Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-29 / 26. szám

Mezei csokor CSÉPI SZÓVICCEKET GYÁRT, ÉS SZERETI A FRANCIA FILMEKET - MÁRTON KEDVENCE A TÚRÓ RUDI, ÉS ÉJSZAKA SZOKOTT TANULNI JENŐ MÁR TUD VASALNI, ÉS IDŐNKÉNT ROSSZ BULIBA CSENGET BE LILLA SZERETI, HA #1 SZEMTELEN, ÉS SZERET NEVETNI LEFÉNYKÉPEZ ÜS ZSOLT KREATÍVNAK TŰNŐ VÉN CSATALÓ MEGNEVETTETIK, ÉS IMÁDJA A KIS SZOBROKAT PESTEN BENCE HISZTIS, ÉS ÖT KÁVÉT ISZIK EGY NAP - • NOÉMI KRISZTINA CINIKUS, ÉS SZERETI A SZÍNEKET JUICE LÖKÖTT, ÉS MINDENT 9Ü DÁVID PEDIG MÉG CSAK NEM IS EVANGÉLIKUS öüj Luther A hit közös, a többi ráadás., [ www.myluther.bu J Beszólás helyett... Ki hitte volna, hogy a kézről kézre adott pénzérméről a harmadik kör után is fogunk tudni egyedi jellemzőt mondani, hogy a százas száznál is több tulajdonságát tudjuk majd meg­nevezni a bemelegítő gyakorlat so­rán? Aztán a nyíregyházi ismerkedési esten már meg sem lepődtünk; hogy azok is hosszú percekig tudták bemu­tatni a nekik sorsolt társat, akik ott és akkor látták egymást először... A meg­lepetés sokkal inkább az volt, hogy az idei tanév folyamán két ízben is ta­lálkozhattunk. A soproni líceumban múlt év tavaszán tartott Evangélikus diákMédiaműhely végén ugyanis az­zal búcsúztunk, hogy a továbbiakban a világhálón, a myLutheren tartjuk a kapcsolatot. (Azért persze aligha véletlen, hogy a szabolcsi megyeszék­helyen éppúgy, mint Budapesten egy- egy kollégista konvertálta e virtuális köteléket újbóli személyes találkozást lehetővé tevő hétvégévé...) Most azonban e három hétvégi • együttlét gyümölcseként kézbe vehe­tő kiadványhoz kellene valami elő­szófélét írnom, ígéretemhez híven azzal a céllal, hogy mentsem, ami menthető. Mert ha a fentiek alapján valaki arra a következtetésre jutna, hogy egy diákújságíró számára még­iscsak könnyebb feladat bemutatni saját iskoláját, mint ismeretlen is­merősét, az vagy nem járt középis­kolába, vagy nem tudja, mit jelent a bőség zavara. Különben is, itten, ké­rem, szerkeszteni is kellett, ráadásul többnyire nem egyedül. Meg aztán egyeztetni is: igazgatóval, olvasószer­kesztővel, baráttal, barátnővel... Nos, akkor szóljunk kicsit hivatalo­sabban e kiadvány létrejöttének kö­rülményeiről, úgy, hogy abból más is értsen! A legjobb (úgymint: egyetlen) ma­gyar nyelvű evangélikus hetilap, az Evangélikus Élet szerkesztőségének munkatársai 2007 tavaszán fordul­tak levéllel a Magyarországi Evangéli­kus Egyház (MEE) középfokú oktatá­si intézményeinek vezetőihez, kérve őket, hogy iskolaújságjuk vagy/és weblapjuk egy-két szerkesztőjét is küldjék el Sopronba, ahol a líceumi ünnepségsorozaton már amúgy is minden intézmény diákönkormány­zata képviselteti magát. E vegyes összetételű társaság mondott azután igent arra a javaslatra, hogy foglaljuk el a világhálót! Na jó, ennél kicsit szerényebbek voltunk, azt minden­esetre nem volt nehéz belátni, hogy már nemcsak a jövő, de a jelen is az interneté, és egy közös evangélikus ifjúsági oldal idővel komoly közössé­gi site-tá terebélyesedhet. így kristályosodott ki a myLuther koncepciója, amelynek kidolgozását és a közösségi oldal felelős szerkesz­tését az EvÉlet „multifunkciós" ter­vezőszerkesztője, Nagy Bence vállalta magára (a projektet az MEE Ifjúsági Osztálya támogatja). Tekintettel arra, hogy azért az in­ternetes jelenlét alapja is az írásbe­liség, kezdetben arra gondoltunk, hogy alapvetően az iskolai diáklapok szerkesztői, munkatársai fogják fel­tölteni - mi több: elárasztani - kézira- . taikkal a myLuí/í er terjedelmi korláto­kat^ nem ismerő lapjait. Maradjunk abban, hogy ez a vágyálom utóbb módosításra szorult... Az az ötlet azonban nem változott ■ (csupán megvalósítása késlekedett egy évecskét), hogy a myLuther fel­fedeztetésére a DM, azaz a direkt marketing módszeréhez kell folya­modnunk: vagyis a „reklámanyagot" valamennyi érintett intézmény kö­zépiskolás diákjához el kell juttatni. Innentől már csak egy „aprósá­got" kellett tisztázni, hogy - túl a myLuther reklámozásán - mit tartal­mazzon még a papíralapú kiadvány. Kézenfekvőnek tűnt az ötlet: legyen akkor ez egy olyan újság, amelyben az MEE valamennyi középfokú intéz­ménye kap egy-egy oldalt a „bemu­tatkozásra". Az idézőjelet az indokol­ja, hogy e bemutatkozások semmi esetre sem tekinthetők valamiféle hivatalos iskolaajánlóknak. A felnőtt olvasók kedvéért le kell még írnom, hogy ha a koncepció kialakításában volt is némi részük az EvÉlet munkatársainak, az oldalak tartalmát az evangélikus diák-média­műhelyek során találták ki, illetőleg - részben - ott is írták és szerkesz­tették az intézmények által delegált fiatalok. A médiaműhelyekben igye­keztünk ugyan minél több szakmai ismerettel felvértezni az ifjú tolifor­gatókat, a tartalom tekintetében azonban teljes szabadságot kaptak. Ők dönthettek a témák és a műfajok megválasztásáról, és természetesen a cikkek megírása (megíratása) is az ő feladatuk volt. Szerkesztőségünkben jobbára „csupán" a cikkek helyesírá- si/nyelvhelyességi hibáit javítottuk, és a lehetőségekhez képest tervező- szerkesztőnk is igyekezett maximá­lisan igazodni a diákújságírók-szer- kesztők kívánalmaihoz. Nem reprezentatív kiadványnak készült tehát az Evangélikus diákÉlet, mindenesetre ez az első, amelyben a Magyarországi Evangélikus Egyház­nak mind a 12 középiskolája (+ 2 ön­álló középiskolai kollégiuma) együtt szerepel. Megjelenését az MEE - a mé­diaműhelyeket is támogató - Sajtóbi­zottsága tette lehetővé. Az újsággal kapcsolatban a myLutheren tehetők kritikai észrevételek. De vigyázat, a www.myluther.hu oldalon - potenci­álisan - mintegy tízezer fiatal verheti vissza a támadásokat! Az Evangélikus Élet diák­médiaműhelyeit vezető munkatársai (Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő, Huszár Mariann korrektor, Nagy Bence tervezőszerkesztő és Vitális Judit szerkesztőségi titkár) nevében is: T. Pintér Károly főszerkesztő Evangélikus diák(elő)Élet - középiskolás Gáncs Péter, az MEE ifjúsági MUNKÁÉRT FELELŐS PÜSPÖKE Reformátor őseink az iskolákat áz egy­ház veteményeskertjének nevezték, de talán szabad a képet virágoskert­re módosítanom. Nem nagyüzemi „virággyárra" gondolok, ahol mázsa­számra egyfajta virágot termeszte­nek, hanem inkább tarka rétre, ahol a Teremtő kreatív jókedve, határtalan fantáziája szerint, csodálatos szín-, illat- és formagazdagságban együtt nőnek a legkülönbözőbb virágok. Ez jutott eszembe, amikor bele­olvashattam a készülő Evangélikus diákÉlet kéziratainak sokszínű gyűjteményébe. Nincs szemet gyö- nyörködtetőbb látvány egy üde, tarka mezeivirág-csokornál. Hála Istennek, nincs két egyforma isko­lánk, nincs két egyforma kollégiu­munk. „Az egyház nem fegyház" - fogalmazott a közelmúlt egyik szellemes evangélikus reklámszlo­genje. Oktatási intézményeink nem kaszárnyák, nincsenek evangélikus sablonok. Ez ellene mondana az evangélium forrásának, Jézus Krisz­tusnak, akiről szemléletes képpel így vallunk egyik énekünkben: „Ő a fény, mi színei..." A Mester már a legelső tanítványi gárdát is úgy válogatta össze elké­pesztő bátorsággal, tág ölelésű szere­tettel, hogy egy Csokorba kötötte a legkülönbözőbb, legeltérőbb típusú embereket. így kerülhetett egy cso- portba/csokorba a „kormánypárti", Rómához lojális vámszedő, Lévi és a radikálisan ellenzéki Simon, a ze- lóta. De befért a csapatba a hirtelen szavú és kezű Péter éppúgy, mint a szelíd, higgadt János. Akadt hely a kérdező, kétkedő Tamásnak csakúgy, mint az elbukó, áruló Júdásnak... Iskoláink is nyitottak mindazok felé, aki elfogadják Jézus hívó sza­vát, azt az értékrendet, amelyet ő hirdetett és élt elénk. így tartozik össze újságunk címének három pillé­re: „Evangélikus - diák - Élet". Olya­nok írták és szerkesztették nekünk ezt a lapot, akik hiszik, hogy ez a há­rom - életkortól függetlenül - össze­tartozhat. Lehetünk nemcsak öreg-, de örök diákok is, azaz tanítványok tinédzserkortól az aggastyánkorig. Az evangéliumból mindig élet, sőt mi több: Élet fakad, ha valaki nem­csak hallja, hanem meg is hallja, és kipróbálja. Ebben az esztendőben sok helyütt láthatjuk a Biblia évének provokatív plakátját: „Boldog, aki olvassa..." De még boldogabb, aki tovább olvassa a félig idézett mondatot: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgat­ják... és megtartják..." (Jel 1,3) Iskolá­inkban, kollégiumainkban közös cé­lunk, hogy kipróbáljuk, megéljük az evangélium ma is működő, megtartó erejét. Fej és szív, értelem és érzelem, elmélet és gyakorlat, agy és kezek egészséges egyensúlya, harmonikus ötvözete - talán így summázható az evangélikus diák, az evangélikus élet, az evangélikus diákélet titka. Öröm kézbe venni ezt a színes cikkcsokrot azért is, mert megcsap belőle a jövő biztató illata. A diák szerzők a jövő evangélikus, keresz­tény értelmiségének ígéretei: van, lesz folytatás! A sokszor elhamar- kodottan „posztgutenberginek" ki­kiáltott korunkban akadnak még „írástudók", és remélhetőleg újra meg újra lesznek, akik el is olvassák a papíralapú és az elektronikus sajtó legfrissebb termékeit. Köszönjük ezt a színes virágcsok­rot egyházunk asztalán, oltárán. Szép ajándék, igazi hálaadás, Te Deum egy tanév végéhez közeledve. Tegyük vázába, hogy ne hervadjon el. Préseljük le, mint különleges do­kumentumát, keresztmetszetét, le­nyomatát iskoláink, kollégiumaink életének az Úr 2008. esztendejében. De mindenekelőtt imádkozzunk és dolgozzunk is azért, hogy újabb és újabb friss hajtásokat hozzanak egy­házunk virágoskertjei! diákok a 6. evangélikus médiaműhelyen (2006. november, Révfülöp) Ne dobd el! Nyerhetsz vele! Az Evangélikus diákÉlet nyeremény játékairól részletek a 15. oldalon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom