Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-20 / 16. szám
6 2008. április 20. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Volt egyszer egy rendszerváltás... ► Romsics Ignác könyvének címét is adhatta volna a tavaszi félév programjának a társadalomtudományi csoport a fővárosi Luther Márton Szakkollégiumban. Tudvalevő, hogy 2007. október 23-án ünnepelte tizennyolcadik születésnapját a harmadik Magyar Köztársaság, idén tavasszal pedig az első szabad választás tizennyolcadik évfordulója volt. De.vajon mondhatjuk-e ezek után, hogy nagykorúvá vált a demokrácia? Vagy egyáltalán: mennyire ismerjük a rendszerváltásként emlegetett eseménysorozatot? A mai fiatalok már találkozhattak vele a történelemkönyvekben valamikor az érettségi előtt néhány héttel. 2008 tavaszát írjuk - ideje jobban megismerni az akkor történteket. A tavaszi előadás-sorozaton részt vevők a 20. század utolsó nagy történelmi fordulópontjának kérdéseire keresték a választ a meghívott vendégekkel, Bíró Zoltánnal és Kónya Imrével Az. első előadást Kónya Imre tartotta február 21-én az Ellenzéki Kerékasztalról és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól. A Független Jogászfórum egykori vezetője 1989 tavaszán felhívással fordult az ellenzéki szervezetekhez, hogy közösen tárgyaljanak a Magyar Szocialista Munkáspárttal (MSZMP) a békés átmenet érdekében. E felhívás nyomán született meg az Ellenzéki Kerekasztal. Kónya Imre jó hangulatú beszélgetésben elevenítette fel a jogászfórum létrehozását, a kerekasztal-táigyalá- sokat és az Antall-kormány első éveit. Az előadó szerint az Ellenzéki Kerékasztalban az volt nagyszerű, hogy szinte mindig sikerült megtalálniuk azt a közös célt, amelyben a résztvevők meg tudtak állapodni. A háromoldalú Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokon pedig sikerült megegyezni a vérontás nélküli átmenetben és egy új, demokratikus intézményrendszer megteremtésében. „Napjainkban pont ennek a kompromisszumkészségnek, az értelmes vitáknak a hiánya a legfőbb gond. Nem az intézményrendszer a hibás a problémákért, hanem azok, akik rosszul működtetik” - fejtette ki ellenvéleményét Kónya Imre azon bírálatokkal kapcsolatban, melyek a rendszerváltó elitet hibáztatják az ország jelenlegi állapotáért. Április 7-én Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) első elnöke volt a meghívott előadó. A beszélgetés főtémája a 2007 őszén immár húszéves múltra visszatekintő lakiteleki találkozó volt. Bíró Zoltán felvázolta azt az eseménysorozatot, amely a rendszer- váltás egyik mérföldkövéhez vezetett. A tanácskozás A magyarság esélyei címet viselte. 1956 után először gyűlt össze több mint százötven értelmiségi, hogy nyíltan kimondja a társadalmat sújtó problémákat, és beszéljen a fennálló hatalmi erők tehetetlenségéről. Lakitelek a remény története, a reményé, hogy az ország kivezethető a válságból. Ott született meg a Magyar Demokrata Fórum, amely ekkor még „csak” a nyilvános párbeszéd lehetőségét volt hivatott megteremteni. Bíró Zoltán az MDF 1990-es választási győzelme után hamarosan elhagyta a pártot. Nem értett egyet a rendszerváltás későbbi menetével és módjával; sikerességét is eltérően ítéli meg, mint Kónya Imre. Véleményét talán Ady Endre szavai foglalják össze a legtömörebben: „Valahol utat vesztettünk, / Várat, tüzet, bizodalmát. ..” (Fáradtan biztatjuk egymást) Az érdeklődők két olyan emberrel találkozhattak a Luther Márton Szakkollégiumban, akik akkor az első vonalban küzdöttek egy új, igazságosabb rendszerért. Ma már mindketten távoztak a politikából. Az elmúlt éveket és az akkori eseményeket is másként ítélik meg. Két rendszerváltó, két nézőpont. Egy dologban azonban egyetértenek: a társadalomnak minél hamarabb meg kell találnia a kiutat a jelenlegi válságos helyzetből. ■ Hajdú András Adomány oszcilloszkópok Sopronból Egyesület a jelesebb írásért Rendhagyó jelentés a 3. evangélikus diák-médiaműhelyről ► Amilyen kicsik, olyan fontosak: segítik az olvasottak könnyebb megértését, ám helytelen alkalmazásuk akár az ellenkezőjére is fordíthatja írásos közléseink értelmét. Ezért nem engedhetjük, hogy oly mértékben elhanyagolják őket, ahogyan ez manapság tapasztalható, tennünk kell e helyzet megváltoztatása érdekében - így indokolta az Irásjelbarátok Társaságának (IBT) alapítója az egyesület létrehívását. A kezdeményező s a reménybeli tagok a 3. evangélikus diák-médiaműhely résztvevői voltak; a rendezvény április n-13-án zajlott Budapesten, a Magyarországi Evangélikus Egyház Rózsák terei középiskolai kollégiumában, és - az aszódi kivételével - egyházunk valamennyi középfokú oktatási intézménye képviseltette magát rajta. A társaság a myLuther elnevezésű internetes közösségi portál kínálta lehetőségeket felhasználva a napokban kezdi meg működését, tagjai a honlap szerzői, illetve a médiaműhely résztvevői közül fognak kikerülni. Az ötletgazda, Dobsonyi Sándor, az Evangélikus Elet című hetilap olvasószerkesztője elmondta: tanárként és szerkesztőként egyaránt azt tapasztalta-tapasztalja, hogy az írásjelek alkalmazásában rendkívül nagy a tájékozatlanság, kevesen vannak tisztában a szabályokkal. Egykori diákjai - főiskolai, egyetemi hallgatók - írásbeli munkáiban éppúgy nem volt ritka az írásjelhiba, mint ahogyan nem az a lap szerkesztőségének küldött kéziratokban sem. Pedig az írásjeleknek nagyon fontos szerepük van a szöveg tagolásában; ha helyesen használjuk őket, megkönnyítik a közlendő felfogását, értelmezését. A társaság megalakítását akkor határozta el - fejtette ki az egyesület kezdeményezője -, amikor megismerte a médiaműhelyen elvégzett gyors felmérés eredményét. A résztvevőknek - evangélikus iskolák diákjainak - a következő kérdésre kellett válaszolniuk: „Igaz-e, hogy a hogy kötőszó elé mindig vesszőt teszünk?” A többség sajnos igennel felelt... A felmérést műhelymunka követte, amelynek során a fiatalok nemcsak a helyes választ ismerhették meg, hanem a miértről is felvilágosítást kaphattak Dob- sonyitól, illetve - feladatlap segítségével- a központozás néhány további szabályával ismerkedhettek meg. Ez azonban- amint a társaság alapítójától megtudtuk - korántsem elég a kifogástalan helyesíráshoz; már csak azért sem, mert az előírásoknak csak egy kis része kerülhetett szóba az összejövetelen, s azért sem, mert az ismert szabályok emlékezetben tartásához gyakorlásra is szükség van. Az ÍBT fő célja éppen az, hogy tagjait informálja a központozással kapcsolatos, számukra egyelőre még ismeretlen - vagy korábban már tanult, de elfelejtett - szabályzati rendelkezésekről, és módot adjon a központozási tréningre, a helyesírási készségfejlesztésre. Dobsonyi Sándor reméli, később szélesebb kört is megismertethetnek az írásjel- használat szabályaival: az alapító szeretné, ha a leendő tagság munkájának eredményeként gyarapodna azok tábora, akik fontosnak tartják, hogy a központozás tekintetében kifogástalan - illetve általában helyesírásilag igényes - szövegeket adjanak ki a kezükből. A társaság megalakításáról az ifjú médiamunkások e tudósítás megjelenéséig nem értesülhettek, ám a kezdeményező bízik abban, hogy - egyetértve törekvéseivel - közülük sokan mielőbb csatlakoznak hozzá. A myLuther portálon már olvasható az első - hat mondatot tartalmazó - gyakorlóanyag. M Forrás: myLuther A szerkesztőségünk által szervezett diák-médiaműhely résztvevőinek Győri Tamás iskolalelkész tart,sajtótájékoztatót" a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Az intézménylátogatásról készült kis csoportos beszámolók a műhelymunka középpontjába állított myLuther evangélikus közösségi oldalon (http://myluther.hu) olvashatók és „osztályozhatók". Kortyok az erdélyi tiszta forrásból Színes kínálat, székely kincsek a hagyományos Péterjy-nap programjában A közelmúltban a budapesti Luther Márton Szakkollégium egyik lakójának, Krutzler Jánosnak a kezdeményezésére a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium két vadonatúj digitális oszcilloszkópot adományozott az intézménynek. E műszer az időben változó elektromos feszültségek ábrázolására, illetve mérésére szolgál, és - kiegészítőkkel ellátva - sokféle mérést tesz lehetővé. Az adományt elsősorban a „villanyos” és más műegyetemista hallgatók fogadták örömmel, miután gyakran kapnak olyan feladatokat, amelyeket digitális oszcilloszkóp nélkül nem lehet megoldani. Korábban minden egyes oszcilloszkópos mérés miatt be kellett cipelniük az eszközeiket az egyetemi laborba. A több százezer forint értékű műszereket a leltárba vétel után azonnal használni is kezdte a mérnökök leendő generációja. ■ Tarr Ádám ISTENTISZTELETI REND / 2008. április 20. - Budapest Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate). Liturgikus szín: fehér. Lekríó: Jn 16,5-15; Jak 1,16-12. Alapige: Ezs 12,1-6. Énekek: 233., 318. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., konfirmáció) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja, úrv.) dr. Béres Tamás; du. 4. (vecsemye) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., liturgikus) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátás) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (úrv., ifjúsági) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Bácsi János; VIII., Rákóczi út 57/a de, 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-3}. de. 9. Bácsi János; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. rí. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szávay László; de. 11. (úrv.) Szávay László; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagy öngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. rí. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél ii. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Korányi András; du. 6. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. dr. Fabiny Tibor. ■ Összeállította: Vitális Judit Erdély kulturális örökségének szentelték április 11-én a hagyományos Péterfy-napot a győri evangélikus oktatási központban. A gazdag program előtt névadójukról is megemlékeztek. „Merjetek magyarok lenni, legyetek büszkék gazdag kultúránkra!” - így biztatták a Muzsikás együttes tagjai a zeneszámok között a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diákjait. A nyitókoncert után programok sora kalauzolta az erdélyi kultúra, Székelyföld szellemi tájain a gyerekeket. Előadást hallhattak Erdélyről, Wass Albertról, kiállítást láthattak Jókai életéről, ízelítőt kaptak a székely táncokból, népdalokból, népművészetből, megismerhették a köröndi kerámiákat, miközben Bakay Péter evangélikus hittantanár a Gyimesek- ben szerzett élményeit osztotta meg a diákokkal. Előadásában többek között egy idős csángó asszony szavait idézte, aki szerint „nem az a lényeg, hogy a világban meddig jutunk, hanem hogy ahol élünk, ott a helyünkön legyünk”. A gimnazisták Ambrus Lajos köröndi költővel beszélgettek, aki érdeklődésünkre székely huncutsággal megjegyezte:- Fényűzés, hogy az iskola egy napot Erdélynek szentel, de a lebilincselő érdeklődés, a szemek csillogása igazolja, hogy a szellem és a lélek megengedhet magának ennyi fényűzést. Ezt a lelkesedést látom a hagyományos köröndi Hazanéző táborainkban is, ahol a győri evangélikus iskolások nyaranta - már több mint tíz éve - a székely tájjal, irodalmi és néphagyományainkkal ismerkednek.- Iskolánk pedagógiai programjában is szerepel, hogy gimnazistáinknak a négy év alatt legalább egy erdélyi túrán részt kell venniük - említette Hallgatóné Hajnal Judit, az evangélikus oktatási központ igazgatója. - Akik már jártak ott, és a Székelyföldön megismerhették a szív jóságát, megtalálták a tiszta forrást, a hitet, a szeretetet, a békességet és azt a fur- fangot, ami mindig becsülettel párosul, azok a diákok már egész másként szemlélik a világot, azoknak még a nyelve is megtisztul, és szívük közepén ott vannak a havasok, ott a vadregényes táj. A szellemi kóstoló mellett jutott idő azért játékra, kézművességre is. Kacaghattak a MárkusZínház népmese-feldolgozásán az iskola udvarán (fenti képünk). Akinek pedig úgy tartotta kedve, részt vehetett az országos evangélikus focibajnokságon, vagy a Sajó Károly környezetvédelmi csapatversenyen vetélkedhetett, izgulhatott. S Gülch Csaba
