Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-05 / 40. szám

4 2oo8. október 5. KERESZTUTAK "Evangélikus Éltó Az út, amely ma is járható Biblia és kompmenetrend ■4t Folytatás az i. oldalról Sztehlo Gábor a megtartó és sza­badító Isten hatékony eszközé­nek bizonyult. A háború ember­telen éveiben ezernél több gyer­mek életét mentette meg. Erről megragadó tömörséggel vall az ünnepi meghívón olvasható, tőle származó idézet: „Körülöttünk a háború minden borzalma, kö­zöttünk pedig Isten megtartó szeretete.” Sztehlo Gábor a Lélek eszköze is volt. Megkapta az erő, a szere­tentelen rendszer el nem lehetet- lenítette. Életének ma is aktuális és iránymutató summáját így fogal­mazta meg naplójában: „A ke­reszténység nem a dogmák, ha­nem a szeretet világa. Az élő, ele­ven, cselekvő szereteté.” Jóval ké­sőbb ennek az életmentő szolgá­latának a nyomán vált méltán is­mertté és elismertté egyháza és hazája határain túl is. Gáncs Péter kiemelte, hogy az emléktáblák után Sztehlo Gábor kreatív, dinamikus, mobilis mun­Sztehlo Gábor fia, iß. Sztehlo Gábor, aki egészségi állapota mi­att nem tudott eljönni az avatás­ra, levelében azt írta: édesapja szeretettel segített a rászoruló­kon, és soha nem tett különbsé­get az emberek között vallásuk, nemzetiségük vagy származásuk szerint. Bartosné Stiasny Éva, aki az evangélikus lelkész munkatársa volt a háború alatt, két doku­mentumot adott át a kerület pol­gármesterének. Az első azoknak az aláírását tartalmazza, akikkel SZTEHLO GÁBOR Pokomi Zoltán polgármester a-ma Vasvári Pál nevét viselő-gyermekotthon épülete előtt emlékezik Sztehlo Gáborra tét és a józanság lelkének ajándé­kát, amellyel mindig mások javá­ra sáfárkodott. A Lélek gyümöl­cseként teremtő fantáziával hí­vott életre új meg új szolgálati le­hetőségeket és közösségeket. En­nek bizonysága a Gaudiopolis vagy a Pax Gyermekotthon, me­lyeknek alapítója és vezetője volt egészen addig, amíg működésü­ket egy újabb embertelen és is­kásságának lényegét igazán ép­pen egy utca fejezi ki a legjob­ban, mivel Sztehlón keresztül mindig Isten szeretete volt úton rászoruló emberek és közössé­gek felé. „Hirdesse ez a kis utca, hogy ez az út ma is járható, és hogy ez az egyetlen járható út, amely a jelenből a jövő felé segít­het és vezethet minket” - fogal­mazott a püspök. „együtt álmodták meg a Sztehlo utcát”. A másik a saját eredeti vöröskeresztes igazolványa - Sztehlo Gábor kézjegyével. Az avatóünnepségen a Solti György Zeneiskola fuvolaegyüt­tese működött közre. A rendez­vényt követően levetítették a Sztehlo Gábor munkásságáról szóló, Gaudiopolis című filmet. ■ Petri Gábor A jövő század papja ■ Frenkl Róbert Van a hangulatban valami szürreális, egyszerűbben kifejezve, valami valószí­nűtlen. Csendben gyülekezünk. A meg­szakításokkal pergő eső jelenti a valósá­got. Alapvetően kétfelé osztható az al­kalmi társaság. Vannak, vagyunk mi, a Sztehlo-gyerekek, több-kevesebb évvel hetven felett, és vannak a többiek, ön- kormányzatiak, egyháziak, érdeklődők. Állunk a kertben, a Budakeszi úti épület kertjében; a házfalon tábla hir­deti, hogy itt éltünk több mint hatvan évvel ezelőtt, ki-ki rövidebb-hosszabb ideig a háború rémségei után, mi, túl­élők, félárvák és árvák. Már nemcsak a zsidóüldözés menekültjei, hanem a másik oldal üldözötté vált gyermekei is. Mert annak az embernek, akinek az emléke egybegyűjtött minket, hogy ott legyünk, amikor utcát neveznek el ró­la, ilyen egyszerű volt az eszmeisége. Meg kell védeni az üldözötteket, külö­nösen is a gyermekeket. Örülünk, persze hogy örülünk, hogy ilyen sokan jöttek el, hiszen ez is igazolja, hogy nem fölösleges az élet­mű ápolását célzó törekvésünk, mégis - ahogy fojtogatja torkunkat a meg­hatottság - erős a hiányérzetünk. Az idő múlásával egyre tisztábban ragyog a történelmi személyiségek életműve. Tudjuk-e-akárrészlegesen is - közvetíteni a ma és a holnap számára Gábor bácsi életpéldájának az üzenetét? És ami még nehezebb, még keservesebb kérdés, eleget tu­dunk-e tenni két további feladatnak: visszautasítani azok hipokrita ünnep­lését, akik akkor is, ma is, ha többnyi­re passzívan is, a kirekesztők, a gyű- lölködők oldalán álltak-állnak? Meg tudunk-e ütközni azokkal, akár élesen elhatárolódva tőlük, akik ma is képviselik azt az irányt, amely Sztehlo Gábort és munkatársait éle­tük kockáztatásával is cselekvésre késztette? Persze a Pax Gyermekotthonban, a már külföldön is hírnevet szerzett, ön­igazgatásra nevelő Gaudiopolis gyer­mekváros kertjében az eső ellenére szépek az emlékek. Hiszen itt már nem a borzalmakra, hanem a túlélés­re, a barátokra, a tanárokra, a kultu­rális együttlétekre, a munkára emlé­kezünk És a kohéziót teremtő, a ma­gas morális értékrendet követő és kö­zösségünkben megteremtő Sztehlo Gáborra. Érdekes ez. Hiszen a háború vége, a felszabadulás előtt volt valóban törté­nelmi a szerepe, de személyesen, kevés kivétellel, a háború után a Gaudiopo- lisban ismerkedtek meg vele. Ekkor derült ki, hogy nemcsak sok-sok gyer­mek fizikai létének a megmentésére volt képes, de ezt követően meg is tud­ta gyógyítani a lelki sebeket, irányt mutatva a továbbélés számára. így valósult meg a hétköznapi csoda. A nem keresztény Sztehlo-gyerekek is keresztényként élnek Hetven felett is. Őrzik szívükben és követik a világ minden részére elszármazottak is, hangot is adva ennek Gábor bácsi művét, tanítását. Igen, fel kell tenni a kérdést. Kié Sztehlo Gábor? Kié az az evangélikus lelkész, aki 1944 őszén református kollégájával, Éliás Józseffel és munka­társaival varázslatos gyorsasággal szervezett meg több mint harminc gyermekotthont fővárosi villákban, megmentve több mint ezer gyermek életét? Jelentős részük azután 1945- ben a Budakeszi úton lelt ideiglenes otthonra. Magam - bátyámmal együtt - 1944. november közepe és karácsonya között az akkori Vilma királyné úti (éppen a fasori gimnázi­ummal szemben lévő) otthonban lak­hattam, majd 1945 késő tavaszán és nyarán a gyermekvárosban. Kié Sztehlo Gábor? Ne vitassuk természetesen egyhá­záé is, hiszen élete végéig vállalta - Svájcban tartott igehirdetései is tanú­sítják - lelkészi identitását. De az is bizonyos, hogy szolgálatainak a kisu­gárzása, hatása messze meghaladja a hagyományos egyházi kereteket. Az igazi kérdés az, hogy van-e hely a mai magyar keresztény egyházakban a Sztehlo Gáborok számára. Jó, hogy 1944-ben volt egy lelkész, aki vállalta a nehéz utat, és voltak még néhányan, akik tettek az üldözöttekért. De az egy­házak adósak maradtak a Krisztus kö­vetéséből adódó magatartással. Ma több lelkész - felismerve az idők szavát - tanulja a segítő foglal­kozásgyakorlatát, a mentálhigiénét, a lelkigondozást. Valójában az ősi, krisztusi, papi modellt. Segíteni az el­esetteken, az üldözötteken, a rászorul­takon. Hogy a találkozás nyomán megváltozzék az emberek élete. Sztehlo Gábor életműve az ökume­nikus, hatékony, a társadalmat meg­változtatni képes kereszténység szüksé­gességéről és esélyéről üzen. A másik út a muzeális, archaikus, múlton meren­gő, zsugorodó egyházak útja. Sztehlo Gábor a jövő század papja volt. Erős hatással volt rám utolsó sze­mélyes találkozásunk. Az ötvenes évek vége felé néhányan -fiatal felnőttek - Győrben vállaltunk csendesnapi szol­gálatot. Sztehlo Gábor az országos egyház munkatársa volt. A részletekre nem emlékszem, az azonban tény, hogy vállalta: az egyház mikrobuszán levisz minket Győrbe. Igazi segítség volt ez akkor számunkra. Otthon volt a volán mellett is. Jelképes és konkrét volt a gesztus. Azóta is sokszor foglal­koztat a kép. Ki ül az egyház autójá­ban a volánnál? ■ Fabiny Tamás Norvégia alighanem legszebb, titokza­tos fiordokkal és nyáron is hósipkás he­gyekkel övezett nyugati vidékén rend­hagyó módon élik meg hitüket az evangélikusok. A Molde központú morei egyházkerület mintegy nyolcvan lelkésze hatalmas szárazföldi és óceáni területen végzi szolgálatát. Egyikük így fogalmaz: ,A Biblia mellett a komp­menetrend a legfontosabb könyvecs­kénk, hiszen minden egyházi alkalmat és gyülekezeti látogatást a hajók és a kompok közlekedéséhez kell igazíta­nunk. ” Másikuk pedig derűsen és hálá­val emlékezik a magyar Terray László­ra, aki az egyházkerület lelkésze volt, és akinek gyermeke - közlése szerint - a kompon született, miközben a lelkész házaspár a kórházba igyekezett. A régi és az új ad kézfogót egymás­nak ezen a vidéken. A középkor kezde­tén itt csaptak össze a pogányság és a kereszténység képviselői, amelynek eredményeképpen aztán krisztianizá- lódott az ország. A 9. században az Atlanti-óceánon keresztül Angliából jutott ide az új hit. A Kuli-kövek ere­detileg még a pogány vallás jelképei voltak, ám hamarosan kedvelt keresz­telőhellyé váltak. Az egyik szépséges fjord mellett terül el Veay szigete, ahol az ezeregyszáz éves templom mellett keresztény temetőt is találtak. Ez a vi­dék ugyanakkor a norvég evangélikus egyház legfiatalabb része is abban az értelemben, hogy a morei egyházkerü­let csak 1983-ban szerveződött. Ez év szeptember iy. és 21. között bensőséges ünnepség keretében emlé­keztek meg a negyedszázados évfordu­lóról. Mi, magyarok azért kaptunk meghívást az alkalomra, mert egyhá­zunk északi kerülete 2000-ben test­véregyházi szerződést kötött a morei egyházkerülettel. Az elmúlt években kölcsönös látogatások, gyülekezeti, népfőiskolái és ifjúsági kapcsolatok töltötték ki a megállapodás kereteit. A budaörsi után idén tavasszal a nyírte­leki gyülekezet is talált magának nor­vég testvérgyülekezetet. A jubileumi ünnepséghez csatla­kozva került sor a morei egyházkerület új püspökének beiktatására is. A fiatal kerület sorrendben második főpászto­rának, Odd Bondeviknek a nyugalom­ba vonulásával megürült püspöki székbe egy háromgyermekes édesanya, Ingeborg Synove Midttomme került. Jellemző az államegyházi helyzetre, hogy a kerület által állított több jelölt közül mindig a vallásügyi miniszter választ. Az ő döntése nyomán ebben a kerületben a norvég evangélikus egy­ház lelkészegyesületének vezetője lett az új püspök. így a tizenegy egyházke­rületből négynek az élén áll női vezető. Tucatnyi norvég és külföldi püspök jelenlétében a moldei katedrálisban ik­tattuk be szolgálatába Ingeborg Syno­ve Midttommét. A felemelő ünnepsé­gen részt vett V. Harald király is. Az ekkor megjelent egyik helyi új­ság hatalmas méretű fényképet közölt a püspöknőről - amint éppen vasal. „Úgy szeretném végezni püspöki szol­gálatomat, hogy természetes módon édesanya maradhassak közben. Sokat segít a férjem is, aki amúgy a város­misszióban drogosokkal foglalkozik” - vallott erről az új püspök A családi kapcsolatok fontossága pedig abban is kifejeződött, hogy az iktatási litur­giában egyik leánya imádsággal szol­gált. Az új püspök így folytatta: „Lel­készegyesületi elnökként a papság ér­dekeit képviseltem, sokszor bizony a püspökökkel szemben is. Most látszó­lag a másik oldalra kerültem, de sze­retnék ugyanaz maradni, mint aki ed­dig voltam.” Természetes kedvességével a püs­pöknő hamar a moldeiek szívébe zárta magát. Amíg a beiktatási istentisztelet előtt a templomba érkező Harald ki­rályra várt, jókedvűen beszélgetett el az uralkodót kicsiny zászlók lengelésével köszönteni kívánó gyermekekkel és fia­talokkal. Amikor aztán felcsattant nyílt színi tapsuk, a vidám köszöntés legalább annyira szólt a fiatal püspök­nőnek, mint az idős királynak. Bent a templomban pedig azzal lepte meg a híveket, hogy igehirdetését ugyan a Nor­végiában általános használatúnak számító úgynevezett bokmái nyelvjá­rásban tartotta, ám a liturgiában az ezen a vidéken inkább elterjedt nynorsk dialektust használta. Kérdésemre az új püspöknő el­mondta azt is, hogy még nem járt Magyarországon, éppen ezért nagyon szívesen ellátogatna hazánkba. Örült annak, hogy főpásztori tevékenységé­nek legelső jogi aktusaként - az ün­nepi gyülekezet jelenlétében - azt a két szerződést írhatta alá, amely meg­újítja a morei egyházkerület két test­véregyházi kapcsolatát az anglikán egyház newcastle-i püspökségével, va­lamint a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületével. Vendéglátóink - a hatalmas mére­tű norvég egyházban családias han­gulatúnak számító püspöki hivatal munkatársai - végtelen szeretettel tö­rődtek velünk, távoli látogatókkal. A hivatalos tárgyalások és ünnepi, is­tentiszteleti alkalmak között szépsé­ges helyekre kalauzoltak bennünket, és szívesen láttak minket otthonuk­ban is. Egy reggelen pedig - kedves fi­gyelmességgel - norvégnyelv-órát is tartottak nekünk. Ennek köszönhető­en ezekkel a szavakkal köszönhettünk el tőlük: „Tusén takk for gjestfrihet! Pa gjensyn!" - „Köszönjük a vendég­látást, Isten veletek!" Volda és Nyírtelek „ébredése” Miután Budapest és Nyíregyhá­za között megépült az autó­sztráda, ezt a távolságot két és fél óra alatt meg lehet tenni au­tóval. A Molde és Volda közötti távolságot, amely ennek keve­sebb mint fele, majdnem két­szer annyi idő alatt. Norvégiá­ban azonban ez nem újság, fő­leg azon a területen nem, ahol ez a két város fekszik. Volda a fjordvidék, More og Romsdal megye déli részén fek­vő, hét-nyolcezer lakosú egye­temváros, ahol iskolaidőben még két-háromezer fiatal él. Nyírtelek és Volda több mint egy éve kezdett el érdeklődni egymás iránt. örömmel vette püspökünk tájé­koztatását, amelyben gyüleke­zetünk kérése is szerepelt, neve­zetesen hogy a Norvég Alap-pá­lyázathoz együttműködő part­nert keresünk. Isten keze munkája van az egymásra találásunkban — mondta Grethe Hallardker, a gyü­lekezet felügyelőnője, aki férjé­vel, Peter Hullámkénéi (együtt­működési bizottságuk vezető­jével), Svein Kvamsdal lelkésszel és az Olsvold házaspárral láto­gatta meg ez év elején gyüleke­zetünket. Elmondásuk szerint sok élménnyel tértek haza, és alig várták az újabb találkozás lehetőségét. működnek az ébredési mozgal­makkal, a városban több ima­ház is működik, amelyekben a gyülekezethez tartozó házi imacsoportok tartják összejö­veteleiket. Házigazdánk - nyug­díjas középiskolai igazgató - el­mondása szerint hosszú stag­nálás után növekedőben van a látogatottságuk. Az ifjúság körében népsze­rű a KIE-központ, amelyet a helyi gyülekezet is használ. Ottjártunkkor norvég-magyar estet tartottak, amelyen a két gyülekezet kapcsolata állt a középpontban. Úgy tűnik, hogy együttműködésünk első gyümölcse az ifjúsági munká­A norvégiai Molde városa repülőgéptávlatból - középen a székesegyház, a püspökszentelés helyszíne Tavaly szinte egy időben fo­galmazódott meg a két gyüleke­zetben a partnerkapcsolat igé­nye. A norvégok a kerületükben a külkapcsolatokért felelős sze­mélyt keresték meg. O nagy Az a terület, ahol Volda is fekszik, a múlt századi evangé­likus ébredés központja; ez még most is megmutatkozik a gyülekezetnek és környeze­tének az életében. Jól együtt­hoz kötődik majd, ehhez lel­kes támogatóra találtunk a gyülekezet vezető lelkészének és esperesének, Evy Kvams- dalnak a személyében. ■ Györfi Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom