Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-04 / 18. szám

io <4 2008. május 4. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet5> ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN FÉBÉ Bemutatkozik a Csornai Evangélikus Egyházközség A csorna-kapuvári egyházközség je­lenlegi formájában a Soproni Egyház­megye legfiatalabb gyülekezete. Az anyagyülekezet Csornán van, itt műkö­dik a lelkészi hivatal, illetve itt áll a templom is. A viszonylag nagy létszá­mú fiókgyülekezet, Kapuvár mellett több környékbeli település is az egy­házközséghez tartozik. A reformáció korában is Kapuváron, a Nádasdyak bir­tokán épült ki erősebben az evangéli­kus gyülekezet, az ellenreformáció ide­jén azonban mindkét település katoli­kus vallásúvá vált. A 19. század végén az ipari fejlődés következtében a Csornára, illetve Kapu­várra költözők között egyre több evan­gélikus volt. Kapuváron Berg Gusztáv bá­ró - maga is evangélikus lévén - segítet­te a formálódó diaszpórát. Csornán sem lelkész, hanem világi hívő, Payr Gusztáv bádogpsmester kezdte meg a gyülekezet szervezését. Az 1926-ban tartott első közgyűlésen negyvenkilenc evangéli­kust számoltak össze a városban. A megalakult csornai egyházközség néhány éves megfeszített szervezőmun­ka után templomot épített, amelyet 1930. június 9-én szentelt fel Kapi Béla püspök. A copfstílusú templomot és berendezé­sét Klemens Antal helyi építész tervezte, a keresztelőmedence Tászler Gyula, a hívo- gatóan kitárt karú Jézust ábrázoló oltár­kép pedig M osdósi Fekete József munkája. A csorna-kapuvári egyházközség 1934-ben kapott állandó missziói segéd­lelkészt Rác Ernő személyében. 1943-ban evangélikus elemi iskola is létesült, ame­lyet azonban öt év múlva államosítot­tak, majd megszüntettek. Az elmúlt évtizedekben a gyülekezet megnőtt, megerősödött. A kezdeti negy­venkilenchez képest ma Csornán mint­egy négyszázötven, Kapuváron százöt­ven evangélikust tartanak nyilván. Mind­két város általános iskoláiban rendszeres a hitoktatás. Jó az együttműködés a ró­mai katolikus és a református testvérfele- kezettel, és az egyházközség tevékeny részt vállal a társadalmi, civil életben is. Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Május n-én vasárnap, pünkösd ün­nepén 10.04-től istentiszteletet hall­hatunk az MRi - Kossuth rádió hul­lámhosszán Csornáról. Igét hirdet Tubán József lelkész. A kapuvári fiókgyülekezetben is rend­szeresek az istentiszteletek: a minden hónap első és harmadik vasárnapján tar­tott szertartások helyszíne a helyi kór­ház épületében kialakított ökumenikus kápolna. Az egyházközség számára ünnepi esemény lesz az augusztus 3-i istentisz­telet, amelynek keretében Ittzés János püspök szolgálatával adják át az első csornai lelkész, Rác Ernő születésének a századik évfordulója alkalmából készít­tetett emléktáblát. A Duna Televízió Isten kezében című sorozatműsorának következő adá­sában, május 10-én, szombaton 13.55-től a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Ladik szakcsoportját ismerhetjük meg. A szakcsoport 2006 őszén alakult azzal a céllal, hogy a középiskolás fiatalság szellemi-kulturális öntudatának erősítésén munkálkodjék - nem feltétlenül csak az evangélikus fele- kezethez tartozó fiatalok körébert. A műsorban bemutatják egyik új vállalkozásu­kat, a Misztrál együttes közreműködésével tartott rendhagyó irodalomórát, vala­mint azt a hagyományőrző ifjúsági napot, amelyet Balatonbogláron szerveztek áp­rilis 19-én. Szerkesztő: Nevelés Zoltán; rendező: Horváth Tamás. Ismétlés: Duna II. Au­tonómia, május ii„ vasárnap, 11.20 és Duna Tv, május 13., kedd, 7.25. Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni hatodik vasárnap (május 4.) offertóriuma a misszió célját szolgálja. Kérjük, adakozó sze­retettel segítsék az ügyet! ISTENTISZTELETI REND / 2008. május 4. Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 15,26-16,4; iPt 4,7-11. Alapige: Jer 31,31-34. Énekek: 321., 366. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bittner Abigél; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi, mennybemenetel ünnepére emlékező) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békástnegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Gerpfl Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szántó Enikő; de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Arpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Arpádné; du. 6. (vespera)'dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknemé Puskás Sára. ■ Összeállította: Vitális Judit Indul a mátrai szezon Régi elképzelés vált valóra akkor, ami­kor tizennégy évvel ezelőtt újraindulha­tott a Fébé Evangélikus Diakonissza­egyesület szolgálata Bagolyirtáson. 1949 tavaszán az Új Harangszó így tudósít er­ről a helyről: „Bagolyirtás új feladatra vállalkozott. Szeretne beállni a magyar ébredés szolgálatába. Kisebb, húsz-har­minc főből álló csoportok részére csen­desnapok, konferenciák tartására igen alkalmas. Még csak kísérletek voltak ezen a téren, de nem szabad megtorpan­ni.” Sajnos a folytatásra várni kellett. Több mint négy évtized múltán indulha­tott el a munka az egyháztól visszaka­pott telken. D. Szebik Imre püspök 1994. augusztus 25-én szentelte fel a lebontott egykori Fébé-üdülő helyén - Czibula Zoltán épí­tészmérnök tervei alapján - felépült Ná- záret-templomot. A kör alakú, mintegy nyolcvan személyt befogadó templom­hoz egy szintén kör alakú épületszámy csatlakozik, melyben turisták fogadásá­ra is alkalmas szálláshelyet alakítottak ki a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. E lakrészt a későbbiekben két darab két­ágyas és két darab ötágyas szobára osz­tottuk fel. Mivel a szobák mindegyike pótágyazható, az épületben jelenleg har­minc fő szállásolható el. A kertben sátra- zási lehetőség is van, ami további húsz fővel emelheti az egyidejűleg elszállásol­hatok létszámát. Lehetőségeinkhez mérten minden év­ben igyekszünk megvalósítani kisebb- nagyobb fejlesztéseket. 1995-ben avat­tuk fel templomunk új oltárát. Erre az al­kalomra készült el az épület stílusához illeszkedő kapu is. Rá egy évre került sor az említett szállórész felosztására; ily módon a csoportok mellett családokat is tudunk fogadni. Ez azért is fontos, mert a lelki töltekezés mellett a magasla­ti levegő gyógyító hatását is kihasznál­hatják az arra rászorulók. Örömünk, hogy üdülőtelepünk az el­múlt években a nyári iskolai szünet ide­jén (június közepétől augusztus végéig) teljes kihasználtsággal működött; az előzetes foglalások ismeretében így lesz ez az idén is. így válik üdülőtelepünk „szent hellyé", ahol a fiatalok megta­pasztalhatják Jézus Krisztus szeretetét, és igazi örömmé az itteni együttlét, az elcsendesedés. Ebben az évben május 4-én, vasárnap 11 órakor lesz a „szezonnyitó istentiszte­let” a Názáret-templomban. Ezt követő­en - október végéig - minden vasárnap tartunk istentiszteletet. II Herzog Csaba Idézet egy beszámolóból: ,A hangu­latosanfelújított szobákban azonnal ott­honosan éreztük magunkat. Lehetőségünk volt sokat sétálni a környéken és közben az érett málnából szedegetni az átszeli bok­rokról. (...) Az esti csendben jó volt hall­gatni az Úr Jézusról szóló történeteket, ta­nításokat. Jó volt megtapasztalni Isten fél­tőn vigyázó szeretetét az éjszakában is. És aki korán fel tudott kelni, hallhatta a kö­zeli madarak »párbeszédét« is.” Szeretettel hívjuk és várjuk testvé­reinket Bagolyirtásra. Még" leköthe­tők szálláshelyek az elő- és utósze­zonra! Jelentkezni lehet a 20/824- 5536-os telefonszámon. Fasoriak Selmecbányán A Száraz Miklós György és Tóth Zoltán je­gyezte Emléklapok a régi Magyarországról valódi kultuszkönyvnek számít. A pá­ratlan kiadvány a történelmi Magyaror­szág hatvannégy városát mutatja be régi képeslapokon, egykori történeteket idézve, pontos demográfiai adatokkal szolgálva. Rajongói szinte naponta búj­ják, és közelebbi-távolabbi terveik kö­zött szerepel a kötetben szereplő telepü­lések felkeresése - ami, valljuk be, igen­csak nehéz feladat, hiszen a történelem viharai az egykori országot darabjaira tépték, illetve a motorizáció ellenére ha­talmasak a távolságok - mondjuk - Brassó és Pozsony vagy Fiume és Kézdi- vásárhely között. A könyvben szereplő városok nem az egykori vármegyerend­szer közigazgatási beosztásához ido­mulnak. Szubjektív válogatás ez, mely­ben az evangélikus gyökerű erdélyi szász és a szepességi cipszer városok, valamint a felvidéki bányavárosok igen­csak felülreprezentáltak. A közösségi együttlét mellett ezért hatott kellemes hírként, hogy a buda- pest-fasori evangélikus gyülekezet ápri­lis 12-ére autóbuszos kirándulást szerve­zett Selmecbányára, a középkorban arany- és ezüstbányászatáról, a későbbi századokban bányászati oktatásáról hí­res, jelenleg Szlovákiához tartozó, mint­egy tizenháromezer lakosú városkába. A túra iránt igen nagy érdeklődés mu­tatkozott, így több mint hatvan fővel két autóbusz is elindult a városligeti Reg- num Marianum keresztjétől. Az utaso­kat Aradi György lelkész üdvözölte, majd Gálos Miklós felügyelő ismertette Selmec­bánya történelmét, számtalan érdekes és sokszor humoros példával illusztrálva az ottani bányatisztképzés rég- és közel­múltját. Az első megállóhely Szentantal volt, a kirándulók itt a szépen felújított Ko- háry-kastélyt tekintették meg. Innen pedig már csak néhány kilomé­ter Selmecbánya. A városnézés a telepü­lés legszebb kilátást nyújtó pontján, a Leányvárban vette kezdetét. Az épület kapujába vésett évszám szerint 1564-ben emelték, belsejében a török hódoltság korabeli Felvidéket bemutató tárlat te­kinthető meg. A következő séta a városka épen álló, középkori eredetű, később barokk stílus­ban átépített kapujához vezetett. Innen néhány méterre áll az új- és az ótemető, melyekben kiválóan nyomon követhető a település nemzetiségi átrendeződése: az elmúlt századforduló magyar nyelvű feliratait a két világháború közt kétnyel­vű, majd a második világégés után tisz­tán szlovák nyelvű sírok váltják föl. A rövid gyalogtúra után a busz begör­dült a belvárosba. A barangolás a „né­met” Szent Miklós- vagy más néven Nagyboldogasszony-templomtól - ame­lyet az 1230-as években emeltek, és a 19. században klasszicista stílusban átépí­tettek - indult. Ódon, középkori erede­tű, girbegurba utcácskákon sétálhat a városlátogató, közben hatalmas szint- különbségeket leküzdve. Olyan látniva­lók várják, mint az 1491-es építésű, ko­rábban kizárólagosan a szlovák hívek­nek szolgáló Szent Katalin-templom; a 14. századi, 1787-88-ban átépített, jelleg­zetes toronnyal - és benne toronyórával - koronázott városháza; a monumentá­lis óvár és az 1764-ben készült Szenthá­romság-szobor. A műemlékek kiváló állapotban van­nak, de a régi patríciusházak és a 19. szá­zadi épületek igen vegyes képet mutat­nak. Az egykori hírneves evangélikus lí­ceum például elhagyatottan pusztul, je­lenleg befektetőre vár. Az 1899-ben emelt iskolaépületen látható még az egykor itt tanuló Petőfi Sándor emléktáb­lája, de Mikszáth Kálmáné helyére - nem sokkal a trianoni döntés után - Andrej Sládkovic szlovák költő neve került. Érdekes kiállítással szolgált az egyko­ri Hellenbach-ház, a későbbi bányabíró­ság és bányászati akadémiai tanszék, melynek névadója egyrészt I. Lipót király és II. Rákóczi Ferenc udvari orvosa volt, másrészt kiváló bányamérnök. Az ás­ványtani kiállítás mellett ugyanis az épület - a város egészére jellemző mó­don - egy bányalejáróra nyílik, amely közel százméteres szakaszon gyalogo­san bejárható, csilléket és korhű eszkö­zöket bemutatva. A fasori látogatók az isteni gondvise­lés révén később bejuthattak a város evangélikus templomába is: a múzeum­ban felfigyelt a magyar szóra a Szlovák Bányászati Múzeum hazánkban is elis­mert muzeológusa, Ebert András, aki nemcsak a város negyven főre tehető magyarságának prominens képviselője, hanem evangélikus vallású, sőt a Sel­mecbányái gyülekezet presbitere. Vil­lámgyorsan közbenjárt azért, hogy a ké­ső délután folyamán a helyi lelkész a templomban fogadja a Budapestről ér­kezetteket. A. kirándulócsoportra azonban ez előtt várt még egy érdekesség: miután megszemlélték a Szabadtéri Bányászati Múzeum látnivalóit - például a bányász­templomot, tetején kereszt helyett a jel­legzetes kalapács-véső párossal -, bá­nyászfelszerelést öltve, kezükben bá­nyászlámpával leereszkedtek a Bertalan tárnába, ötven méter mélyre, húszméter­nyi vízfelület és harminc méter vastagsá­gú kőzet alá; megismételhetetlen élmény volt ez az utat nagy kitartással végigjáró időseknek és fiataloknak egyaránt. A városba visszaérve keresték föl az 1794-1796 között copfstílusban emelt, belső architektúrájában leginkább az Operaházra emlékeztető lutheránus templomot. Ébert András után Selmec­bánya szlovák nemzetiségű lelkésze üd­vözölte a fasori gyülekezetét, majd Ara­di György köszönte meg a helybeliek vendégszeretetét. A kirándulóknak azon­ban lassan át kellett adniuk a helyüket, mert a templomban egy pozsonyi gyer­mekkórus koncertjére készülődtek. Hazafelé menet még két megálló szí­nesítette az amúgy is sokszínű progra­mot. Léván - szerepel a fent említett Em­léklapok. .. kötetben is - a 13. századi, egy­koron Dobó Istvánnak is szolgáló, 1709- ben Vak Bottyán által lerombolt (ennek el­lenére a magyarországi várakhoz képest igen jó állapotban levő) erődítmény a fő nevezetesség. A hazaérkezés előtti utolsó állomás pedig Párkány volt, amely a Mária Valéria híd jótékony hatásaként a szürke szocreál határvárosból alig néhány esz­tendő alatt csinos településsé fejlődött. Végezetül a kirándulók a buszon, sok­sok szép emlékkel a tarsolyukban, záró elmélkedéssel búcsúztak egymástól. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom