Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-06 / 14. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. április 6. 9 ► Százötven éve hunyt el Johann Evangelista Goßner, a katolikus papból evangélikus lelkipásztorrá lett prédikátor, misszionárius, író. HETI ÚTRAVALÓ Az egyháztag fogadalma Az én egyházam Krisztus egyháza. Olyan emberekből áll, mint amilyen én vagyok. Az én igyekezetem vagy közönyösségem is hozzájárul ahhoz, hogy olyan, amilyen. Azt szeretném, hogy az egyházam lámpa legyen a zarándokok számára, és vezesse őket Krisztushoz, a jósághoz, igazsághoz és szépséghez. Az lesz, ha én is az vagyok. Az én egyházam barátságos, ha én is az vagyok A templompadok telve lesznek ha én is segítek megtölteni őket. Az én egyházam nagy munkát fog végezni, ha én is munkálkodom. Az én egyházam nagylelkű adományozó lesz, sok célt támogat majd, ha én is nagylelkű adakozó vagyok Az én egyházam sokakat vonz istentiszteletére és testvéri közösségébe, ha én is példás, vonzó keresztény életet élek Az én egyházam a hűség és a szeretet, a bátorság és a hit egyháza, a nemes lélek egyháza, ha én is azzá teszem, ha én is telve vagyok mindezekkel. Ezért Isten segítségét kérve újra odaszentelem magamat annak hogy én is legyek olyan, amilyennek egyházamat szeretném látni. Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak ha tudatosan mellőznek és te mindezt alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor - az győzelem. Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pont azt teszik ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor - az győzelem. Ha neked minden étel jó, ha mindig hálás vagy érte; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal és mindennel, ahogy Urad vezet, elégedett vagy, akkor - az győzelem. Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendezetlenségét, pontatlanságát, amelyekről nem tehetsz, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor - az győzelem. Ha a körülötted lévők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját fiibár ik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz, s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor - az győzelem. Becsületesség a pénzügyekben Naponta kell meghoznunk a döntést, hogy üzleti és magánéletünkben becsületesen fogjuk intézni a pénzügyeket. Idetartozik például az is, hogy szólunk-e a pénztárosnőnek, ha véletlenül többet ad vissza. Vagy történt-e már önnel olyan, hogy nem mondta el a teljes igazságot valamiről, amit el akart adni, nehogy elriassza a vevőt? Befizet-e minden adót, amelyet törvény szerint be kell fizetnie az államnak? Mindig az igazat mondja-e ügyfeleinek a konkurenciáról, még akkor is, ha emiatt esetleg ők kapják meg a megbízást? Ezek a döntések azért tűnnek olyan nehéznek, mert legtöbbször mások sem járnak el tisztességesen a környezetünkben. Talán meglepő, de a Bibliában több száz igevers szól arról, hogy Isten teljes őszinteséget vár tőlünk. Péld 20,23 például ezt mondja: „Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog.” 3MÓZ 19,11 határozottan fogalmaz: „Ne lopjatok ne hazudjatok és senki se csalja meg honfitársát!” Péld 6,16-17-ben pedig - többek között - azt olvassuk, hogy utálatos az Úr előtt a hazug nyelv... Döntsük el, milyen normának akarunk megfelelni! Különösen fontos, hogy a vezető egyenes jellemű legyen, mivel viselkedése mintát ad a beosztottaknak. A vezetők becsületessége lesz a norma számukra is. Egy teherszállító cég tulajdonosa cowboycsizmát kezdett viselni a munkahelyén. Hat hónap leforgása alatt minden férfi alkalmazottja csizmában járt dolgozni. Aztán a vezető hagyományos félcipőre váltott, és hat hónapon belül a többi férfi is félcipőben jelent meg. Nincs ez másként a becsület terén sem. A nem egyenes vezetőknek a követőik sem lesznek azok. „Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik” (Péld 29,12) Egy cég vezetője a becsület terén is példát kell, hogy mutasson; csak a saját becsületességének mértéke szerint várhatja el a beosztottaitól, hogy becsületesen járjanak el. Egy nagy nemzetközi építkezési vállalat igazgatóját megkérdezték, hogy miért nem fejlesztenek olyan országokban, ahol elfogadott gyakorlat a megvesztegetés. így válaszolt: „Soha nem építünk azokban az országokban, mindegy, mekkora profitra van kilátás, mert nem engedhetjük meg magunknak. Ha az al- kalmazottaim tudják, hogy mint cég nem vagyunk becsületesek, előbb-utóbb lopni fognak. Becstelenségük hosszú távon többe kerülne, mint amennyit az adott beruházáson kerestünk volna.” Maradjunk feddhetetlenek! Egy cég éppen a költségei lefaragásán dolgozott, amikor kiderült, hogy alkalmazottai gyakran kezdeményeznek távolsági telefonhívásokat személyes ügyben a cég számlájára. Az igazgató nem gondolta volna, hogy részben ő maga okozza a problémát. Mivel otthoni telefonjáról nagyjából ugyanannyi üzleti hívást bonyolított, mint ahány személyes hívást a céges telefonjáról, úgy gondolta, nem érdemes tételes elszámolással és költségtérítéssel bajlódnia. Beosztottai azonban csak azt látták, hogy mennyit telefonál személyes ügyben a céges telefonján. Úgy vélték, ha a főnöknek szabad, akkor nekik is. A vezetőkre különösképpen vonatkozik, hogy,A gonosz mindenfajtájától tartózkodjatok”, mert tetteik példaértékűek mások számára. (iThessz 5,22) Legyünk elszámoltathatok! Hogyan maradhat egy vezető becsületes minden körülmények között? Úgy, hogy elszámoltatható. Szükség van egy olyan ellenőrző, egyensúlyt fenntartó rendszerre, amely nem csorbítja a vezető tekintélyét, de rászorítja, hogy elszámoljon a tetteivel. ■ Howard Dayton (Forrás: Monday Manna) Czenthe Ilona (12 éves) és István (9 éves) rajza: Golgota Nagypénteki keresztsors Szűk vasúti átjáró tövében, az útkereszteződés mellett állt egy feszület. A korpusz s a kereszt sem volt már túl jó állapotban, kikezdte az idő vasfoga. Mégis megdöbbentő s felkavaró látványossága lett a településnek, amikor valaki ledöntötte. Arra szoktam autózni, mikor a szórványba megyek. Szomorú sóhajjal vettem tudomásul, hogy nyilván ez is a vandalizmus áldozata lett. A környéken élőket is nagyon felbolygatta az eset. Aztán a sok szóbeszéd után meglett a magyarázat: egy, a szűk átjáró miatt tolató kamion döntötte le. Kicsit megnyugodtak a kedélyek: talán mégsem olyan elvetemült ez a világ! A törött keresztet elszállították, a csonka talapzat szomorú mementó- ként a helyén maradt. így telt el jó néhány hónap, mígnem a nagypénteki istentiszteletre hajtva mozgást láttam a ledőlt kereszt tövénél: kőfaragó mester emberei dolgoztak Krisztus keresztjén. S mikor az istentiszteletről hazafelé jöttem, már el tudtam olvasni a márványtábla feliratát is: „Isten dicsőségére 2008". A nagypénteki csendben hálát adtam Istennek. ■ Schaller Bernadett Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az énjuhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik fin 10,11.27-28) Húsvét után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a pásztorolt gyülekezet képét vetítik elénk, ahol Jézus a halálból örök életre vezeti nyáját. Ezért Dáviddal vallhatja minden juha: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) Kétszer jelenti ki: ,fin vagyok a jó pásztor”, „...és én életemet adom a juhokért.” fin 10,11.14.15) És „mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik” (Zsolt 33,4; LK), sokakkal együtt osztom Luther e szilárd meggyőződését: „Én a Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját. Vállára vesz, s nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Mért félnék akár az ördögtől? Míg Pásztoromat meg nem tagadom, addig nem veszhetem el.” Az ünnep epistolai igeszakaszában Péter hatszor utal az Úr szenvedő szolgájára (lásd Ézs 53,4-11). Jézus nélkül mindenki csak tévelyeg, de a nyájáért szenvedő jó pásztor keresztáldozata gyógyulást szerez. „Mert olyanok voltatok mint a tévelygő juhok de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (iPt 2,25) Hogy Mózes halála után „ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj”, ő „maga mellé vette Józsuét (...), rátette a kezét, és beiktatta tisztébe” (4MÓZ 27,17.22.23). Pál szerint az Úr újszövetségi gyülekezetének a pásztorolására „Isten minket, apostolokat, utolsókul állított”. A korinthusiakat is ő vezette Jézushoz, és atyai szeretettel írja: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.” (iKor 4,9.16) Őt is megragadta Krisztus, hogy tanúbizonyságot tegyen róla a pogányoknak, Jézus „más juharnak” is. Főpapi imádsága végén Jézus értük könyörög: „...azokért is, akik az őszavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek”! S ez az utolsó kívánsága: .Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok hogy lássák az én dicsőségemet...” fin 17,20-21.24) A jó pásztor gondoskodik nyájáról e földön; ma is elhív és elküld némelyeket „pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére” (Ef 4,11-12), amely a gyülekezet, ahol minden tag feladata: .....hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15) Na gycsütörtök éjszakáján még „mindnyájan megbotránkoztok bennem (...), mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” - mondja Jézus (Mt 26,31; lásd Zak 13,7). Ámde pünkösd után a Szentlélek „tanít majd meg titeket mindenre” - ígéri búcsúbeszédében Urunk. Főpásztori szolgálatának célja: „...elmegyek helyet készíteni a számotokra (...), hegy ahol én vagyok ott legyetek ti is.” fin 14,26.2.3) A jó pásztor kizárólagos úttá, Isten nyilvánvaló valóságává s örök életté lett nyája számára. Ez Krisztus élő gyülekezetének képe: „Megy a pásztor hazafelé a gyöngykapun át. / Juha vagyok: követem a pásztor lábnyomát. / Kitárják a gyöngykaput. / Jézus nyája hazajut. / Jézus nyomán örök égi fénybe visz az út.” (EÉ 542,3) ■ ■ Garai András Pro Cultura Lutherana Alapítvány Örömmel és köszönettel vennénk, ha pártfogóink, barátaink gondolnának az evangélikus gyűjtemények közös alapítványára, 181I364O-I-4I (||p) amikor adójuk 1 %-tíróI döntenek. A kedvezményezett neve és címe: Pro Cultura Lutherana Alapítvány 1052 Budapest, Deák tér 4. Akarom!? Most!? Egy országszerte látható reklám a következőt üzeni: „Akarom. Most.” Menynyire jellemző ez a gondolkodásmód a világra! Mennyire jellemző rám? Nagyon is... Igen, akarom. Kell, mert jár, mert tetszik, mert ki akarom próbálni, kíváncsi vagyok rá, megengedhetem magamnak. Mikor? Most, azonnal, rögtön. Nem várok, kell az élmény, ha már nem szerezhetem, nézhetem, ízlelhetem meg minél hamarabb, akkor nem is olyan vonzó. Előbb akarom, mint mások, mert ha nem én vagyok az első, akkor rögtön veszít az értékéből. A legjobb, ha nem kell érte komoly erőfeszítést tenni. Van ez így tárggyal, filmmel, új fajtájú édességgel, zenével. Sokszor elhiszem, hogy így kell gondolkodni, s így is viselkedem. Krisztusom, jól van ez így? „Kérjetek, és adatik nektek... ” (Mt 7,7) Úgy kell lennie, ahogy a mennyei Atya akarja, hiszen ő még nálam is jobban tudja, mire van szükségem és mikor, már azelőtt, hogy megfogalmaznám (Mt SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter 6,8). Az Evangélikus énekeskönyv 387. énekének második sora - „És mindent, mindent adj meg énnekem...” - nem ragadható ki, bár emberi természetünk erre hajtana bennünket, hanem csak a harmadik sor fényében nyeri el értelmét: „...mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse!” Édesatyám! Életem oly sok mindenben szenved hiányt; kérlek, add meg ezeket úgy és akkor, amikor te jónak látod! Ha pedig ez soha nem következik be, akkor kérlek, értesd meg velem, miért nem. De ha nem értem meg, akkor is megnyugszom akaratodban, mert tudom, hogy az jó. ■ Rab Ferenc Levente
