Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-06 / 27. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. július 6. >► 7 nsok találkozója Pozsonyban Megtörtént az áttörés Beszélgetés Fabiny Tamás püspökkel ► A Keresztények találkozója 2p08 elnevezésű pozsonyi rendezvénysorozaton - amelyen hat nemzet protestáns egyházai vettek részt - társrendezőként a Magyarországi Evangélikus Egyház is képviseltette magát. A rendezvény fő célkitűzéseinek egyike a kelet-közép-európai nemzetek és egyházak közötti többoldalú kapcsolatok ápolása, fejlesztése és előmozdítása. Magyar szempontból különös jelentőséggel bír, hogy idén a Szlovákiai Evangélikus Egyház szervezésében kerülhetett sor a protestánsok nemzetközi találkozójára. Egyházunk vezetői közül dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület püspökét kérdeztük a pozsonyi „Kirchentagon” szerzett benyomásairól, valamint a szlovák-magyar egyházi viszony fejlődéséről.- Püspök úr, hogyan értékeli a pozsonyi találkozó rendezvényeit és programkínálatát?- Szlovák testvéreink rendkívül gazdag és színes programot igyekeztek összeállítani. Nem is rejtették véka alá azt a célkitűzésüket, hogy az első szlovákiai „Kirchentagot” akarták összehozni, ezt azonban egyik napról a másikra nagyon nehéz megvalósítani, hiszen nekik nincs szlovák kulturális biztosa és Fabiny Tamás püspök meg az az apparátusuk, és nincs annyi tapasztalatuk, mint a németországi protestáns egyházaknak. Úgy gondolom, a rendezvény méretéhez képest kissé túlszervezték magukat, vagyis túl sok volt a párhuzamos program, amelyekre így csak igen kevés ember tudott ellátogatni. Némi szomorúsággal konstatáltam, hogy a széles bázison, több egyház részvételével elképzelt szervezés nem valósult meg. A társszervezőként feltüntetett Szlovákiai Református Keresztyén Egyház részvétele csupán szimbolikus volt, a szervezésben végül is nem kaptak szerepet, és sajnos a rendezvényt eredetileg támogató Magyarországi Református Egyház részéről sem volt jelen egyik egyházvezető sem.- Véleménye szerint milyen okból törekedett a Szlovákiai Evangélikus Egyház egy széles merítésű „Kirchentag” megrendezésére?- Az egyház vezetőségében csupa újonnan megválasztott püspök van. Ez az új vezetés érthető módon erőteljesen törekszik arra, hogy minél nagyobb legyen az elfogadottsága és, a legitimációja a szlovák társadalomban és a szlovák államvezetés szemében.- Az egyházvezetők protokolláris fogadásokon, tárgyalásokon, vezetői fórumokon is részt vettek Szóba kerültek-e érdemi kérdések az egyházak viszonyát illetően?- Be kell vallanom, az én ízlésemnek túl sok volt a találkozón a kötelező protokolláris esemény. Egy ilyen nemzetközi összejövetelen nem erre kellene fektetni a hangsúlyt, ugyanakkor megértem a szlovák egyházvezetés arra irányuló törekvéseit, hogy az állammal fennálló kapcsolatait minél szilárdabb alapokra kívánja építeni. A legfontosabb eseménynek a püspöki fórumot tartom, ahol komoly kijelentések is elhangzottak állami és egyházi vezetők részéről. Érdekes módon előzetes felkérést nem kaptam a hozzászólásra, az esemény előtt pár perccel közölték velem, hogy szót fogok kapni. Arra próbáltam irányítani a figyelmet, hogy ha a multikulturalizmust helyezzük a középpontba, akkor a magyar, német, szlovák és zsidó kultúrával egyaránt büszkélkedő Pozsonynál nem is lehetnénk jobb helyen. Hangsúlyoztam, hogy a reformáció szemléletében alapvető fontosságú az anyanyelven megszólaló istentisztelet és liturgia, ezért szorgalmazzuk azt, hogy a szlovákiai magyaroknak legyen lehetőségük az istentiszteleteket magyar nyelven hallgatni. És ezen a ponton az önkritika hangját is megszólaltattam. Ezzel összefüggésben ugyanis súlyos mulasztásaink vannak, és ezeket leginkább az egyházban kell megvallanunk, mivel elsődlegesen az egyháznak kell példát mutatnia: a múlt bűneit be kell látnunk, és meg kell tudnunk követni másokat. Magyarországon sajnos voltak etnikumokat elmagyarosító törekvések, amelyek nehezen helyrehozható károkat okoztak a két nemzet viszonyában. Felvállaltam a nemzetközi egyházvezetői körben, hogy ezekért a bűnökért bocsánatot kérek, ugyanakkor a kontextusból kihallható volt, hogy ugyanígy sérelmezem, ha Szlovákiában erőszakos elszlovákosítás folyik: ezek a tendenciák sajnos fájdalmas, nagyon lassan gyógyítható sebeket is ejtettek a két nemzet tagjain az ilyen jellegű nacionalista viszálykodások következményeképpen. Jana Kanuchová somorjai lelkésznő- Az elmúlt időszak tárgyalásainak fényében beszélhetünk-e előrelépésről és fejlődésről a szlovák-magyar egyházi viszonyban1- Nagy örömömre szolgál, hogy egészen konkrét lépésekről is beszámolhatok. Az egyik legnagyobb és nagy történelmi hagyományokkal rendelkező magyar evangélikus gyülekezet a rozsnyói, ahol nagyon régóta nem szolgál magyar nyelvű lelkész. A jelenlegi lelkész házaspár női tagja az internetről letöltött és általa nem értett magyar nyelvű prédikációt olvassa fel az istentiszteleteken. Mostanra azonban úgy tűnik, sikerült elérni, hogy egy egyházközi megállapodás keretében meghirdethetjük ezt a lelkészi- állást, és magyar ajkú lelkészt küldhetünk Rozsnyóra, aki a kassai gyülekezetbe is átjárna szolgálatot végezni. A másik pozitív példa a somorjai gyülekezetből való, ahol szintén szép számmal vannak magyarul beszélő testvérek, és ebben a rendezvénysorozatban is részt vállaltak. Bándy György távozása után a gyülekezet fiatal lelkésznője, Jana Kanuchová vállalta, hogy szlovák létére megtanul magyarul, hogy a mi nyelvünkön hirdethesse az igét a magyar híveknek. Egyházunk részéről mi felajánlottuk, hogy vállaljuk a lelkésznő magyar- országi továbbképzését, például egy nyári egyetem vagy egy nyelvtanfolyam keretében. A szlovák-magyar egyházi viszony utóbbi időben tapasztalható fejlődése kapcsán külön szeretném kiemelni a Magyar Evangélikus Konferencia — Maek - szerepét. A Maek megalakulása idején ugyanis erőteljes elutasítás volt érezhető a szlovák evangélikus egyház részéről, amelynek lelkészei úgy érezhették, hogy a külföldi magyar evangélikusok összefogása ellenük irányul. Nagyon remélem, hogy az azóta eltelt két év és az ezen a találkozón való közös részvétel is bizonyította, hogy ez a félelem teljesen alaptalan.- Melyek azok a területek amelyeken a kétoldalú egyházi kapcsolatok továbbfejleszthetők?- A magyar ajkú gyülekezetek konkrét gondjainak orvoslásán túl az egyházdiplomáciai tárgyalások során már felvetődött annak a lehetősége, hogy a Magyarországon működő szlovák lelkigondozói szolgálat mintájára el lehetne indítani a szlovákiai egyházban a magyar lelkigondozói szolgálatot meghatározott pénzügyi kerettel, bizonyos önálló mozgástérrel és égy nevesített felelőssel, ahogyan nálunk is egy szlovák nyelvet jól beszélő lelkész tölti be ezt a kapcsolattartó tisztséget. A kétoldalú tárgyalásokon például azt is szorgalmaztam, hogy amiként az Evangélikus Életben évente négyszer szlovák nyelvű oldal jelenik meg, úgy a szlovák evangélikus hetilapban is készülhetne magyar nyelvű oldal - és ezeknek a megszerkesztésében a két egyház lelkészei együttműködhetnének.- Püspök úr, miként látja a jövőt, hogyan alakul a két egyház viszonya?- Optimista vagyok. A szlovák evangélikus egyházvezetésben - amint beszélgetésünk elején említettem - nemrég generációváltás zajlott le, fiatal vezetők kerültek az egyház élére. Épp a közelmúltban állapodtunk meg arról, hogy még idén ősszel összehozunk egy szlovák-magyar püspöki csúcstalálkozót. Összeülne mind a hat püspök - a három szlovák és a három magyar -, és az egyházaink közötti kapcsolatok és egészen konkrét területek lehetséges fejlesztéseiről tárgyalnánk. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a két egyház viszonyában az áttörés már megtörtént, a bizalom helyreállt, és megerősödőben van. A múlt sérelmei felé való hátratekintés helyett most már a konkrét feladatokra kell koncentrálnunk, és meg kell vizsgálnunk, hogyan tudunk együttműködni a diakónia, az ifjúsági munka, a médiamunka, esetleg a könyvkiadás területén. Szeretném, ha a jövőben az általam „egyházi kishatárfor- galomnak” nevezett jelenség minél hatékonyabban zajlana: ahogy tőlünk is átjárnak magyar lelkészek alkalmakat tartani szlovák gyülekezetekbe, ez visszafelé is működhetne, és nem is csak isten- tiszteleti szolgálatokra terjedhetne ki, hanem akár evangélizációs rendezvényekre, passiókörutakra is. ■ P.G. Ján Kubis szlovák külügyminiszter, Milos Klárik egyetemes püspök, Ján Figel, az Európai Unió Krisztus szeretete kötelez Textus: „Meri a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek többé ne önmaguknak éljenek hanem annak aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14-15) A mai istentiszteletnek, amely szerves része hat közép-európai ország keresztényei találkozójának, a témája így hangzik: „Krisztus szeretete összeköt minket.” Mi más is lehetne tehát a mai igehirdetés alapigéje, mint az a bibliai szakasz, amelyet az imént hallottunk, és amelyben Krisztus mindeneket összekötő szeretetéről van szó? Két dologra összpontosítsuk tehát ennek az igének a fényében figyelmünket: 1. Mi Krisztus szeretete? 2. Mit tesz velünk Krisztus szeretete? 1. Kétféleképpen érthetjük ezeket a szavakat: „Krisztus szeretete”: a mi szeretetünk Krisztus iránt vagy Krisztus szeretete irántunk. Ha Pál apostol a mi szeretetünkről beszélt volna Krisztus iránt, és a mai isten- tisztelet témája azt akarná kifejezni, hogy az a tény gyűjtötte néhány napra össze hat ország keresztényeit, hogy szeretjük Krisztust, akkor ez a találkozó nem lenne több, mint hat ország bélyeg- gyűjtőinek vagy galambtenyésztőinek találkozása. Szeretjük Krisztust, tehát összejöttünk, illetve szeretünk bélyegekkel foglalkozni, tehát találkozót rendezünk, galambokkal foglalkozunk, tehát gyűlést tartunk. Pál apostol nem a mi szeretetünkről beszél, hanem Krisztus irántunk való szeretetéről. Krisztus szeret minket. Az ő szeretete irántunk állandó, tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Nem olyan, mint a mi szeretetünk őiránta, melynek intenzitása váltakozik. Krisztus irántunk való szeretete a legnagyobb áldozatot hozta. O halálosan szeret minket. Krisztus szeretetének nagy az ára. Krisztus szeretetének az ára a kereszt. O mindnyájunkért „meghalt és feltámadt”. Ez a szeretet hozott minket össze hat országból. Annak a felismerése, hogy Krisztus szeret minket. Annak a felismerése, hogy Krisztus értünk hozott áldozatáért Isten a,mi mennyei Atyánk. Annak a felismerése, hogy testvérek vagyunk, ha egy Atyánk van. Krisztus szeret minket. Ezt az örömteli evangéliumot hirdetem most nektek, kedves testvéreim. Ha azt mondjátok, hogy ezt már hallottátok, ez már nektek nem újdonság, akkor én azt mondom: hála Istennek. Hála Istennek, hogy már hallottátok. Ezt az örömteli tényt azonban nem lehet elég sokszor ismételni. 2. Nemcsak örülni kell annak, hogy Krisztus szeret minket, nemcsak ismételni kell, hogy Krisztus szeret minket, hanem azon is el kell gondolkodni, mire kötelez minket Krisztus szeretete, illetve hogy mit tesz velünk Krisztus szeretete. A szlovák nyelvű Bibliában a mai isten- tiszteletnek témát adó vers így hangzik: „Mert a Krisztus szeretete összeköt minket.” „Spája” - így hangzik ez szlovákul. A magyar nyelvű Bibliában azonban ez a vers így hangzik: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket.” Szorongat, nem összeköt. A német nyelvű Bibliában azt olvassuk, hogy Krisztus szeretete ösztökél minket - „drärigt” - valamire. Mit tesz velünk Krisztus szeretete? Synechei hémas - ezt olvassuk az Újszövet- ség görög szövegében. A Synechó ige azt is jelentheti, hogy összekötni (szlovák fordítás), de azt is, hogy szorongatni (magyar fordítás) vagy ösztönözni (német fordítás). Hat ország keresztényei találkozójának az egyik kis gyümölcse vagy eredménye ez, hogy egy bibliai igét mélyebben és szélesebben értünk meg, ha a szomszédunk Bibliáját is megnézzük, mintha csak anyanyelvűnkön olvasnánk a Szentírást. Ezt nevezik a fizikában szü- nergikus effektusnak. Mit tesz tehát velünk Krisztus szeretete? a) Szorongat minket. Erősen tart. Átölel, és nem enged. Akkor ölelt át minket Krisztus, amikor meg lettünk keresztelve. Azóta tart minket erősen. Szorongat, hogy meghaljon bennünk a bűn. Ennek tudatában kérdezhette Pál apostol: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetetői?” Egy hosszabb fejtegetés után meg is adta a kérdésre a választ: semmi sem „választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. (Róm 8,35—39) Testvérem, van, aki tartást ad neked. Van, aki erősen fog, hogy el ne essél. Krisztus teszi ezt veled, mert végtelen az ő szeretete. b) Krisztus szeretete nemcsak erősen tart, hanem össze is tart. Összefog, összekapcsol. Összefogja és összekapcsolja azokat, akiket erősen tart. Ezt a rendezvénysorozatot is annak köszönhetjük, hogy Krisztus szeretete összeköt minket. Most, a találkozó első napján azért imádkozzunk, hogy az egyes rendezvényeken megtapasztalhassuk Krisztus összekötő szeretetét. Miért kapcsol minket egybe Krisztus az ő szeretete által? Azért, hogy új emberek legyünk. Miben kell új embereknek lennünk? Abban, hogy békességben éljünk egymással, mert csak így tudjuk elvégezni a ránk bízott békéltetés szolgálatát (18. v.). c) Krisztus szeretete nemcsak erősen tart, nemcsak összeköt, hanem hajt is, ösztökél, és előrevisz. Mire ösztökél, és milyen irányba hajt minket Krisztus szeretete? Arra ösztökél, hogy ne önmagunknak éljünk (15. v.). Arra, hogy ne legyünk önzők, hanem Krisztusnak éljünk. Hogyan lehet Krisztusnak élni, aki már testben nincs közöttünk (16. v.)? Úgy, hogy embertársaink arcán megpillantjuk Krisztus arcvonásait. Úgy, hogy Krisztus legkisebb testvérével is úgy fogunk bánni, mint magával Krisztussal (Mt 25,40.45)Krisztus szeretete ilyen hajtóerő. Kimeríthetetlen hajtóerő és energiaforrás. Kedves testvéreim! A mai istentisztelet alaptémájának evangéliumi üzenete így hangzik: Krisztus szeret minket. Krisztus szeretete kötelez, és ezért hagyjuk magunkat áthatni Krisztus szereteté- vel. Hagyjuk, hogy Krisztus szeretete érvényesüljön rajtunk. Táruljunk ki Krisztus szeretete előtt, hogy szorongasson, összetartson, és a jóra ösztökéljen minket. Ámen. Dr. Bándy György lelkésznek a pozsonyi Ca- menius Egyetem teológia tanárának prédikációja a somorjai kétnyelvű istentiszteleten hangzott el.
