Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-16 / 11. szám
8 ◄* 2oo8. március 16. FÓKUSZ 'Evangélikus ÉletS Női világimanap után ► A nők idei világimanapjának megrendezéséről szóló összeállításunk élén álljon egy tavalyi adat: az elmúlt esztendőben több mint négyszáz helyszínen szervezték meg felekezetközi asszonycsoportok ezt az alkalmat. Az idei istentiszteletek számáról még nincsen pontos információnk, mert számos gyülekezetünkben az ajánlott március 7-i időpontnál egy kicsit később, csupán ezekben a napokban nyílik mód a guyanai asszonyok által összeállított imanapi program megrendezésére. Összegzés helyett - ízelítőként - következzék néhány beszámoló, amelyekből megtudhatjuk, miként zajlott a 2008. évi imanap Sopron, illetőleg Budapest közösségeiben, valamint két igazán rendhagyó helyszínen, a kalocsai és a pálhalma mélykúti büntetésvégrehajtási intézetben. Sopron Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek - hangzott az idei női világimanap mottója. Ennek a mondatnak az értelmét ízlelgettük, és erejét éreztük meg mi is, katolikus, református és evangélikus nők Sopronban, a Szent Benedek Idősek Háza Kolostor Klubjában. Sopronban már hagyomány, hogy a nők világimanapját ökumenikus keretek között ünnepeljük, így is érezve és éreztetve, hogy Isten felekezeteken átívelő szeretete, bölcsessége, tisztelete összetartó erejű. Évről évre megható tapasztalni, hogy bár nálunk még nem teljesen ismert és elismert ez az alkalom, egy maroknyi - mondhatjuk: mustármagnyi - csapat milyen lelkesen készül erre az ünnepre, és milyen átszellemülten tölti el ezt az estébe nyúló délutánt. Összekötött bennünket különbözőségünk, és összekötött bennünket az egyet akarásunk. Szeretettel kapcsolódtunk be idén is a szervezőmunkába, amelynek oroszlánrészét idén a katolikus asszonytestvérek vállalták. Már hetekkel korábban lázas izgalommal kerestük a megfelelő helyszínt, osztottuk fel ökumenikusan-testvérie- sen a megszólaló hangokat a szolgálni kívánó asszonytestvérek között, kutattunk megfelelő technikai berendezések után, hogy minél többet megmutathassunk Guyanából, ebből a sokszínű országból, illetve az ottani nők életéből, boldogságából, nehézségeiből és reményeiből. A március 7-i együttléten - a jób könyvé feldolgozó bibliatanulmány révén - öröm volt rádöbbenni arra, hogy az istenfélelem a tiszteleten nyugvó kapcsolatból nő ki. Jób szembesül a fájdalommal és a szenvedéssel, s ezáltal újfajta kapcsolatba kerül Istennel. Mária és Márta történetében magunkra ismerve pedig megerősödtünk: miként a két asszony, úgy minden ember lehet figyelő és cselekvő, s mindkettőre egyaránt szükség van. A liturgia befejeztével a kellemes hangulatú szeretetvendégség kötetlen beszélgetései is arról tanúskodtak, hogy milyen magasztos a testvérekkel egységben lenni, a guyanaiakkal és a világ bármely táján élőkkel, akikkel együtt ünnepelhettük, hogy Isten bölcsessége új értelemmel ajándékoz meg minket. A testvérek ajándékul ezzel az igével s egy-egy guyanai recepttel térhettek haza, továbbá azzal a reménnyel, hogy jövőre a református testvérek szervezésében ismét együtt ünnepelhetünk. ■ Gabnainé Mastalír Márta Budapest A főváros keresztény közösségeiben szinte az egész hét az imanap jegyében telt. A számos helyszín közül ismerjünk most meg hármat, amelyeken más és más gondolat ragadhatta meg a jelenleReformátus felolvasók a Deák téri evangélikus imateremben új értelemmel Guyanai diáklányok maguk készítette szolárlámpácskáik mellett értelmezik az imanap lógóját vöket, noha mindegyik ugyanazt az „új értelmet” munkálta. Immár második alkalommal vettek részt országgyűlési képviselők a nők vi- lágimanapján tartott istentiszteleten. Tavaly a Parlament épülete adott helyet a rendezvénynek, idén, március 3-án a közelben található Hold utcai református templom fogadta a résztvevőket. A közélet dolgaiban fáradozó politikusokat megdöbbentette, hogy mennyire hasonló gondokkal kell küzdeniük a távoli karibi ország vezetőinek. A társadalmi elit hiteltelenné vált, megnőtt a korrupció, elszegényednek az emberek, erősödik az erőszak... A közszereplők feladata Guyanában is nagy, teherbírásuk, hatalmuk viszont véges. Kovács Gézáriénak, az Aliansz nőtagozata vezetőjének az igehirdetése arra a Jézusra mutatott, aki az Úr, akié minden hatalom. Ő nem csupán egy tanítványi sereget látott vendégül - mint Márta az újszövetségi történetben hanem akár ötezer embert is meg tudott elégíteni két halból és öt kenyérből. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon lakói március 5-én, szerdai bibliaórájukon ismerkedhettek meg első alkalommal a világimanapi mozgalommal. Az időseket leginkább Guyana nemzeti és vallási sokszínűsége ragadta meg. Az országismertetőt követő beszélgetésben egyik kedves férfitestvér összegezte is a hallottakat: mindenki Istent keresi, de csak az találja meg őt igazán, aki Krisztussal találkozik. Vallomása egybecseng a guyanai asszonyokéval: Jézushoz fordulunk, aki maga a bölcsesség és az irgalmasság. A város központi rendezvényére március 7-én került sor a Deák téri egyház- község termében. Idén ők látták vendégül a belváros gyülekezeteiből érkező, különböző felekezetű asszonyokat. Már hagyományai vannak annak, hogyan ünnepük meg közösen az ökumenikus imanapot. Egymást váltva először a helyiek, majd a Kálvin téri reformátusok, őket követve pedig a terézvárosi katolikusok kis csoportja lépett előre, hogy felolvassa a liturgia szövegét. Az istentiszteleti alkalom évek óta „begyakorlott” módja hallatlan nyugalmat sugárzott. A békesség élményét vihették haza magukkal a résztvevők - például Mária és Márta történetéből a fiatalabbik lánytestvér példáján keresztül. Mária nem zavartatta magát attól, hogy kint éhes tanítványok vannak, érezte: le kell telepednie Jézus lábához. Az imanapot összeállító guyanai asszonyok sok bánatukat, sebüket a világ elé tárták. Ám ők maguk biztattak Jób és Mária példájával: aki az Úrhoz közel „telepszik le”, másként látja a dolgokat. Felismeri, hogy minden egy kézben van. A világot, egyéni sorsunkat a teremtő Isten tartja a markában, és ez felszabadító érzés. ■ B. Pintér Márta Imalánc a börtönben Guyanáért a rácsok mögül „Uram, oltalmazd családomat, tartsd meg őket, amíg eljön szabadulásom napja!” - „Uram, adj jó vezetőket, hogy segítsék népünket, s keressük hazánk javát!” - „Uram, adj bölcsességet Lelked- ből mindnyájunknak, hogy életünknek újra és újra megtaláljuk értelmét!” Hazai börtönök elítéltjei fogalmazták meg ezeket és a hasonló imákat, olyanok, akik részt vettek az idei - több mint százhetven országban megtartott - világimanap rendezvényein. A magyar büntetés-végrehajtás országos és helyi vezetőinek értő támogatásával a két nagy hazai női börtönben, a kalocsaiban és a pálhalma-mélykúti- ban is sor került március 9-én, vasárnap az imanapi istentiszteletre. A Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által kibocsátott liturgikus füzetecské- vel a kézben közel kétszáz idősebb-fia- talabb női fogvatartott imádkozta, énekelte a guyanai asszonyok által írt liturgiát. Mindkét helyen fegyelmezetten, előre felkészülve vezették a helyi börtönénekkarok, illetve irodalmi szakkörök tagjai a közös istentiszteletet, illetve misét begyakorolt részek olvasásával, éneklésével. Magyarul és angolul is csendült fel ének, hiszen a távoli és gyönyörű latinamerikai ország, Guyana sokféle lakója az angolt beszéli közös nyelvként. így hát Kalocsán és Mélykúton is zengett az ajkakon: „Someone’s crying, Lord, kum- baya, Someone’s praying, Lord, kum- baya!” („Valaki sír, Uram, kumbaya, valaki kér, Uram, kumbaya!”) És felcsendült roma nyelven is az ének; „Kámimó távéi amende! Kámimó pábol pábol...” („Szeretet áradjon köztünk! Szeretet gyúljon bennünk...”) A rácsok mögött a fogvatartottakat a megbékélés szigeteként váró, modem és felemelően szép kalocsai börtönkápolnában Szántó Ambrus római katolikus lelkész vezette az alkalmi liturgiát, s köszöntötte testvéri szívvel a vendégeket. A bibliai bölcsesség életformáló erejéről és a világimanap földünket körülfogó imaláncolatáról, százhuszonöt éves történetéről Békejy-Röhrig Klaudia református lelkésznő adott tanítást. A sok víz, a csodálatos átváltozásra képes tavirózsák országáról, az őserdők gazdag és színes élővilágáról, valamint a karibi térség lüktető zenéjéről Békejy Lajos református börtönlelkész tartott rövid, vetített képes előadást. Az igehirdetés szolgálatát is ő végezte mindkét börtönben Lk 10,38-42 alapján. Márta és Mária magatartásában a női fogvatartot- tak magukra ismerhettek, hiszen ők is, Mártához hasonlóan, sok mindenért aggódnak és nyugtalankodnak, otthon maradt családjukért, a büntetés elviseléséért, rájuk gyakorolt hatásáért, kiszabadulásuk utáni újrakezdésük esélyeiért... Az is nyilvánvalóvá vált számukra, hogy ők is „ülnek”, mint Mária, de mennyire más helyen és másért, mint ő! Felismerték s megindultan élték át Isten Lelkének tanítását: vissza nem térő esélye börtönéveiknek, hogy az egy szükségest fedezzék fel, tegyék meg, azaz telepedjenek le Jézus lábához, fogadják el hittel a bűnbocsánatot és azt az új életet, amelyet Urunk ajándékozhat nekik is. Ez az a jobbik rész, amelynek elfogadására a börtönben a lélek kiváltképpen alkalmassá válhat, ha valóban él a rácsok mögött is szóló evangéliummal. Milyen kivételes kegyelem, hogy rablánc helyett imalánc kötheti őket össze sok-sok ezer ismeretlen sorstársukkal szerte a világon, akik ugyanazt kérik Urunktól, aki bölcsességet és megújulást, igazi értelmet ad életüknek odabent a börtönben és majdan idekint! A mélykúti alegységben összegyülekezett közösséget a harminchárom fős énekkar szolgálata vezette; tagjai meglepetéssel is gazdagították az ünnepi másfél órát: megrendítő egyéni imákat is belefogalmaztak a liturgiába, amely ettől személyessé, közelivé és mondhatni, a sajátjukká vált. A pálhalmai börtön vezetését Pleszné Antal Ágnes őrnagynő képviselte a rendezvényen. Itt is, Kalocsán is sor került az idei világimanap jelképének értelmezésére. Az indiánok színes fejfedője, melyben a gyönyörű, színes tollak a rangot jelezték, odakerült az egyszerű keresztre, jelezve: ami a legdrágább, érték az emberben, azt adják oda Jézusnak - magukból és magukkal együtt. S a kereszt tövében látható, körben álló, stilizált emberalakok egyik része feketeként, a másik fehérként áll a kereszt körül, mert Krisztusban mindenféle nép megbékülve, ki- engesztelődve együtt tud lenni. Ennek a börtönben megvan a sajátos olvasata: romák és magyarok, hazaiak és külföldiek csak Krisztusban tudnak igazán testvérként tekinteni a sorstárs fogvatartott- ra. Az is eszébe ötölhetett a kép nyomán sokaknak, hogy Istenünk valóban nem személyválogató. Az istentisztelet végén minden fogvatartott elvihette magával a kellő számban rendelkezésre álló liturgiás füzetet, melynek húsz oldalát a zárka csendjében érdemes lesz tovább tanulmányozniuk, a sok-sok imát újra mondani. És színes kíséretként mindenki vihetett magával egy-egy szép képeslapot, amelyen rézbőrű indián kislányok csónakban ülve éppen iskolába eveznek a még tiszta vizű folyón. Ez a színes képeslap és az imafüzet a börtön világában még sokáig segíthet megőrizni szívükben és megelevenítheti bennük ennek a szép alkalomnak sok-sok üzenetét, áldását. Mindkét helyen szinte egyformán fogalmaztak a résztvevők: „Jövőre újra tartsuk meg a világimánapot!” Ez már a Föld másik pontjára, Pápua Új-Guineába vezeti majd el lélekben a fogvatartott nőket. Őszintén reméljük, hogy ennek a fogvatartottak számára színes élményt, lelki támaszt nyújtó, nevelő hatású világimanapnak a börtönökben egyre inkább meglesz a helye, elfogadottsága, és értékes része lesz hazánkban is ennek a zárt világnak... ■ Békefy-Röhrig Klaudia
