Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-21 / 38. szám

IO 2008. szeptember 21. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Tatabánya - 1950-től Komárom, majd 1990-től Komárom-Esztergom megye székhelye - négy település (Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és a régi Tatabánya, az eredeti bányásztelepülés) összekap­csolásával született meg 1947-ben. Evan­gélikusok a 19. század végétől, a bányá­szat megindulásától telepedtek ide az ország minden részéről. A betelepült evangélikusok 1930-ban alakították meg önálló gyülekezetüket. Ettől kezdve a kicsiny, de nagy területen élő közösség körében egészen 1970-ig két-három lelkész teljesített szolgálatot, azóta pedig egy lelkész szolgál. A tatabányai evangélikusság hánya- tottságát jól illusztrálja „ingatlanhelyze­tének” története. A gyülekezet megala­kulásakor semmilyen épülettel nem ren­delkezett. Első temploma 1937-ben épült fel Bánhidán. Egy évvel később pedig megépült az ennél jóval nagyobb, körül­belül ötszáz férőhelyes újtelepi temp­lom. Ennek ma már csak a romjai látha­tóak, ugyanis a hatvanas években a ható­ság mindhárom történelmi felekezet Új­telepen álló templomát - némi kártala­nítás ellenében - lefoglalta. Az evangéli­kus gyülekezet a kapott kártalanítási pénzből Alsógallán családi házat vásá­rolt, és az udvaron imatermet épített. Ez lett a bánhidai templom mellett a gyüle­kezet másik közösségi helyisége, illetve lelkészi hivatala. A gyülekezet „kétlakisága” és bizo­nyára az egykori nagy templom emléke is táplálja sokak azon álmát, hogy a kö­zeljövőben új templom épüljön a város egy könnyen megközelíthető, közpon­ti fekvésű helyén. E terv megvalósulását - mely néhány éve már szerződésköté­si fázisba jutott - mindeddig a város­ban levő nehezítő erők megakadályoz­ták. A készség azonban megvan, hogy ha úgy adatik, elkezdődjön az álomnak a megvalósulása. Ehhez azonban nél­külözhetetlen a közösség megújulása, MagyarRádió^l Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Szeptember 28-án, vasárnap 10.04- től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Tatabányáról. Igét hirdet Schemann Gábor lelkész. lelkiekben való gyarapodása és össze­gyűjtése a városból. Ezt a célt szolgál­ják - a hagyományos gyülekezeti mun­ka és egy közösségi mag egyre aktívabb szolgálata mellett - a Lámpás című gyü­lekezeti újság, mely évente négyszer minden családhoz és érdeklődőhöz el­jut, a Magvető című internetes kiadvány, amely hétről hétre megjelenik a temp­lomi istentiszteletek írásban rögzített szövegével, valamint a gyülekezet min­denki előtt nyitott levelezőlistái; ez utóbbiakra jelentkezni lehet a lelkészi hivatalban. A bánhidai templom új orgonája - mely 2006 óta szolgál az istentisztelete­ken - szintén a tervezett új templom számára épülő nagy orgona első üteme­ként készült. A bánhidai templom felszentelésének hetvenedik évfordulóját az elmúlt év ad­ventján ünnepelte a gyülekezet. Ez alka­lomból egy gyülekezettörténeti és is­mertető füzet is megjelent a presbitéri­um gondozásában, a közösség részletes történetével, a valaha itt konfirmáltak és itt szolgálók névsorával, fényképekkel és dokumentumokkal. Ez és sok más in­formáció is elérhető a gyülekezet inter­netes oldalán, a klip://tatabanya.luthe- ran.hu honlapon. Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Gutenberg Bibliája címmel szeptember 21-én, vasárnap 11.15-kor az mi­en ár. Rozsondai Marianna ismertetésében bemutatjuk a könyvnyom­tatás egyik első kiadványát, a Gutenberg által nyomtatott Bibliát. A műsort aznap délután 14.30-kor az m2-n megismétlik. Evangélikus templomok címmel szeptember 21-én, vasárnap 11.25-kor az mi-en Kővágóörsre és Várpalotára látogatunk. A műsort aznap 14.45-kor az m2-n megismétlik. Mindkét műsor szerkesztője Nagy László, rendezője Nemes Takách Ágnes. mtv ISTENTISZTELETI REND j 2008. szeptember21. Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 22,34-46; 2M0Z 20,1-17(18-19). Alapige: 1Kor 1,4-9. Énekek: 362., 444. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. u. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv., szószékcsere) Fodor Viktor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. 10. (úrv., a Sarepta 57. születésnapja) Bernd Michael; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfty Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (úrv., ifjúsági) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., tanévnyitó) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél n. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (úrv., szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út to. de. 8. (úrv.) Kézdy Péter; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. ii. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Vladika Zsófia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) dr Szabó Lajos; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Bence Imre. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Kilencven esztendő Születésnapi interjú D. dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspökkel ► Az ökumené támogatása nem je­lent hűtlenséget a reformáció elve­ihez. Nagy Gyula nyugalmazott evangélikus püspök még kilenc- venévesen is arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy becsüljük meg egymást... Eseményekben gazdag életútján nyomot hagyott a huszadik század. D. dr. Nagy Gyula nyugalmazott evangélikus püs­pökkel budai otthonában beszélgettünk.- Nehéz időkben, 1918. szeptember 22-én született...- Őseim Kemenesaljáról, közelebbről Vönöckről származnak. Én magam ugyan az egykori Gömör megyében, Pelsőcön láttam meg a napvilágot, de amikor négy-öt hónapos voltam, kitele­pítettek bennünket is a szlovák terület­ről. Egy vagonba rakták be mindenün­ket, s így kerültünk Kapuvárra, egy telje­sen idegen helyre, ahol szinte csak kato­likusok laktak. Mindenesetre családom mindvégig a Nyugat-Dunántúlhoz kö­tődött. Édesapám a pénzügyőrségnél volt tisztviselő. Ő volt az egyetlen, aki meg­tagadta a szolgálatot, amikor a zsidók vagyonát össze kellett írni. Emiatt egyébként később magas kitüntetést ka­pott az ’56-os kormánytól, hogy így ki­állt az üldözöttek mellett. Édesanyám a családot gondozta, a háztartást vezette, öcsém pedig később a soproni textilgyár egyik vezetője lett. A győri bencések főgimnáziumában érettségiztem, majd Sopronban tanul­tam az egykori Erzsébet Tudomány- egyetem Evangélikus Hittudományi Karán.- Mi indította el a lelkészi pályán?- A Kapi családdal való kapcsolatunk. Szomszédok voltunk, jól összebarát­koztunk a Kapi gyerekekkel. Egyébként 1940-ben D. Kapi Béla püspök avatott lel­késszé.- Élete jelentős részében azonban elsősorban különböző katedrákon végezte szolgálatát...- Filozófiai doktorátust a berlini Humboldt Egyetemen szereztem. Éve­kig tanítottam Wittenbergben és Hallé­ban. Nem sokkal később teológiából is doktoráltam. Sopronban, Győrben és Pécsett szolgáltam, majd a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia rend­szeres teológiai professzorává választot­tak. 1971-től Genfben a Lutheránus Vi­lágszövetség vezető munkatársaként, majd 1975-től az Európai Egyházak Kon­ferenciájának teológiai igazgatójaként dolgoztam. 1982-ben lettem püspök, négy évvel később elnök-püspök.- Feleségével hol ismerkedtek meg?- Pécsett, amikor a templom kapujá­ban vártam a gyermek-istentiszteletre a fiatalokat, egyszer csak jött egy csinos, fiatal hölgy két kisfiúval, az unokaöccse- ivel kézen fogva. Ő volt Schmidtbauer Margit. Tavaly ünnepeltük a hatvanadik házassági évfordulónkat.- Két fiuk és egy lányuk született...-...és van már öt unokánk és két déd­unokánk. Egyik fiunk Miskolcon vezet egy vállalkozást, a másik egy bank kül­ügyi igazgatója Budapesten, lányunk pe­dig Genf legnagyobb gimnáziumának igazgatóhelyettese. Férje világszerte is­mert haiti agrármérnök. Pécsről jut eszembe, hogy a gyermek­istentiszteleteimre még Schreiber főrabbi is eljött, mert ő is be akarta vezetni azt a módszert, hogy a padok között járkálva beszélgettem a fiatalokkal, kérdéseket tettem föl nekik.- Életének mely időszakát tekinti a legemlé­kezetesebbnek, legizgalmasabbnak?- A szó legszorosabb értelmében vett izgalmakat „természetesen” a háború alatt éltük át. Elevenen él egyik győri emlékem a háború idejéből, amikor az oroszok elfoglalták Magyarországot, s a németek visszavonultak. Ekkor a légol­talmi pincékbe küldtük le a nőket, a gyerekeket, száz-százharminc főt. A pincét mi, lelkészek védtük. Mikor jöt­tek az oroszok, nem engedtük be őket. Apor Vilmost ott lőtték agyon, a többie­ket pedig fölvitték az udvarra, s elkezd­tek lövöldözni. A pincében maradtak meg voltak győződve róla, hogy minket is kivégeztek... Tudja, hogyan mentettük az asszo­nyokat és a lányokat? A győri Öregtemp­lomnak van egy óriási padlása, följárója viszont nincs, létrával lehet csak fölmen­ni. Ezen a létrán az asszonyok, lányok fölmentek, a létrát fölhúzták maguk után, így nem történt velük semmi baj, az Öregtemplom padlása megvédte őket. Két-három hónapig ment ez így. Közben Luther-kabátban szekereken jártuk a vá­rost, gyűjtöttük a téglát és a cserepet a tönkrement egyházi épületekhez.- Akkor valószínűleg nem gondolta volna, hogy megéri a kilencven évet.- Bizony, ez csoda! Hatalmas ajándék, hogy én a kilencvenedik évemet megér­hettem, és ma is dolgozhatok, írhatok. Mióta 1989-ben nyugdíjba mentem, megírtam a Dogmatika első kötetét és a második kötet első felét. Megírtam az el­ső európai evangélikus szociáletikát. To­vábbra is szeretnék még az egyházain­kat ma foglalkoztató kérdésekről tanul­mányokat írni. Eddig ötvenkét ország­ban jelentek meg írásaim. Mind az öt vi­lágrészen jártam is, sőt előadásokat is tartottam. Egészségi állapotom ma már nyilvánvalóan nem engedi meg, hogy hosszabb utakat tegyek.- Püspök úr milyen nyelveken beszél?- Angolul és németül anyanyelvi szin­ten, franciául és finnül egy keveset. Az északiakkal a mai napig szívesen ápo­lom a viszonyt, de máig kapcsolatban vagyok a Lutheránus Világszövetség ve­zetőivel is.- Ugyanakkor mindig is erőteljesen mun­kálkodott a keresztény egység, az ökumené ér­dekében...- Valóban, hosszú időn keresztül az Egyházak Világtanácsa vezetőségének is tagja voltam. Teológiai igazgatója vol­tam továbbá az Európai Egyházak Kon­ferenciájának. Két dolog van, amire teológiai mun­kámban, cikkeimben és napi munkám­ban mindig is odafigyeltem. Az egyik, hogy az evangélikusságot, a lutheri örökséget hűségesen megőrizzük. A másik fontos dolog, hogy az ökumeni­kus kapcsolatokat szorosabbra fűzzük és ápoljuk. Meggyőződésem, hogy a ke­reszténység a 21. századot csak úgy élhe­ti túl, ha az ökumené kiteljesedik, azaz a katolikusok, reformátusok, ortodoxok, evangélikusok és a kisebb egyházak job­ban összefognak.- Lát erre esélyt?- Igen, például a mostani pápa, XVI. Benedek - akit Ratzinger bíborosként is­merhettünk meg - nagyon bölcs és jó teológus, folytatja II. János Pál pápa egy­házpolitikáját. Jól ismerem a pápákat, sokszor voltam a Vatikánban is. Nekem már csak a bencés múltam miatt is na­gyon könnyű volt kapcsolatot találnom hozzájuk. Én is azt szeretném, hogy a keresztények ne az ellentéteket nézzék, hanem a sokkal többet, azt, ami össze­kapcsol. Krisztus urunk értünk elszen­vedett kereszthalála ez: a bűnbocsátó kegyelem és a szeretetben munkálkodó hit, az agapé. Az a hit, amely nem össze­húzódik, nem vonul be egy szűk kamrá­ba, hanem dolgozik a világban, és segít mindenütt az embereknek, ahol tud. Ezt a kettőt látom a legfontosabbnak hang­súlyozni: maradjunk hűek a reformációi örökséghez, de ugyanakkor maradjunk ökumenikus közösségben. Mindemellett nagyon fontosnak tar­tom az O- és Újszövetség egységét. Az írás önmagát magyarázza. Megértéséhez pe­dig a teljés Bibliát ismerni kell.- Ha visszatekint az elmúlt kilencven évre, mit tenne másként?- O, van ilyen! Például az evangélikus tanításban nem erőltettem volna annyi­ra kizárólag a reformációt, hanem töb­bet szóltam volna a többi egyházról és arról, hogy ott is vannak kincsek, ame­lyekből tanulhatunk. A reformáció óriá­si emlékműve ott áll Genfben. Előtte egy hatalmas márványtömb, amelyre csak egy szó van írva: „Luther”. Hát igen, Lu­ther az alap, a márványalap, de tovább kell építkezni rajta...- Püspök úr néhány éve az Evangélikus Or­szágos Levéltárba adta az iratait...- ...negyven bálával. Másfél éven ke­resztül válogattam és rendezgettem az iratokat. Örülök, hogy ezzel a jövőnek dolgozhattam... ■ Szeverényi Ágnes A SZERZŐ FELVETELE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom