Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-13 / 2. szám

io 2008. január 13. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Tizenöt esztendős volt a Szarvasi Középhalmi Misszió Fabiny Tibor utolsó szolgálata a Deák téren 2007. december 22. Az alkohol- és szenvedélybetegeket mentő misszió 1984-ben kezdte meg munkáját, és a következő állomáshelyeken működött: Szar- vas-Ótemplom, Fót, Tápiószele, Mátraháza, Bükkszentkereszt, Berekfürdő, Kaposszekcső, a Békés megyei Alkohológiai Intézet, majd Dö- mös. Állandó központja 1992 óta a kárpótlás­ként visszakapott középhalmi evangélikus is­kola. A Szarvasi Középhalmi Misszió munkatár­sai alapítványt hoztak létre az alkohol- és egyéb szenvedélybetegek gyógyítása, utógondo­zása, családterápiák tartása, a fiatalok lelki­testi egészségre nevelése és az idősek gondozása céljából. Szolgálatukat másfél évtizede évről évre három úgynevezett gyógyító konferencia, továbbá nagycsaládos nyári tábor és az idősek hete elnevezésű rendezvény keretében végzik Nagyünnepeken is élettel telik meg a misszió: a környékbeli tanyasi hívek itt vesznek részt úr­vacsorái istentiszteleteken a városiakkal együtt, és ugyancsak közösen ünneplik a gyermekna­pot és a gyermekek karácsonyát. Az elmúlt esztendő szeptemberében kétna­pos jubileumi ünnepséget tartottak - amely egybeesett az idősek hetével - abból az alka­lomból, hogy tizenöt éves volt a misszió kö­zéphalmi állandó központja. Az ország kü­lönböző tájairól érkezettek Erdélyi Zoltán, Magassy Sándomé, Zátonyi János és Boncsér Sándomé lelkészek vezetésével öt csoportban beszélgettek az országos missziói lelkész, Sze- verényi János elhangzott igehirdetéséről, majd a résztvevők személyes élményeiket oszthatták meg egymással. Másnap a szarvasi evangéli­kus Ótemplomban hálaadó istentiszteletet tartottak, megemlékezve arról, hogy mind az ótemplomi szeretetszolgálat, mind a Szarvasi Középhalmi Misszió immár másfél évtizede működik. Az istentisztelet után a gyülekezet tagjai a tanyai napközi otthon avatásán vet­tek részt. Az októberi csendeshá újabb örömöt ho­zott: a Magyar Kékkereszt Egyesület csabai, békési és gyomai munkatársainak segítségével két alkoholista szabadult meg függőségéből, és térhetett vissza családjához. El nem hangzott búcsúszó In memóriám iá. ár. Fabiny Tibor A család és egyházunk gyászában osz­tozva búcsúztak dr. Fabiny Tibortól az Evangélikus Hittudományi Egyetem, az Evangélikus Országos Múzeum, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház kép­viselői, valamint a Johannita Lovagrend, melynek szintén tagja volt. Most e so­rokkal a Fébé Evangélikus Diakonissza­egyesület választmányának hivatalban lévő elnökétől búcsúzik a Fébé család. Dr. Fabiny Tibor testvérünk már 1990-ben, az egyesület újraindulásánál segítette a munkát. Áldozatos, mindenre kész szolgálatával, régi dokumentumok felkutatásával adott iránymutatást a kezdeti nehézségek leküzdéséhez. A vá­lasztmány elnökeként folyamatosan fi­gyelemmel kísérte az egyesület életét. Szerette a Fébét. Jelentős része volt abban is, hogy a korábban átadott ingat­lanok egy részét ismét birtokba vehette az egyesület. Sok-sok írásával is szolgál­ta a Fébé ügyét. Nagyon örült a sikerek­nek és az új szolgálati területek létrejöt­tének, megindulásának nemcsak az anyaházban, hanem Piliscsabán, sőt Ba­golyirtáson is. Aggódó, imádkozó szívvel, féltő sze­retettel kísérte mindvégig szolgálatun­kat, állt ki az egyesület érdekei mellett, tanácsaival próbált segíteni a felmerült problémák, gondok megoldásában. A szeretet és a békesség rendíthetetlen hitű harcosa volt. Mindenkihez volt egy jó szava. Aggódva irányította figyelmün­ket a jövő felé; „Mi lesz a Fébével?” - ve­tette fel sokszor. Amikor a teológia fo­lyosóján találkoztunk, akkor is gyakran a Fébéről kérdezett. Az ő javaslatára valósult meg 2007- ben az első országos Fébé-nap, melynek szervezésében és lebonyolításában is ak­tívan részt vett, és amelyet az egyesület névadójáról szóló előadásával még em­lékezetesebbé tett. Gondja volt a külföldi kapcsolatok ápolására is. O volt az egyik aláírója a neuendettelsaui Diakóniai Szolgálattal létrejött együttműködési megállapodás­nak, és aktív részese az ennek folytatása­ként megalakult Magyarországi Evangé­likus Szeretetszolgálatért Alapítvány munkájának is. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület hálás szívvel emlékezik az új­raindulását követő időszak első választ­mányi elnökére, hálát adva Urunknak mindazért a sok-sok ajándékért, melyet dr. Fabiny Tibor testvérünkön keresztül adott. ,Az igaznak az emlékezete áldott..." (Péld 10,7a) ■ Herzog Csaba Kedves Gyászoló Család! Kedves Testvé­rünk, Valika! Sokan szóltak a gyászistentiszteleten. Hallottunk igehirdetést, Tibor életének, szolgálatának jellemzését, baráti szava­kat. Mégis, én úgy éltem át az alkalmat, hogy Tibor szolgált nekünk. Ez volt az ő Deák téri utolsó szolgálata: összegyűj­tötte Isten népét templomunkba. O, aki innen indult, és most ide érke­zett vissza, de közben is mindig itthon érezte magát, most újra megtöltötte templomunkat. Minden pad megtelt hí­vekkel. Mindkét oldalon álltak. Megtel­tek az erkélyek. Úgy éreztem magam, mint évtizedekkel ezelőtt nagypénte­ken, húsvétkor, karácsonykor, óév esté­jén és újévkor. És egyre csak jöttek és jöt­tek az emberek. Régi ismerős arcokat láttam, kissé megöregedve ugyan, de újabbak, fiatalok, tanítványok is jöttek. Római katolikusok és reformátusok is, és ki tudja pontosan, hány lelkész: püs­pökök, esperesek, gyülekezeti lelkészek, egymással olykor vitatkozók vagy ép­pen perben állók, régi barátok, évfo­lyamtársak... Nyoma sem volt ellenté­teknek, egy nép adott hálát az Istennek. Különös talán, de így éreztem: a sze­mélyes gyász ellenére is valósággal bol­dog voltam. Kívánom, hogy így marad­jon meg bennem a Deák tér képe. Tibor vonzásában újra szerették egymást az emberek. Kiérve az udvarra, mindenki­vel, akivel csak lehetett, kezet fogtam, érdeklődtem családtagok, ismerősök iránt. Sok csalódás és keserűség után új­ra örültem a nagy gyülekezetnek. Tibor­nak már nem tudtam megköszönni mindezt, de nektek megírom: pásztor lelkű Tiborunk a halálában is prédikált, pásztorolt, összegyűjtötte szétszóró­dott nyájunkat. Szeretettel: Kari (Dr. Hafenscher Károly) Az írást a gyászoló család engedélyével közöljük. ■ Dr. Sárkány Angyal hirdetés Országos evangélikus hittanverseny 2008 Hegyek a Bibliában Ebben az évben az országos evangélikus hittanverseny témáját bibliai he­gyekhez kapcsolódó igehelyek adják. Az 1-2. és 3-4. osztályosoknak részben azonos anyagból kell fölkészülniük, de a 3-4. osztályos tanulóknak néhány további történetet is tanulmányozniuk kell. A felső tagozatosok egységesen egy igehelysorozatot kapnak, a 7-8. osztályosok kérdéssora azonban nehe­zebb lesz az 5-6. osztályosokénál. Jó készülést kívánnak az ifjúsági osztály munkatársai! Alsó tagozatosok • Ararát -1-2., 3-4. osztály: iMóz 6,9-14.17-22; iMóz 7,7-10.17-24; iMóz 8,1-20; iMóz 9,8-17. • Mórijjá-1-2., 3-4. osztály: iMóz 17,15-19; iMóz 22,1-19. . • Hóreb -1-2., 3-4. osztály: 2MÓZ 3,1-15. • Sínái -1-2., 3-4. osztály: 2MÓZ 19,1-20; 2MÓZ 20,1-20; 3-4. osztály: 2MÓZ 24,1-18; 2MÓZ 32,1-20; 2MÓZ 34,1-10. • Karmel - 3-4. osztály: iKir 18,20-40. • Olajfák hegye - 1-2., 3-4. osztály: Lk 19,28-40; Mt 26,30-35; 3-4. osztály: Lk 22,39-53­• Golgota -1-2., 3-4. osztály: Jn 19,16-30; 3-4. osztály: Mt 27,31-56. Felső tagozatosok • Ararát - iMóz 6,1-8.13.18-22; iMóz 7,7-24; iMóz 8,1-14; 1 Móz 9,9-17. • Mórijjá - iMóz 17,15-19; iMóz 22,1-19; 2Krón 1,18; 2Krón 2,i-4.6-8; 2Krón 3.1-7. • Hóreb - 2MÓZ 3; iKir 19,1-19. • Sinai - 2M0Z 19,1 - 2MÓZ 20,17; 2MÓZ 24,12-15; 2MÓZ 34,1-10; 134. zsoltár. • Karmel - iKir 18. • Olajfák-Lk 19,28-40. • Golgota-Jn 19,1-42. • A megdicsőülés hegye-Mt 17,1-13. • Hegyi beszéd - Mt 5,1-12; Mt 6,25-34; Mt 7,7-11.24-27. ISTENTISZTELETI REND / 2008. január 13. - Budapest Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 17,1-9; 2MÓZ 3,1-14. Alapige: zPt 1,16-21. Énekek: 280., 338. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; du. 2. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár PéterTamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 5. (asztali beszélgetések) dr. Bácskai Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél n. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Szávay László: XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szávay László; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. n. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András: Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulfsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza: Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Minden arcon legyen mosoly! Angyalfa program 2008 Isten iránti hálával 2007 karácsonyán is megszerveztük ajándékozási progra­munkat a fogvatartottak gyermekei ré­szére. „Minden arcon legyen mosoly!” jelmondattal egy hálózat kiépítését kezd­tük el, melynek segítségével elsősorban lelki, de szociális segítséget is igyekszünk nyújtani olyan családoknak, különös te­kintettel a gyermekekre, ahol valamelyik szülő a börtönbüntetését tölti. A hálózatépítés alapja és kiinduló­pontja az Angyalfa program. Ennek kere­tében karácsonykor megajándékozzuk a gyermekeket, így teremtve kapcsolatot velük és a családdal, mindig a börtönben lévő szülő kérése és a börtönlelkész tá­mogatása alapján; igyekezünk megszer­vezni a folyamatos lelkigondozást is. Ez számtalan esetben hozzájárul ahhoz, hogy a börtönben lévő és a család között a kapcsolat megmaradjon, a szabaduló visszatérhessen a családhoz, visszail­leszkedjen a társadalomba, valamint megszakadjon az az „ördögi kör”, amely a börtönbe vezet. Az év végén számos gyülekezet (több­ségében evangélikus) és oktatási intézmé­nyeink gyűjtöttek adományokat progra­munk céljára. Érkeztek a könyvek, édes­ségek, játékok a gyermekeknek. Hittanos gyerekek, gyülekezeteink ifjúsága, fiata­lok szeretettel vettek részt a gyűjtésben. 2006 karácsonyán 1050 gyermek kapott ajándékot, közülük 850-nek a börtönben lévő szülő adta át a csomagot a karácsony előtti beszélőn! Tavalyi összesítésünk alapján 1137 gyermeknek jutott ajándék, közülük több mint nyolcszáz a börtön­ben (!) kapta meg az ajándékot a szülőtől, a többieknek vagy postai úton küldtük, vagy személyesen adtuk át a karácsonyi meglepetést. Az ajándékozásnak elsősorban nem is az volt a célja, hogy a gyermekek ne maradjanak ajándék nélkül karácsony­kor, hanem sokkal inkább az, hogy eljut­tassuk hozzájuk a szeretet ajándékát és a remény üzenetét; édesapjuk vagy édes­anyjuk nem felejtette el őket, es szeretet­tel gondol rájuk. Programunk és szolgálatunk nem jö­hetett volna létre a börtönlelkészek, a lelkipásztorok és evangélikus gyüleke­zetek, gimnáziumok segítsége és támo­gatása nélkül. Ezúton is köszönjük a fel­ajánlásokat, remélve és bízva abban, hogy Isten áldása kíséri programunkat. Kérjük továbbra is gyülekezeteinket, fia­talokat és időseket, hogy egész évben jussunk eszükbe, ha egy játék vagy könyv feleslegessé válik, mert a gyerme­kek újbóli megkeresésével nem szeret­nénk az idén karácsonyig várni... Ebben az évben is több önkéntes test­vér kapcsolódott be a munkánkba, akik a karácsonykor megajándékozott gyerme­keket és családokat folyamatosan fogják látogatni, fognak nekik segítséget nyújta­ni. Az ő szolgálatukat is nagyon köszön­jük, kísérje munkájukat imádságunk! Az Angyalfa program lebonyolítója a Tessedik Sámuel Alapítvány, a Magyar Testvéri Börtöntársaság, az Angyalfa Alapítvány és a Wiehern Alapítvány volt. ■ Roszík Gábor lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom