Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-18 / 20. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK ■:'gi "•*'7**mmmmwmmmmm mimmmmmmmm ■—m mm mmmm 2008. május 18. 5 Bölcs Náthán Lessing színműve az Evangélium Színházban Örök színházi közhely: nem az a fontos, hogy mikor játszódik a darab, hanem hogy mikor játsszák. A Bölcs Náthdnt a világ háborgó sorsa nem hagyta polcon porosodni. Miért is? Mert Lessing drámá­jának foglalata egy olyan történelmi utópia, amelyet a bizakodó színházi em­ber szívesen mutat fel minden időben. Természetesen akadnak „hic et nunc” helyzetek, amelyek valósággal színpadra parancsolják a Bölcs Náthdnt. Az Evangélium Színház már születése pillanatában, 1990 őszén Lessing örök becsű művét vette elő. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy a magyar színművészet különleges színfoltjaként színre lépő teátrum Lessing esztétikai-fi­lozófia elveivel igyekezett bizonyítani létét: a protestáns egyházak nem „vallá­si” színházat igyekeznek működtetni a fővárosban, hanem olyan színteret, amelyen - Weöres Sándor szavaival élve - a föld és ég között lévő ember-létra tága­sabb, s ha úgy tetszik, magasabb is, mint a hagyományos színházaké. A Bölcs Náthdnt - az utolérhetetlen ké­pességű Darvas Ivánnal a főszerepben - az 1990. októberi zavargás elhomályosította. Pedig a rendező és színházalapító Udvaros Bda azt szerette volna tudatni a színház- szerető közönséggel: az új teátrum „az előítélettől és érdektől mentes szeretet” utópiájának a színháza szeretne lenni. Mint e lapok hasábjairól már értesült az olvasó, a múlt esztendő őszén a szín- házfundátor Udvaros Béla elköszönt a társulattól, szerepét O. Szabó István vette át. Az új művészeti vezető idős mestere köszöntésére, de főképpen ars poetica­ként a Bölcs Náthdnt vitte'színre. O. Szabó István Náthán ja a „hic et nunc” elvet követi, vagyis saját világnéze­tét mondatja el színészeivel a lessingi szö­veg által. Rendezése nem a „jövő szép tár­sadalmának" lehetséges változatait tárja elénk, hanem azt, hogy ti, akik a nézőté­ren ültök, vélhetően nem értitek ponto­san Lessing szeretetesztétikáját, huma­nizmusát, toleranciatanításaif. O. Szabó pedagógus-rendező, aki nem nagyon bí­zik a mélyen gyökerező közösségi ösz­tönben, az igazságszeretetben. Követke­zésképpen a mű öntörvényű hatásában sem. Már a színlapon árulkodó a helyszín megjelölése, ahol ezt olvashatjuk: törté­nik Jeruzsálemben és... hic et nunc. Mint ismeretes, a Bölcs Náthán cselek­ményét valóban sok rendező „áthelyez­te”, szereplőit - Náthán kivételével - átke­resztelte, a jelmezek, kellékek katonaru­haként, géppisztolyként jelezték az itt és most rendezői szándékát. O. Szabó gon­dos, esztétikus, korabeli jelmezekben vo­nultatta fel szereplőit, a jambikus verses drámát - a szerencsés kezű húzások után - remek, tehetséges színészek adták elő, néha szituációidegen módozatban. A rendezőnek olyan fontos volt a darab esz­meiségének sulykolása, hogy a feszült dialógusokból „kivette” hol az egyik, hol a másik szereplőt, pusztán azért, hogy a né­zőtér felé, színpadélre vezérelje, és a néző „szájába rágja” a darab igazságait. Volt az előadásban egy funkció nélküli kedves di­áklány is, akinek feltehetően az volt a sze­repe, hogy a mai fiatalok figyelmét is be­vonja a lessingi gondolatkörbe. A díszlet (Kabar Vivien munkája) a mo­dern festészet táblaképeiként funkcionált, önmagában érdekes és igényes volt, ám nem találkozott az eszmék összecsapását a kelleténél nyersebben, direktebben meg­jelenítő rendezői felfogással. Kabar Vivien korhű jelmezei ugyáncsak eltértek a ren­dező „itt és most" alapkoncepciójától. A színészek fáradozásának minősíté­se előtt néhány szokatlan szó a darab cselekményéről. Náthán, a gazdag jeruzsálemi zsidó a lányaként neveli a keresztény Rechát. Az ifjú hölgy - miként a darab végére kide­rül - testvére annak a templomos lovag­nak, akibe felvonásokon keresztül sze­relmes. A templomos ifjú pedig Szaladin szultán öccsének fia. A sajátos rokonsági vonal voltaképpen romantikus drámák fordulatait idézi, ám Lessingnél a vérségi kapcsolatok a színmű filozófiai vonalá­nak cselekménybe sűrített megjelenési formái. Más szóval a zsidó, keresztény, muzulmán vallásban élő, egymás iránt előítéleteket tápláló embereknek az egy­máshoz vezető útját rajzolja fel a dráma­költő, amidőn „családba” rendezi szerep­lőit azt bizonygatva, hogy a vallások kö­zött igenis van átjárás. (Előbb születünk embernek, és csak aztán leszünk zsidók, keresztények, muzulmánok.) A rendezők általában kétféle Náthánt szoktak megjeleníteni. Az egyik felfogás a bölcselőt, a felvilágosodás emberét, a vallási türelem apostolát, a másik Ná­thán szeretetprogramját állítja a közép­pontba, azt a „jóságot”, amely minden vallás, vagyis az isteni világrend alappil­lére. Blaskó Péter Náthánja csendes hu­morral, bölcs mosollyal jár-kel a színpa­don, hallgatása is elmélkedés. Ahol a dráma szövege fukar, ott Blaskó egysze­rű, kedves gesztusokkal gombolyítja to­vább a cselekmény fonalát. Kerül min­den „zsidós” közhelyet, a gazdag ember Gotthold Ephraim Lessing (Ka- menz, 1729. január 22. - Braunsch­weig, 1781.február 15.) német dráma­író, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének ki­emelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője. Apja Johann Gottfried Lessing evangélikus fő­pásztor, lelkész (pastor primarius) Kamenz főtemplomában, teológiai művek szerzője; nagy tisztelet vette körül. Anyja Justine Salome, szüle­tett Feller, férje elöljárójának leánya volt. Gotthold Ephraim második­ként született a házaspár tizenkét gyermeke közül. külsőségeit. A gyűrűparabolát pedig rendkívüli láttató erővel, joggal tekint­hetjük a darab csúcsának. Nagy kár, hogy a drámai költemény első része nem e remekül épített ívben ér véget. Áron László Szaladin szultánt formálta meg. Áron szerepfelfogása szerint a jósá­gos uralkodó fraternizáló volt inkább, mint a maga módján bölcselkedő. Viszont dicséretes módon kerülte a mesemaníro- kat, földön járó emberi taglejtéssel adva tudtára a nézőnek, hogy „a jó oldalon áll”. Varga Szilvia a szultán húgát, Szittahot játszotta. Ez a figura a dráma „legsemle­gesebb” alakja. Szinte konfliktus nélkül éli életét. A színésznő pergő ritmussal, játékossággal, sok kedvességgel emelte meg a szerep fontosságát; eredménye­sen leküzdve a verses dráma időnkénti béklyóit, francia könnyedséggel intézte bátyja „szultáni” dolgait. Karádi Borbála színművészeti egyetemi hallgató mint Recha Náthán iránti feltét­len rajongását és szeretetét hangsúlyoz­ta. Üdesége és fiatalsága pótolta a szer­zői szövegbéli fukarságot. Daja, Recha keresztény társalkodónő­je Szoboszlai Éva színészi talentuma révén emelkedett ki. Az a cseppnyi, a szerző által alig érzékeltetett intrika, amely a cselekmény szálai közé van befűzve, Szoboszlai Éva ábrázolása nyomán adott lendületet az előadásnak. Jó, hogy a rendező is pártfogolta ezt a színészi felfogást, mert így a pátriárka negatív fi­gurája mellé csatlakozott egy olyan jó ember, aki a körülmények hatására rosszat is tud cselekedni. Az ifjú templomos lovagot O. Szabó Soma keltette életre. Játéka robbané­kony, heves, helyenként öncélú, reagálá­sai függetlenednek partnerétől. Ám a színészi kapcsolatteremtés - fiatal tehet­ségről lévén szó - megtanulható. A der­vis alakítója Mucsi Sándor volt. Szerepe szerint a szultán kincstárnoka, máskü­lönben Náthán bölcsességének, ember- szeretetének tisztelője. A tisztesség kép­viselője, aki jó ügy érdekében épít utat a jó szándékú Szaladin és Náthán között. A jeruzsálemi pátriárka alakítójaként Bánjjy György kerüli a teatralitást. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a pátriárka az egyetlen negatív figurája a drámának, aki vallási kérdésekben doktriner. Bánffy, amidőn megtudja, hogy Náthán egy ke­resztény lányt zsidó hitben nevelt fel, „a zsidónak veszni kell” szentenciát nem hó­hérként, hanem a saját hite szerint bölcsel­kedő főpapként hangsúlyozza többször is. így válik a kitűnő színész judikálása vé­leménnyé az ítélet helyett. Ez a felfogás tö­kéletesen illik az előadás koncepciójába. A szerzetes barát, aki a pátriárka szol­gálatában végzi munkáját, a vallási kultú­rák tiszteletében közvetlenül Náthán mellé sorolható. A szerepet mindig is nagy színészek játszották, olyanok, mint Kiss Gábor, aki a magyar színjátszásban sokszor letette névjegyét. Most is a szere­tet és a konokság szolgálatában, a féle­lem és becsület kelepcéjében végzi pon­tos és megragadó színészi munkáját. ■ Párkány László További előadások a Duna Palotában: május 17., szombat, 15 óra; május 20., kedd, 19 óra; május 29., csütörtök, 19 óra, valamint 2008 őszétől. Jézus képregényben Jézust hosszú fekete hajú, lobogó vérvö­rös tunikás harcosnak ábrázolja egy képregényben az angol-nigériai Ajinbayo Akinsiku, aki Siku néven alkot. Ezt szent­ségtörésnek gondolhatnánk, ám az ang­likán egyház jóváhagyta a The Manga Bible-1 és „ragyogónak, intelligensnek” minősítette. „Jézust eredeti supermannek látom, ezért lép színre ebben az alakban és hő­si pózokban” - magyarázta választását Siku az 11 Messaggero című olasz napi­lapnak. Ez a hős valóban sok brit gyereknek tetszik: háromszázezer példányt vásá­roltak a képregényből a szigetország­ban, és ezzel a műfajban az első helyre került. A képregény célja eljuttatni a tizenöt­huszonöt éveseknek a Biblia üzenetét a fiatalok által használt nyelven. Az angli­kán egyház egyik szóvivője ezt így kom­mentálta: „Sérthet egyes embereket, so­kan azonban azonosíthatják magukat vele. A gondolat, hogy Jézus szuperhős, nem új. Elég a Jézus Krisztus szupersztár cí­mű rockoperára és filmre gondolnunk. A fontos az, hogy a Biblia üzenete meg­maradjon.” A képregényt megdicsérte maga a canterburyi érsek is. M MTI Jézus és tanítványai Siku képregényében Lázár Ervin- emléknapok ► A nagy író, mesélő gyermekkorának színterén, a Tolna megyei Sárszentlő- rincen (és a szomszédos Pálfán) emlékeztek május 3-tól 5-ig családtagjai, ba­rátai, írótársai és tisztelői Lázár Ervinre születésének évfordulója alkalmából. Szombaton a lassan szimbólummá váló, Alsórácegresen még mindig álló és éppen virágzó Nagyszederfához vezetett a játékos akadályverseny fizikai és szellemi érte­lemben is vett útvonala. Délután a környező falvak iskolásai bűvölték el a szépszá­mú, minden korosztályt felölelő nézősereget Lázár Ervin meséiből megkomponált jeleneteikkel. Vasárnap az író személye és munkássága ihlette képzőművészeti alko­tásokból nyílt egy széles technikai skálát felvonultató, mégis egységes és szépen összeválogatott, nívós kiállítás, amely május végéig tekinthető meg az evangélikus egyházközség gyülekezeti termében. Az istentisztelet után a gyermekrajz-kiállítás helyezettjei vehették át jutalmukat, majd Lázár Ervin barátai - többek között Ágh István költő és Módos Péter, a Közép-eu­rópai Kulturális Intézet igazgatója - emlékeztek személyes hangú vallomásaikban. Horváth Lajos, Jókai Anna, Kris­tóf Attila, Zelei Miklós írásait Teli Edit olvasta föl magával ragadó módon. A visszaem­lékezések közt Pomázi Zoltán­nak, a Bojtorján együttes veze­tőjének énekei hangzottak el a szerző előadásában. Mindez a Lázár Ervin Bará­ti Kör megalakulásának fé­nyében zajlott, hiszen - stílu­sosan a Nagyszederfa délutá­ni árnyékában - hetvenen hi­vatalosan is a baráti kör tag­jaivá váltak. Részlet az alapító okirat- Jelenet A fájós fogú oroszlán című Lázár Ervin-meséből ból: „Lázár Ervin személye, élete, életműve sokunkat ragadott magával, világában sokan érezzük magunkat ott­hon, halálával sokunkban hagyott űrt. Megőrizni őt és ami az övé volt széles e hazá­nak - ez vezérli a Lázár Ervin Baráti Kör megalapítóit. Őt, akinek titka a gyerekben a felnőtt, a felnőttben a gyerek meglátásának képessége volt, akit osztatlanul fogadtak el különböző korosztályok, politikai-társadalmi csoportok, az irodalom egymásnak feszülő művelői. Mesélt, és a valóságot mondta, mesélt, és a gonoszságot jóra fordí­totta, mesélt, mert élni, túlélni csak a mesében, a mesével lehet..." Hétfőn a szomszédos község, Pálfa iskolájában mesemondóversennyel zárultak az első Lázár Ervin-emléknapok. Nagy emberek szellemterében kitágul a világ. Jó emberek szeretetében gyógyulnak a sebek. Mesemondók közelében a hallgatóság elvarázsolódik, mesealakká válik. Ez történt azokkal, akik találkozni jöttek Sárszentlőrincre - Lázár Ervinnel. Bizony, mesés napok voltak ezek... ■ Bakay Péter BÉKÉSCSABAI BRAVÚR A SZÓNOKVERSENYEN Széphalmi Mercurius Veridicus ► A Református Pedagógiai Intézet (RPI) Ónod Község Önkormányza­tával együttműködve 2007-ben in­dította el a Mercurius Veridicus szó­nokversenyt. Idén az RPI a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Önkor­mányzat Hivatala Oktatási és Mű­velődési Főosztályának közremű­ködésével hirdette meg a határain­kon túl nyúló rendezvényt. Akár­csak tavaly, ez évben is a magyaror­szági és a határokon túli egyházi középiskolák 10-11. évfolyamos ta­nulói számára szólt a meghívás, ám ezúttal Borsod-Abaúj-Zemplén min­den középiskolájából nevezhettek diákok a versenyre. A nemes versengés céljai között szere­pel, hogy méltóképpen hozzájáruljon jeles évfordulók megünnepléséhez. Eb­ben az esztendőben a Magyar Nyelv Mú­zeumának megnyitóünnepség-soroza­tába illeszkedett a rendezvény. Az elő­döntők Gyulán, Budapesten, Miskolcon és Kolozsvárott zajlottak, a döntő hely­színéül pedig az április 23-án átadott Magyar Nyelv Múzeuma szolgált Sátor- aljaújhely-Széphalomban. A szónokverseny döntőjének írásbeli fordulója április 25.-én zajlott, s ezen Eg- ressy Gábor születésének kétszázadik év­fordulójához kapcsolódva az alábbi té­mában kaptak feladatot a diákok: a ma­gyar színészet, a magyar színészek szerepe az anyanyelv ápolásában, a nyelvi normák és a nyelvi minták közvetítésében. Másnap - a szóbeli forduló során - a versenyzők egyik feladata természetesen az általuk megírt beszéd előadása volt, a másik — a kötelező - pedig a Mátyás király intelmei az ezredfordulón címet viselte. A zsűri elnöke dr. Balázs Géza nyelvész volt, tagjai közé meghívást kapott a ta­valyi Mercurius Veridicus szónokver- seny győztese, Balázsfalvi Balázs is. A döntőbe jutott tizenkét tanulóból egy diák egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a megmérettetésen. Jól­lehet a versenyzők között a fiúk voltak V3 Ö O Az első mosolya többségben (szám szerint heten), a dobo­gó mindhárom fokára lányok állhatták: harmadik helyen végzett a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szak- középiskola, Kollégium és Alapfokú Mű­vészetoktatási Intézmény diákja, Lob- mayer Lili; második lett a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanulója, Sepsi Gréta; az első helyen pedig ugyancsak a békés­csabai evangélikus gimnáziumból érke­zett Lehoczki Adrienn végzett. A versenyt a miskolci Géniusz Könyváruház és a bu­dapesti Tinta Kiadó támogatta. ■ G.J. A SZERZŐ FELVETELE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom