Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-21 / 38. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. szeptember 21. 3 „Fel kell hagyni a lelkészközpontú modellel!” Folytatás az i. oldalról A diakónia témakörében elsőként felszó­laló Janurikné Csonka Erika, a Szarvason mű­ködő diakóniai és módszertani központ vezetője A gyülekezeti diakónia új lehetőségei címmel tartott előadásában elmondta, hogy a második világháború után az egy­ház a templom falai közé szorult. Egyetlen kitörési pontja maradt: az idősek és a fo­gyatékosok közötti szolgálat. A rendszerváltozás után is sok szere­tetotthont alapítottak hazánkban. Örege­dő társadalomban élünk, és az önkor­mányzatok kötelező feladatai közé tarto­zik az idősekről való gondoskodás: ezt átvehetjük tőlük, hiszen így üres ingatlan­jainkat funkcióval tölthetjük meg. Az új szociális ellátási formák bevezetése által új lehetőségek nyílnak meg az egyház előtt, az étkeztetéstől a házi segítségnyúj­táson, az idősek klubjának üzemeltetésén át egészen az utcai szociális munkáig. Farkasné Körösi Krisztina nádasdi lelkész egy Dunántúlon megvalósítandó diakó­niai projekt tervét ismertette. A megüre­sedett nádasdi parókiával kapcsolatban szőttek terveket: felmerült családi nap­közi, idősek klubja és lelkigondozói központ létesítésének ötlete is. A pol­gármestertől megérdeklődték, hogy ter­vük beilleszthető-e a falu programjába. Válaszként azt kapták, hogy a települé­sen a házi segítségnyújtás nincs megold­va. Ezután kezdtek az igények felméré­sébe: ennek egyik eleme volt a „próba­nap”, amelyre sokan eljöttek. Sőt a kör­jegyző kérésére még öt településre kiter­jesztik munkaterületüket. Reménységük szerint 2009. szeptember i-jétől kezdhe­tik meg működésüket Nádasdi Evangéli­kus Szociális Központ néven. Ebéd után ifi. Zászkaliczky Pál informati­kusnak, az Evangélikus Szolidaritási Alap elnökének a referátuma következett. Az előadó ismertette az országos elnökség megbízásából végzett felmérését, amelyre a majdan (január i-jével) hatályba lépő szolidaritási törvény megalkotásához volt szükség. A jogszabály az egyházban is fontos nyugdíjkérdést igyekszik rendezni. A hétvégi együttlét úrvacsorái istentisz­telettel zárult. Ittzés János püspök íjn 4,19 alapján tartott igehirdetésében hangsú­lyozta, hogy nem véletlenül születtünk er­re a világra. Isten előbb szeretett bennün­ket, mint mi őt. Akkor áll helyre a bibliai értékrend, ha minden, amit teszünk, csak válasz Isten megelőlegezett szeretetére. ■ Menyes Gyula Szent többes számban Nagyné Szeker Éva iktatása Rákoskeresztúron ► A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben egy napon két ünnepi istentiszteletet is tartottak. Szeptember 14-én délelőtt a gyüle­kezet harminckilenc éven át szol­gáló lelkészét, Kosa Lászlót búcsúz­tatták ünnepi hálaadó istentiszte­let keretében. Ugyanezen nap dél­utánján iktatta be hivatalába Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye espe­rese Nagyné Szeker Évát, a gyüleke­zet újonnan megválasztott lelké­szét. Mindkét ünnepi alkalom ige­hirdetési szolgálatára Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét hívták meg. Az iktatási istentisztelet liturgiái szolgá­latában Kosa László nyugalmazott lel­kész és Eszlényi Ákos másodlelkész segéd­kezett a Pesti Egyházmegye esperesének. Az egyházkerület püspöke Fii 4,13 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációja elején rámutatott, hogy mai világunk­ban, a gazdasági és politikai életben az egyik legtöbbet hangoztatott téma az energia; életünk jelentős része az ener­giaforrások és az energiafelhasználás kérdései körül forog. Egyéni életünkben is jelentkezik ez a probléma: „Egy két­gyermekes lelkésznőnek lesz-e elég energiája a főváros egyik legnagyobb, négy templommal rendelkező gyüleke­zetének pásztorolásához?” - utalt a püs­pök azokra a kihívásokra, melyek Nagy­né Szeker Éva előtt állnak új szolgálati helyén. Az apostol nem azt javasolja az „ener­giagondok” megoldására, hogy fogyasz- szunk kevesebbet, vagy keressünk új for­rásokat. Jézus Krisztusra mutat, és azt ál­lítja: „Mindenre van erőm a Krisztusban. ..’’Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha valóban ő van a centrumban, és köré ren­deződik az életünk, vagyis engedjük, hogy ő mutassa meg azokat az igazán fontos területeket, amelyekre időt, ener­giát érdemes áldozni. Gáncs Péter felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amikor a lelkész felkínálja a forrást, de ő maga nem merít belőle. Fontos, hogy a spirituális erőforrás mel­lett a család, a közösség, a gyülekezeti „csapat” megtartó ereje is mögötte le­gyen, és tudjon erőt meríteni azokból az emberekből, akiket mellé állított Isten. A rákoskeresztúri gyülekezet újon­nan beiktatott lelkésze, Nagyné Szeker Éva Ef 4,1-6 alapján mondta el igehirde­tését. Hangsúlyozta, hogy életünk csak többes számban nyerheti el értelmét: csak kötődésekben, kapcsolatokban és közösségben van értelme. Ez az Istentől eredő „szent többes szám” a keresztfa tövében alakul ki: ha életünkben a feltá­madott Úr ragad meg bennünket örö­mével és erejével, akkor leszünk képesek igazán átélni a közösség igazi jelentősé­gét, nevezetesen azt, hogy együtt, közös hitvallással vihetjük hírét a Feltámadott- nak szerte a világban. Nagyné Szeker Éva az akkor még tár­sulásban lévő Kisapostagon, Dunaújvá­rosban és Dunaföldváron kezdte meg szolgálatát. Ötéves lelkészi munkája so­rán fő feladata a dunaújvárosi gyüleke­zet felépítése volt. 1990-ben lett a Keszt­hely és Környéke (Tapolca, Sümeg, Hé­víz) Evangélikus Egyházközség lelkésze, ahonnan most tizennyolc év szolgálat után búcsúzott. ■ P. G. Edénkért evangélikus módra Művészeti fesztivál Budaörsön ► Isten a legfőbb művész. Ő áll te­remtményeinek alkotásai mögött is, akár festményről, dalról, színda­rabról, táncról, akár egy bográcsos csirkepaprikásról van szó... E gon­dolat jegyében várta a Budaörsi Evangélikus Egyházközség tárt ka­pukkal az érdeklődőket, a feltöl­tődni vágyókat szeptember 13-án, szombaton délután az Édenkert ke­resztény művészeti fesztiválra. Amikor a szervezők három évvel ezelőtt megálmodták ezt az összművészeti ren­dezvényt, jól gondolták, hogy a művé­szet nyelvén többeket megszólíthatnak, s e közös nyelv által az evangélium eljut­hat azokhoz is, akik vasárnaponként nem ülnek be a templom padsoraiba. Endrejjy Géza lelkész köszöntője és rö­vid áhítata után először bábszínház szó­rakoztatta a kisebbeket, majd az egybe­gyűltek a helyi gyülekezet tagjaiból álló Erős Vágy nevű zenekart hallhatták. Ekkor már javában Totyogtak a finom ételek a bográcsokban, s készültek a szebbnél szebb alkotások a kézművessátorban. A My Friends négytagú vokálkórus népszerű gospeldallamai után rövid, de annál szívhez szólóbb színdarabot mu­tattak be a gyülekezet fiataljai. Az esti órákban ismert amerikai bluesklassziku- sok csendültek fel ifi. Ecseri János énekes- szájharmonikás csapatának, a Blues Trupp­nak a tolmácsolásában. A nap utolsó fel- lépőjeként pedig az ír és kelta népzenét játszó Shamrock zenekar perdítette tánc­ra a kitartó közönséget. A fesztivál ideje alatt a Budaörsi Mű­vészek Egyesületének kiállításán kívül bibliai történeteket ábrázoló gyermek­rajzokat tekinthetett meg a közönség. Aki ezen a napon elmélkedésre, imád­kozásra vágyott, a kert gyümölcsfái közt járhatta végig a Lélek-kert ösvényét, me­lyen igeversek és különböző kérdések felett gondolkodhatott el. A program szervezőjétől, Bakondi Gábortól megtudtuk, hogy a rendezvény költségeit az önkormányzat hozzájáru­lásából és a gyülekezeti tagok adomá­nyaiból állták, s hogy a fellépő művé­szek nem kértek fellépti díjat. A gyüle­kezet felügyelője, dr. Garádi Péter öröm­mel számolt be arról, hogy az idei fesz­tiválon mintegy százan fordultak meg - többen, mint tavaly -, és a sok régi is­merős között több új vendéget is kö­szönthetett. ■ SzevÁgi A homlokzata is megújult a máj ősi templomnak Tavaly renoválták a bonyhád-majosi evangélikus templom tornyát. A gyüle­kezet és vezetője már akkor elhatározta, hogy folytatják a felújítási munkákat. Eh­hez a Magyarországi Evangélikus Egyház megszavazott a majosi gyülekezet szá­mára kétmillió forintot, melyet az idén a templom főhomlokzatának felújítására fordítottak. Ez évben még szeretnék helyrehozat­ni a templom lépcsőjét és rendezni a fő­bejárat előtti teret. A további egymillió forintos beruházás teljes megvalósulá­sához az idén is számítanak Bonyhád Város Önkormányzatának támogatásá­ra. Természetesen a gyülekezetnek is nagy szerepe van a templom megszépü- lésében, anyagiakkal is hozzájárulnak a felújításhoz, és lelki támogatásban is számíthat rájuk Makán Hargita lelkész. ■ Máté Réka felvétele A kulcsos ember, Bugenhagen öröksége Luther és Melanchthon mellett alighanem Johannes Bugenhagen a reformáció legje­lentősebb alakja. Szülővárosában, az észak­német Greifswaldban emlékeztek meg arról a férfiúról, aki önmagát csak dr. Pomerani- usnak nevezte. A Hanza-város dómjában múlt vasárnap megtartott ünnepi istentisz­teleten részt vett az éppen Greifswaldban ülésező európai egyházi vezetők konferenci­ájának több tucat püspöke, szuperintenden­se és elnöke is. A reformátor évszázadok táv­latából is tükröt tartott elénk: tudunk-e hoz­zá méltó igehirdetők, vezetők és főképpen lelkigondozók lenni? Bugenhagen a wittenbergi városi templom lelkésze volt harmincöt éven át. Az evangéli­kus gyakorlatot jól összefoglalja Lukas Cra­nach itteni oltárképe, amely mintegy megele­veníti szolgálatunk súlypontjait. A festmény középpontjában az utolsó vacsora áll, utalva az úrvacsorára mint szentségre. A kép megje­leníti a másik szentséget, a keresztséget is: nem más, mint Philipp Melanchthon tart ke­resztvíz alá egy gyermeket. Kezdetben a lutheri reformáció még külön kezelte a bűnbánat szentségét; erre utal a ké­pen Bugenhagen alakja, aki két kulcsot tart a kezében. A Jézustól kapott mandátummal, az oldás és kötés hatalmával él. Cranach festmé­nyén az igehirdetést - mondhatjuk: természe­tesen - Luther Márton képviseli, aki a szószé­ken állva prédikál, közben pedig a keresztre feszített Jézusra mutat. Luther, Melanchthon és Bugenhagen - a reformáció sebesen száguldó szekerének hár­masfogata. Vegyük most szemügyre a har­madikat, a híveink körében talán kevésbé is­mert Bugenhagent! Nem egyszerűen az évfor­duló kötelez erre minket, hanem egyházaink mai helyzete is. Az ige tiszta hirdetése és a szentségek helyes kiszolgáltatása mellett - amire az Ágostai hitvallás is utal - ma az egyház elsősorban az emberekkel való szemé­lyes törődés, a lelkigondozás és a vigasztalás színtere kell, hogy legyen. Tanulhatunk ettől a kulcsos embertől. Minden lelkész nagy mél­tósága és kötelessége, hogy ama kulcsokat tarthatja kezében. Dr. Pomeranius nemcsak wittenbergi lel­kész, hanem Luther személyes lelkigondozója is volt. 1525-ben ő eskette össze a reformátort Bó­ra Katalinnal, majd ő lett első gyermekük ke­resztapja. (Aligha véletlen, hogy a kisfiú a Jo­hannes nevet kapta!) Bugenhagen gyón tató­ként is mindvégig Luther mellett állt. Testvéri szolgálataira különösen is nagy szükség volt azokban az időkben, amikor a reformátort is­mételten szorongás és halálfélelem kínozta. Luther, aki kísértő látomásai során odavágta a tintatartót az általa látni vélt ördöghöz, így nyilatkozott nála egyébként két évvel fiatalabb lelki atyjáról: „Pomeranius ezekkel a szavakkal ÉGTÁJOLÓ vigasztalt meg szomorúságomban: »Isten most így tűnődik: Mit is tehetnék ezzel az emberrel? Tündöklő tehetséget adtam neki, ő mégis két­ségbe vonja kegyelmemet?« így aztán megvi- gasztalódtam, és mintha egy angyal hangja lett volna úrrá a szívemen. Ugyanakkor tudom, hogy maga Bugenhagen nem is tudta, hogy ez­zel engem mennyire eltalál, és szavaival milyen sokat segít nekem.” A nagy wittenbergi pestisjárvány idején Bu­genhagen a városban maradt. Amíg lehetett, folytatta írásmagyarázati előadásait, majd ápolta a betegeket, és vigasztalta a gyászoló­kat. O volt Luther - ma Magyarországon őr­zött - végrendeletének hitelesítője, majd őállt a reformátor halálos ágya mellett is. így aztán mi sem lehetett természetesebb, mint hogy 1546-ban ő temette Luthert. „Mit is mondhat­nék most, amikor a sírástól alig bírok megszó­lalni? De ki vigasztal majd meg titeket, ha lel­készetek és igehirdetőtök nem tud megszólal­ni?” - kezdte prédikációját, majd iTfiessz 4,13-14 alapján mégiscsak tanúbizonyságot tett Krisztus győzelméről bűn és halál fölött. Greifswaldban, a Lutheránus Világszövet- ség egyházvezetői értekezletén bizony megérin­tett minket Bugenhagen példája. Már csak azért is, mert ő ténylegesen püspöknek volt te­kinthető, hiszen a szász választófejedelemség területén őgyakorolta az ordináció és a vizitá- ció, vagyis a lelkészszentelés és a hivatalvizsgá­lat kettős jogkörét. Anélkül, hogy magunkat egy sorban mertük volna említeni a wittenber­gi pásztorok pásztorával, kimondatlanul is szembe kellett néznünk a kulcsos ember ezen örökségével. Beszélgetéseinkben visszatérő gondolat volt, hogy miként tudunk élni a vezetői felelősséggel. Nem torzít-e bennünket az úgynevezett hata­lom? Őszintén beszélgettünk egymás között ar­ról, ki hogyan találja meg a maga lelkigondo­zóját, mikor és hogyan tud lelkileg töltetem. Közismert, hogy minden lelkipásztorra lesel­kedik az elmagányosodás, a kiégés veszélye. Ta­lán fokozottabban érvényes ez a püspökökre, hi­szen sokszor olyan lelki terheket kell hordozniuk, amelyeket nem tudnak megosztani másokkal. Egyetértettünk abban, hogy tisztában kell lennünk korlátáinkkal, vagyis képeznünk kell magunkat a vezetés elméleti és gyakorlati tudo­mányában, továbbá számos kérdésben igénybe kell vennünk teológiai referensek és egyéb szak­értők munkáját. A legnagyobb felelősség azonban az, hogy tudunk-e élni a kulcsok hatalmával. Képesek vagyunk-e lelkipásztorként a legszemélyesebb kérdésekről is - akár a gyóntatás keretein belül - beszélgetni? Bűnnek tudjuk-e nevezni a bűnt, és meg tudjuk-e hirdetni a tőle való szabadulás lehetőségét? Személyes tanúságot tudunk-e tenni arról a Jézusról, aki elítéli a bűnt, de sze­reti a bűnöst? Greifswaldban önvizsgálatot tartottunk. Megkérdeztük önmagunktól, hogy jellemzi-e életünket a transzparencia, vagyis tetten ér­hető-e szavainkban és cselekedeteinkben - azaz egész életünkön - a krisztusi életforma. Ama belső szobámban pedig azzal a kérdés­sel szembesültem, hogy megvalósul-e ben­nem választott püspöki jelmondatom: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé len­nem.” (Jn 3,30) Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom