Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-20 / 29. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2008. július 20. »► 7 Eget ígértél nekünk Pillanatképek Kovács Katalin evangélikus teológushallgató (Budapest):- Hogy kerültem a gyülekezetbe? 2002- ben, a kismarosi Szélrózsán hallottam az Eglgérőt, valamint a Nikodémusok óráján a beszélgetéseket. Aztán már csak az őszi évkezdést kellett kivárni. A programok közül a Láthatatlan Színház alkalmaira járok szívesen - legyen az műhelymunka vagy előadás —, illetve a gyülekezeti hétvégékre, és ha van időm, kóruspróbára, istentiszteletre. Számomra mostanában a legemlékeze- tesebb a legutóbbi gyülekezeti hétvége volt Balatonszárszón: színvonalas előadások, tartalmas beszélgetések, régen látott emberek és persze a mindig gyönyörű Balaton. •*«. mászni.” A férfi eleinte magába roskad- tan ül, majd elkezdenek sr könnyek folyni az arcán, feláll, és szorosan, szorosan öleli fiát... 2000 februárja volt, vagy talán '99 még, nem tudom pontosan, de biztos, hogy vastagon vizsgaidőszak, amikor Lénárt Viktor, a Budapesti Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkésze, akit felületesen már ismertem, felhívott, hogy azt gondolta, szervezzünk egy gospelkórust, és tegyem már meg, hogy az első egy-két próbát megtartom, mert aki elvállalta, még nem tud jönni. Én azt mondtam: teljes képtelenség, fehér ember nem tud gospelt énekelni, abból csak olcsó utánzatok fognak Születni, mire Viktor megnyugtatott: ne izgulj, jó lesz. Ezzel vette kezdetét egy nyolc- (kilenc-?) éves munka, azóta is én vezetem a Eglgérő gospelkórust a gyülekezetben, melynek ma én vagyok a lelkésze... Semmit nem tudtunk könnyűzenéről, gospelről js csak annyit, ami az amerikai filmekben látszik. Amit itthon gospel- nek neveztek és neveznek ma is, az diA gyülekezet jellege miatt a kórustagok évente hetvenöt százalékban kicserélődnek, ami egyszerre gyönyörű, de nagyon nehéz is, mert mire a csapat felkészülne rá, hogy egy vállalható felvételt készítsen, pont eltűnik - tanulmányai szokatlan. Szép békében ünneplik Jézust, a Krisztust az orgonazene és a ko- rálok és ez az itt új, kicsit más, kicsit színesebb műfaj is. Körülbelül kétszáz koncert van mögöttünk az icipici ifiórás klubhelyiségektől a Budapest Aréna beláthatatlan színpadáig, a falusi templomok gyönyörű régi padjai között befutó énekesektől a Fábry-show tökéletesen szervezett pörgéséig. Mindenféle tévé és rádió, klipek, filmek, amelyekben előfordultunk, őrzik munkánk nyomát. Mégis. Amiért csinálom, csináljuk, nem ez. Hanem azért, amikor a szám elején beszámol a dobos, a kórus énekelni kezd, és az arcuk felragyog. Manírok nélkül, félelem nélkül, teli torokból, amikor egyszerre táncol a kórus és a zenekar és velünk a legtradicionálisabb ‘gyülekezeti tagok is... Szeretnénk égig érni, mert egyszer, valamikor Valaki nekünk eget ígért. ■ Kprmendy Petra . egyetemi lelkész ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL, Farkas László könnyűipari mérnök szakos hallgató (Budapest):- Főiskolai tanulmányaimat Budapesten végzem. Mivel saját gyülekezetemnek, a Győri Evangélikus Egyházközségnek is aktív tagja vagyok, mindenképpen szerettem volna Budapesten is gyülekezeti közösségbe tartozni. Körmendy Petrával való régi ismeretségemnél fogva, illetve a nővérem ajánlására kerestem meg az egyetemi gyülekezetét. Az Eglgérő gospelkórusba járok a legszívesebben, illetve a hétfői taizéi áhítatokra, istentiszteletekre. A legna- ■ gyobb élményem a kórus évzáró istentisztelete volt. Gospel? Jelenet egy csodálatos filmből. Egy kisfiát nevelő apa elveszti a,munkáját, és hajléktalanszállón kénytelenek tölteni az éjjeleket, míg nappal megy az őrült hajsza a munkáért. Mindez a hetvenes évek Amerikájában. Apa és fia betévednek egy város közepén álló lepukkant templomba az őrült forgatag közepén. A csodálatos hangú csőítő popzene, nem sok afro gyökérrel; mi nem ezt az utat akartuk járni. Eleinte klasszikus hangképzéssel próbálkoztam és hagyományos templomi megjelenési formákkal. Szép lassan azonban átalakított minket ez a zene, mint minden muzsika, amelynek az ember lánya komolyan nekidurálja magát. Sokat utaztunk, hogy elcsípjünk egy-egy ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL gospelénekesek pedig éneklik: „Lord, don’t move that mountain, but give me strenght to climb” - „Uram, ne mozdítsd el a hegyet, de adj erőt, hogy meg tudjam jó előadást, erre tévedő gospelcsapatot. Gyűjtögettük a felvételeket, kottákat. Ma már tele ezekkel a piac, akkor még ez nagyon nem így volt. f I f ff eglgero gospel'kórus végeztével - a fele. Ezért az Eglgérő mindig kicsit kezdő marad - de egyre tapasztaltabb kezdő, ha egy ilyen paradoxont megtűr a nyomdafesték. Jó, hogy nem fáradnak bele a muzsikusaink és énekeseink a zeneileg nem túl bonyolult képletekbe, és megőrzik a tüzét ennek a műfajnak, de ugyanakkor egyre többet tudunk a háttérről, a történelméről, a képei szimbolikájáról, arról, hogyan szabad, és hogyan nem kellene inkább ilyen zenét játszani. Mert ez tűz. Színes forgatag, dobok, gitárok, zongora, fúvósok, a kórus táncol és énekel. Mára ez már nálunk sem Filmkedd- van kedded hozzá? Ehhez a Filmkeddhez vetítőeszközön kívül még két dolog kellett. De ezekből sok. Sok kedv. Sok kedd. Debreceni hatodéves teológusként viszonylag gyorsan landoltam a Filmkedd szervezőcsapatában, Kata, Gergő és Tam mellett. Nem voltunk visszafogottak, sem szerények. Olyan műsort állítottunk össze, amely az Apolló mozi és a pláza filmkínálatát magasan verte. Kedvenceinket osztottuk meg másokkal. És jöttek a nézők. És mind többen jöttek. Minden film előtt röviden bemutattuk a rendezőt, meséltünk mindent, amit érdemes volt tudni. Én Kim Ki-duk és Richard Linklater egy-egy filmjét hoz- tám, a sorozat két legrövidebbjét. De néztünk mesterművet Coppolától, Almo- dóvartól, Jarmuschtól, Kubricktól, Andrej ZvjagincevtŐl. Február elejétől április elejéig hetente összejártunk, és engedtük, hogy egynémely alkotás mindnyájunkkal, kollektive akár a poklot is megjárassa. Sok teát megittunk, sok ropit elropogtattunk, és több vitát is végigültünk egy-egy film után. Mindenki annyi mindent gondolt, érzett, mondott. De mi magunk is annyifélék voltunk ott, életkorban, élettapasztalatokat tekintve is sokfélék. Nem voltam alapító tag, de tiszteletbeli „vendégszervező” igen. Bizony, volt kedvem, volt keddem. Fénykor volt ez a javából. Ám remélem, csak most írok múlt időt, s majd az ország másik végéből is azt hallom: „Ha van kedded hozzá, gyere el újra! Filmkedd, második évad.” ■ Lackner Eszter Gáncs Tamás és Körmendy Petra Az egyetemi gyülekezetek elérhetőségei Budapesti Evangélikus Egyetemi és Fó'iskolai Gyülekezet 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.; tel.: 1/205-3136; e-mail: egyetemi.gyu- lekezet@lutheran.hu; honlap: http://egyetemi.lutheran.hu Körmendy Petra egyetemi lelkész; tel.: 20/824-5507 Láthatatlan Színház: lathatatlan.szinhaz@yahoo.com Debreceni Evangélikus Egyetemi Gyülekezet 4025 Debrecen, Miklós u. 3. Gáncs Tamás egyetemi lelkész; tel.: 20/824-3703; e-mail: tam@megacsend.hu Láthatatlan Színház: Mézes Zsolt, zsmezes@hotmail.com Miskolci Ökumenikus Egyetemi Lelkészség - Evangélikus Egyetemi Gyülekezet 3515 Miskolc, Egyetemváros B/1-C/1 épület, II. emelet; tel.: 46/562-293, tel./fax: 46/562-292; belső mellék: 1480. Buday Barnabás egyetemi lelkész; tel.: 20/824-7636; e-mail: barnabas.buday@lu- theran.hu *’* * * Harmadik országos találkozójukat rendezik meg az evangélikus egyetemi lelkészségek 2009. május 1. és 3. között Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban.
