Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-14 / 37. szám

io «Ä 2008. szeptember 14.

KRÓNIKA

‘Evangélikus ÉletS

A csend és a hangzavar ébresztő ereje

Hetvenöt éves a gyenesdiási Kapemaum

Az Északi Egyházkerület elnöksége eszmecserére hívta a kerület beosztott lelkészeit. A találkozónak szeptember 2-án a püspöki hivatal adott helyet. Dr. Fabiny Tamás püspök nyitóáhítata után Mit varunk az egyházunk vezetőitől? címmel Lack- nemé Puskás Sára, Gáncs Tamás és Tóth Katalin beosztott lelkészek referátumait hallgathatták-meg az egybegyűltek. Ezt kerekasztal-beszélgetés követte, majd

Krämer György püspökhelyettes az egyházvezetés nézőpontját szem előtt tartva kereste a választ a Mit várunk a frissen szolgálatba állóktól? kérdésre. Végül a beosztott lelkészek átvették az Egyházkerületi kisokost, mely hasznos tippeket, segédleteket tartalmaz a hivatali iratkezeléshez, az adminisztrációhoz és a kazuá- lis szolgálatok rendszerezéséhez.

■ Czöndör István felvétele

■ Szabó Lajos

Amikor visszagondolok azokra a személyes élményeimre, amelyeket a Kapemaum falai között éltem át, akkor a következő kontraszt jut eszembe: csend és hangzavar. Közel félszáz itt átélt ifjúsági konferencia ideje alatt hihetetlen mély üzenete volt mindkettőnek. Néha váltották egymást, máskor szinte egyszerre volt jelen mindkettő a Kapemaum életében.

De nem lennénk méltóak az emlékezéshez, ha elfelejtenénk, hogy már a kezdetekben is meghatározó volt a csend utáni vágy és a hangok keresésének igénye. Amikor 1933-ban egy soproni postaigazgató és két teológiai tanár hazafelé sétálgatott, egy csendes, nyugodt és biztos pihenést nyújtó helyet keresett. Olyan helyet, ahol Deák János kezdő teológiai professzorként akár az annyira hiányzó héber nyelvtant is megírhatná a nyáron. Egy hajnali vagy késő esti sétának és beszélgetésnek a gyenesi kis házak és árnyékot nyújtó fák között alapvető, sajátos ereje volt. Akkor is, és később is. Különböző történelmi körülmények között újra és újra megjelenik a gyenesdiási Kapemaum sajátos, de erőt és hitet ébresztő szolgálata.

Ide vissza lehet húzódni, itt el lehet mélyedni. Sok lelkész megtanulta itt azt is, hogy hihetetlenül rövid idő alatt lehet jő előadást és kiváló prédikációt készíteni, például egy át nem aludt éjszaka után egy-egy konferencia záró istentiszteletén... A spontán, vízparti, sőt a Balaton vizében folytatott lelkigondozás is meglepetésszerű eredményhez vezetett legtöbbször. Fel sem merült a körülmények és a komfortfokozat vizsgálata, hiszen egyetlen alapvető öröm járta át az érkezőket és a szolgálatot végzőket: hogy látható és érezhető az ébredés sokak életében. Hány döntés vagy elhatározás született meg ilyen beszélgetések, találkozások közben itt! És hány, életre szóló változást élhettek át azok, akik konferenciára, találkozásra vagy csak pihenni, kikapcsolódni érkeztek ide!

Az ifjúsági konferenciákat felidézve nem feledkezhetünk meg a nagy egymásra találásokról sem. Hajdani konferenciai előadók nemegyszer éljük át, hogy harmincas, negyvenes éveikben járó gyülekezeti tagok elénk állnak, és megkérdezik, emlékszünk-e rájuk, hiszen ők Gyenesdiáson találtak egymásra. De gondolhatunk azokra a szolgálatban álló lelkészekre és civil gyülekezeti vezetőkre is, akik ezeken a konferenciákon kapták vagy érezték meg döntő módon elhívatásukat. Ebben az értelemben a „gyenesi gyerek” fogalommá vált a teológushallgatók között. Nem volt titkolt ez a cél a nyolcvanas években, hiszen abban az időben hatalmas lelkészhiány és a jövő felőli bizonytalanság jellemezte egyházunkat.

A korábbi időszak nagy gyenesi egyéniségeire, „építkezőire” (Deák János, Veöreös Imre, Tekus Ottó, Laborczi Zoltán, Kovács Géza, Hemád Tibor, Matts István, Foltin Brúnó, Szabó Ferencné) gondolva azt sem szabad elhallgatnunk, hogy kisugárzásuk alapvető élményként élt mindazokban, akik itt megfordultak. Gyenes

igazi színes karaktereket vonzott és adott számunkra mindig.

Nem is történhetett ez másképp ott, ahol az egykori fasori rajztanár kontúrjai találkoztak Jánosy István igazi dunántúli szókapcsolataival, s a közös legtöbbször csak a lengén egyszerű ruházat volt, hiszen itt a legegyszerűbb külsővel jelentek meg a leghíresebb egyéniségek is... A legfiatalabbak is átélték azt, amikor Harmati Béla, Szirmai Zoltán vagy Gáncs Péter és Fabiny Tamás egy szál fürdőnadrágban, izzadtan és dühösen számolja a fiatalok góljait az előadók kapujában. A pingpongban azonban az előadók profik voltak, ami nem csoda, hisz engedély nélkül hajnalig is edzettek sokszor. Néha egy-egy kora reggeli előadás bánta is ezt - most már nyugodtan bevallhatjuk. ..

Persze az is szép teljesítmény volt, hogy az egyik előadói gárda minden évben abban a hitben ment haza, hogy este tíz órakor a konferencia fiataljai elmentek aludni, és minden a legnagyobb rendben van. Később derült ki, hogy a résztvevők észrevették: az előadók valóban elmennek aludni tízkor, és csak húsz percet kell várni, míg el is alszanak, akkor aztán kezdődhet az éjszakai beszélgetés, éneklés és játék - szabad, vezetőmentes légkörben.

Hemád Tibortól többször is hallottam azt a megjegyzést, hogy „mi itt a Ka- pemaumban a visszatérőkre játszunk”. És mi, érdekes módon, vissza is akartunk térni, akkor is, ha ez a mondat óriási kerti munka végén hangzott el, amely közben különösen is koncentráltak a lelkészgyerekekre. De vissza akartunk térni a tikkasztó hőségben végigküzdött röplabdameccs után is, esetleg késő este, pogácsázás közben is, amikor elfelejtettük a naponta monotonon ismétlődő lekváros és zsíros kenyerek ízét. Érdekes, hogy ma már ezeknek is különlegesen jó ízük van a szánkban... A kapemaumi lekvár vagy zsír abban az időben biztosan biotermék lehetett, esetleg gyülekezeti produktum. Egyszer-egyszer becsúszott a reggelik közé a vegyesbolti nagykockából vágott, speciális bordó színű lekvár egy-egy darabkája is, főként ha Tibor bácsinak nem volt ideje vagy lehetősége a „szuplikációra”...

Gyenesi visszatérők azok is, akik rendszeresen megérkeztek ide, az otthon és az üdülő falai közé, de visszatérők azok is, akik az egyházi életbe, illetve Jézus Krisztushoz tértek vagy találtak vissza, sőt a kezdők is, akik számára az első nagy találkozás, az odatérés alkalmát nyújtotta a kapemaumi környezet. Ezzel a szellemmel átitatták az épület falait, a kert fáit és virágait a mindenkori vezetők, ki-ki a maga sajátos karizmájának megfelelően. Volt, aki harsogva, de volt olyan is, aki szinte szótlanul, ám a kezek és a szív szolgálatával.

„Nem baj, hogy megjöttek, maguknál mindig történik valami a héten, megtörik a csendet” - ezzel a kedves mondattal nyitott évadot az otthon egy idős lakója minden év nyarán, amikor megérkeztünk Gyenesre a fiatalok - ötven és százhúsz fő közötti létszámú - zsivajos csapatával. Sajátos ízt és színvilágot jelentett abban az időben az otthonlakók és a konferenciázók kontrasztja és harmóniája. Megható volt a kölcsönösség. Előfordult, hogy egy-egy programot így kezdtek a fiatalok: „Miért nem hívjuk át az időseket? Ez nekik is érdekes műsor lehetne!” Fiatalok azért is dolgoztak az otthonban egész nyáron át segítőként, hogy részt vehessenek az ifjúsági konferenciákon. Volt, aki nem egy alkalommal, nem egy nyáron, hanem hosszú időn át, folyamatosan. Kiváló lelkész lett belőle.

Energiával telített fiatalok és kevéske kis erőt őrizgető idősek különös találkozásának szigete volt itt nyaranta. Az öreg diófa és a susogó fenyők világa is sokat ismer ezekből a páratlan, szép élményekből.

Kapernaum fontos hely lett az 1980- ban újrainduló konferenciai élet számára. Több mint hatvan egyhetes alkalmat kapott egyházunk ajándékba ekkor, közel ötezer résztvevővel, a gyülekezetek hatvan százalékának küldötteivel és a « lelkészi kar húsz százalékának aktív szolgálatával. Különleges jelentőségű és erejű mozgás volt ez majdnem egy évtizeddel a rendszerváltás előtt.

Valaki úgy fogalmazott nemrégiben, amikor erről a visszaemlékezésről beszélgettünk, hogy ő ugyan sohasem vett részt gyenesi konferencián, de azt tudja, hogy „Gyenes kész legenda”. Először meghökkentett ez a kifejezés, később azonban megtetszett. Mert alig hittük el akkor, hogy igaz és lehetséges, ami itt történik, és amit itt átélünk. Ma boldogok vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek az időszaknak és eseménysorozatnak.

A diakónia és az evangélizáció, a kérdésfelvetés és a feleletadás, a fiatalok könnyed életformája és az időskorúak tapasztalt gondolkodása, a csend és a hangzavar sokszor hatott itt motiváló és lelket serkentő erővel. Ezért külön is hálásak lehetünk, amikor visszatekintünk a hetvenöt esztendőre. Örülhetünk annak a szép eredménynek, hogy Tencz Károly otthonvezető kitartó és lelkes munkája folytán csodálatosan szép lett a Kapemaum idősotthoni része, hogy gondosan előkészített ünnepen örülhettünk ennek, és hogy reménykedhetünk a jó munka folytatásában.

A jelenlévők és együtt ünneplők tudják, hogy Kapemaumból, ebből a légkörből és erőből egyetlen van egyházunkban. Nagyon fontos, hogy a következő generációk is megérezhessék ezt.

Egyházmegyei elnökségek találkozója

Az Északi Egyházkerület egyházmegyéinek elnökségei (esperesek és egyházmegyei felügyelők) rendszeresen, negyedévente üléseznek. A szeptember 2-án Budapesten a püspöki hivatalban tartott megbeszélésen az egyházkerület nevében dr. Fabiny Tamás püspök köszöntötte a hatvanötödik születésnapját ünneplő Benczúr László kerületi

felügyelőt. Az értekezleten Szabó András esperes nyitóáhítata után Csorba Gábor, az Országos Iroda Gazdasági Osztályának helyettes vezetője és Himesné Paulik Enikő, a nyugdíj- és szolidaritási alap referense tartott előadást a 2009. január i-jétől bevezetendő szolidaritási alapról. Dr. Zsugyel János, az egyházkerület pályázati referense beszámolt a kiemelt pályázatokról és a népmozgalmi adatgyűjtésről.

■ Czöndör István felvétele

ISTENTISZTELETI REND j 2008. szeptember 14.

Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Lk 14,1-11; Ezs 49,1-6. Alapige: Ef 4,1-6. Énekek: 446., 265.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (asztali beszélgetések) Csepregi Márta;

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., "Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza;

VIII. , Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de.

9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (tanévnyitó) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XTV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévnyitó) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kosa László; du. 3. Gáncs Péter (Nagyné Szeker Éva iktatása) Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de.

10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10.’(tanévnyitó) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Zászkaliczky Pál.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

A Kapemaum bejárata - lapzártánk délelőttjén

A Kapemaum dolgozói 1964-ben - középen Hemád Tibor