Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-12 / 41. szám
4 • 20o8. október 12. i/r/rÁffSQO> KÖZÉP-EURÓPAI ÉLETUTAK Ingujjtól ingujjig A 20. század elsőfele egy pozsonyi magyar evangélikus család sarjának szemszögéből urfn WM irimpiTTiy-miÄK X X X Xv 1 / JiÁ Vf .tik X X X-/ XXl X X it X Ste ví Greifswald, Németország. Négyszázötven évvel ezelőtt halt meg Johannes Bugenhagen, akinek nagy érdeme volt, hogy az északnémet tartományokban hamar meggyökerezett a reformáció. Amit Luther és társai hirdettek, azt ő nagy bölcsességgel, főleg az egyházi rendek kidolgozása által, a gyakorlatba ültette át. Ennek emlékére hívott össze a Lutheránus Világszövetség hetven európai egyházi vezetőt tudományos tanácskozásra, amelynek ez volt a témája: „Növekedni, vezetni, alakítani”. Bern, Svájc. Az Egyházak Világtanácsa hetven szakértő részvételével rendezett konferenciát a közel-keleti válságról. Samuel Kobia főtitkár azon fáradozott, hogy a zsidó-palesztin áldatlan állapotot a média ne nevezze két vallás egymás elleni háborújának. Egyetértés volt abban, hogy keresztények, zsidók és muszlimok egymással való párbeszédét intenzívebbé kell tenni a béke érdekében. Windhuk, Dél-afrikai Köztársaság. Közös egyháztanácsot alapított a három namí- biai evangélikus egyház. Az új szervezet feladata, hogy az evangélium hitelessége érdekében feldolgozza a múlt ellentéteit. Vatikánváros. XVI. Benedek pápa az 1978- ban elhunyt VI. Pálnak az ökumené érdekében kifejtett munkásságát méltatta. O vitte sikerre a XXIII. János által összehívott II. vatikáni zsinatot (1962-65), amely lehetővé tette az addig mereven elzárkózó római katolikus egyház eszmecseréjét más keresztény felekezetekkel és más vallásokkal. Hamburg, Németország. A helyi labdarúgócsapat (HSV) egyesülete külön temetőt nyitott hűséges szurkolói számára - az egyesület és a csapat közvetlen közelében. A temetőt a helyi evangélikus püspök asszony is megáldotta, de beszédében kérte a szervezőket, hogy más csapatok szurkolóit se zárják ki a temetőből. Ljubljana, Szlovénia. A szlovén reformátor, Primus Trüber születésének ötszázadik évfordulója alkalmából a Szlovén Tudományos Akadémia háromnapos konferenciát rendezett, melyen Trubert a „szlovén nyelv Kolumbuszának” nevezték. 1550-ben szlovén bibliafordításával ugyanazt a szolgálatot tette e nyelvnek, mint Luther a magáéval a németnek és Károli a magyarnak: megteremtette népe irodalmi nyelvét. Perejaszlav-Hmelnickij, Ukrajna. Mitrofán érsek jelentése szerint a moszkvai patriarchátushoz tartozó ortodox egyházának az országban 42 érseksége, 57 püspöke, 41 vezető lelkésze és 12 püspöki vikáriusa van. Ezek 10 904 gyülekezetei gondoznak, amelyekben 8516 pap és 443 diakónus dolgozik. 173 kolostorban élnek apácák és szerzetesek. Tbiliszi, Grúzia. A grúz-orosz háború az ortodox egyházak közötti feszültséget is megnövelte. II. Ilia grúziai pátriárka tiltakozó levelet írt II. Alekszij moszkvai pátriárkának az orosz papok Abháziában kifejtett tevékenysége miatt; Abházia a Grúziától való elszakadásra törekszik. II. Alekszij válaszlevelében sajnálatát fejezte ki, hogy a politikai feszültségek megzavarták eddigi jó viszonyukat. Vatikánváros. A pápai állam nem szándékozik elismerni Koszovó függetlenségét, mert nem szeretné, ha megromlanának a szerb ortodoxokkal való kapcsolatai. Arusha, Tanzánia. A Lutheránus Világ- szövetség tanácsülésén bemutatták a Stuttgartban 2010. július 20-27. között megrendezendő tizenegyedik világgyűlés hivatalos lógóját. Az erre kiírt pályázatot egy lud- wigsburgi cég nyerte el. A kép nyíló rügy közepén keresztet ábrázol, amely alatt a világgyűlés témája olvasható: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Párizs, Franciaország. Még mindig nincs vége a franciaországi orosz ortodox egyház jogi helyzete miatt támadt huzavonának. A kommunizmus elől annak idején odamenekült fehéroroszok egyházát Jevlogij metro- polita 1931-ben a konstantinápolyi ortodox patriarchátus szárnyai alá „menekítette”, azaz jogi fennhatósága alá helyezte. A moszkvai patriarchátus azóta sem nyugodott bele ebbe az önkényes szakításba, és mindmáig próbálja megosztani és zavarni a franciaországiak életét. A ma már soknemzetiségű egyház orosz kisebbsége mindenáron támogatná a moszkvaiakat, ennek azonban a nem orosz többség hevesen ellenáll. Kalinyingrád, Oroszország. Tizenkét évi szolgálat után visszatér hazájába Heye Osterwald prépost, aki az orosz enklávéban gondozta a német származású, főleg Kazahsztánból odavándorolt evangélikusokat. A prépostsághoz negyvennégy gyülekezet tartozik, amelyek csak igen hathatós német egyházi segítséggel tudják végezni nehéz munkájukat. Freiburg, Németország. A város három evangélikus templomában három időszerű témával foglalkoznak a prédikációk: „Az emberi szabadság az agykutatás fényében” - „Eredmények a génlaboratóriumból - meddig mehetünk el?” - „A bibliai teremtéstörténet és a mai természettudományos kutatások közötti különbség”. Kairó, Egyiptom. Az ország hetvenkilenc- millió lakosából csupán tízmillió a keresztény. Egyházaikat megtűri az állami törvény, viszont tiltja a muszlimoknak a keresztény hitre való áttérést. Egy neves egyiptomi személyiség már ötször kérte a bíróságot, hogy engedélyezze az ő és családja áttérését - mindeddig eredménytelenül. Mivel muszlim szélsőségesek halállal fenyegették, kénytelen rejtőzködve élni. Bogotá, Kolumbia. A legújabb felmérés szerint az egykor csaknem színtiszta római katolikus Latin-Amerika tizenöt és huszonnégy év közötti ifjúságának hatvannyolc százaléka vallja magát római katolikusnak és tizennyolc protestánsnak. A százalék- arány a protestánsok javára Bolíviában, Ecuadorban és Paraguayban a legmagasabb. Arusha, Tanzánia. A Lutheránus Világ- szövetség tanácsa által felvett Kongói Evangélikus-Lutheránus Egyházzal száznegyvenegyre nőtt a világszövetséghez tartozó evangélikus egyházak száma. A tagegyházak hetvenkilenc országban összesen 68,3 millió evangélikust képviselnek. Berlin, Németország. A Cicero című lap „népszerűségi listát” állított össze német keresztény teológusokról a lapokban közzétett cikkeik, tanulmányaik és a róluk szóló írások alapján. A lista élén a német származású római pápa áll, míg a második helyet Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök, az EKD tanácselnöke nyerte el. Őt követi Karl Lehmann mainzi római katolikus kardinális és Margót Kássmann, a hannoveri evangélikus egyház püspök asszonya. Mutare, Zimbabwe. Az Afrikai Metodista Egyház központi konferenciáján első ízben választott püspökéül egy asszonyt az ötvenegy éves Joaquina Filipe Nhanala mozambiki lelkésznő személyében. A mozambiki egyház tagsága az utóbbi tizenhárom év alatt háromszorosára nőtt, s jelenleg százhetven gyülekezetben százötvenezer hívőt számlál. A püspök asszony római katolikus volt, de fiatalkorában a metodista ifjúságban tapasztalt élményei hatására metodistává lett. Családunk történetét egy angol közmondással jellemezhetném: „ There are three generations from shirtsleeve to shirtsleeve” (három generáció kell ingujjtól ingujjig). Dédapám mint ügyvéd megszerezte a vagyont, nagyapám megtartotta és gyarapította, édesapám - önhibáján kívül - elvesztette. Jómagam 1916 áprilisában születtem Pozsonyban. Életem kezdeti szakaszán jómódban éltünk, kertvárosi villában laktunk, autónk volt, és szüleimnek még külföldi nyaralásokra is futotta négy gyermekkel. 1930 körül azonban beütött a világgazdasági krach. Ekkor kezdődött el tulajdonképpeni „ingujjra jutásunk”. Én ebből akkor még keveset éreztem: 1938-ban fél évet tölthettem Svájcban fran- cianyelv-tudásom gyarapítására, majd alkalmam nyílt egy amerikai tanárcsalád négyéves kislányát németre tanítani. Három hónapot töltöttem velük Párizsban, négy hónapot Ausztriában, majd Hamburgig is elkísérhettem őket. Hazaérkezésem után gyors- és gépírónőként helyezkedtem el az Esterházy János vezette Magyar Pártban. Közeledett 1938. november 2., az első bécsi döntés ideje. A Pozsonyban tartózkodó Ciano olasz külügyminisztert meg kellett győznünk arról, hogy még jelentős számú magyar él Pozsonyban. Tüntetésre szántuk el magunkat. Este hétkor, amikor a dóm harangja megkondult, a Carlton Szálló elé vonultunk, és előszedve a kabátunkba rejtett pi- ros-fehér-zöld zászlókat, elénekeltük a Himnuszt. Amikor azonban belekezdtünk a Szózat eléneklésébe is, a rendőrök gumibotokkal és locsolóautókkal szétzavartak bennünket. A bécsi döntés után teljes volt az elkeseredettség. Sok ismerősünk családostul távozott. Mi maradtunk. 1939 januárjában levelet kaptam az amerikai tanárcsaládtól. Azt írták, hogy szeretnék, ha kiutaznék hozzájuk. Küldik a hajójegyet, és tárt karokkal várnak. Nem kis nehézségek árán sikerült megkapnom az útlevelet, és május 2-án a Queen Mary fedélzetén megérkeztem New Yorkba. Rengeteg élményben volt részem. Eljutottam Kanadába, a Niagara-víz- eséshez, Washingtonba, Bostonba. Elérkezett azonban 1939. szeptember 1. A háború kitörésének hírére gazdám kijelentette, hogy addig nem enged haza, amíg nincs vége. 1940 áprilisáig még bírtam a honvágyat, de azután könyörögni kezdtem vendéglátóimnak, hogy valahogyan mégis juttassanak haza. A Conte di Savoya fedélzetén Gibraltáron keresztül érkeztem Nápolyba. Rómában ki kellett váltanom az időközben érvényét vesztett csehszlovák helyett a szlovák útlevelemet, majd Bolognán, Milánón, Firenzén és Velencén keresztül április 23-án szerencsésen hazaérkeztem. Az olaszok júniusban léptek be a háborúba, és nem sokkal később kaptam egy újságot a tenger habjaiban fekvő, megtorpedózott Conte di Savoya képével... Hazaérve előadásokat tartottam a rádióban amerikai élményeimről, és folytattam munkámat a Magyar Pártban. Itt kezdődött életem új szakasza. 1941 nyarán Esterházy János megkért, hogy a vakációban készítsem fel fiát az őszi franciapótvizsgára. Ez sikeresen meg is történt. 1942 februárjában aztán újra szükség lett rám. Felesége betegsége miatt Esterházy kénytelen volt gyerekeit Budapestről Nyitraújlakra hozni. Engem kért meg, hogy kislányát, Alice-t tanítsam a negyedik elemi anyagára, hogy a tanév végén Budapesten levizsgázhasson. Ezután nagyon családias légkörben éltem át velük a háborús éveket. A gyerekek örömére, ha riadó volt a rádióban, nem az óvóhelyre szaladtunk, hanem a parkból néztük a felettünk repülő gépeket. A gyerekek a fűből szedték fel a radarok megtévesztése céljából leeresztett ezüstszálakat. 1944 karácsonya előtt el kellett jönnöm Nyitraúj- lakról, mert az oroszok már közeledtek, és én nem akartam elszakadni családomtól. . Adóssággal terhelt villánk kényszerű eladása után beköltöztünk a városba. A Beneá- dekrétumok következtében a magyarokat mint „a Csehszlovák Köztársaság fasiszta szétrombolóit” megfosztották állampolgárságuktól, és pozsonyi lakásaikból a Duna túloldalán fekvő Ligetfalura telepítették ki őket. Édesapám tehát ötvennyolc évesen vált valóban ingujjassá: kitelepítve, irodája kon- fiskálva, az ügyvédi kamarából kidobva, állampolgárságától megfosztva. Másfél évnyi kitelepítés után kezdhetett új életet: egy pozsonyi magyar újság alkalmazta afféle mindenesként. Boldogan jött haza a hírrel: „Gyerekeim, örüljetek, kifutófiú lettem!” Hetvenkét éves koráig dolgozott ezen a helyen. Saját történetem elbeszélését folytatva 1945-ben mint vöröskeresztes nővér az Auschwitzból megmenekült és Pozsonyig eljutott zsidókat ápoltam. Ezren voltak elhelyezve egy félig kész banképületben. Feladatom a járni nem tudók ápolása volt. Két hónapi megfeszített munka után a tífusz elleni második oltás következményeként negyvenfokos lázzal estem ágynak. 1948-ban ért véget életemnek a Pozsonyhoz köthető szakasza, amikor is férjhez mentem az általam szeretve tisztelt pozsonyi lelkészünk fiához, Prőhle Henrikhez. O ekkor Mosonmagyaróváron sógora fogkefegyárát igazgatta. Itt következett be az, hogy én a negyedik generációban is folytattam családunk ingujjra jutását, mert 1949 júniusában államosították a gyárat. A férjem szerencsére el tudott helyezkedni Budapesten mint tervstatisztikus. Több mint ötven éve élek Budapesten, de pozsonyi gyökereim mindvégig meghatározók maradtak. Talán jól illusztrálja ezt, hogy a gróf Széchenyi István által 1836-ban alapított, 1945-ben megszüntetett, majd 2001-ben újraéledt Pozsonyi Magyar Kaszinó - mely ma a maradék pozsonyi magyarság kulturális és társadalmi központja - adott helyet 2006-ban a kilencvenedik születésnapom megünnepléséhez. Prőhle Henrikné Samarjay Éva Köszönjük külföldi olvasóink összegyűjtött adományait. Ausztriai olvasóinktól 100 eurót, svájciaktól 250 svájci frankot, svédországi testvéreinktől 2p ezer forintot kaptunk. A kapott összegeket az Útitárs nyomtatási és postaköltségére fordítjuk. Összeállította: G. I. ÚT/TÁR5 Magyar evangélikus Magyar evangéliumi lap • Megjelenik hatszor egy évben • Kiadja a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) • 1088 Budapest, Puskin utca 12. (telefon: +361/338-2302) Felelős kiadó: Prőhle Gergely elnök • Felelős szerkesztő: Szűcs Petra (telefon: +36 20/824- 8854, e-mail: szucspetra@freemail.hu) • Megrendelés, információ: Zászkaliczky Pál (e-mail: maek@lutheran.hu) A lap ingyenes, a nyomda- és postaköltségre adományokat kérünk és elfogadunk. • Bankszámla: Magyar Evangélikus Konferencia, Budapest, Raiffeisen Bank • Bankszámlaszám (belföldről): 12010886-00146767-00100002 • (külföldről) IBAN: HU 43 12010886 0014 6767 0010 0002 • SWIFT: UBRTHUHB
