Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-12 / 41. szám
2 • 20o8. október 12. ÚT/TRRS BEMUTATKOZIK... Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ÚTITÁRSUNK, A BIBLIA A szolgáló rebellis Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) 1941. évi megalakulása óta szolgálja a modern idők legnagyobb szórványterületére, Észak-Amerikába került magyar evangélikus híveket. Statisztikai kimutatással nem rendelkezünk, de ha az illetékesek több mint egymillió magyarról tudnak ezen a területen, akkor szórványunknak el kellene érnie a harmincezret. Hogy hittestvéreink hol és merre élnek, azt sajnos még az AMEK hőskorában sem tudtuk felmérni. Csak az bizonyos, hogy az alakulás idején létezett tizenhárom gyülekezet - mindegyik a térség keleti felében -, melyek azóta vagy elsorvadtak, vagy teljesen amerikaivá váltak. Megmaradt három kicsiny közösség, melyben még magyar vagy magyar-angol szolgálatot végeznek. Két gyülekezet van az ohiói Clevelandban, egy pedig az onta- riói Torontóban. Gyülekezeteink egykor a 2. világháború, majd az 1956-os forradalom után bevándoroltaknak nyújtottak sokféle és jelentős segítséget. Ezek elé visszatekintve megemlítendő, hogy a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház, mely két éve ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, 1913-ban létesítette Amerikában az első magyar szeretetintézményt, árvaházat és öregotthont, mely 1923-ig működött. A trianoni tragédia után az eperjesi evangélikus teológia intézményét ugyanez a gyülekezet háromszázezer aranykoronával támogatta, biztosítva ezzel a teológia egyévi működését. Különösen a kilencvenes években, de azt megelőzően is csaknem egymillió forint értékben juttatott az AMEK anyagi támogatást különféle Kárpát-medencei célokra, főleg a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium javára a genfi Fasor Egyesületen keresztül. Igyekeztünk megőrizni és megőriztetni Ordass Lajos püspök úr emlékét azzal, hogy Clevelandban, Akron- ban, Torontóban, Allentownban, Kelenföldön és Cegléden a püspökről készült dombormű-emléktáblát helyeztettünk el. Jelenleg aktívan részt veszünk két ösztöndíjprogram kezelésében és közvetítésében. Chicagóban a Lutheran School of Theology at Chicago intézetben eddig huszonkét magyar evangélikus teológus tanult-tanul egy-egy évig, míg az ohiói Columbusban, a Útitársa lettem a természetjáróknak, akik a hegyeket csodálják, akik a völgyek titkait kutatják, akik érzékelik fajsúlyát a kimondott szónak, és a leszálló estben a csillagokkal tájékozódnak. Akiknek vágya megmaradt tisztának, és akik az Eletet Trinity Lutheran Seminary intézetben eddig hat ösztöndíjast köszöntöttünk. Ezeknek az ösztöndíjaknak az összértéke meghaladja a százmillió forintot! Állandó tevékenységünknek számít a 78. évfolyamában járó Erős Vár című lap kiadása. Eredetileg havilapnak indult, de mintegy harminc éve kéthavonként jelenik meg. Célja a hitmélyítés, az összetartás erősítése és a tájékoztatás. A Kárpát-medencei magyar egyházak helyzetére különös figyelmet fordítunk. A lap a hatvanas években ezerkétszáz példányban jelent meg, ma feleennyiben sem. Köszönetét mondunk - saját írógárda hiányában - mindazoknak a magyar- országi evangélikus lelkészeknek, akik írásaikkal gazdagították vagy gazdagítják a tartalmát. Az AMEK és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatára az elmúlt száz év folyamán nem ritkán volt jellemző a feszültség. A hazai egyház többféle körülmény folytán nem mindig volt képes - és sokszor talán az akarat is hiányzott - erről a hatalmas szórványról gondoskodni, gondoljunk csak a pártállami időkre. Mindig örültünk az évek során, ha akadt látogatónk Magyarországról, püspökök, lelkészek - még akkor is, ha a mi állásfoglalásunkat egyik vagy másik kérdésben kritikával illették. Megjegyezzük, hogy lelkészeink a huszadik század elején még Magyarországról kibocsátott lelkészek voltak, de a század második felében inkább menekültként kerültek ide, és álltak szolgálatba. Az AMEK erőfeszítései, hogy Magyarországról lelkészt bocsássanak az Egyesült Államokba, 1996-ban a Tamásy házaspár kiküldésével célt értek; ezért külön is köszönetét mondunk a hazai egyháznak. Az AMEK alapító tagként készségesen csatlakozott mind a Magyar Evangélikusok Ta- nácskozó Testületéhez, mind ennek az utódjához, az Orosházán 2006-ban alakult Magyar Evangélikus Konferenciához. Jóllehet a jövőbe bizonytalanul tekintünk, de azért abban a meggyőződésben, hogy Isten méri ki szolgálatunk idejét, és abban a reménységben, hogy „szeret az Úr, azért nincs végünk, mert nem fogyott el irgalma” QerSir 3,22). RÁcz Zsuzsanna és dr. Tomaschek László, az AMEK intézőbizottságának tagjai Isten ajándékának tekintik. Akik végiggondolják az elkezdettet... Akik útközben énekelnek, vagy csak dúdolgatják a fuvolázó szellő melódiáját, és a madárdalt hallgatják kíséretnek. Akik a látottban gyönyörködni tudnak, és akik a ragyogó égre föltekintve imádkoznak. Jeremiás könyve > Folytatás az 1. oldalról Egy másik zsidó hagyomány szerint az elhurcoltak közé került volna ő is, miután Nebukadneccar király elfoglalta Egyiptomot Krisztus előtt 566-ban. így érthető, hogy a deportáltakat sem ámította a hamaros hazatérés hamis illúziójával, hanem biztatta őket, hogy építsenek, szüljenek, vessenek, arassanak, és dolgozzanak „a városjólétén”! Mi hát az üzenete ennek a nagyon meghurcolt és sokat szenvedett Isten-szolgának a mi időnkben? - kérdezzük kicsit tanácstalanul. De erre nincs okunk, mert majdnem hogy modernnek kell tartanunk témafelvetéseit és megoldási javaslatait! Mindenekelőtt az Istenért való bátor kiállást tanulhatnánk tőle. Szenvedélyesen ostorozott mindenkit és mindent, aki vagy ami elhagyta a „folyóvíz forrását” - értsd: az egy igaz Istent - csak azért, hogy inkább repedezett falú ciszternákból szürcsölgessen áporodott vizet. A mi emberi ciszternáink nem tartják a vizet, de megfertőzik az életünket! Jeremiás egyetlen nagy biztatása: lehet és szabad „égni”, lelkesedni Istenért, mint ahogy perbe szállni is lehet vele! Azzal sem tarthatott számot nagy sikerre és elismerésre, amikor azt hirdette, hogy a népek, nemzetek Urának nem csak Júda és Izrael lakosai kell, hogy engedelmeskedjenek. Az Úr igényt tart minden népre, mint ahogy ők is részesei lehetnek az ő igazságának, és megtapasztalhatják az irgalmát. Mert ő mindenki által megtalálható, ha teljes szívvel keresik (29,13). Azt is megtanulhatjuk Jeremiástól, hogy nevükön nevezzük a dolgokat, és ne kenjük el őket! A gonoszságot, a szociális igazságtalanságot, a hamisságot, a házasságtörést, a gyanús esküdözést, a pótistenek utáni eszeveszett futkosást annak nevezi, ami: tudniillik bűnAmikor véget ért az istentiszteletünk a szeretetotthon emeleti termében, még egy befejező énekre zendítettem, melyet mindenki ismert: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős Királyát!” (EÉ 57) Mind a nyolc résztvevő - magas kora ellenére - lendülettel velem énekelt, felélénkülve az ismert dallamtól. Egyszer csak egy idős asszony csatlakozott hozzánk kis járókocsiját tolva. Kifáradva sóhajtott egyet, és leült körünkbe. Éppen a második vershez értünk: „Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett...” O is bekapcsolódott az éneklésbe halk, törékeny hangjával, így a záróáldást is fogadhatta. Minekutána sorban elköszöntem az istentiszteleten részt vevőktől, máris eltűnt későn érkezett testvérem. Amint sejtettem, a szobájába ment. Utánamentem, s valóban, ott találtam őt ágyán fekve, fejét mélyen a párnájába rejtve. Valamit mormogott csukott szemmel, magában. Valanek! Valószínűleg nem itt állna mai elszegényedő kereszténységünk sem, ha következetesen hirdettük volna mindig, hogy Isten ugyan megbocsátó Isten, de nem lehet alkudozni vele! „Az Úr a mi igazságunk” (23,6), s ez azt is jelenti, hogy Isten nem kész a kompromisszumokra. Előtte a bűn akkor is bűn, ha sztaniolba csomagolva akarjuk kívánatossá tenni. Ez a papfl-próféta nem bírta elviselni — s ezt külön ki kell emelnünk! - a vallásos mezbe bújt alakoskodást. Amikor odaállt a templomkapuba, s a szemükre vetette a templomlátogatóknak szeretetlen- ségüket, szociális érzéketlenségüket, azt, hogy saját honfitársaikat teszik rabszolgákká, hogy az isten- tisztelet után egészen másképp viselkednek, akkor hevesen kikelt a fölösleges templomba járás és a hazug istentisztelet ellen. Mert nagyon rossz fényt vet az magára az Istenre is, ha csak szájjal tiszteljük templomában, de utána úgy teszünk, mintha az életvitelünk nem is tartozna az ő uralma alá! Biztosra kell vennünk, hogy Jézus idején is nagy tekintélye volt ennek az akkor már hat évszázados prófétai könyvnek. Amikor Jézus észrevette, hogy szavát hallgatják ugyan, de igazából mégsem hallják meg, akkor Jeremiástól kölcsönzött egy mondatot, aki annak idején rátámadt népére, mert szeme van, de nem lát, füle, de nem hall (5,21 = Mk 8,18). Amikor pedig megtisztította a templomot, Jeremiás szavaival űzhogy meghatott ez a kép, amely szemem elé tárult most is, mint oly gyakran szolgálatom közben. Szólongatni próbáltam, s kifejeztem örömömet, hogy részt vett az istentiszteleten, majd hogyléte felől kérdeztem. Nem reagált. Még egy próbát tettem, és dúdolni kezdtem neki az előbb énekelt ének dallamát. Parányi ablakocskaként megnyitott szeme sarkából kérdőn rám nézett, s nagy sóhajtással mondta az általam oly jól ismert mondatot: „Bárcsak ne élnék már!” Újra becsukta kis „ablakocskáját”, és még mélyebbre fúrta a fejét párnáiba. Leültem az ágya mellé, és kis időt kivárva vigasztalni kezdtem. Mondtam, hogy ismerem szenvedése történetét, depressziójának fázisait, különösen a sötét évszakokban, s tudom, mennyire kilátástalannak érzi sorsát. Arról kezdtem neki beszélni, hogy napjaink azért mégsem egyformák. A gyötrően sötét napokat biztosan felváltja egy világosabb. te ki az árusokat, akik „latrok barlangjává” tették az imádság házát (7,11 = Mt 21,13). És legkedvesebb mondatában is visszacseng Jeremiás üzenete: „Jöjjetek énhozzám...”, és „megnyugvást találtok telketeknek” (6,16 = Mt 11,29). Máté evangélistát is Jeremiás szavaira emlékeztette a betlehemi gyermekülés tragikus eseménye: « „...Ráhel siratta gyermekeit...” 3 (31,15 = Mt 2,18) Pál is szívesen I fordult a prófétához, sőt hozzá g hasonlította magát, amikor azt ír- ■g ta, hogy Isten „anyám méhétől fog- I va kiválasztott” (1,5 = Gál 1,15). És fe Jeremiástól vett szavakkal intette o a magukat túlságosan bölcseknek g tartó korinthusi ellenfeleit is: < „.Aki dicsekszik, az Úrral dicseked- g jék”, tudniillik hogy „érti és tudja s rólam, hogy én vagyok az Úr” (9,22-23 = iKor 1,31). Prófétánk legcsodálatosabb jövendölését azonban, amelyben Isten új szövetséget kínál fel a tévelygő népnek, a Zsidókhoz írt levél szerzője hallotta meg kitörő örömmel. Gyülekezete emlékezetébe kívánta vésni Istennek ezt a nagy ajánlatát olyan időben, amikor „elcsüggedt kezek és tántorgó lábak” jellemezték az életét. A lelkipásztor szerző úgy gondolja, hogy ha Isten ezt az új szövetséget ajánlja föl, akkor ezzel leváltja a régit, amelynek ideje lejárt. Az újban Isten bocsánatot hirdet meg, de akkor itt már fölöslegessé válik mindenféle állatáldozat is (31,31-34 = Zsid 8,8-12 és 10,6). Végül Jeremiás szavaira emlékeztetett Jézus bennünket, amikor az utolsó vacsorán a kehely borra azt mondta: „...ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ” (Mt 26,28) Úgy látjuk, hogy ezt az új szövetséget jövendölte meg az anátótbeli papfi-próféta, Isten sokat megpróbált, lázadó, de mindig hűséges szolgája. Ezért „kötelező olvasmány” minden keresztény számára Jeremiás könyve! Gémes István Megkérdeztem tőle, hogy vajon nem a fényre való vágyakozása ad- ta-e azt a lökést, hogy keresse a gyülekezet közösségét, mely erőt adott neki a járáshoz is. Ekkor kinyitott szemekkel rám nézve bólintott. Felidéztem neki a bibliai verset, amely az istentiszteleten elhangzott: „ Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. ” (Józs 1,5) Józsué Istene a mi Istenünk is, ma is, és nem hagy magunkra bennünket, ha sötétnek éljük is meg a minket körülvevő világot. O minket is kivezet a sötétből. Éppen ha a szenvedés és a halál rettegtet minket, és ebből a rettegésből elegünk van, segít nekünk ez az üzenet - mondtam neki. Hirtelen felegyenesedett, tágra nyílt a szeme, kérte, maradjak még, és énekeljem el még egyszer az ,Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős Királyát!” című éneket. Szeretettel teljesítettem kérését, így számomra is fénybe borult ez a nap. Cseriné Nagy Kátalin Ritter Lajos András V w Önkéntesen „Szárnyad árnyékában” Egy lelkigondozó feljegyzéseiből
