Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
6 4H 2008. január 6. A BIBLIA ÉVE ‘Evangélikus ÉletS A Biblia könyvei Máté evangéliuma Huszonnyolc fejezetből áll. Az evangéliumot hagyományosan Máté Lévinek, a vámszedőnek tulajdonítják, akit jézus hívott el tizenkét tanítványa egyikének. Nevén és foglakozásán kívül gyakorlatilag semmit nem tudunk róla. Nem ismeretes, hogy mikor keletkezett az evangélium. Aligha íródott a jeruzsálemi keresztények szétszóratása előtt, mivel Jeruzsálemben a helyi gyülekezetnek nem lehetett szüksége írott evangéliumra, hiszen az apostolok jelen voltak, hogy minden kérdésre válaszoljanak, és hiteles tanítást adjanak. Kétséges, hogy Kr. u. 70-nél később írták volna, mert a Jeruzsálem lerombolásával foglalkozó jövendölésnél nincs utalás arra, hogy a város már ténylegesen elesett volna. Iréne- usz egyházatya (körülbelül Kr. u. 170) az evangélium megírását Néró idejére teszi, Kr. u. 50 és 70 közé. így lehetséges, hogy Máté eredetileg az evangéliumot arámul beszélő, nem palesztinai megtértek számára írta, akik nem jutottak el az apostolokhoz, ennélfogva csak írott szövegből szerezhettek ismereteket Jézusról. A keletkezés helye Antiókhia városa lehetett. Az antiókhiai gyülekezet volt az első, amelynek kifejezetten pogány tagsága volt, és arámul és görögül beszélt. Máté Jézust mint királyt mutatta be. A napkeleti bölcsek királynak járó hódolattal borultak elé. Királyi a származása. Jeruzsálemi bevonulásakor Zakariás próféciája teljesedett be: „íme, királyod jön hozzád..." (Mt 21,5; Zak 9,9) Dicsőséges feltámadásával megkezdte a mindenség feletti uralmát, és elhozta a mennyek országát. Márk evangéliuma Tizenhat fejezetből áll. Az evangélium szerzőjét eredetileg Jánosnak hívták. A Márk nevet akkor vette fel, amikor kapcsolatba került a pogány világgal. Édesanyja Mária, az apostolok pártfogója; az ő házában gyűltek össze a tanítványok, illetve a jeruzsálemi gyülekezet. ApCsel 12,12 szerint Péternek is odavezetett az első útja, miután kiszabadult a börtönből. így Márknak kezdettől fogva jól kellett ismernie a keresztény mozgalom vezetőit. Unokabátyja Barnabás volt, Pál apostol munkatársa. Márk életében nagy fordulatot jelentett, amikor missziói körútra indult velük (ApCsel 12,25). Útközben - előttünk ismeretlen okból — visszafordult. Pál ezért megneheztelt rá, második missziói útjára nem vitte magával kísérőül. Márk Barnabással Ciprus szigetére ment térítői munkára. Evek múlva helyreállt a jó viszony közte és Pál között. Egyik levelében Pál apostol munkatársként említi őt. Márk Péter apostol mellett Rómában munkálkodott. Az ottani gyülekezet is ösztönzést jelentett számára, hogy írásban rögzítse az evangéliumot és Péter szóbeli igemagyarázatát. Origenész és Iréneusz egyházatya is megerősítette a tényt, hogy Márk azt írta le, amit Péter elmesélt neki. Valószínűleg Róma volt a könyv megjelenésének a helye, és a még meg nem tért, gyakorlatias, római mentalitású laikusoknak szólt. Az evangéliumok között Márké a legrégibb. Márk Jézust Isten Fiaként mutatja be. Megkeresztelkedésekor az Atya kinyilatkoztatta, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Rendkívüli tettei, csodatételei megmutatták hatalmát. A nép vezetői istenká- romlót láttak benne, sokszor még tanítványai sem értették meg. Egyedül az Atya maradt mindig vele. Lukács evangéliuma Huszonnégy fejezetből áll. Az evangélium szerzője a kutatások szerint meg-' egyezik azzal a Lukáccsal, aki az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet írta. Születését tekintve görög anyanyelvű nem zsidó, aki jó neveltetésben részesült, foglalkozását tekintve valószínűleg orvos volt. Akkor lett Krisztus követője, amikor az evangélium Antiókhiába ért. Pál apostollal Tróászban találkozott 51-ben, és vele ment Macedóniába. Ott a filippi gyülekezet pásztora lett. Amikor Pál harmadik útja alkalmával visszatért Fi- lippibe, Lukács csatlakozott hozzá, és elment vele Palesztinába. Pál jeruzsálemi tartózkodásának és cézáreai bebörtönzésének idejéből Lukácsról nem találunk feljegyzést, de mégsem lehetett tőle messze, mivel a római utazásban már részt vett, és a hajótörésről személyesen Az angyal látogatása Máriánál tudósít az Apostolok cselekedeteiben. A fogságban írt levelekben is említi őt Pál mint munkatársát (Kol 4,14; Filem 1,24). Ettől kezdve az adatok már meglehetősen töredékesek és bizonytalanok. Úgy tűnik, Pállal volt az apostol utolsó bebörtönzésének idején, Pál halálát megelőzően (2Tim 4,11). Az evangélium keletkezésének legvalószínűbb időpontja Kr. u. 60 lehetett. Mialatt Pál börtönben volt, Lukács Jézus élettörténetének tanulmányozására szentelte idejét. Amint az az evangélium bevezetéséből kiderül, Lukács mindennek precízen utánajárt. Mint írja, korában sok olyan mű létezett, amely zavaros vagy nem pontos információkat adott Jézus életé- 4 ről és munkájáról. Ha a szerző kielégítőnek tartotta volna ezeket az anyagokat és forrásokat, nem írt volna külön evangéliumot. Lukács Jézust a világ Megváltójaként mutatja be. Jézus nemzetségi táblázatát Ádámig vezette vissza. Születésekor az angyalok arról énekeltek, hogy ő minden népnek örömöt hoz. Feltámadása után azt parancsolta a tanítványoknak, hogy minden népnek hirdetni kell a megtérést és a bűnbocsánatot. János evangéliuma Huszonegy fejezetből áll. Az evangélium szerzője egy a tizenkettő közül, méghozzá János, a szeretett tanítvány, akire a kereszten Jézus Máriát bízta. Zebedeus jómódú halász volt Galileá- ban. Fiai, Jakab és János édesapjuk mesterségét folytatták. Édesanyjuk, Salome Máriának, Jézus anyjának a nővére volt. Amikor Keresztelő János munkálkodni kezdett, János a tanítványa lett. Jézus a Galileai-tó partján a halászháló mellől hívta el őt és testvérét.. Az evangélium írásánál nagy segítségére lehetett a körülmény, hogy sok mindent személyesen, tapasztalatból ismert. Tisztában volt a zsidó hagyományokkal, a zsidók és a samáriabeliek viszonyával, a zsidó ünnepekkel. Mivel palesztinai zsidó volt, jól ismerte a vidéket, különösen is Jeruzsálemet és környékét, Galilea városait és Samária területét. Szemtanúja és alapos megfigyelője volt azoknak az eseményeknek és körülményeiknek, amelyeket leírt (lásd például: a kánai menyegzőn használt kővedrek száma és mérete - Jn 2,6). Valószínűleg lobbanékony típus lehetett - nem véletlenül nevezte Jézus őt és testvérét a mennydörgés fiainak (Mk 3,17). Ám mégis az a szeretett tanítvány volt, aki az utolsó vacsoránál különleges és bizalmas helyet foglalt el a Mester mellett. A tárgyaláskor azért nyert bebocsátást a főpap udvarába, mert a családja ismerős volt (Jn 18,15-16). Talán ő volt édesapja halászati vállalkozásának jeruzsálemi képviselője, és így ismerkedett meg a város prominens családjaival. Szemtanúja volt Jézus elítélésének és halálának, és az elsők között látta meg az üres halotti lepleket. Az evangélium valószínűleg az első század végén keletkezett Kis-Ázsiában, alighanem Efezusban. Pogány keresztényekből álló gyülekezetnek írhatta, hiszen sok héber szokást részletesen elmagyaráz benne. Sajátos szerkezete és stílusa miatt eltér a másik három, szinopti- küsnak nevezett evangéliumtól. János Jézus istenségét, isteni dicsó'ségét hangsúlyozza. „Az-Ige. testté lett...” (Jn 1,14) „En és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30) „Afei engem lát, látja az Atyát.” Qn 14,9) Jézus tanít a Genezáreti-tavon Az apostolok cselekedetei Huszonnyolc fejezetből áll. Szerzője ugyanaz a Lukács, aki a harmadik evangéliumot is írta. Nyilván az evangélium folytatásának szánta a könyvet, hiszen az elbeszélést ott folytatja, ahol azt abbahagyta. A célja is ugyanaz lehetett a megírásával: egyrészt a személyes hitet kívánta erősíteni, másrészt érthető történeti leírást akart adni az embereknek arról, hogyan munkálkodott Jézus a mennybemenetele után az evangélium terjedésének köszönhetőe’n. Lukács nem volt szemtanúja mindennek, amit leírt, de ebben az esetben is alaposan utánajárt a dolgoknak. Pál apostol kísérőjeként és munkatársaként - valószínűleg útinaplószerűen - feljegyezte élményeit, így ezek a részek személyes hitellel egészülnek ki. A könyv a kereszténység első korszaT káról íródott egyedüli beszámoló; a Jézus halála utáni első harminc évet öleli fel. Megtudjuk belőle, hogyan terjedt az evangélium Palesztinán át Rómába, a világ fővárosába. Az első tizenkét fejezet a palesztinai eseményekről szól, a többi tizenhat Pál apostol missziós útjait írja le Júdeától és Samáriától kezdve a római világon át egészen római fogságáig. Pál levele a rómaiakhoz Tizenhat fejezetből áll. A római gyülekezet eredete ismeretlen. Valószínűleg spontán alakult meg a hívők között (nagy részük a világ’ más részeiből költözött Rómába). Az István vértanúhalála után megindult keresztényüldözés miatt sok hívő hagyta el Jeruzsálemet. Közülük nyilván sokan mentek Rómába. Az első pünkösdöt személyesen átélők hazatérve az evangélium hirdetői lettek. Pál azt tervezte, hogy a Római Birodalom nyugati részébe, Hispániába is elviszi az evangéliumot, és kiindulópontjának- a római gyülekezetét tekintette. Igyekezett megnyerni tervéhez a rómaiak támogatását. Levelét Fébé, a kenkhre- ai gyülekezet diakonisszája, a szegények és betegek gondozója vitte el. A Római levél kezdettől fogva a keresztény teológia alapköve volt. A legtöbb terminus technicus - úgymint megiga- zulás, fiúság és megszentelődés - ennek a levélnek a szókincséből származik. Központi mondanivalója, hogy Krisztus evangéliuma Isten ereje minden hívő üdvösségére. Pál első' levele a korinthusiakhoz Tizenhat fejezetből áll. Pál második missziós útja során jutott el Korinthusba. Másfél évig munkálkodott ott. A gyülekezetét javarészt pogá- nyokból alapította, akik nem voltak járatosak az ószövetségi írásokban, s akiknek a vallá'si és erkölcsi előéleteik pontosan ellentétesek voltak a keresztény elvekkel; még sok tanításra volt szükségük. Efezusból írt nekik egy levelet, amely az utókor számára elveszett. Annyi bizonyos, hogy az első levél intelmeinek hatása csekély volt. A gyülekezet megfelelő vezetés hiányában teljesen szétesett, és nyugtalanító hírek érkeztek róluk Pálhoz. Végül egy levelet is kapott tőlük, amely tisztázandó kérdéseket tartalmazott. Erre írta válaszul az apostol az Első korinthusi levelet feltehetően 55-ben. Az összes páli levél közül ez a legsokrétűbb mind tartalmát, mind stílusát tekintve. A tárgyalt témák az egyházszakadástól kezdve az anyagiasságig, a gyülekezetben való viselkedéstől a feltámadásig terjednek. Ez a levél nyújtja a legjobb betekintést egy korai gyülekezet problémáiba. Megközelítésében teljesen kötetlen, nem olyan, mint egy teológiai esszé. Van egy központi témája, amely szerint minden baj gyökere Krisztus megvetése. Pedig a gyülekezet Krisztus feltámadásából él, és várnia kell a visszajövő Urat. Pál második levele a korinthusiakhoz Tizenhárom fejezetből áll. Az Első korinthusi levél nem érte el a kívánt hatást. A gyülekezeti állapotok tovább romlottak. Pál erre elindult, hogy maga teremtsen rendet. A szándék nem járt eredménnyel, az ellentétek csak tovább éleződtek. Mivel munkája Efezusba szólította, pár nap múlva távozott, és kemény hangú levelet írt a gyülekezetnek. Ezt az írást sem ismerjük, mert elveszett. Pál ezután hűséges munkatársát, Tituszt küldte Korinthusba. Fáradozásának jó hatása volt. Titusz beszámolója indította Pált arra, hogy újra levelet írjon - ez az Újszövetségben olvasható Második korinthusi levél. Újabb látogatását akarta előkészíteni vele. Védekezik az alaptalan gyanúsítások ellen, megcáfolja az ellene felhozott vádakat. Erőteljes érvekkel bizonyítja, hogy elhívása mögött Isten akarata áll; a levélben tükröződik Pál krisztussal való élő kapcsolata. Pál levele agalatákhoz Hat fejezetből áll. Galáciának (Gallia) eredetileg azt a területet nevezték Kis-Ázsia északi részének a közepén, ahol a betolakodó gallok telepedtek meg a Krisztus előtti harmadik században. Sok évig megtartották független királyságukat. A gallok - ahogyan a rómaiak nevezték a különböző kelta eredetű törzseket - később római fennhatóság alá kerültek Kr. e. 25-ben. Pál első missziós útján jutott el erre a területre, és alapított gyülekezetét. Ám az apostol távozása után hamis tanítók elferdítve hirdették Krisztus evangéliumát. Azt tanították, hogy Jézus Krisztus csak annak lehet megváltója, aki az ószövetségi törvény minden rendelkezését megtartja. Amikor Pál ezt meghallotta, igen határozott, helyenként harcias hangú levelet írt a gyülekezetnek. Ebben arról tanúskodik, hogy egyedül kegyelemből, hit által igazulunk meg. Az üdvösség Isten kegyelmi ajándéka. Pál levele az efezusiakhoz Hat fejezetből áll. Efezus a Földközi-tenger partján épült egyik legfontosabb kikötő- és kereskedelmi városa volt az ókori Keletnek. Pál első missziói útján csak rövid ideig, míg harmadik útján három évig munkálkodott Efezusban. A levél számos gyülekezet megalapítása után, illetve azután íródott, hogy Pálnak lehetősége volt elgondolkodni annak az új szervezetnek a jelentőségén, amelyet életre hívott. Az Efezusi levél az Újszövetségnek az a könyve, amelyben Pál elsősorban az egyetemes egyházról, nem pedig a helyi gyülekezetről beszél. Az volt a célja, hogy tájékoztassa a pogányo- kat elhívatásukról, s beszél Krisztus testéről, felfedi a titkot: benne nincs zsidó, sem pogány, sem szolga, sem szabad. Jézus megkeresztelése
