Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-27 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. január 27. »■ 7 sorsunk. Szöveg: Vitális Judit Fotó: Boda Zsuzsa Összetett műsorral készültek a hévízgyörki asszonykórus tagjai. Szombat délelőtt előbb egy Galga menti népdalcsokorral örvendeztették meg a találkozó résztvevőit, majd özv. Tóth Gábomé, Juci néni kommentárjai kíséretében a helyi népviselet jellegzetességeivel ismertették meg őket. Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó viseleteken kívül a menyasszony, a menyecske, az örömanya és a nyoszolyóasszony ruháját is bemutatták. (A kórusnak evangélikus tagjai is vannak, „például” a képen balról a hatodikként látható Lindákné János Zsuzsanna lelkész.) „Stílusosan”, pásztorbottal a kezében tartotta meg szombat délután vetített képes beszámolóját Bakay Péter, aki a békéscsabai evangélikus gimnázium hittantanári állását feladva közel egy évet töltött a gyimesi pásztorok között. 2003 őszétől 2004 nyaráig tartó kinttartózkodása alatt közvetlen közelről „tanulmányozhatta” a történelmi Magyarország .ezeréves határánál élők életét. Miután felidézte élményeit, nagy örömmel adta hírül, hogy Vajon miért beszélt nékem annyi sok mindent nagyapó? címmel tavaly ősszel nyomtatásban megjelent Tankó Mónus Berta kézzel írt naplója, amelyet a csángó pásztornő maga ajándékozott az előadónak. Újraénekelt moldvai csángó népzene - így jellemzik saját zenéjüket a Mentés Másként trió tagjai, akik szombat este adtak koncertet. Ivánovics Tünde énekhangjával, Fábri Géza koboz-, Lipták Dániel pedig hegedűjátékával örvendeztette meg az egybegyűlteket - nemcsak a bemutató alatt (amelyen egy saját gyűjtésű népdalt is tanítottak), de az esti táncházban is. A találkozó visszatérő vendége volt Badin Ádám. A Rozsnyón élő palóc mesemondó már tavaly is elkápráztatta hallgatóságát, és ezúttal is sok vidám percet szerzett mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek. A legkisebbeknek ugyanis külön is mesélt. A saját nagypapájától tanult történetek közül a Szerencsés János kalandjairól szólót játszotta-játszatta el velük. Képünkön János épp a sárkányokkal hadakozik. Menyasszonyok vitrinben ► Oplecko és sata - akár egy televíziós vetélkedőben is elhangozhatna feladványként, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Szlovák gyökerű honfitársaink közül bizonyára sokan tudnák a helyes megfejtést: ruhadarabokról van szó. A csömöri Tihanyi Ferencné „díszszobájában” megismerkedhettem néhány „viselőjükkel” is. Marika - aki több mint tíz éven át, látása megromlásáig hűséges olvasója volt lapunknak - nyugdíjasként a helyi evangélikus szlovákok által egykor viselt menyasszonyi ruhák valósághű, kicsinyített mását készítette el és adta rá - babákra.- Tulajdonképpen éppen jókor beszélgetünk, mert az ősztől az adventig tartó időszak mellett a farsang ideje volt régen a lakodalmak „főidénye" - kezdi Márika a hagyományok felidézését. - Faluhelyen elsősorban a mező- gazdasági munkák befolyásolták az emberek életét, így az esküvők időpontját is. Az újbor, az őszidőre már jó súlyban lévő disznó, a szárnyasok nélkül elképzelhetetlen volt a lakodalom. És persze az is fontos szempont volt, hogy az emberek jobban ráértek, miután befejeződtek a betakarítási munkák. Mivel vasárnap mindenki templomba ment, a lakodalmak legtöbbször hétköznap voltak. Ez aztán akkor kezdett megváltozni, amikor egyre többen a szomszédos fővárosba mentek dolgozni Csömörről.- Milyen ruhadarabok alkotják a babákon jól látható menyasszonyi viseletét?- Csömör lakosságának mindig is jelentős részét tették ki a Felvidékről származó tótok, azaz szlovákok, akik között katolikusok és evangélikusok egyaránt voltak. Volt-e valami különbség a két felekezethez tartozó menyasszonyok ruhái között?- A katolikusok nem viseltek nyakra- kendőt, csak blúz volt rajtuk. Náluk a zöld és a barna nemcsak az ünnepi viselet színe volt, hanem a menyasszonyok ruháira is főleg ez volt jellemző. Az evangélikusoknál a türkizkék, a rózsaszín, a lila volt gyakori.- És a fehér?- Az a negyvenes, ötvenes években kezdett divatba jönni, de akkor is megmaradt díszítőszínnek a kék.- Ön nemcsak a csömöri evangélikus gyülekezet oszlopos tagja, hanem a két éve megalakult helyi szlovák önkormányzat képviselője is. Úgy tudom, e funkciójában sokat segített a hagyományok felélesztésében és ápolásában...- Felmenőim is népviseletben jártak* én a mai napig azt hordom. A tót a másik anyanyelvem, hiszen otthon mi csak tótul beszéltünk. A szlovák önkormányzat arra kért, segítsek a ruhák összeállításában a hagyományőrző csoport fellépései előtt, hogy a viselet is hiteles legyen. Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy elkészítem a ruhákat kisebb méretben is.- Nem lehetett egyszerű feladat... Fíogyan zajlott a „menyasszonyöltöztetés”?- Romániából hozattam babákat; a menyasszonyi koszorúkat az a nyolcvankilenc éves Kovács Jenőné készítette, aki még annak idején az én menyasszonyi koszorúmat is. A szoknyákhoz az egykori esküvői szoknyámat bontottam szét/és azt szabtam a babák mére- A hímzett oplecko, azaz ing felett viselték a pníszlikot, vagyis a mellényt. Erre kötötték rá a rojtokkal díszített, hímzett nyakrakendőt. Az öt-hat ráncolt és kikeményített alsószoknyára vették fel a színes cérnával hímzett virágmintás felsőszoknyát, erre pedig a szalaggal díszített satát, vagyis kötényt. A fejre nem fátyol került, hanem menyasszonyi koszorú, amelyet gyöngyök, apró tükrök, ezüstszálak és hátul lelógó fátyol- és szalagcsíkok díszítettek. téré. Előrajzoltam az ingek és a mellények mintáit, majd a hímzés után kiszabtam és összevarrtam őket. A ráncolás és a kikeményítés után már csak rájuk kellett adni. Amellett, hogy nyugdíjasként ráérek ezzel bíbelődni, az volt a célom, hogy a gyerekeimnek és az unokáimnak maradjon egy kis szelet abból a csömöri tót evangélikus kultúrából, amely számukra is a gyökereket jelenti. ■ Boda Zsuzsa Szárszói kalácskóstoló A hévízgyörki asszonykórus viseletbemutatója után a menyasszonynak felöltöztetett fiatal lány lakodalmas süteményekkel - köztük erre az alkalomra sütött menyasszonyi kaláccsal — kínálta a második evangélikus népzenei találkozó résztvevőit.
