Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-29 / 26. szám

10 Evangélikus diákÉlet | 2008. június Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium Cím: 9730 Kőszeg, Árpád tér 1. Igazgató: Király Csaba Iskolalelkész: Ments Orsolya Honlap: http://www.teki.sulinet.hu/ http://myluther.hu/iskolak/koszeg Tangi, avagy munka és szórakozás Évszázados múlt, változatos jelen Teki. E név fogalommá vált Kő­szeg és a város vonzáskörzetének lakossága körében. Fiatalok szá­zai, ezrei kerültek ki a technikum falai közül; mindannyian szere­tettel emlékeznek vissza az alma materre, melyről a tisztelet hang­ján beszélnek. A kőszegi Evangélikus Mezőgaz­dasági, Kereskedelmi, Informati­kai Szakképző Iskola és Kollégium több mint száz éve áll az ifjúság nevelésének szolgálatában. Az ódon épület több fenntartóváltást megért, ám a falai között zajló ok­tatómunka célja mindig ugyanaz volt: értékes, az élet kihívásaival szemben felvértezett embereket nevelni, akik az általuk választott szakmának is avatott ismerői. Iskolánk 2001-ben térhetett vissza az evangélikus oktatási in­tézmények családjába, s az eltelt évek bizonyítják, hogy a vissza­térés újabb értékekkel gazdagí­totta tanárainkat és tanulóinkat egyaránt. Rendkívül sokrétű kép­zési kínálatot biztosítunk a hoz­zánk jelentkező tanulók számá­ra. Szakközépiskolásaink a keres­kedelem-marketing, a mezőgaz­daság, illetve az informatika te­rületén juthatnak értékes isme­retekhez és a munkaerőpiacon is jól hasznosítható képzettséghez, szakiskolás tanulóink pedig ker­tész, valamint lovász képesítést szerezhetnek. Az intézményben folyó okta­tó-nevelő munka színvonalát jel­zi, hogy tanulóink rendszeres résztvevői a különböző szakmai és közismereti tanulmányi verse­nyeknek. Az oktatást segíti isko­lánk kitűnő tárgyi felszereltsége is. A mezőgazdász tanulók az is­kolai tangazdaságban, illetve tankertben, valamint az újonnan kialakított udvari laborban test­közelből ismerkedhetnek a szak­ma fortélyaival, öt kitűnően fel­szerelt számítógéptermünk pe­dig az ifjú informatikusok fejlő­dését szolgálja. A kereskedelem­marketing szakos diákok a min­den igényt kielégítő tanirodában végezhetik gyakorlatukat. Az oktatás mellett fontos szerep hárul iskolánkra a nevelés terén is. A keresztény szellemiségű nevelés fontos alkalmai az ünnepi hangu­latú istentiszteletek, hittanórák, az áhítatok, illetve az iskolán kívüli különböző foglalkozások. A munka mellett természetesen nem maradhatnak el a közösségte­remtő szabadidős programok sem. A felújított tornaterem a sportoló fiatalok zajától hangos. Az intéz­mény hagyományos rendezvé­nyei: az elsős osztályokat összeko­vácsoló csipetkeavató, a mindig jó hangulatú diáknap, valamint a kü­lönböző kirándulások, táborok egyaránt színesítik az amúgy sem « egyhangú mindennapokat. Iskolánk tehát olyan hely, mely próbál mindent megadni a benne élő, dolgozó közösségnek: tudást, szeretetet, élményeket; Is­ten segítségével igyekszik bejárni a számára kijelölt utat. Ismeretlen szerző Csonka Hainalka - Hampl Ágnes Tangazdaságunk, vagyis a Tangi a diákok gyakorlati jellegű ismeret- szerzésének fő terepe. A gazdaság múltjáról, jelenéről és jövőjéről el­sőként a vezetőjével, Schulcz Fe­renccel beszélgettünk.- Mióta működik együtt az iskolá­val a tangazdaság?- Ahhoz, hogy válaszolni tudjak er­re a kérdésre, egy kicsit vissza kell te­kintenem az időben. A gazdaságot még a régi mezőgazdasági techni­kum tangazdaságaként alapították az '50-es években. Ezt követően a csep- regi állami tangazdaság része volt, majd a '90-es évek elejétől újra csak az iskola tangazdaságaként működik.- Mi a fő tevékenységi köre?- A terület a mezőgazdasági ter­melés, valamint a tanulók szakmai gyakorlati képzésének helyszíne. A szakmai gyakorlaton részt vevő diá­kok megtekintik a különböző mun­kafolyamatokat, illetve részt is vál­lalnak bennük. Az itt tanuló lóte­nyésztők a lótartással kapcsolatos munkáktól a lovaglásig mindent maguk végeznek. Lótenyésztő tanu­lóink minden év­ben képviselik isko­lánkat a kőszegi szüreti felvonulá­son, valamint a szakma kiváló tanu­lója versenyen is. A lótenyésztéssel kapcsolatos kérdé­sekről részleteseb­ben dr. Szajkó Ist­vánt kérdeztük, aki nemcsak iskolánk lótenyésztést tanító tanára, hanem az ország lovas képzést folytató iskoláinak szaktanácsadója is.- Milyen lovász szakképzési lehetősé­gek állnak a diákok rendelkezésére Kőszegen?- Iskolánk immár tizenkét éve folytat nappali tagozaton lótenyész­tőképzést.- Az intézmény más szakon tanuló diákjai is megismerkedhetnek a lovag­lással?- Természetesen igen: a lovas szak­kör keretében.- Ha jól tudjuk, a lovásztanulók versenyeken is képviselik iskolánkat. Milyen eredménnyel?- Eddig minden a szakma kiváló ta­nulója versenyen jelen voltunk, s szép eredménnyel zártuk őket. 2003-ban Pécelen elhódítottuk az első helye­zést, egy évvel később pedig intézmé­nyünk adott otthont a vetélkedésnek. Végezetül arról érdeklődtünk be­szélgetőtársainktól, hogy melyek a tangazdasággal kapcsolatos további tervek, hogyan lehet megfelelni a gazdaság növekvő elvárásainak. Schulcz Ferenc elmondta, hogy folyamatos korszerűsítéssel kívánják segíteni a gazdaság fejlődését. Ezt jel­zi, hogy az intézmény az elmúlt években több millió forintot költött korszerű gépek vásárlására. Emellett egy fedett lovarda kialakításán dol­goznak, mely lehetővé tenné, hogy a diákok a téli időszakban is készül­hessenek hivatásukra. Szajkó István válaszában kitért rá: célként tűzték ki, hogy a következő években az iskola tanulói nappali, il­letve felnőttképzés keretében is meg­szerezhessék a lovastúra-vezető, illetve a lótartó és lótenyésztő szakképesítést. Persze nem lenne teljes a kép, ha nem hallgatnánk meg a Tangiban ta­nuló diákok véleményét is. Arra vol­tunk kíváncsiak, miért jó a tangazda­ságban dolgQzni. Berghoffer Adrián kérdésünkre elmondta: a tangazda­ságban folytatott munka során kiala­kul a tanulókban a csapatszellem, rá­adásul sokkal családiasabb körülmé­nyek között dolgozhatnak, mint az iskolában. „Azért jó, mert itt a diá­kok a saját bőrükön tapasztalhatják meg, milyen is az a szakma, melyre az iskolában négy évig készülnek" - fogalmazott Bauer Agnes. „Sok gya­korlati fogást is megismerhetünk; er­re az iskola tantermeiben nincs lehe­tőségünk" - összegezte gondolatait Poór Máté. Katedrán és patakban Beszélgetés Illés Péter biológiatanárral Balogh Enikő - Gáspár Kitti - Puskás Diána Az Evangélikus Mezőgazdasági, Ke­reskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium tanulói közt nagy népszerűségnek' örvend a bio­lógia-szakkör. Az ott folyó munka közben a diákok gyakorlatban is megismerkedhetnek az élővilág cso­dáival, megtapasztalhatják, milyen is testközelből a természet, melyet sokszor emlegetünk, de amelynek a védelméért oly keveset teszünk. A szakkör vezetőjével, Illés Péter bio­lógia szakos tanárral beszélgettünk.- Miért választotta a tanári pályát, s miért éppen a biológia szakot?- Agrármérnöknek tanultam, de a mezőgazdaságnál jobban vonzott az emberekkel való foglalkozás lehető­sége. A biológia szakot levelező tago­zaton végeztem el. S hogy miért ép­pen ezt választottam? Nagyon szere­tem a természetet, a növényeket és az állatokat. Már gyerekfejjel is ma­darász szerettem volna lenni. . - Ha jól tudom, nyolc éve szervező­dött meg a szakkör, és azóta folyama­tosan zajlanak is a foglalkozások. Mi­lyen a látogatottsága?- Minden év elején sokan jelentkez­nek, de később általában hat-nyolc ki­tartó tanuló vesz részt a munkában. A szakkör nyitott, bárki jöhet, aki szíve­sen ismerkedne az élővilággal.- Milyennek érzi a hangulatot?- Én jól érzem magam a foglalkozá­sokon, s igyekszem úgy alakítani a te­matikát, hogy a diákok is jól érezzék magukat. Szeretném, ha minél többet lehetnénk a természetben, hiszen minden szónál többet ér a személyes tapasztalat, a természet közelsége.- Mivel telnek a foglalkozások?- Célom, hogy minél jobban megis­merjük a Kőszegi-hegység élővilágát. A legjobb eszköz erre a terepmunka. Az egyik kedvenc útvonalunk a kálvá­riához vezető szakasz. Nem csak a pa­noráma csodaszép, de napos időben biztosan találkozunk sütkérező lábat­lan gyíkkal vagy imádkozó sáskával is. Szintén nagyon izgalmas lehetősége­ket rejt az Andalgó, a Gyöngyös-patak, ahol minden szakkörös megismerked­het a patakban élő rákokkal, de a foko­zottan védett vízirigóval is. Rossz idő­ben népszerű a bagolyköpet-vizsgálat, az iskolai akvárium tisztítása pedig ál­landó feladat. Barkácsolni is szok­tunk; a lányok is szívesen vesznek részt a madárodúk készítésében.- Biztosan akad egy-két emlékezetes élménye a szakkörrel kapcsolatban...- Az az eset jut eszembe elsőként, amikor egy pár gumicsizmában kel­tünk át a Gyöngyösön. Azok a diá­kok, akik már átjutottak a túlsó part­ra, visszadobták a csizmát a még vá­rakozó társaiknak, így az egész csa­pat száraz lábbal kelhetett át a pata­kon. Az ilyen élmények kiváló han­gulatot teremtenek, emellett össze is kovácsolják a társaságot. Hogy miért is jó szakkörre járni? Talán megválaszolták a kérdést az előzőekben elhangzott gondolatok. Nincs jobb annál, amikor élmény- szerűen barátkozhatunk az élővilág­gal, szép helyeket, útvonalakat is­merhetünk meg, és nemcsak beszél­hetünk a természetről, hanem tehe­tünk is a védelméért. Tekisek a Balaton védelmében Ürmös Katalin Nyár. Zötyög velünk a busz. Sofőrünk, Imi a félkarú rablót imitálja a kor­mánynál. Egy éjszakai habparti után a járgány tapadás üléseibe ragadva pi- hegünk, törölgetjük'izzadt homlokunk a nyári hőségben. A nap betűz a forró­vá hevült szélvédőn. Néhányon éne­kelnek, mások gondolatban már jó­ízűen kanalazzák az ebédet, megint mások a strandra képzelik magukat. Sok a csukott szem. Álmodnak. Balaton-part. Vagy harminc, ropo­gós barnára sült fiatal - korántsem bi­kiniben, sokkal inkább csizmában, gumikesztyűben... Pólójukon felirat hirdeti: a balatoni vízvédelmi tábor résztvevői. Jó szolgálatot tesz a ruha­darab, hiszen a diáksereglet tagjai a legnagyobb forróságban, a tűző napon is teszik a dolgukat: lapáttal, bozótvá­góval a kezükben törnek utat, vágnak rendet a dúsan burjánzó part menti növényzetben. A parton sétáló nyaralók, korán ke­lő lakók figyelik őket, mint idegen bolygóról érkezett lényeket. „Hát ti?" - kérdezik. „Nyaralunk” - hangzik a gyors, talpraesett válasz. Szusszanás a parton. Előkerülnek a zsebkendők, vizesflaskák; mint a mennyei manna, hüli alá a Túró Ru­di. Van, aki repetázik, néhányan a ké­sőbb érkezők közül ugyancsak az eget kémlelik, de tekintetükből sejthető: nem mannáért fohászkodnak. Aztán lassan, kimért mozdulatokkal kapá­juk, zsákjuk után nyúlnak, s jöhet az utolsó erőfeszítés, aztán a sárga, spéci busz fapados kényelme. „Megérkeztünk!" - kurjant egy han­gosat vezetőnk, aztán a fürdőszoba fe­lé veszi az irányt.' Ólmos tagokkal, fá­radtan szállunk le a buszról, hogy el­fogyasszuk a jól megérdemelt ebédet. Fekszünk a parton. A délutáni nap futkározik a víz színén, hogy végül meg­pihenjen bőrünkön. Balaton - de még­is mennyire más, mint délelőtt... Pattog a tűz, serceg a zsír, ahogy az izzó parázsba cseppen. Füstszag. Más­kor talán kellemetlen, de most jó érez­ni ezt a fura, fanyar illatot. Nyársunk végén üveges rózsaszínre pirult szalon­na. Lassan fordítunk egyet a nyárson; szólnak: „El ne égesd!" Megnyugtató. Figyelnek ránk, figyelünk egymásra. Este. Ma van, vagy holnap? Nem tudom. Félálom. Újabb nap jön. S on­nan lentről, a lépcső aljából megint felér majd ide egy erős, fülsértő hang: „ló reggelt kívánok!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom