Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-29 / 26. szám
Evangélikus diákÉlet | 2008. június 3 Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Cím: 5600 Békéscsaba, Szeberényi tér 2. Igazgató: Kolarovszki Zoltán Iskolalelkész: Domokos jenő Honlap: http://www.begart.hu/ http://myluther.hu/iskolak/bekescsaba Iskolánkról dióhéjban Tárnok Mónika Intézményünk több mint százötven éves. Alapításakor, 1855-ben Békéscsaba első szellemi központja volt. tudhatunk magunkénak. A gimnáziumi részen nyolc-, illetve négyosztályos, általános tantervű képzés, valamint nyelvi előkészítő osztályok is működnek már évek óta. A szakközépiskolában festő, keramikus, textilműves és grafika szakon tanulhatnak a művészeti képzés iránt érdeklődők, alapfokon pedig a hét-hu- szonkét éves korosztály is lehetőséget kap a fejlődésre. Iskolánk a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett nyelvvizsga-központja; ezenkívül az európai számítógép-használói jogosítványt (ECDL), valamint az európai egységes gazdasági oklevelet (EBCL) is meg lehet nálunk szerezni. A nyelvek is fontos szerepet kapnak. Olasz, illetve német kapcsolataink is ezt segítik, és rendszeresen fogadunk cserediákokat is a világ bármely tájáról. Természetesen nem csak tanulás van az iskolában: rengeteg délutáni program is színesíti a diákok hétközIdővel az algimnáziumból főgimnázium lett, és jelenleg is a békési megyeszékhely egyik legszínvonalasabb iskolája. A tantestület tagjai és a lelkészek az oktatás mellett nagy súlyt fektetnek a nevelésre, a személyiségfejlesztésre, a lelki táplálék átadására. Mondhatnánk, hogy az intézmény mára már „négy az egyben". Nemcsak gimnázium, hanem - egyházunkban egyedülálló módon - művészeti szakközépiskola is, illetve alapfokú művészetoktatás is folyik benne. A negyedik elem pedig a kollégium, amelyet a tavalyi tanév óta napjait. Ízelítő a gazdag palettáról: gólyabál, garabonciás napok, Mikulásbuli, farsang, munkaközösségi hetek, DÖK-nap... A mindennapos testedzés, a sport nélkülözhetetlen, ezért a diákok edzések sokaságán vehetnek részt a kosárlabdától a focin át a floorballig. Akik inkább az énekléssel szeretnek foglalkozni, ezt is megtehetik. Az iskola énekkara színvonalas és jó közösség is egyben. Ezt bizonyítja, hogy a megyei kórusversenyen már három alkalommal arany minősítést kapott diplomával. Az utazások pedig csapattá kovácsolták a lelkes „énekeseket". Evangélikus keresztény nevelés... Luther Márton elve: nem lehet kötelezni az egyént arra, hogy hitre jusson, csak segíteni lehet ebben. Ez jellemző iskolánkra is. Visszatekintés Lipták Katalin Gabriella Amikor 2003. szeptember 1-jén átléptem a békéscsabai evangélikus gimnázium igencsak nagyra szabott küszöbét, nem gondoltam, hogy az elkövetkezendő évek ilyen gyorsan fognak eltelni. Még meg sem jegyeztük egymás nevét, azt sem tudtuk, melyik termet hol találjuk, máris megpróbáltatások sorozata állt előttünk. Meg kellett szoknunk az új környezetet, az új embereket, a repgeteg órát... Ráadásul rögtön nagy feladatot kaptunk, fel kellett készülnünk a gólyabálra. Lelkesen és kíváncsian vártuk a beavatást. És „túléltük", sőt jól éreztük magunkat. Ahogy ezt is, minden mást is megoldottunk, hiszen igazán jó csapat kovácsolódott össze rövid idő alatt. Sok-sok közös élmény (az órák, osztálykirándulások, iskolai rendezvények), a kialakult baráti kapcsolatok, a tanáraink fűztek össze bennünket. Annak ellenére, hogy ezt nem mindig gondoltuk így, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy szerettünk ebbe az iskolába járni. Mindig olyan hangulat uralkodott az osztálytermünk és az iskolai falai között is, hogy a második otthonunknak tekintettük. Csak most, hogy kirepültünk a biztonságot nyújtó falak közül, érezzük igazán, milyen jó dolgunk volt, kényelmes volt a megszokott menetben, a segítőkész kezek között élni mindennapjainkat. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem bánta meg, hogy ezt az iskolát választotta, és abban is,'hogy nem véletlenül kerültünk ide. Az iskola olyan alapot adott nekünk, amelyre bátran építhetünk. Határainkon túl... Avagy: Erdélyben is otthon vagyunk!- LKG „Hazára-honra hű gyökérrel, Megoszthatatlan szenvedéssel, Megosztott örömmel, reménnyel, Jöjjetek hozzám, zarándokok!" (Devecsery László: Cédrussá válók) Megyünk! Átlépjük a trianoni béke által húzott határt, s elindulunk, hogy megismerjük régi,-nagy hazánkat. Azt a hazát, amelyet elvettek tőhogy felfedezzük gyökereinket, hogy ápoljuk magyarságtudatunkat. Idén sem volt ez másképp. Egy áprilisi, napsütéses pénteken nekivágtunk igencsak hosszú utunk- nak. Sűrű volt a program; de ha már egyszer elindultunk, akkor látni is akarunk. A látnivalókról tanáraink gondoskodtak. Idei énekkari kirándulásunk alkalmával sem maradt el a túrázás, a városi nevezetességek megtekintése s a szolgálat sem. Számtalan templomban jártunk, válünk, melyben ma is ott élnek testvéreink. Ott, ahol a magyarságukat úgy kell megélniük a kint maradottaknak, hogy közben megpróbálják eltiporni nemzettudatukat, s egyre inkább eltűnik a múlt. Iskolánk énekkara, diákönkormányzata vagy egyéb csoportja minden évben legalább egyszer ellátogat rosi sétát- rendeztünk, túráztunk a Tordai-hasadékban, megmásztuk a Székely-követ, s a vasárnapi marosvásárhelyi református istentiszteleten is szolgáltunk. Útjaink során évről évre újból átérezhetjük, hogy mennyi harccal kell megküzdeniük honfitársainknak, s rájöhetünk, hogy valójában Erdélybe. Utazásaink célja nagyon sokrétű. Kikapcsolódás, lelki feltöl- tődés, menekülés rohanó világunkból, kapcsolatok építése, ápolása, olyan gyönyörű tájak megismerése, melyek egykoron szervesen hozzánk tartoztak. Újra és újra elindulunk, nem is a veszteség jelenti a bukást, hanem az, ha feladjuk a küzdelmet, a reményt... Akármi is lesz, a kórus, a diákság s tanáraink töretlen lelkesedése újra és újra elvisz bennünket szép, régi magyar hazánkba!
