Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-29 / 26. szám

4 2oo8. június 29. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Családi körben a Bibliával a Bibliáról Békéscsabán Hogyan adjuk a gyermekek kezébe a Szentírást? - tették fel a békéscsaba-er- zsébethelyi katolikus egyházközség tag­jai a kérdést, amikor június 2 i-ére családi napot szerveztek plébániájukra. A meg­lehetősen közvetlen hangvételű rendez­vény vendég előadója Kiss Ulrich jezsuita szerzetes volt, aki elismert közgazdász­ként néhány évtizede még vezető euró­pai kozmetikai cégek menedzsereként dolgozott, később azonban úgy döntött, hogy az üzleti életet felcseréli a kolostor. csendjével. A békéscsabai családi biblianap ren­dezését a Zenebarát Felebarátok nevű társaság vállalta magára. A csapat ifjúsá­gi énekekkel színesíti nemcsak saját kö­zösségének, hanem más településeknek és felekezeteknek a hitéletét is. A Biblia évéhez kapcsolódó rendezvényükkel öt­leteket kívántak adni a szülőknek, hogy iríiként ismertessék meg gyermekeikkel a Szentírást. A programnak kitűnő hely­színe volt az egyházközség modern temploma és a mellette található liget és játszótér, mely ezúttal nemcsak gyerek­zsivajtól, hanem gitár- és énekszótól is hangos volt. A jezsuita szerzetes elmondta, hogy a család legkisebb tagjait minél hamarabb be kell vonni a közös Biblia-tanulmá­nyozásba, együtt kell értelmezni imád­sággal a szívünkben az írást. „El kell fe­lejtenünk a teológia tolvajnyelvét. A vi­lág ugyanis elfordult a vallási élettől, nem érti a keresztény kifejezéseket. Azonban minden ember szótárában ott van a halál, az élet és a szeretet. Ezeket kell használnunk, amikor továbbadjuk az örömhírt” - emelte ki az előadó. Miután a családi nap résztvevői elját­szották a kánai menyegző történetét, a beszélgetés során elhangzott, hogy Jé­zus a leghétköznapibb helyzetekben is ott van, és csodát tesz. „Talán nem is él­jük át igazán, hogy az evangélium örömhírt jelent. Értetlenül nézem a hí­veket akkor, amikor keserű arccal veszik magukhoz az ostyában Jézus testét. Meg kell tanulnunk örülni" - figyelmeztetett a szerzetes. A találkozó végén tartott misén Kiss Ulrich Jézus két szeretetparancsolatáról tartott prédikációjában az üzleti életből merített példát: „Egyszer egy tréningen azt kérték a menedzserektől, hogy írják le a Tízparancsolatot. Az összesét egyik sem ismerte. Legalább hármát azonban mindenki leírt. Ezzel akarta az előadó ér­zékeltetni, hogy az ember igazán legfel­jebb csak három dolgot tud megjegyez­ni. Jézus jól tudta ezt, amikor arra szólí­tott fel, hogy szeressük Istent, embertár- "sainkat és önmagunkat is.” ■ L.J.Cs. Jövő heti számunk tartalmából... Megtérsz vagy meghalsz címmel az Evangélikus Elet május 25-i számában jelent meg Szeverényi János vezércik­ke, amelyben egyházunk országos missziói lelkésze 10 pontban vázol­ta a „mai időkben megújuló gyüle­kezetek” jellemzőit. Jövő heti szá­munkban megkezdjük e sokak által vitatott pontok részletes kifejtését. Természetesen olvasóink vélemé­nyére is kíváncsiak vagyunk. ígére­tünkhöz híven a legérdekesebb ész­revételeket lapunkban is közöljük. A második ponthoz július 3-ig tud­juk fogadni a hozzászólásokat: „Az egész gyülekezet missziói felelősséget hor­doz környezetéért. Felhagytak az ószövet­ségi és részben római katolikus karakterű egyházi élettel, amelyben a lelkész a ki­emelt közbenjáró, közvetítő pap (hangsú­lyosan megkülönböztetve öltözéke, litur­giái szerepe szerint is a hívektől), a gyüle­kezet pedig passzívan figyeli ügyködését." Ökumenikus bibliamaraton a Deák téren Hűvösvölgyi Ildikó 41 Folytatás az 1. oldalról A Református Közéleti és Kulturális Központ felhívása nyomán - mások mellett - gimnazisták, egyetemisták, cserkészek, a református zsinat, illetve a Magyar Bibliatársulat munkatársai ol­vasták fel a járókelőknek a Zsoltárok könyvét, Máté és Lukács evangéliumát, Jakab levelét cs a Prédikátor könyvét. Egyházi, illet­ve gyülekezetekhez kötődő emberek I» mellett az akcióhoz - felekezeti hovatar­tozástól függetlenül - neves közéleti személyiségek, művészek, tudósok, po- • litikusok, sportolók stb. is csatlakoztak. „Csak te és a Biblia” - foglalta össze a kezdeményezés lényegét a Református í Közéleti és Kulturális Központ megbí­zott igazgatója, dr. Kókai Nagy Viktor, Gryllus Dániel és Vilmos Venczel Vera »tÄ" Fabiny Tamás majd hozzátette: „Tekintély és név nél­kül kiállni, mindenki előtt felvállalni a Szentírást - ez igazi szolgálat.” * * * Június 21-én kora estétől az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) szervezésé­ben a Deák téri templomban folytató­dott a bibliamaraton néven emlegetett program. Valójában azonban nem a Szentírásnak az elejétől a végéig való fel­olvasása volt a cél. „Minden órában elhangzott egy zsol­tár, egy ószövetségi, egy evangéliumi, il­letve egy újszövetségi szakasz" - magya­rázta kérdésünkre dr. Kertész Botond, az EOM tudományos munkatársa. A prog­ram összeállítója elmondta azt is, hogy minden óra egy-egy teológiai témát járt körbe. így volt egy-egy blokk a Szenthá­romságról, a feltámadásról, a törvényről és a Szentírásról, az örök életről és az íté­letről, a hitről és a megváltásról, vala­mint a szerétéiről. A felolvasások közötti rövid, épp csak egy-két perces szüneteket az orgonisták - Somogyi Anna és Mekis Péter - „töltötték ki”, akik az említett teológiai témákhoz illő darabokat válogattak. „Ökumenikus, ugyanakkor nagyon is evangélikus volt az alkalom - fogalma­zott az éjfélig tartó program végén Ker­tész Botond -, hiszen az ige és a zene egyháza vagyunk, és ma este mindkettő felhangzott." * * * Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerü­let püspöke református és evangélikus szervezésben egyaránt közreműködést vállalt a Biblia évének jegyében tartott rendezvényen.- Szívügyem, hogy az egyháznak ki kell lépnie a templom falain kívülre, mégis, bevallom, tartottam egy kicsit az utcai nyilvános felolvasástól. Kellemes meglepetés volt, hogy - ha csak néhány percre is, de - sokan megálltak, odafi­gyeltek arra, mi történik. A templomi al­kalom intimebb volt, és nem elsősorban azért, mert egyszerre csak kevesen vol­tak, hanem inkább a kontraszt miatt. A kinti lüktetéssel szemben, a város forga­tagából kiszakadva bent egy kis csöndet, békét, nyugalmat találhattak az emberek. Ritkán adódik rá lehetőség, hogy az ember egy-egy hosszabb bibliai szakaszt folyamatosan, összefüggéseiben olvas­hat fel, és nem csak egy rövidebb, a szö­vegkörnyezetéből kiragadott igére figyel. Jánosi Csaba * * * A hírolvasás olyan műfaj, amely távolság- tartást kíván. De vajon ha a bibliai „jó hír” szövege szerepel a papíron, akkor ahhoz is így közelít Süveges Gergő, a Magyar Tele­vízió Híradójának műsorvezetője?- Szó sem lehet távolságtartásról! Mert az evangélium ugyan hír, de egé­szen másfajta, mint e világi társai. Ak­kor olvasom jól a Szentírást, ha megta­lálom azt az egy szót, azt a fél monda­tot, amely éppen akkor nekem szól. Ma este - más részletek mellett - Jézus megkísértének történetét tolmácsol­tam. A fél mondat, amire felkaptam a fejem, így szól - Lk 4,13 -: „Amikor az ör­dög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre." Igen, egy időre... Nem hihe- tem, hogy ha egyszer sikerül nemet mondanom, akkor egy életre biztonság­ban vagyok. Újabb és újabb kísértések jönnek majd, és mindig készen kell len­nem arra, hogy éberséggel észrevegyem és legyőzzem őket. * * * Lovász Irén népdalénekes nem a múzeum munkatársaitól kapott, a kijelölt sza­kaszok) szövegét tartalmazó papírla­pokkal, hanem a Bibliával a kezében lé­pett a mikrofonhoz. Lovász Irén- Számomra fontos volt, hogy tényleg a Szentírásból olvassam fel a szervezők által kiválasztott zsoltárokat, Zsolt 79-82-t. A pilisszántói Sziklaszínházból jöttem, az ottani koncertemet is zsoltár­ral, nevezetesen a i48.-kal fejeztem be. * * * Oberfrank Pal-színművész az Ez az a nap! 2008 rendezvényéről érkezett a Deák té­ri bibliamaratonra. Ott - saját választása nyomán - a tékozló fiú történetét (Lk 15,11-31) olvasta fel (fotó a 9. oldalon).- Ez a példázat szíven üti az embert. Saját tékozlásainkra emlékeztet bennün­ket, az elszalasztott lehetőségekre, ame­lyek egyre csak szaporodnak az életünk­ben, a vétségekre, amelyeket akarva-aka- ratlanul elkövetünk. De saját gyengesé­geink ellenére mégis reménykedhetünk abban, hogy van egy Atya, aki visszavár és átölel bennünket! Az aranyborjú tör­ténetét - 2MÓZ 31,1-től -, amit itt „osztot­tak rám”, gyerekfejjel nagyon izgalmas­nak találtam; ma már ennél többet jelent. Arra figyelmeztet, hogy mi is folyamato­san gyártjuk az aranyborjainkat, tárgyak­kal, csillogással-villogással vesszük körül magunkat... A színház világában renge­teg profán, istentelen dolog van. Egy-egy ilyen felkérés végre alkalom arra, hogy arról beszéljen az ember, ami számára a legfontosabb. l ■ Vitális Judit A régiek még hangosan olvasták a Bibli­át, mára azonban ez a gyakorlat szinte teljesen kiveszett. Pedig a Biblia éve 2008 mottójának választott Jelenések könyve-beli szakasz eredetileg úgy hangzik: „Boldog, aki felolvassa...” Ezeken az alkalmakon az ige eredeti jelentése valósult meg. * * * Dr. Kondorosi Ferencről sokan tudják, hogy hívő katolikus. A kormánybiztostól - aki egyébként korábban már többször is járt a Deák téri evangélikus templom­ban, és a felkérést is örömmel fogadta - többek között azt kérdeztük: mit gon­dol, a vallás magán- vagy közügy?- Mint lelki élmény magánügy. Ma­gánügy abban a tekintetben, hogy mi­lyen az én személyes hitem Istenről és a teremtett világról. Azonban mint hitbéli meggyőződés, erkölcsi, társadalmi érté- . kékről vallott felfogás abszolút közügy. Kondorosi Ferenc Hogy munka közben fellapozom-e a Szentírást? Véleményem szerint a Biblia nem konkrét ügyekben ad eligazítást, hanem szemléletet ad. Utat mutat - de az üzenetet mindenkinek magának kell kiolvasnia belőle, és a döntéseit is neki kell meghoznia, övé a felelősség. * * * A politika világában nem egy lelkészt talá­lunk, köztük dr. Csepregi Andrást, aki 2006 júliusa óta az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium egyházi kapcsolatok titkársá­gának munkáját irányítja, emellett pedig tanít az Evangélikus Hittudományi Egye­tem nyíregyházi kihelyezett tagozatán. Csepregi András- Mostanában ritkán tartok igehirde­tést, ezért is volt nagy öröm, hogy most hangosan olvashattam egy templomban Isten igéjét. A naponkénti igeolvasás és az igehirdetésre készülés közbeni igeol­vasás között egyébként nem érzek nagy különbséget. Az üzenetet elsősorban a magam számára keresem; hogy utána át kéll-e adnom, tolmácsolnom kell-e má­soknak, az ezt nem befolyásolja. A mára nekem jutott szakasz (iKor 15) olyan sű­rű és súlyos üzenetet hordoz, hogy min­den kommentár nélkül, pusztán a felol­vasással is hat. * * * Megilletődötten, el-elcsukló hangon kezdte a felolvasást Jánosi Csaba váloga­tott jégkorongozó, a Deák Téri Evangéli­kus Gimnázium testneveléstanára, a vé­gére azonban belejött.- Az utóbbi évek egyik legnehezebb feladata volt... Hiába ismertem jól a ne­kem kirótt szakaszokat - Lk 22-23 —, „edzeni”, felkészülni mégsem igazán tudtam. A hokimeccsek több ezer néző­je egyáltalán nem zavar, de most nagyon izgultam, hiszen még soha nem olvas­tam fel mások előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom