Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-10 / 32. szám

8 *•« 2008. augusztus 10. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet®> KITEKINTŐ Perzsa-zsidó viszony egykor és ma Az arabok és a zsidók (izraeliek) viszo­nya közismerten nem a legjobb. Hatvan évvel a megalakulása után az arab álla­moknak csak a töredéke ismeri el Izraelt és a létezéshez való jogát, míg egyes isz- lamista mozgalmak (amelyek jobbára arab országokban tevékenykednek) ma is legszívesebben a „tengerbe kergetnék” a zsidó állam valamennyi lakosát. Hogyan viszonyul a zsidókhoz és ál­lamukhoz a Közép-Kelet nem arab, de szintén iszlám vallású országa, Irán? Nos, a történelem során perzsák és zsi­dók viszonya hagyományosan jónak volt mondható. Különösen áll ez az isz­lám térhódítása (Kr. u. 6. század) előtti időkre. A zsidó nép egyik nagy traumája Nebu- kadneccar babiloni királyhoz fűződik. A keletről érkezett uralkodó seregei meg­hódították Jeruzsálemet, lerombolták az első szentélyt, és rabságba hurcolták a zsidókat (ez volt a mintegy ötven évig tar­tó babiloni fogság időszaka). Az idegen uralom alól egy perzsa király szabadítot­Mindez egy csapásra megváltozott 1979 februárjában a sah bukásával és az iszlám forradalom győzelmével. A pári­zsi száműzetésből hazatérő Khomeini ajatollah egyik első intézkedése volt, hogy megszakítsa a diplomáciai vi­szonyt Izraellel. Ám ez csak a kezdet volt. A zsidó állam elleni küzdelem, amelynek végső célja Izrael felszámolá­sa, mintegy szerves része lett annak a vallási ideológiának, amely mindmáig az Iráni Iszlám Köztársaság eszmei alap­ját képezi. A teokrácia alkotmánya az országban élő zsidók tekintetében vál­tozatlanul a dzimma klasszikus elvét kö­veti (akárcsak a keresztények és Zara- thusztra-hívek esetében), viszont az Iz­rael államhoz fűződő viszony kifejezet­ten ellenséges. Néhány éven át, amíg Iránnak egyéb gondjai voltak, az ellenségeskedés hát­térbe szorult: csak elvétve és propagan- disztikus célzattal folyamodott szításá­hoz a teheráni vezetés. Az arab Irakkal vívott élethalálharc közepette Irán még Jeruzsálem látképe ta fel a zsidókat: II. Kürosz (latin írásmód­dal: Cyrus), aki perzsául Kuros e-Kabir né­ven szerepel az annalesek lapjain. Ő volt a perzsa Akhaimenida-dinasztia megalapí­tója; ez hozta létre a perzsa történelem el­ső nagy birodalmát, amely egészen Nagy Sándor hódításáig állt fenn. A zsidók mind a mai napig szerte a világon megünneplik a babiloni fogságból való kiszabadulásu­kat; erre emlékeztet a purim ünnepe. A két nép viszonya ezután is szoros maradt. Szakértőknek sikerült kimutat­niuk, hogy például Zarathusztra óperzsa próféta tanai évszázadokon át nemcsak Elő-Ázsia népeinek a vallásaira voltak nagy hatással, de bizonyos zsidó vallási képzetekben is teret nyertek. Az 1947- ben a holt-tengeri Kumrán barlangjában talált papirusztekercsek alapos vizsgála­ta kimutatta, hogy az iráni fénydualiz­mus (amely Zarathusztrára vezethető vissza) nyomai megtalálhatók a kumrá- ni vallási közösség írásos emlékeiben is. Tudósként, orvosként a zsidók a keresz­ténység létrejötte utáni időkben is jelen­tős szerepet játszottak a különböző per­zsa birodalmakban, például a Szászán- idák uralkodása idején. Az iszlám elterjedése után Perzsiában a zsidókra - akárcsak a keresztényekre és a zoroasztriánusokra - a „védendő ki­sebbség” (arab szóval a dzimma) szerepe várt. Ez annyit tett, hogy a muzulmánok másodosztályú alattvalókként megtűr­ték, ám fejadó fizetése ellenében mesz- szemenően békében is hagyták őket. A dzimmik státusa a síita Perzsiában meg­felelt a szunnita Oszmán Birodalomban elfoglalt helyüknek. A nyugati orientációt követő Moham­med Reza Pahlavi sah uralma alatt Irán és az 1948 májusában létrejött Izrael viszo­nya szoros és baráti volt. Ennek oka ab­ban rejlett, hogy a két állam politikai ér­dekei akkoriban igen hasonlóak voltak. Habár a sah időnként tekintettel volt bi­zonyos „iszlám érdekekre”, ez nem gá­tolta meg abban, hogy élénk diplomáci­ai viszonyt tartson fenn Izraellel. Ráadá­sul a gazdasági kapcsolatok is virágzóak voltak a két ország között. Izrael megha­tározó szerepet játszott az iráni bizton­sági szolgálatok létrehozásában és fej­lesztésében. arra is hajlandó volt, hogy - titkos csa­tornákon keresztül - segítséget fogad­jon el Izraeltől, miközben az iszlám for­radalom terjedésétől megrettent Egye­sült Államok (a Szovjetunióval karölt­ve) Szaddám Húszéin iraki diktátort tá­mogatta. * Diplomáciai kapcsolatok híján Irán és Izrael viszonyát leginkább a csöndes ellenszenv jellemezte mind Hasemi Raf- szandzsáni (1989—97), mind Mohammed Hatami (1997-2005) elnöksége idején. Bármennyire bírálták is ezen időszak­ban Teheránban a zsidó államot, az nem történhetett meg, hogy a „világ an­tiszemitáit” egyesítő holokausztkonfe- renciát rendezzenek Irán fővárosában. Erre az eseményre a 2005 nyarán állam­fővé választott Mahmúd Ahmadinezsád hivatali idejében kerítettek sort 2006 decemberében, miután a népfelkelőből lett elnök több beszédében hazugság­nak nevezte a TI. világháború idején a zsidók ellen elkövetett népirtást, és Iz­raelnek mint „a cionizmus alkotásának” a föld színéről való eltörlését szorgal­mazta. Külföldi megfigyelők az „anticionista” kirohanásokban az iráni elnök és a hoz­zá közel álló őskonzervatív körök arra irányuló igyekezetét látják, hogy feltá­masszák az utóbbi években kifulladni látszó iszlám forradalmi lendületet. En­nek jele volt, hogy idén márciusban a parlamenti választásokon a korábbinál több mandátumhoz jutottak a teheráni törvényhozásban a reformer, illetve az elnököt bíráló konzervatív erők. Iránban az iszlám forradalom győzel­me és az Izrael-ellenes hangok erősödé­se után is maradtak zsidók: számukat huszonötezer főre becsülik, kétharma­duk a fővárosban él. (Iránból vándorolt be Izraelbe Másé Kacav korábbi államfő családja is.) A zsinagógák, imaházak lá­togatása, a zsidó közösségi élet nem üt­közik akadályokba, ékes bizonyítéka­ként annak, hogy az iráni rendszer kü­lönbséget tesz az egyistenhitű zsidóság (ahl al-kitáb, azaz a könyv népe) és Izra­el mint állam, a „muzulmánokkal szem­ben ellenséges cionista tanítás megteste­sülése” között. M MTI „Jézus nyomában” Bibliával Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szentföldi zarándoklata ► Az izraeli Turisztikai Minisztéri­um tavasszal jelezte, hogy a 2008. évre prognosztizált turistaforga­lom az év közepére eléri az egész évre tervezettet. A derűlátó előre­jelzés hátterében bizonyára az Iz­raeli Állam megalakulásának hat­vanadik évfordulójára „hazaláto­gató” izraeliták jelentős száma hú­zódott meg, de valószínűleg növe­li a Szentföldre utazók létszámát a Magyarországon zajló Biblia-év is. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) egyik áldásos tevékenysége - ár. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, elnök vezetésével, immáron ti­zenkilencedik esztendeje - a szentföldi tanulmány-, zarándokutak szervezése. Idén az első ilyen szentföldi út Jézus nyo­mában címmel, Bibliával a kézben május 15-22. között zajlott le. A sok jelentkező miatt szeptember második felében (18-tól 25-ig) újabb cso­portot visz az ÖTK, továbbá szervezés alatt áll az idei harmadik út, amelyre ok­tóber 23. éS november i, között Az égő csipkebokortól a Nebó hegyéig címmel kerül sor; ez kibővül a jordániai és egyiptomi szent helyek felkeresésével is. A tanulmány-, zarándokutak szerve­zése és lebonyolítása Gimesi Zsuzsanna református lelkésznő nevéhez fűződik, aki többéves tapasztalattal a háta mö­gött igazi lelki vezetőként, szakavatot­tan kalauzolta a májusi csoportot is, amelyben e sorok írójának is alkalma volt részt venni. A lelkésznő az út kezdetén a bibliai helyek történelmét feldolgozó - csak­nem húszoldalas - úti anyagot, térképe­ket adott át a résztvevőknek. Ez igen fontos, mert a bibliai helyek történelmé­vel nemcsak a helyszínen, hanem előtte és utána is ismerkedhet a zarándok. Az ÖTK a Biblia éve alkalmából Bibliát ado­mányozott a csoport tagjainak. Itthonról figyelve az izraeli, jordániai, gázai övezetbeli eseményeket, meg­nyugtatott bennünket az a fohász, amellyel a reptéri kápolnában utunkat az Úr kezébe tettük le. S valóban, amikor kirándulásunk során a „halál árnyéká­nak völgyében”,'a pusztában jártunk is, nem féltünk. Autóbusz-vezetőnk, az arab Mohamed briliánsán vezetett. Az iz­raeli utazási irodák modern, jól felsze­relt, biztonságos és légkondicionált bu­szokkal szállítják a zarándokokat. Az út során európai szintű szállodákban egész­séges svédasztalos étkezési lehetőséget biztosítottak számunkra. Helyi idegenvezetőnk Páll Tibor törté­nész, hivatásos izraeli idegenvezető volt, aki Erdélyből (Gyergyó) települt ki hu­szonegy éve. Ő átlagon felüli ismeret- anyaggal és magyar vonatkoztatásokkal kápráztatta el a résztvevőket. A három történelmi keresztény egyházból verbu­válódott csoport fémjelezte az ökume- nizmus létjogosultságát. Mi ott megél­tük a testvéri közösséget. Idén is, mint minden évben, szép számmal vettek részt az úton evangélikusok is. A terjedejmi korlátok sem a látottak tételes felsorolását, sem a történelmi tudnivalók részletes ismertetését nem teszik lehetővé. Igaz, a bibliai helyeknek szinte rendre azonos történelmi múltjuk van. Példának okáért álljon itt a jeruzsá- lemi Szent Sír-bazilika története. Jézus keresztre feszítésének és sírjának helyé­re a 2. században Hadrianus római csá­szár pogány templomot építtetett, de ezzel nem eltörölte, hanem megjelölte az események helyét. Nagy Konstantin a 4. században a kereszténységet a Római Birodalom hivatalos vallásává tette, így a pogány templomot lebontatta, és ke­resztényt emeltetett föléje. Mivel Izrael­ben az idegen hódítók sűrűn váltogatták egymást, mindenki a maga szentélyét építette fel az elfoglalt és lerombolt szentély helyett. A Szent Sír-templomot többször is lerombolták, a mait a keresz­tes lovagok építették a 12. században. A betlehemi jászol helye a születés templomában Mivel az ásatások egész Izrael terüle­tén folytatódnak, a feltárások módosít­hatják az egyes helyszínekre vonatkozó korábbi elképzeléseket - de nem kerül­hetik meg a Szentírást. Az ÖTK Jézus nyomában elnevezésű tú­racsomagja négy területre viszi el a szentföldi zarándokokat (zárójelben a bibliai vonatkozások). 1. A Földközi-tenger partvidéke: Cezá- rea (Nagy Heródes, Péter apostol stb.), Kármel hegy (Illés, Elizeus); Tel Aviv-Jaffa, Haifa és Akkó, ahol szintén számos nevezetesség látható. 2. Galilea Jézus működésének jelentős területe, kivált a Genezáreti- (Kinneret-) tó környéke. Pár jelentősebb hely: Ka- pemaum (Péter háza, ősi zsinagóga, kő­tár stb.); a boldogmondások hegye; Ginassar (múzeum, Szent István felesége által hímzett miseruha...); Tábor hegy (Jézus megdicsőülésének helye; a Tábor hegy visszafoglalásában II. András kirá­lyunk is részt vett az ötödik keresztes hadjárat során...); Kána (Jézus első cso­datétele); Tibériás (Hieronymus - Jero­mos - itt tanult hébert Bar Anina rabbi­tól, majd 404-ben Jeruzsálemben az ere­deti Szentírást latinra fordította, ez az úgynevezett Vulgata); Tabgha (kenyér­csoda, illetve a Feltámadott itt vendégel­te meg tanítványait); Jardanit (Jordán - itt folyik ki a Jordán a Genezáreti-tóból; a világ minden részéről ide járnak ke- resztelkedni, vagy innen visznek haza „keresztvizet”). 3. Júdea - Betlehem (a születés temp­lomának barlangja és a pásztorok meze­je); Jeruzsálem; Jézus passiójának, feltá­madásának és mennybemenetelének a helye, így rengeteg emlékhelyet jár be a zarándok, kezdve a tizennégy stációs „fájdalmak útján”, haladva a Golgotáig (Via Dolorosa). Jeruzsálemben felkeres­hető az utolsó vacsora terme (a 14. szá­zadban építettek templomot ide a feren­cesek, de itt van Dávid sírja is). Olajfák hegye: az Ószövetség idején engesztelő áldozati hely. A hegy lábánál, a Gecsemáné-kerti imádkozás helyén Antonio Barluzzi felépítette a Nemzetek templomát. A neves építész templomot épített a boldogmondások hegyén és a Tábor hegyen is. De van temploma a Mi- atyánknak is, ahol a hagyomány szerint Jézus tanította az imádságot tanítványa­inak. A templomban nyolcvan nyelven olvasható - magyarul is - a Miatyánk... Árulás barlangja (Jézus imádkozásának és utolsó csodatételének helye). 4. A júdeai pusztaság északi részén ta­lálható Kumrán a Holt-tenger partján. A Kr. e. 2. században esszénusok itt alapí­tották kolostorszerű telepüket. 1947-ben egy barlangban kerültek elő a „holt-ten­geri tekercsek”. A maszadai sziklaerőd Heródes korából származó fellegvár. Je­ruzsálem eleste után (Kr. u. 70) még há­rom évig tartotta magát. Az erőd mara­dék zélóta védői, hogy elkerüljék a ró­mai fogságot, 976-án öngyilkosságot követtek el. Természetesen lehetne még szólni Je­rikóról, a jeruzsálemi Dávid-torony mú­zeumról, az Izrael Múzeumról, a menó- ráról (hétágú gyertyatartó), a knesszetről (parlament), a siratófalról, a Holt-ten­gerről és így tovább. Legalább három dolog azonban megrendíti a hívő zarán­dokot: a siratófaltól imádkozás után háttal távozó rabbi látványa, aki Isten je­lenlétét véli átélni a lerombolt templom falmaradványánál... Aki a domboktól övezett Genezáreti-tavon szélcsendes időben egy hajón ül, az Jézus korában érzi magát... Jardanitnál (Jordán) a világ minden részéről érkező keresztelkedők látványától az ember valóban azt érzi, hogy az egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. A bibliai emlékhelyeken az ismerte­tés után elhangzottak a vonatkozó ige­szakaszok. Gimesi Zsuzsanna lelki ve­zető munkáját könnyítendő Szirmai Ár­pád, Fogarasi Gábor református lelkész és "> e sorok írója - nyugalmazott evangéli­umi kus lelkész - áhítatokkal, imádsággal, |£ mások felolvasásokkal, énekekkel szol- ! < gáltak. A boldogmondások hegye Ehhez hasonló hajóból tanított Jézus a Genezáreti-tavon ■ Kalácska Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom