Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-18 / 20. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. május 18. wmmm Áldás Áldjon meg az Isten: Eleven élettel gazdagítson, reményeidet borítsa virágba,. gyümölcseidet érlelje jóízűre. Óvjon az Isten: Félelmeidben öleljen át, nyomorúságodban álljon elibéd, és borítsa rád szeretetének palástját Ragyogtassa rád arcát az Úr: Ahogy a gyöngéd pillantás melenget, úgy olvassza meg tekintete a benned lévő dermedtséget. Legyen hozzád kegyelmes: Ha nyomaszt bűnöd terhe, hadd lélegezz föl végre, és légy ismét szabad. Derítse rád arcát az Úr: Tekintsen fájdalmadra, s legyen vigasztalód. Adjon békét neked: Testednek egészséget, lelkednek üdvösséget, hogy föltámadásának öröme és ereje töltse be egész valódat! Ámen. Fordította: Eisenbarth Kriszta Ismerjük azt a közlekedési táblát, amelyre az van ráírva: „Stop”, vagyis „Állj”. íjn 3,14-et olvasva úgy éreztem, stoptáblát látok. Itt meg kell állnom: „A ki nem szereti az 6 atyjafiát, a halálban marad.” (Károli- fordítás) Megdöbbentő. Nem azt mondja, hogy a gyűlölködés bűn, hanem hogy a gyűlölködés egyenlő a halállal. Sokan szeretik letompítani, „finomítani” a bibliai fogalmakat, képeket. De ezzel elvesszük az ige erejét! Ne hamisítsuk meg az eredeti értelmet! Ha a Biblia a halálról beszél, akkor ne szépítsük. - Mi a halál? A halál a bűn, például itt a gyűlölködés. Egy hitoktató így magyarázta el az őt kérdező gyereknek a halál mibenlétét: „Szoktál csúnya szavakat mondani?” „Igen.” „Hát ez a halál. Szoktál veszekedni?” „Igen.” „Hát ez a halál.” A vágyait követő emberre mondják: „Tud élni.” Ez az Elet, nagy é-vel. De a Biblia csak annyit mond erre: „...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jel 3,1) A bűnesetről szóló történetben így intett Isten: amely napon a tiltott fáról eszel, meghalsz. Róm 5,12-ben olvassuk: „...egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál..." Ezek után új értelmet kap az az ige, hogy „ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból...” (Ef 5,14b) Jakab levele beszél a szörnyű törvényről: kívánság - bűn - halál. Mit jelent ez? Azt, hogy ezek végzetszerűen követik egymást. A modern ember sokszor nyugtatja magát azzal, hogy ez vagy az ma már nem bűn. De ez naiv dolog. Isten világában ott van a régi törvény, és ez változatlan: ha engedsz a bűnös vágynak, jön a bűn, és azután sokszor maga a halál. Gondoljunk csak a hatodik parancsolatra: bűn, féltékenység, öngyilkosság, gyilkosság... Vegyük komolyan, amikor az ige bűnről és halálról beszél, ne tompítsuk az élét! Isten nem szomorítani, ijesztgetni akar, hanem óvni, őrizni. ■ Gáncs Aladár Kitett gyapjúfürtök Örök kérdés: lehet-e alkudni Istennel? Szabad-e a benne bízó embernek megkérdőjeleznie annak a. szavát, akiről a zsoltáros így ír: „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, pedig még egy sem volt belőlük.'? (139,16) Felül le- het-e bírálni a szavát? Lehet-e bizonyítékot kérni annak az Úrnak a szaváról, akiről a. 25. zsoltár azt mondja: „Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.’? (12. vers) Mert nekünk, embereknek nem mindig tetszik a kijelölt út, és néha bizony szívesen megtennénk mindent, hogy elhárítsuk a számunkra rendelteket. Ezt tette Mózes is a Hóreb-hegyen. Az Úr hiába bizonygatta, hogy mindenben mellette lesz - a kiválasztott vezér jobban félt a földi uralkodótól, mint amennyire az égi uralkodóban bízott. És Isten hagyta, hogy Mózes vitatkozzon vele, engedte, hogy újabb és újabb kifogásokat hozzon fel a feladatra való alkalmatlanságát bizonygatva. De végül is az út egyértelmű maradt Mózes számára. Mi vajon hányszor vitatkozunk, érvelünk és okoskodunk, csak hogy ne kelljen a számunkra kényelmetlen útra lépnünk? És eközben Isten hányszor mutatja számunkra jelét annak, amit Mózesnek is mondott: „Bizony, én veled leszek’? (2MÓZ 3,12a) Ábrahám alkudozása Sodorna sorsáért valósággal a szemtelenség határát súrolja. És Isten „belemegy” ebbe a beszélgetésbe is. Az Úr szándéka egyértelmű: a bűnös városnak pusztulnia kell, ám Ábrahám elképzelése nem ez. Kétségbeesett célja megváltoztatni Isten akaratát és megmenteni a bűnös várost, még akkor is, ha ő maga is tudja: Sodorna valóban megérett a pusztulásra. Tisztában van vele, nemhogy ötvenet, de még tíz igaz embert sem találni a lakosok között, mégis hatszor szólítja meg az Urat, és hatszor viszi egyre alább a tétet, de hiába, a város nem kerülheti el a sorsát, a kénköves eső elered. Őszintén valljuk be: talán nincs is olyan nap az életünkben, amikor ne akarnánk mi is felülírni Isten valamely szándékát, pedig - sokszor akár bevallottan is - magunk sem tennénk másképp. Mégis nekiállunk alkudozni Istennel azért, hogy úgy legyen, ahogy mi szeretnénk, ne pedig úgy, ahogy ő. És bizony sokszor viselkedünk úgy, mint Gedeon. Kicsi a hitünk ahhoz, hogy .őszintén kimondjuk: ha valóban ez Isten számunkra kijelölt útja, akkor ő azt már nagyon régen elkészítette számunkra, máskülönben nem kellene vele foglalkoznunk. Nekünk mégis kézzelfogható bizonyíték kell. Gedeon is kitette a gyapjúfürtöt a szérűre, és várta az Úr jelét - csak a gyapjú legyen harmatos, körülötte maradjon minden szárazon. Micsoda pimasz kérés, szinte már zsarolás, de Isten „belement a játékba”. Nem tudom, hogyan töltötte Gedeon azt az éjszakát, de csodálkoznék, ha nyugodt álma lett volna. És megkapta reggelre a jelet. Ez mégsem volt elég a számára, a gyapjúfürtre újabb' próba várt, épp az ellenkezője, de attól még ugyanolyan merész a kívánság - maradjon a gyapjú száraz a hajnali harmatos szérűn. „És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett." (Bír 6,40) Örök kérdés: lehet-e alkudni Istennel? Szabad-e gyapjúfürtöket kitennünk mindennapjainkban ahelyett, hogy hittel kimondanánk-, „...legyen meg a te akaratod...’’, ahogyan amúgy imádságunkban naponta elmondjuk? Meggyőződésem szerint lehet és szabad. De ne felejtsük: nagyon veszélyes. Mert ha a magunk szabta feltételhez kötjük a bizonyosság megszerzését, akkor a feltételt magunknak is el kell fogadnunk! Gedeon nem tudta ezt megtenni, ezért egy helyett két álmatlan éjszakát szerzett magának. Pedig valójában ha gyapjúfürtök nélkül, „a remélt dolgokban való bizalommal, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződéssel”, vagyis hittel fogadta volna el a neki szánt út helyességét, akkor leegyszerűsödött volna az élete, mint ahogy a mi életünk is sokszor egyszerűbb lenne, ha mindig e szerint tudnánk élni. ■ Boda Zsuzsa A gyülekezetekben egymás mellett élők jól ismerik egymást. Szinte nyitott könyvnek gondoljuk a másik életét. Talán bízni is tudunk a másikban. A hitelesség azonban nem a látható értékek alapján jön létre, hanem a belső, mély mozgásokban. Itt is mérvadó a Hegyi beszéd tanítása: „...ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van...” (Mt 6,18) Nem a plakát, a hirdetés vagy az e világi elismerés látványos keretei a fontosak, hanem a belső, valójában „titkos világ”, a jutalmak hajszolásának elkerülése. Nem kevés a feladatunk! A társadalom pezsgő, zajos, sokszínű életében kell a ma is időszerű jézusi gondolkodást, a keresztény életformát érvényre juttatni, vállalni, hasznossá és vonzóvá tenni. Többszörös kölcsönhatásról van szó. Arra is szükség van, hogy a misszió jelentse a közjó szolgálatát a társadalomban. Az egyház időt és lehetőségeket kap Urától korábbi mulasztásainak, tévedéseinek korrigálására. Éljen velük bátran és felelősséggel, de soha ne éljen velük vissza! Sózzunk! Egyház a társadalomban Fontos feladatunk az egyház vagyonának rendben és működőképes állapotban tartása. Ez a gyülekezetekben kezdődik: templomok, lelkészlakások, egyéb ingatlanok megóvásával, de kisebb tárgyi és írott emlékeinkről sem feledkezhetünk el. A jelen mindig a múlton áll. A „gettósodás” veszélye nemcsak az Ószövetség szent népét, Izráelt kísértette meg és fenyegette, hanem az Újszövetség szent népét, az egyházat is. Sem Izráel népének, sem pedig az egyház népének nem lehet életformája a „gettó”! Ne törjük meg lendületünket! Mindannak, amit Isten, a mindenség Ura és Jézus Krisztus, az egyház Ura éppen rajtunk keresztül, általunk akar elvégezni a világban, ne legyünk a fékeződ Az első pünkösd után vagyunk. A Szentlélek Úr Isten nemcsak létrehívta az anyaszentegyház drága közösségét, hanem megtartja, lendületben tartja és megőrzi, hogy mindenben megfelelhessen rendeltetésének, küldetésének. Ez a lendület legyőz minden gátló tényezőt. Jézus legyőzi a vihart az „élet tengerén” is! (Mt 8,23-27) Nem kevés tehát a reménységünk! A keresztények számára a futurológia tulajdonképpen eszkatológia, az pedig krisz- tológia. Az egyház hite szerint személyes életünk végének és megújulásának reménysége összefonódik az egyház és a világ célhoz érésének, megújulásának reménységével. Krisztus végső vissza- jövetele hozza el az ítéletet és a teljességre jutást, az egyház és a világ életének végét, azaz célba jutását, az új kezdetet Isten országában, az „új ég, új föld” világában. Ez az eljövendő világ bűn, szenvedés és halál nélküli lesz, mert teljesen betölti a Szentháromság Isten dicsősége. (Róm 11,36) Hittel hagyatkozzunk Krisztus ígéretére! (Mt 28,i8b-2o) A „só” szolgálata (Mt 5,13) állandó feladatunk. H Dr. Barcza Béla HETI ÚTRAVALÓ Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3) Szentháromság hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a teremtő, megváltó, megszentelő Isten imádására hívnak fel. „Magasztal, Uram, minden teremtményed, híveid áldanak téged!" (Zsolt 145,10; LK) „Szentség, dicsőség, légyen tisztesség a Szentháromságnak, / Ki uralkodik egy Istenségben most és mindörökké.” (GyLK 817,4) A Szentháromságról Athanasius hitvallása így tanít: „Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük. Más személy ugyanis az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek: de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek istensége, egyenlő a dicsőségük, egyformán örök a fenségük.” Isten kijelentett titkáról Jézus Urunk így tanít: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan (felülről, Isten Leikétől), nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Nikodémus ki nem mondott kérdésére - „Mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?” - ez az örök érvényű válasz: „Higgy a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Emberfiában!” Luther szerint: „A teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre - az Úr Isten országába segítse.” Magasztaljuk ezért Isten minden emberi értelmet felülhaladó bölcsességét: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. ” (Róm 11,36) Mi ne váljunk a bálványok imádóivá; ezek mesteremberek csinálmányái vagy saját alkotásaink, amelyek Isten és közénk állnak! „De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” (Jer 10,10) A Teremtőt áldjuk a teremtmény helyett! Az örök Vagyok önkijelentése nekünk, az ő tanúinak szól: „En, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” „Ezután is csak én leszek!" (Ézs 43,11.13) A bálványokkal teli Athénben Pál is erről tesz bizonyságot: az ismeretlen Isten nem bálvány; ő a világ s az emberiség teremtő Ura, aki még ma is „azt hirdeti az embereknek hogy mindenki mindenütt térjen meg". A mindenség ítéletét Fiának adta, „akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból”. (ApCsel 17,30.31) A keresztény gyülekezet - mint Krisztus egy teste - az egy Lélek által él, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek" (Ef 4,5-6)! Jézus a halála előtt Dávid zsoltárát imádkozta a kereszten: „Kezedre bízom telkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" (Zsolt 31,6) S a százados dicsőítette azt az Istent, akihez ez az igaz ember hangosan így kiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" (Lk 23,46) Jézus pártfogóul ígéri az igazság Lelkét, akit az Atya küld mindenkori tanítványainak. A Szentháromság benső titkát és egységét tárja fel Urunk: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van..." 0n 14,11) Az Atya- Fiú Lelke pedig az ige és hit által bennünk lakozik. Ezért megvallom: „Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön-örökké élek!” (EÉ 251,9) ■ Garai András A Szélrózsa pályázati felelőse ► Barthel-Rúzsa Zsolt (30) két kisfiú édesapja. Az idei Szélrózsa előkészítése során a „tízek” csapatának tagjaként a találkozó anyagi forrásainak bővítésén dolgozik: pályázatokat ír és ad be. Az elért sikereknek pedig együtt örül a szervezőkkel, az önkéntes segítőkkel és a találkozón hamarosan részt vevő sok-sok fiatallal.- Honnan számítod az evangélikus egyházhoz való kötődésedet?- Bár katolikusnak kereszteltek, neve- lőszüleim által evangélikus lettem. Nekik köszönhetően tízéves koromtól fogva a szegedi evangélikus gyülekezetben nőhettem fel.- A szegedi piarista gimnáziumi évek után az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanultál tovább. Más is megfordult a fejedben, vagy ez volt az egyetlen terv a felsőfokú tanulmányokat illetően?- Igazából magyar-latin szakra akartam menni, de aztán a konkrét választási helyzetben mégis a teológia mellett döntöttem.- Hova kerültél utána?- Püspöki titkár voltam egy évig Budapesten, majd 2005 augusztusától az egyetemi gyülekezet lelkésze lettem. 2006 augusztusa óta a Luther Márton Szakkollégium lelkésze vagyok. SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter- Mikor csapott meg legelőször a „Szélrózsa szele"?- 2000-ben Debrecenben. Ekkor vettem először részt rajta. Az után minden Szélrózsán jelen voltam, 2002-ben már a játéksátor szervezésében is közreműködtem.- Az idei Szélrózsán már a „tízek” tagja vagy mint a pályázatok írásának felelőse. Hogyan kerültél bele a legfőbb szervezői gárdába?- Marton Tamás kért fel erre a feladatra, és én örömmel el is vállaltam. Sokat foglalkoztam már forrásteremtéssel, pályázatírással, ezért gondolhatott rám.- Van már nyertes pályázatod?- Igen, a szervezők és önkéntesek Kő-, szegen megrendezett képzését már egy elnyert összegből tartottuk meg.- Milyen pályázatok vannak még, amelyekből támogatások várhatók?- A határon túli „szélrózsás” résztvevők számára már pályáztam - útiköltségük és itt-tartózkodásuk fedezésére -, továbbá még két pályázat várható: az úgynevezett fesztiválpályázat, melyet az ifjúsági ügyekért felelős tárca fog kiírni, és egy másik, amelyből a kiértékelő, szervezői utótalálkozót szeretnénk majd megrendezni.- Mit jelent számodra ez a munka?- Öröm, hogy valamivel én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy egyházunk megmutassa magát a fiataloknak. Az is cél számomra, hogy a fiatalok valóban hasznosan és értelmesen tudják eltölteni ezt a majdnem egy hetet.- További sikereket kívánok, valósuljanak meg a terveid! ■ Balog Eszter
