 / JiÁ Vf .tik X X X-/ XXl X X it X Ste ví Greifswald, Németország. Négyszázötven évvel ezelőtt halt meg Johannes Bugenhagen, akinek nagy érdeme volt, hogy az északné­met tartományokban hamar meggyökere­zett a reformáció. Amit Luther és társai hir­dettek, azt ő nagy bölcsességgel, főleg az egyházi rendek kidolgozása által, a gyakor­latba ültette át. Ennek emlékére hívott össze a Lutheránus Világszövetség hetven európai egyházi vezetőt tudományos ta­nácskozásra, amelynek ez volt a témája: „Növekedni, vezetni, alakítani”. Bern, Svájc. Az Egyházak Világtanácsa hetven szakértő részvételével rendezett konferenciát a közel-keleti válságról. Samu­el Kobia főtitkár azon fáradozott, hogy a zsi­dó-palesztin áldatlan állapotot a média ne nevezze két vallás egymás elleni háborújá­nak. Egyetértés volt abban, hogy kereszté­nyek, zsidók és muszlimok egymással való párbeszédét intenzívebbé kell tenni a béke érdekében. Windhuk, Dél-afrikai Köztársaság. Kö­zös egyháztanácsot alapított a három namí- biai evangélikus egyház. Az új szervezet feladata, hogy az evangélium hitelessége érdekében feldolgozza a múlt ellentéteit. Vatikánváros. XVI. Benedek pápa az 1978- ban elhunyt VI. Pálnak az ökumené érdeké­ben kifejtett munkásságát méltatta. O vitte sikerre a XXIII. János által összehívott II. vatikáni zsinatot (1962-65), amely lehe­tővé tette az addig mereven elzárkózó római katolikus egyház eszmecseréjét más keresz­tény felekezetekkel és más vallásokkal. Hamburg, Németország. A helyi labdarú­gócsapat (HSV) egyesülete külön temetőt nyitott hűséges szurkolói számára - az egyesület és a csapat közvetlen közelében. A temetőt a helyi evangélikus püspök asszony is megáldotta, de beszédében kérte a szervezőket, hogy más csapatok szurkoló­it se zárják ki a temetőből. Ljubljana, Szlovénia. A szlovén reformá­tor, Primus Trüber születésének ötszázadik évfordulója alkalmából a Szlovén Tudomá­nyos Akadémia háromnapos konferenciát rendezett, melyen Trubert a „szlovén nyelv Kolumbuszának” nevezték. 1550-ben szlovén bibliafordításával ugyanazt a szol­gálatot tette e nyelvnek, mint Luther a ma­gáéval a németnek és Károli a magyarnak: megteremtette népe irodalmi nyelvét. Perejaszlav-Hmelnickij, Ukrajna. Mitrofán érsek jelentése szerint a moszkvai patriar­chátushoz tartozó ortodox egyházának az országban 42 érseksége, 57 püspöke, 41 ve­zető lelkésze és 12 püspöki vikáriusa van. Ezek 10 904 gyülekezetei gondoznak, ame­lyekben 8516 pap és 443 diakónus dolgozik. 173 kolostorban élnek apácák és szerzetesek. Tbiliszi, Grúzia. A grúz-orosz háború az ortodox egyházak közötti feszültséget is megnövelte. II. Ilia grúziai pátriárka tilta­kozó levelet írt II. Alekszij moszkvai pátri­árkának az orosz papok Abháziában kifej­tett tevékenysége miatt; Abházia a Grúziá­tól való elszakadásra törekszik. II. Alekszij válaszlevelében sajnálatát fejezte ki, hogy a politikai feszültségek megzavarták eddigi jó viszonyukat. Vatikánváros. A pápai állam nem szándé­kozik elismerni Koszovó függetlenségét, mert nem szeretné, ha megromlanának a szerb ortodoxokkal való kapcsolatai. Arusha, Tanzánia. A Lutheránus Világ- szövetség tanácsülésén bemutatták a Stutt­gartban 2010. július 20-27. között megren­dezendő tizenegyedik világgyűlés hivatalos lógóját. Az erre kiírt pályázatot egy lud- wigsburgi cég nyerte el. A kép nyíló rügy közepén keresztet ábrázol, amely alatt a vi­lággyűlés témája olvasható: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Párizs, Franciaország. Még mindig nincs vége a franciaországi orosz ortodox egyház jogi helyzete miatt támadt huzavonának. A kommunizmus elől annak idején odamene­kült fehéroroszok egyházát Jevlogij metro- polita 1931-ben a konstantinápolyi ortodox patriarchátus szárnyai alá „menekítette”, az­az jogi fennhatósága alá helyezte. A moszk­vai patriarchátus azóta sem nyugodott bele ebbe az önkényes szakításba, és mindmáig próbálja megosztani és zavarni a franciaor­szágiak életét. A ma már soknemzetiségű egyház orosz kisebbsége mindenáron támo­gatná a moszkvaiakat, ennek azonban a nem orosz többség hevesen ellenáll. Kalinyingrád, Oroszország. Tizenkét évi szolgálat után visszatér hazájába Heye Os­terwald prépost, aki az orosz enklávéban gondozta a német származású, főleg Ka­zahsztánból odavándorolt evangélikuso­kat. A prépostsághoz negyvennégy gyüle­kezet tartozik, amelyek csak igen hathatós német egyházi segítséggel tudják végezni nehéz munkájukat. Freiburg, Németország. A város három evangélikus templomában három időszerű témával foglalkoznak a prédikációk: „Az emberi szabadság az agykutatás fényében” - „Eredmények a génlaboratóriumból - meddig mehetünk el?” - „A bibliai terem­téstörténet és a mai természettudományos kutatások közötti különbség”. Kairó, Egyiptom. Az ország hetvenkilenc- millió lakosából csupán tízmillió a keresz­tény. Egyházaikat megtűri az állami tör­vény, viszont tiltja a muszlimoknak a ke­resztény hitre való áttérést. Egy neves egyiptomi személyiség már ötször kérte a bíróságot, hogy engedélyezze az ő és csa­ládja áttérését - mindeddig eredménytele­nül. Mivel muszlim szélsőségesek halállal fenyegették, kénytelen rejtőzködve élni. Bogotá, Kolumbia. A legújabb felmérés szerint az egykor csaknem színtiszta római katolikus Latin-Amerika tizenöt és huszon­négy év közötti ifjúságának hatvannyolc százaléka vallja magát római katolikusnak és tizennyolc protestánsnak. A százalék- arány a protestánsok javára Bolíviában, Ecuadorban és Paraguayban a legmagasabb. Arusha, Tanzánia. A Lutheránus Világ- szövetség tanácsa által felvett Kongói Evangélikus-Lutheránus Egyházzal száz­negyvenegyre nőtt a világszövetséghez tar­tozó evangélikus egyházak száma. A tag­egyházak hetvenkilenc országban összesen 68,3 millió evangélikust képviselnek. Berlin, Németország. A Cicero című lap „népszerűségi listát” állított össze német ke­resztény teológusokról a lapokban közzé­tett cikkeik, tanulmányaik és a róluk szóló írások alapján. A lista élén a német szárma­zású római pápa áll, míg a második helyet Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök, az EKD tanácselnöke nyerte el. Őt követi Karl Lehmann mainzi római katolikus kardi­nális és Margót Kássmann, a hannoveri evan­gélikus egyház püspök asszonya. Mutare, Zimbabwe. Az Afrikai Metodista Egyház központi konferenciáján első ízben választott püspökéül egy asszonyt az ötven­egy éves Joaquina Filipe Nhanala mozambi­ki lelkésznő személyében. A mozambiki egyház tagsága az utóbbi tizenhárom év alatt háromszorosára nőtt, s jelenleg százhetven gyülekezetben százötvenezer hívőt számlál. A püspök asszony római katolikus volt, de fiatalkorában a metodista ifjúságban tapasz­talt élményei hatására metodistává lett. Családunk történetét egy angol közmon­dással jellemezhetném: „ There are three ge­nerations from shirtsleeve to shirtsleeve” (há­rom generáció kell ingujjtól ingujjig). Déd­apám mint ügyvéd megszerezte a vagyont, nagyapám megtartotta és gyarapította, édesapám - önhibáján kívül - elvesztette. Jómagam 1916 áprilisában születtem Po­zsonyban. Életem kezdeti szakaszán jó­módban éltünk, kertvárosi villában lak­tunk, autónk volt, és szüleimnek még kül­földi nyaralásokra is futotta négy gyermek­kel. 1930 körül azonban beütött a világgaz­dasági krach. Ekkor kezdődött el tulajdon­képpeni „ingujjra jutásunk”. Én ebből akkor még keveset éreztem: 1938-ban fél évet tölthettem Svájcban fran- cianyelv-tudásom gyarapítására, majd al­kalmam nyílt egy amerikai tanárcsalád négyéves kislányát németre tanítani. Há­rom hónapot töltöttem velük Párizsban, négy hónapot Ausztriában, majd Hambur­gig is elkísérhettem őket. Hazaérkezésem után gyors- és gépírónő­ként helyezkedtem el az Esterházy János vezette Magyar Pártban. Közeledett 1938. november 2., az első bécsi döntés ideje. A Pozsonyban tartózkodó Ciano olasz kül­ügyminisztert meg kellett győznünk arról, hogy még jelentős számú magyar él Po­zsonyban. Tüntetésre szántuk el magun­kat. Este hétkor, amikor a dóm harangja megkondult, a Carlton Szálló elé vonul­tunk, és előszedve a kabátunkba rejtett pi- ros-fehér-zöld zászlókat, elénekeltük a Himnuszt. Amikor azonban belekezdtünk a Szózat eléneklésébe is, a rendőrök gumibo­tokkal és locsolóautókkal szétzavartak ben­nünket. A bécsi döntés után teljes volt az el­keseredettség. Sok ismerősünk családostul távozott. Mi maradtunk. 1939 januárjában levelet kaptam az ameri­kai tanárcsaládtól. Azt írták, hogy szeretnék, ha kiutaznék hozzájuk. Küldik a hajójegyet, és tárt karokkal várnak. Nem kis nehézségek árán sikerült megkapnom az útlevelet, és má­jus 2-án a Queen Mary fedélzetén megérkez­tem New Yorkba. Rengeteg élményben volt részem. Eljutottam Kanadába, a Niagara-víz- eséshez, Washingtonba, Bostonba. Elérkezett azonban 1939. szeptember 1. A háború kitörésének hírére gazdám kijelen­tette, hogy addig nem enged haza, amíg nincs vége. 1940 áprilisáig még bírtam a hon­vágyat, de azután könyörögni kezdtem ven­déglátóimnak, hogy valahogyan mégis jut­tassanak haza. A Conte di Savoya fedélzetén Gibraltáron keresztül érkeztem Nápolyba. Rómában ki kellett váltanom az időközben érvényét vesztett csehszlovák helyett a szlovák útlevelemet, majd Bolognán, Milá­nón, Firenzén és Velencén keresztül április 23-án szerencsésen hazaérkeztem. Az ola­szok júniusban léptek be a háborúba, és nem sokkal később kaptam egy újságot a tenger habjaiban fekvő, megtorpedózott Conte di Savoya képével... Hazaérve előadásokat tartottam a rádió­ban amerikai élményeimről, és folytattam munkámat a Magyar Pártban. Itt kezdődött életem új szakasza. 1941 nyarán Esterházy János megkért, hogy a vakációban készít­sem fel fiát az őszi franciapótvizsgára. Ez sikeresen meg is történt. 1942 februárjában aztán újra szükség lett rám. Felesége beteg­sége miatt Esterházy kénytelen volt gyere­keit Budapestről Nyitraújlakra hozni. En­gem kért meg, hogy kislányát, Alice-t tanít­sam a negyedik elemi anyagára, hogy a tan­év végén Budapesten levizsgázhasson. Ez­után nagyon családias légkörben éltem át velük a háborús éveket. A gyerekek örömé­re, ha riadó volt a rádióban, nem az óvó­helyre szaladtunk, hanem a parkból néztük a felettünk repülő gépeket. A gyerekek a fűből szedték fel a radarok megtévesztése céljából leeresztett ezüstszálakat. 1944 ka­rácsonya előtt el kellett jönnöm Nyitraúj- lakról, mert az oroszok már közeledtek, és én nem akartam elszakadni családomtól. . Adóssággal terhelt villánk kényszerű el­adása után beköltöztünk a városba. A Beneá- dekrétumok következtében a magyarokat mint „a Csehszlovák Köztársaság fasiszta szétrombolóit” megfosztották állampolgár­ságuktól, és pozsonyi lakásaikból a Duna túl­oldalán fekvő Ligetfalura telepítették ki őket. Édesapám tehát ötvennyolc évesen vált valóban ingujjassá: kitelepítve, irodája kon- fiskálva, az ügyvédi kamarából kidobva, ál­lampolgárságától megfosztva. Másfél évnyi kitelepítés után kezdhetett új életet: egy po­zsonyi magyar újság alkalmazta afféle minde­nesként. Boldogan jött haza a hírrel: „Gyere­keim, örüljetek, kifutófiú lettem!” Hetven­két éves koráig dolgozott ezen a helyen. Saját történetem elbeszélését folytatva 1945-ben mint vöröskeresztes nővér az Auschwitzból megmenekült és Pozsonyig eljutott zsidókat ápoltam. Ezren voltak el­helyezve egy félig kész banképületben. Feladatom a járni nem tudók ápolása volt. Két hónapi megfeszített munka után a tí­fusz elleni második oltás következménye­ként negyvenfokos lázzal estem ágynak. 1948-ban ért véget életemnek a Pozsony­hoz köthető szakasza, amikor is férjhez mentem az általam szeretve tisztelt pozso­nyi lelkészünk fiához, Prőhle Henrikhez. O ekkor Mosonmagyaróváron sógora fogke­fegyárát igazgatta. Itt következett be az, hogy én a negyedik generációban is folytat­tam családunk ingujjra jutását, mert 1949 júniusában államosították a gyárat. A fér­jem szerencsére el tudott helyezkedni Bu­dapesten mint tervstatisztikus. Több mint ötven éve élek Budapesten, de pozsonyi gyökereim mindvégig meghatáro­zók maradtak. Talán jól illusztrálja ezt, hogy a gróf Széchenyi István által 1836-ban alapított, 1945-ben megszüntetett, majd 2001-ben újraéledt Pozsonyi Magyar Kaszinó - mely ma a maradék pozsonyi magyarság kulturális és társadalmi központja - adott helyet 2006-ban a kilencvenedik születés­napom megünnepléséhez. Prőhle Henrikné Samarjay Éva Köszönjük külföldi olvasóink összegyűjtött adományait. Ausztriai olvasóinktól 100 eurót, svájciaktól 250 svájci frankot, svédországi testvéreinktől 2p ezer forintot kaptunk. A kapott összegeket az Útitárs nyomtatási és postaköltségére fordítjuk. Összeállította: G. I. ÚT/TÁR5 Magyar evangélikus Magyar evangéliumi lap • Megjelenik hatszor egy évben • Kiadja a Magyar Evangélikus Konfe­rencia (Maek) • 1088 Budapest, Puskin utca 12. (telefon: +361/338-2302) Felelős kiadó: Prőhle Gergely elnök • Felelős szerkesztő: Szűcs Petra (telefon: +36 20/824- 8854, e-mail: szucspetra@freemail.hu) • Megrendelés, információ: Zászkaliczky Pál (e-mail: maek@lutheran.hu) A lap ingyenes, a nyomda- és postaköltségre adományokat kérünk és elfogadunk. • Bankszám­la: Magyar Evangélikus Konferencia, Budapest, Raiffeisen Bank • Bankszámlaszám (belföld­ről): 12010886-00146767-00100002 • (külföldről) IBAN: HU 43 12010886 0014 6767 0010 0002 • SWIFT: UBRTHUHB

Next

/
Oldalképek
Tartalom