Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-20 / 29. szám

‘Evangélikus ÉletS ■n^^HKnHnni ÉLŐ VÍZ 2008. július 20. < 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI Munkatársak 3. Hatékony, az egész gyülekezet és egyház életét meghatározó vezető- és munkatársképző forra­dalmat” élnek át. Minden hitre jutott gyülekezeti tag valamilyen területen misszionárius is. A lelkészközpontú és ezért színházsze- rű, fogyasztói, passzív egyházmodell nem biblikus, ezért nem működőképes és missziói szempontból zsákutca. Sokan úgy gondolják, hogy a gyüleke­zeti munka nagy részét a lelkésznek kell végeznie, hiszen ő a képzett szakember, ezért kapja a fizetését. A lelkészek is megszokták ezt a felosztást, egyrészt a diktatúra nyomásaként kialakult helyzet miatt, másrészt mert úgy gondolják, hogy mindenért ők felelnek. Az okok között megtalálható még a túlzott igé­nyesség, a bizalmatlanság, csalódások, a missziói elkötelezettség hiánya, tanács­talanság, zárkózottság. Következmény a túlterheltség, fáradt­ság, rosszabb esetben a kiégés. A gyüle­kezet nem tudja hatékonyan betölteni az Istentől kapott küldetését; ha meg­osztanák a feladatokat, jóval erőtelje­sebb és kiterjedtebb lenne a munka. Ki kell mozdulni abból a hamis látás­ból és gyakorlatból, hogy a gyülekezet ül a padban, szépen énekel, meghall­gatja a prédikációt, és miután „találko­zott az Istennel”, őt otthagyja az „Isten házában”. A keresztény gyülekezet missziói gyü­lekezet, küldetése van környezete felé. Korunkban csak a hitvalló kereszténység­nek van hitele, létjogosultsága és hatása, A templomi istentisztelet ünnep, a test­vérek és munkatársak találkozásának alkalma; ezenkívül az érdeklődők és a hitben alvók felé is missziói lehetőség. 3­Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üze­nete a prófétai és az apostoli szolgála­tot betöltő lelkész által. (A lelkész nem az ószövetségi papi szolgálatot folytat­ja, hanem a prófétait és apostolit.) Az istentisztelet, illetve a gyülekezet élete folytatódik a különböző közösségi al­kalmakon és az egyházközség határain kívül. Mit találunk erről a kérdésről a Bibli­ában? A túlterhelt Mózes azt a tanácsot kapta apósától, Jetrótól, hogy ossza meg má­sokkal a feladatokat: „Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép kö­zött? (...) Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz ez neked, nem tudod egyedül elvégezni." (2MÓZ 18,14.17-18) Majd Isten vezetésével kiválasztott hetven férfit: „...hogy veled együtt hordozzák a nép ter­hét.(4MÓZ 11,16-17.24-25) Jézus Krisztusban az Isten teljessége la­kozott (Kol 1,19), mégis fontosnak tartot­ta, hogy tanítványokat, munkatársakat válasszon ki: tizenkettőt (Mt 4,18-22), majd hetvenkettőt (Lk 10,1-16). O bizonyára mindent jobban tudott tanítványainál, mégis vállalta hároméves elméleti, hitbe­li és gyakorlati képzésüket, a sok bajló­dást, bukdácsolást, később kiküldésüket. Jézus ezt a munkastílust, szervezést mo­dellként hagyta egyházára. Pál apostol missziói útjai során új és új munkatársakat fedezett fel és állított munkába, akik irányításával az egész Római Birodalomra kiterjedően végez­ték az evangélium hirdetésének és a gyü­lekezetek szervezésének a munkáját. Va­lóságos mozgó szeminárium, bibliais­kola vette körül (ApCsel 14,23; 16,1—3; 20,4; Fii 2,19-30: 2Tim 2,2; Tit 1,5). Pál is alkalmazta a bevonás jézusi módszerét: gyere velem, és éld át Isten misszióját. A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől rendelt munkatársak kiválasztása, képzése, munkába állítása és gondozása. Ezt az apos­tolok is hamar felismerték, amikor hét di­akónust állítottak szolgálatba (ApCsel 6,2-4), hogy ők felszabaduljanak az ige szolgálatára. A bibliai példák mellett utal­nunk kell Luther felismerésére, mely sze­rint a lelkészek munkája mellett szüksé­ges, hogy az apák is tanítsák gyermekei­ket - többek között - a kátéra. Azt is tud­juk, hogy a wittenbergi egyetemen sokan tanultak olyanok is, akikből nem lelkész lett, hanem például iskolaigazgató. (Káro­lyi Gáspár egyik munkatársa, a gönci isko­la vezetője is Luther városában tanult.) A jó munkatársnál alig van nagyobb kincse a ma gyülekezetének. Leveszi a teher egy részét a lelkészről, és megsokszorozza a munkát. Számtalan példát említhetnék ezzel kapcsolatban. Meg kell/lehet találni a gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteg­látogatót, gyermekmunkást, iratterjesz­tőt, a házaskor szervezőjét, házi biblia­órák felelősét és így tovább... A munkatársak kiválasztásánál nem lehet szempont a társadalmi rang, az is­kolai végzettség, rokoni kapcsolat. Nem lehet csak demokratikus módon válasz­tani, a Lélek vezetésének kikapcsolásá­val (ApCsel 6,3; iTim 3,1-13). Nem elég a jelentkezés, szükség van kipróbáltságra (Lk 9,57-62:1 Tim 3,8-13). Nem a lelkész­hez, hanem az Úrhoz és az igéhez való viszonyulás a döntő. Hogyan találjunk jó munkátársat? Kérdezzük meg Istent, aki nálunk job­ban ismeri a helyzetet. Jézus egy egész éjszakai imádkozás után választotta ki a tizenkettőt (Lk 6,12-16). Vegyük észre a „jól forgolódó” testvéreket. Nem mindig az a presbiter (= hitben ősz, tapasztalt), o akit annak neveznek. Próba és bevezetés £ céljából adjunk eddig tétlen embereknek feladatokat: vendégfogadás, autós szol­gálat, látogatás, gyermekfelügyelet, saj­tómunka, ügyintézés, diakónia, kirán­dulásszervezés, pénzszerzés, iratterjesz­tés... Kelenföldön összeírtunk egy öt­ven pontból álló listát különböző mun­katerületekről, és körbeadtuk a gyüleke­zetben, főleg a hetventagú képviselő- testületben. Sokan feliratkoztak, és évek óta végzik vállalt feladatukat. Lelki munkára - bibliaóra, látogatás, lelkigondozás, gyermek- és ifjúsági munka stb. - csak kipróbált, nem frissen megtért (iTim 3,6), képzésben részt vett testvéreket szabad beállítani. Sok példa igazolja, hogy az elhívás nélküli „szolgá­lattevők”, „egyházi tisztségviselők" nem eszközei, hanem gátjai az evangéliumi missziónak, sőt kárt is okoznak. A munkatársakat folyamatosan képezni és gondozni kell. A diktatúra idején sokan végezték a szolgálatot gyülekezeteink­ben, akik még a kommunista fordulat előtt indítást és sok esetben képzést kap­tak evangélizációkon, konferenciákon, népfőiskolái és más tanfolyamokon a missziói szolgálatra. Nem véletlen, hogy a kommunista hatalom feloszlatta az egyesületeket (KIÉ, Fébé) is, mert a kiter­jedt misszió eszközei voltak. A képzésnek különböző szintjei és le­hetőségei vannak ma is egyházunkban, melyeket bővíteni, színesíteni, fejleszte­ni lehet. Szükséges a tudatos, koncepci­onális tanítás a gyülekezetben, és nem­csak a kis létszámú bibliaórán, hanem a szószéken is. Időnként a perikóparend- szert szüneteltethetnénk - legalább az év egyes szakaszaiban -, és akár orszá­gos program alapján úgynevezett soro­zatszerű témaprédikációkat tarthatnánk a Tízparancsolatról, az Apostoli hitvallásról, a Miatyánkról. Tanítani kell a misszióról is, annak teológiai alapjairól és gyakorlati területeiről. Örvendetes, hogy az utóbbi években ezen a téren valami megmozdult egyhá­zunkban is. Az elmúlt években hittudo­mányi egyetemünkön elindult a katekéta és kántor szak. Munkatársképzésnek szá­mít a több évtizedes múltra visszatekintő fóti kántorképzésünk. Az EKE (Evangéli­kusok Közössége az Evangéliumért) bib­liaiskolája évek óta végzi munkáját. Egyre több gyülekezet igényli a kihelyezett bib- liaiskolai képzést, sőt többen saját helyi tanfolyamot tartanak a gyülekezeti ta­goknak (Sárbogárd, Budaörs, Pestszent- lőrinc). A Szebik Imre nyugalmazott elnök­püspök által szervezett munkatársképző tanfolyamra is jelentős számban jelent­keztek. Több ezer presbiterünknek szük­sége lenne önálló, országos szerveződés­re, képzésre, konferenciákra. A gyermek- és ifjúsági munkánál stra­tégiai szempontból alig van fontosabb. Tudatos, profi munkatársképzésre lenne szükség ezen a területen is. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Szeverényi János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. Az ötödik ponthoz - „5. Kulturális szempontból érthetőek, mint voltak a próféták, Jézus, az apostolok és a reformátorok a maguk idejében. Nem használnak érthetetlen, anakronisztikus nyelvezetet, öltö­zetet, zenét, liturgiát. Rájöttek, hogy a szent normális: nem elvont, érthetetlen, hanem hétköz­napi, érthető, gyakorlatias” - július 24-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük. Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR ► Mostani, ötrészes sorozatunkban Gedeon történetét ismételhetitek át, amely a Bibliában a Bírák könyvében olvasható. Minden alkalommal megold­hattok egy-egy rejtvényt is. A megfejtésként kapott öt szóból a sorozat vé­geztével egy mondatot olvashattok össze; ezt kell majd elküldenetek szer­kesztőségünknek (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok. 3­Midján és a többi uralkodó nép össze­gyűjtötte seregét, átkeltek a Jordán fo­lyón, és letáboroztak egy síkságon, hogy felkészüljenek Gedeon népének a meg­támadására. Az Úr közben bátorságot öntött Ge­deon szívébe, aki pedig kürtjével hadba szólította nemzetségét. Majd követeket küldött égész Manassé területére, és ka­tonákat gyűjtött másik három héber törzsből is. Hiába gyülekeztek hívó szavára tö­megesen a katonák, ő még egyszer meg akart bizonyosodni afelől, hogy az Úr valóban őt akarja vezérül. Ezért imádsá­gában így fordult Istenhez:- Ha valóban az én vezetésemmel akarod megszabadítani népemet az el­lenségtől, akkor adj jelet! Kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre. Ha holnap reg­gel csak a gyapjú lesz harmatos, de kö­rülötte az egész föld száraz, akkor tud­ni fogom, hogy valóban engem válasz­tottál. így is lett. Kitette a gyapjút, és másnap kora reggel már sietett is, hogy megnéz­ze, mi történt. Csoda történt, mert egy csészére való vizet tudott a gyapjúból ki­csavarni, míg körülötte minden száraz maradt. Gedeon azonban nem volt katona, így nem vállalta egykönnyen magára egy sereg irányítását. Ezért még egyszer meg akart bizonyosodni arról, hogy az Úr valóban vele lesz. Alkudni kezdett hát Istennel.- Ne haragudjon az én Uram rám, de hadd tegyek még egy próbát! Újra kite­szem a gyapjúfürtöt, és ha csak az marad száraz, míg körülötte minden harmatos lesz, akkor tényleg nem kételkedem többé! Az Úr pedig meghallgatta Gedeon ké­rését, és másnap reggelre minden úgy volt, ahogyan a fiú jelként kérte - míg az egész föld vizes volt a harmattól, addig a gyapjú teljesen száraz maradt. Végezzétek el a gyapjúfürtön levő cseppekben található számtani műveleteket! A kapott összegek egy-egy betűt jelölnek; ha a helyes sor­rendben összeolvassátok őket, megkapjátok rejtvényünk harmadik szavát, a = 18 e = 47 k = 40 1 = 36 n = 2 0 = 25 ö = 14 s = 69 t = 52 v = 100 82—(10-3) HETI ÚTRAVALÓ Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kémek számon. (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten talentumokkal megajándékozott -gyer­mekeit hívja, hogy az Úr Jézus Krisztussal közösségben élve, hűség és engedelmesség által, neve dicsőségére szolgáljanak már itt s majd nála örökké. Luther szerint: „A ke­resztyén ember számára- nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében.” Képességeink, tehetségeink mind Isten kegyelmi aján­dékai, de a mindennapi hasznosításuk a mi feladatunk! Neki kell majd erről számot adnunk, s nála nem a hozam értéke, hanem a mértéke számít! Az engedetlen és hűt­len szolga, bár ismerte ura akaratát, mégis haszontalanul bánt a rábízott értékekkel, így nem vehetik hasznát az örökkévalóságban. Ámde: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévé­sén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21.23) Krisztus­sal közösségben élve átértékelődtek Pál értékei is: „.. .azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért." (...) „Hogy kitűnjék rólam őáltala: (...) a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján...” (Fii 3,7.9) Mi is kérhetjük őt: „Segíts meg engem nevedért, ments meg igazságoddal!" (Zsolt 54,3; LK) „Én állapítom meg azt az időt - így szól az Úr -, amikor igazságot szolgáltatok.” (GyLK 724,2) Salamon király az Istentől nyert böl­csessége birtokában szolgáltatott igazságot, amelyet az élő gyermek anyja így mon­dott ki: ,J(érlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek!" (iKir 3,26) Ezékiel próféta talentumként nyert őrállói hivatásában hűségesen engedelmeskedett az őt a hűtlen nép közé kiküldő Istennek: „Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vét­kezzék többé az igaz, és őnem vétkezik, akkor életben marad (...), és te is megmented a lelkedet” (Ez 3,21) Az Úr nemcsak a farizeusok provokatív kérdésére felel: „...aki elbocsátja fele­ségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (Mt 19,9) Már He­gyi beszédében ezt mondta Jézus Urunk, sőt még ezt is: „...aki kívánsággal tekint egy asszonyra, márparáznaságot követett el vele szívében." (Mt 5,28; lásd 32. v.) Pál is az Isten aka­ratához igazodó és értelmes életre szólít fel: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztele­nül, hanem bölcsen...(...) és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,15.20) Pilátusra is sok bízatott; ő inkább a császár ba­rátja címet választotta, kiszolgáltatta Jézust, hogy mégfeszítsék, pedig hallhatta: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked...” (Jn 19,11) E heti igénkből, is megismerhetjük Urunk mércéjét, éljünk tehát hű és okos sáfárként a ránk bízott talentumokkal, s szolgáljunk velük a ránk bízottaknak, mert „boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,43) S ismerjük be: „Amim csak van, mindenem / Tetőled van, Istenem, (...) Ó, adj alázatos szívet!” (EÉ 445,1.5) ■ Garai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom