Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-17 / 33-34. szám

2 2008. augusztus 17-24. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE Az Első korinthusi levél - a szeretet Korinthus tipikus példája a virágzó óko­ri nagyvárosoknak. Élénk kereskedelmi, gazdasági, vallási és kulturális élet jelle­mezte. Sokszor hallunk arról prédikáci­ókban, hogy Korinthus mennyire „er­kölcstelen” város volt. Valószínű azon­ban, hogy ebben a tekintetben nem volt sokkal rosszabb, mint a Földközi-tenger medencéjének görögül beszélő metro­polisai. Pál apostol a második missziói útja során Athénből érkezett Korinthusba, és másfél évig tartózkodott ott: gyülekeze­tét alapított, és tanította a város vonzás- körzetéből hozzá érkező hallgatóságot. Később elhagyta a várost, és Efezusban is hosszú hónapokat töltött. Ekkor a ko­rinthusi gyülekezeti tagok levélben for­dultak- hozzá különféle kérdéseikkel. Az Első korinthusi levél tulajdonképpen Pál részletes válaszainak dokumentuma. Ami az első keresztényeket foglalkoztatta... A korinthusi gyülekezet tagjait zavarba ejtette, hogy milyen hamar különféle cso­portokra bomlott a közösség, részben a vezetők vagy a követendő „lelki példaké­pek”, részben olyan erkölcsi-erkölcste- lenségi kérdések miatt, amelyeket a gyü­lekezet tagjai eltérően ítéltek meg. A „kez­dő” korinthusi keresztényeknek több kér­désük is volt a szexuális és családi élettel, illetve a bálványimádás Korinthusban igen gyakori formáival kapcsolatban is. Zavaros volt kultuszi gyakorlatuk is: nem tudták eldönteni, mit szabad, és mit nem egy istentiszteleten. Szabad-e vagy kell-e nyelveken szólni; a nők taníthat- nak-e férfiakat? Nem utolsósorban ellent­mondásos hírek keringtek a hívek között arról, hogyan kell elképzelniük a holtak feltámadását. Mindezekről a kérdésekről Pál kimerí­tő válaszokat ad a levélben, néha teljes határozottsággal, néha azonban azzal a fenntartással, hogy ő sem tudja egészen pontosan, mi az Isten által elvárt gya­korlat, de a véleményét örömmel meg­osztja a kérdezőkkel. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP - iMóz 4,1-16« Az üdvösség dallama Első perctől egyenlőtlenek voltak. Fiút kaptam az Úrtól - ujjongott Éva, amikor Kain megszületett. Mint aki már látja a csecsemőben az erős, bátor férfit. Akire sajátos, anyai büszkeséggel néz fel. És jött a másik. Gyenge, tovatűnő pá­ra. Ezt a nevet kapta. Itt már nyoma sincs büszkeségnek, legföljebb féltés­nek és szánalomnak. És ez így marad. Sose voltak és sose lesznek egyenlők. A földművesnek erősnek kellett lennie, a pásztornak nem. A földműves gazdag is lehetett. A pásztor mindig csóró vándor maradt. Sose voltak és sose lesznek egyenlők. Nincs, aki ne ismémé ezt az alapállást. Családban és rajta kívül. Rokonok, bará­tok, szomszédok és idegenek között. Vannak erősek és gyengék, nagyok és ki­csik, népszerű emberek és olyanok, aki­ket nem kedvelnek. Vannak szépek és je­lentéktelenek, szerencsések és pechesek, szegények és gazdagok, munkanélküli­ek és nélkülözhetetlenek, feketék és fe­hérek, fejlett ország büszke polgárai és éhhalál szélén állók. Akárhova nézünk, így van ez. Föl se tűnik, már nagyon hozzászoktunk Talán igazságtalannak tartjuk az alaphelyzetet, mégis ösztönö­sen respektáljuk az erőseket, és nem na­gyon foglalkozunk a gyengékkel. A bibliai történet azonban váratlan fordulatot vesz. Ketten áldoznak, de Is­ten szakít az azóta is rendületlenül fenn­álló hagyományokkal, és az „elszálló pá­ra” áldozatát fogadja szívesen. A gyenge mellé áll. És ezzel először intonálja azt a melódiát, amely az Isten országa földi történetének alapdallama. Nem azok mellé áll, akik méltók, akiket tisztelni il­lik, nem a testben-lélekben-szellemben jókötésűeket választja, hanem az elszál­ló párákat. És nem változott a főtéma. Is­ten története ezt a dallamot énekli a mai napig. Méltósága és ereje tudatában lévő em­ber nehezen viseli az ilyesmit. Emiatt erőszakos az első halál, amely írva van a Bibliában. Nekünk pedig ezer a kérdésünk, és mind miérttel kezdődik. De a bibliai tör­ténet egyre sem felel. Arra válaszol, hogy mit kezdett az ember az egyenlőtlenség­gel. Hogyan élte meg azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az egyiknek jól megy a dolga, a másiknak nem. Tragikus a válasz. Ilyen az ember. Az erős is, meg a gyenge is. Mert Kain irigysége, mérge és fölháborodása minden emberben benne van. Az Ábelekben is ott rejtőzik. Bennünk is. Amikor meglátjuk és felis­merjük, megrettenünk és elborzadunk. De tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez a történet a tettekről szól. A bibliai ős­történetnek ez a sötét darabja legalább annyira szól a szavakról, mint a tettek­ről. És legalább annyira Istenről, mint Ádám és Éva két fiáról. Négyszer szólítja meg Isten a törté­netben Káint. Először még a brutális ese­mény előtt kérdezi: „Miért gerjedtél harag­ra...? Hiszen ha jót cselekszel, emelt főv$l jár­hatsz. A bűn az ajtó előtt leselkedik(...), de te uralkodjál rajta.” Ha Kain felelt volna Isten szavára, kiadhatta volna összes dühét. Elkiabálhatta volna, hogy igazságtalan­nak tartja Istent, felháborítónak a sze­mélyválogatását. Ha így történik, sze­gény-Ábel életben marad! Isten a szabadulás útját kínálta fel Ká­innak. Ma is ezt teszi. A vele való beszél­getés, még a felháborodott vádaskodás is a szabadulás útja. Megőriz attól, hogy haragunk elvaduljon, és jóvátehetetlen tettekre sarkalljon. Isten megszólítja a felháborodott embert. Kain azonban nem válaszolt. Drámai a második kérdés. Ez már a tragédia után hangzik: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ez a Biblia egyik legalapve­tőbb, lelket borzoló kérdése. Ma is hang­zik. Szüntelenül hangzik, amíg csak ál­dozatok lesznek a földön. Bármiféle ál­dozatok. Bizony utánakérdez Isten min­den kiiktatottnak, partvonalra áhított­nak, lesöpörtnek és elfelejtettnek. Ezt tudnunk kell. Lehet, hogy egész nemze­dékek ki sem ejtenek bizonyos neveket, Isten azonban ma is kérdez: hol van..,?! A VASÁRNAP IGÉJE Amit Kain válaszol, arra kár szót vesz­tegetni. Az a pimaszság és elvetemültség szava: mi közöm hozzá? „Talán őrzője va­gyok én a testvéremnek?" Legyen irgalmas mindannyiunkhoz az Úristen: ilyen gondolat be ne fészkelje magát a fejünk­be, ilyen szó ki ne jöjjön a szánkon, és ilyen érzés meg ne férjen a szívünkben! Isten minden áldozatnak utánakérdez. Még mindig lehetne válaszolni. És már csak két szó van hátra. Az első a büntetés szava: „...légy átkozott...” „Buj­dosó és kóborló leszel a földön.” Most végre emberi hangot hallunk Káintól. Most szembesül azzal, milyen sors vár rá. Buj- dosás, kóborlás, kitaszítottság, otthon- talanság. „Hogy bírnám elhordozni tet­tem következményét? - kiáltja. -'Gyen­gébb vagyok a súlyánál.” És ekkor ismét megszólal Isten törté­netének melódiája. Nem oldozza fel, nem szabadítja meg a tehertől, de védel­mébe veszi. Kain életben marad. Bélyeget kap. Isten bélyegét, amely életben tartja. Ez a dallam szól, az áldozatok mellé álló és a gyengéket szánó Isten dallama, végig az emberiség történetén. Egy sö­tétnek látszó, ám fényes napon ezzel a szöveggel: „Könny árja hull: / Elhunyt az Úr, Keresztfán halt meg értünk. / De amikor sírba szállt, / Megnyílt a menny nékünk.” (EÉ 210,2) ■ Szabóné Mátrai Marianna Oratio oecumenica Urunk! Hálás szívvel jövünk eléd az imádság szavaival. Köszönjük a mögöt­tünk álló hét minden percét, jelenléted erejét, azt a szeretetet, amellyel hordoz­tál és vezettél bennünket az előttünk ál­ló napok küszöbéig. Jöjj velünk az elkö­vetkező hét napjai során is ígéreted sze­rint minden napon a világ végezetéig. Áldd meg életünket, otthonunkat, a ránk bízottakat, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Add, Urunk, hogy felis­merjük egymásban a teremtés rendjét, a gondviselés mozzanatait. Taníts örülni embertársunk eredményének, javának. Az irigység erejét, amely elválaszt egy­mástól, távolítsd el tőlünk. Erősítsd azt a köteléket, amely egymáshoz köt ben­nünket. Nyisd meg szívünket, szemün­ket, fülünket, hogy lendüljön a szerete­tünk, és észrevegyük a szükséget. Áldd meg a családi fészket, az otthon melegét, a terített asztalt. Add, Urunk, hogy szerte a világon minden ember számára legyen hajlék, ahol biztonság­ban lehet, és étel és ital van az asztalon. Add, hogy kivétel nélkül mindenki érez­ze gondviselő jóságod éltető erejét - kü­lönösen ezekben a hetekben, amikor so­kak kényszerültek elhagyni otthonukat, és léptek a bizonytalanság talajára, mert háború dúl, víz pusztít, embert próbáló vihar. Urunk, itt kérünk könyörögve, hogy áldd meg az időjárást, az esőt, amely öntöz, a napot, amely érlel, hogy meghozza termését a föld, gyümölcsö­ző legyen a betakarítás,_ maradandó minden szorgalmas kéz munkája. Drága Urunk! Kérünk az idei olimpia sportolóiért! Őrizd meg őket a fair play szellemében, hogy edzettségükről, tudá­sukról, kitartó munkájukról a megfelelő pillanatban tudjanak számot adni. Kü­lön kérünk a magyar sportolókért, akik eredményükkel egész országunkat meg­örvendeztetik. Tartsd meg őket irgal­madban, hozd őket haza biztonságban, egészségben, ha eljön a hazaút ideje. Áldd meg, Urunk, gyülekezeteinket, azt a közösséget, amelybe tartozunk; add, hogy a hitben mindenkor erősöd­jünk, a szeretetben szüntelenül növe­kedjünk. Végül minden kérésünket, egész éle­tünket a te kezedbe tesszük le. Legyen minden jóságos akaratod szerint. Hall­gasd meg imádságunkat. Ámen. A szeretet soha el nem múlik Miközben Pál félreértéseket tisztáz, és eloszlat néhány bizonytalanságot, a le­vélben olvasható úgynevezett „szeretet- himnuszban” egy dolgot nagyon vilá­gossá tesz: a keresztény ember életgya­korlatában a legfőbb vezérlőelv a szere­tet törvénye. Az élet kiszámíthatatlansá­ga eltérő ösvényekre vezetheti ugyan a hívő embert, a hit követelményei és megnyilvánulási formái változhatnak egyéniségtől, kultúráktól, élethelyzetek­től függően. Ráadásul mindezek megíté­lésében sem lehetünk tévedhetetlenek, hiszen most még csak „tükör által homá­lyosan látunk". A krisztusi szeretet azon­ban életgyakorlatunk és másokkal szem­beni ítéletalkotásunk alapja. Pálnak nincs efelől szemernyi kétsége sem. M Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Következnek az intelmek, hogy azokat, akik már megigazultak, és a kegyelmet megkapták, felrázza, hogy a nekik aján­dékozott igazság és Lélek által tevéke­nyek legyenek a gyümölcstermésben, a szeretet segítségével gyakorolják magu­kat a jó cselekvésében, mindenkor készek legyenek a kereszt elhordozására és min­den e világi nyomorúságuk elviselésére. Ez az egész Újtestamentum summája!” H Luther Márton: A szolgai akarat (jakabné Csizmazia Eszter, Weitler Ödön és Weltler Sándor fordítása)' V. Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem ► A Szentháromság ünnepe utáni ti­zenharmadik vasárnap mottója: A hit cselekedetek nélkül halott! Az ün­nep evangéliuma (Lk 10,23-37) az irgalmas samaritánusról szól. E he­ti graduálénekünk, a Testvéreim ja­váért fáradnom, küzdenem (EÉ 455) erre a példázatra épül. Az evangélium azt hirdeti a megváltot­tak gyülekezetének, hogy az isteni szere­tet irgalmasságából élünk, hogy irgal­mat nyertünk - irgalmasságra. Az igaz hitből fakad az igazi keresztény szeretet, amely egészen önzetlen, egészen számí­tás nélküli. Az irgalmas samaritánus ké­pében méltán látja az egyház Krisztus Urunkat, aki ápolja és gyógyítja vérző sebekkel teli egyházát, -gyülekezetét. Ezért énekeljük ezen a vasárnapon: „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézu­som...” (Az eredeti verzió szerint: „Ama samaritánus / Te vagy, ó, Jézusom!” - 4. vers.) Istennek ez az irgalmassága az üdvös­ség alapja már az ótestamentumban is. Az Ábrahámnak adott ígéret Krisztusra ÉNEKKINCSTÁR mutat már a törvény előtt. A kegyelem ígérete megelőzi a törvényt; a törvény­ből nincs élet, ez egyedül Krisztusban van, akiben mindnyájan életre mentet­tünk-ezt üzeni az epistola (Gál 3,15-72). . Graduálénekünknek nincs saját dalla­ma. Sántha Károly (1840-1928) a Szívem szerint kívánom dallamára, versformájára írta költeményét. Ez a szöveg mostani énekeskönyvünkben már nem szerepel; a dallam itt az egyik legismertebb passi- ós szöveggel kapcsolódik össze: Ó, Krisz­tus-fő, sok sebbel (EÉ 200). Kiváló példa ez arra, hogyan tudja a zene elmélyíteni, a racionálison túl is érzékelhetővé tenni a szöveg teológiai üzenetét. (A dallamról, mely J. S. Bach Máté-passiójának vezérko- rálja, részletesen a maga idejében, nagy­pénteken olvashatnak majd.) A vers először az 1911-es Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyvben jelent meg, amelynek szerkesztésében - Payr Sándor és Zábrák Dénes mellett - jelentős szere­pet játszott Sántha Károly. Ez magyaráz­za, hogy az énekeskönyv aránytalanul sok szövegét - 105 eredeti énekét és 69 átdolgozását - közölte. Jelenlegi énekes­könyvünk, melyben 23 éneke található, az eredeti hat versszak helyett csak az ének első négy strófáját közli, néhány helyen kis változtatásokkal. Sántha Károlyt pesti teológusként Székács József és Szász Károly biztatta vers­írásra, s Arany Jánosnak is bemutatták, aki helyet adott verseinek a Koszorúban. Sár- szentlőrinc volt lelkészi tevékenységé­nek és gazdag irodalmi munkásságának legjelentősebb helyszíne. Nagy szerepe volt a Petőfi-kultusz ápolásában, a költő sárszentlőrinci diákoskodásának is­mertté tételében. Katona József születésé­nek századik évfordulója alkalmából az ő ódája nyerte meg a kitűzött húsz arany pályadíjat. Verseiben híveinek, a falu népének az örömét és a bánatát jelenítette meg. Köl­teményei a Koszorú-füzetekben, a Vasárnapi Újságban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap­ban jelentek meg, de önállóan is kiadta őket Költemények, Olajfalevelek és Az életből címmel. Imádságoskönyvéből (Buzgóság könyve) kiemelkedik a reformátor szüle­tésének 400. évfordulójára írt, Luther cí­mű verses imádsága. Verseinek stílusa, szóhasználata érthető módon más, mint korunké, de méltányolnunk kell, hogy életműve a kortársakra igen nagy hatást gyakorolt. Szinte minden ünnepre, alkalomra írt éneket. Ezek olykor égbetörő himnu­szok: „A hatalom Istenének / Zendüljön ajkunkon ének...” (EÉ 64,1), máskor a bűnbánat mélységébe vezetnek szűk­szavúan, mégis mindent elmondva: „Úr­isten, szánj meg, irgalmazz nékem! / Gyötör a sok vétek. / lm, oltárodhoz bűnbánattal lépek.” (EÉ 311,1) Mondani­valójának központjában leggyakrabban Jézus személye, váltságműve, bűnbocsá­nata áll: „Örök Felség, szent Istenünk, (...) Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,1.2) Figyelmeztetése nekünk is szól: „Mert aki boldogít mást, / Boldog csak az lehet!” (455,1) Sántha Károly méltatása' nem csak éneke miatt aktuális: idén szeptember­ben emlékezünk halálának 80. évfordu­lójára. Legyen ez az írás a megemlékezé­sek előfutára! ■ Ecsédi Zsuzsa LAPUNK A VILÁGHÁLÓN a www.evelet.hu CÍMEN OLVASHATÓ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom