Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
IO 2008. március 2. KRÓNIKA ‘Evangélikus Éltó „Odaát Bachnak szeretnék fújtatni” In memóriám Nagyváti Pál (1946-2008) Nagyváti Pál testvérünk életét, szolgálatát három pontban foglalhatjuk össze: sokoldalú művészi fogékonyság, egyháza iránti szeretet és a megharcolt hit. Nyíregyházi templomépítő ősök leszármazottjaként háromgyermekes családban nevelkedett. Meghatározó volt számára apja hitvalló bátorsága, ahogy az ötvenes években kiállt hitéért, egyházáért. Édesanyja családot összetartó szeretete is gazdagította életét. A zene és a teológia izgalmas világába Gáncs Aladár szolgálata vezette be, tőle tanulta meg a lutheri teológia és a bachi zene mélységeit, ő indította el az egyházi zene útján. Foglalkozott fafaragással, festészettel, imaházaink berendezésével is. Akkor, amikor elköszönünk tőle, mégsem művészi tehetségét szeretném kiemelni. Nem is azokat az élményeket, találkozásokat, amelyek ihlették őt. Művészetek iránti vonzalma, a bennük való elmélyedése mind egyetlen célt szolgált: az Isten láthatatlan világát láthatóvá, hallhatóvá formálni. Autodidakta emberként Pali nem művésznek, hanem a művészetek eszközével is Istent szolgáló embernek tudta magát. Iskolái végeztével több civil állásban dolgozott, majd 1979-től a nyíregyházi Nagytemplom kántoraként szolgált, folytatva elődei munkáját, az orgonaestekkel éppúgy, mint az énekkar vezetésével és az orgona felújításának megtervezésével. Nagyváti Pál egyházszeretete sem volt szokványos. Volt elképzelése, víziója arról, hogy milyen legyen az egyház, a gyülekezet: ennek megvalósulásáért orgonáit, vezényelt, az Evangélikus Teológiai Akadémiára járt, prédikált, vakolt, látogatott, vitatkozott, ütközött, érvelt. A víziójában élő egyházkép pedig az ősi, biblikus, reformátori gyökerű látás volt az egyetemes papságról: egymás Krisztusaivá kell lennünk a hétköznapokban. További egyházi szolgálatait is ez a lelkűiét jellemezte a piliscsabai Béthelben, a fóti kántorképzőben, a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezetben, a Joób Olivér Szeretetintéz- ményben. Nagyváti Pál hite nyíregyházi gyökerű, de nem automatikusan átvett, tradicionális, formális hit volt. Hite formálta személyiségét is. A gyógyíthatatlan betegség hét évvel ezelőtt majdnem legyőzte őt. Szabadulását ebből a helyzetből nem csupán orvosai felkészültségének tudta be, hanem az életet adó Istennek. Úgy szolgált az utóbbi időben, hogy közben felkészült az elmenetelre is. Hite nem azt jelentette, hogy átfestette volna az elmenetellel kapcsolatos szorongásait, hanem azt, hogy hitével legyőzte a félelmét. Úgy ment el a bűnbánat és az úrvacsora szentségével megerősítve, mint egy utazó, aki mindent összepakolt, elrendezett, és szép csöndesen bezárja maga mögött az ajtót. Én pedig remélem, hogy ha ő odaát fújtathat Bachnak, akkor sokan leszünk, akik gyönyörködhetünk ennek a duónak a szolgálatában. ■ Laborczi Géza MagyarRádió^l Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Március 2-án, böjt negyedik vasárnapján 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Bakony- szombathelyről. Igét hirdet Vancsai József lelkész. ISTENTISZTELETI REND / 2008. március 2. - Budapest Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 6,1-15; Gál 4,21-31. Alapige: Ezs 54,7-10. Énekek: 360., 365. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. rí. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Marschalkó Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma;. Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., szuplikáció) Hámori Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Asztalos Richárd; de. 11. (úrv.) Asztalos Richárd; VIII., Üllői út 24. de. fél n. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Adámi Mária; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) Liszka Viktor; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Adámi Mária; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuplikáció) Adámi Mária; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknemé Puskás Sára. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Elment „a Deák téri presbiter” Éppen huszonöt évvel ezelőtt történt. A Deák téri presbitérium ülése után félrevont egy presbiter társam, akit addig személyesen nem ismertem. „Fasang Árpád vagyok - mondta -, szeretnék veled beszélni.” Neve ismerős volt. Gyorsan tisztáztuk, hogy hasonló nevű édesapja zenetudós, zongoraművész. Édesapját jól ismertem, akkortájt többek között a Diakónia szerkesztőbizottságának tagjai voltunk együtt. Árpád elmondta, hogy csodával határos módon maradt életben. Átfúródott vakbéllel operálták, napokig élet-halál között volt. Ekkor megfogadta, ha felépül, keres egy ügyet, amelyben valamit visszaadhat abból a kegyelemből, amely őt életben tartotta. Ezt az ügyet az Ordass Lajos ártatlanul meghurcolt püspök teljes rehabilitációjáért folytatott harcban találta meg. Ebben jelentős szerepük volt a Szépfalusi István által szerkesztett Ordass-kötetek- nek, az úgynevezett „lila könyveknek". Fasang Árpád sokat segített ezek létrejöttében. Következő ötlete - utólag visszatekintve is - zseniális volt. Ekkor már eldőlt, hogy 1984-ben Budapesten lesz a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése. Árpád írt egy levelet Káldy Zoldán püspöknek, amelyben javasolta, hogy a nagygyűlés alkalmából rehabilitálják Ordass püspököt, aki az LVSZ alelnöke is volt. A püspök, akit egész hosszú pályáján nyomasztott Ordass Lajos nagysága, elkövette a legsúlyosabb hibát: nem válaszolt. így azután Árpád írt egy újabb levelet. Ezúttal Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, és kérte közbenjárását Káldy püspöknél. Ez meg is történt, olyan formában, hogy figyelmeztették a püspököt, ne adjon ilyen magas labdát, írjon egy halogató, nem kötelező ígéretet tartalmazó választ. (Egyébként a nagygyűlésen meglehetősen zárt körben megkoszorúzták Ordass Lajos sírját, és együtt imádkoztak. Rehabilitációról hivatalosan nem esett szó.) Káldy Zoltánt persze rendkívüli módon irritálta az eset - ahogy indulatosan mondta, a bárzongorista akciója -, és minimális retorzióként utasította Hafen- scher Károly Deák téri lelkészt, hogy távolítsa el Árpádot a presbitériumból. O erre nem volt hajlandó. A patthelyzet feloldására Andorka Rudolffal bejelentkeztünk a püspöknél. Szerencsénk volt. Rudolf akkor kapott Akadémiai Díjat, a püspök ehhez őszintén gratulált; és főleg azért volt szerencsénk, mert Káldy még nem tudta, hogy az ügy megjelent a Neue Zürcher Zeitungban. így azután kávézás közben, valós gondjairól beszélve nagyvonalúan közölte, hogy persze Árpád maradhat presbiter, csak máskor legyen megfontoltabb. Fasang Árpád akciójával indult az a megújulást célzó folyamat, amelyre az LVSZ-nagygyűlés kínált lehetőséget. Legnagyobb visszhangja Dóka Zoltán nyílt levelének volt, majd következett a Testvéri Szó irat közzététele. Árpádnak mindebben meghatározó szerepe volt. Az ő galyatetői házukban tanácskoztunk Dóka Zoltán hazatérte után a hogyan továbbról. És történetesen ő vitt - Balczó András ült még a kocsiban - Fót- ra, a Testvéri Szó közösség alakuló alkalmára. A Testvéri Szó történetéről készült - az egyházi levéltárban található - kitűnő dokumentációt is Fasang Árpád állította össze. Ma már inkább anekdota, akkor fenyegetés volt, hogy hivatalos helyen így kommentálták a Testvéri Szó közzétételét: „Az evangélikus egyházban, kihasználva Káldy püspök betegségét, egy Dóka nevű lelkész lázadást szít, és ebben egy Fasang nevű zongorista és egy Frenkl nevű sportorvos segíti.” No comment. Fasang Árpád az MDF alapító tagja volt, ott volt a lakiteleki nyitányon is. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt írnám, értékteremtő ember volt. Hozzátenném: és konszenzuskereső. Igen rosszul élte meg a magyar értelmiség kettészakadását, sőt vajamennyire atomizálódását a rendszerváltozás után. A maga módján igyekezett hidakat építeni. Ezt is szolgálták az értelmiség jeleseinek vallomásaiból összeállított, kiadott kötetek. Bizonyos, hogy életművének feldolgozói még számos, eddig rejtett értékre bukkannak majd. A kilencvenes évek végétől egy ciklusban Párizsban hazánk UNESCO-nagy- követeként rendkívül sokat tett a magyar kultúráért, a francia-magyar kapcsolatokért. Fasang Árpád méltán vonul be az evangélikus történelmi személyiségek panteonjába. ■ Frenkl Róbert Fasang Árpád temetése március 10-én, hétfőn 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben. A gyászszertartás szolgálatát - a temető Makovecz Imréről elnevezett ravatalozójában - Bence Imre végzi, ezt követően Fasang Árpád földi maradványait apósa, Várady Lajos evangélikus lelkész sírjában helyezik örök nyugalomra. Aki a fasizmus terrorjától mentett meg zsidó életeket és a kommunista terror áldozata lett A második világháború alatt Raoul Wallenberg svéd diplomata budapesti zsidók ezreinek az életét mentette meg. Pest fel- szabadulása után börtön, majd halál várt rá. Valószínűleg a moszkvai Ljubljanká- ban, az orosz titkosszolgálat főhadiszállásán teljesedett be végzete. Az egyik leggazdagabb svéd családba született nem sokkal azután, hogy apja 1912-ben meghalt. Nagyapja nevelte fel, akinek az volt a célja, hogy Raoul a család tulajdonában lévő Enskilda Bankban fusson be karriert. Csakhogy ő nem vágyott erre a pályára. Az építészet érdekelte, és beutazta a világot. Miután hazatért, egy élelmiszerekkel kereskedő cégnél - amelyet egy zsidó vallású magyar, Lauer Kálmán vezetett - talált állást. Hamarosan „a külföldi ügyekkel foglalkozó” igazgató lett. Magyarországra üzleti ügyei miatt érkezett először 1942-ben, majd 1943-ban, Hazánk mindaddig a béke szigete volt, míg 1944. március 19-én meg nem szállták a németek, akik április elején országunk keleti részét háborús zónának nyilvánították, és mint „biztonsági intézkedést” rendelték el a zsidók gettóba tömörítését. Ezt később Budapesten kívül az egész országra kiterjesztették. Ezzel vette kezdetét a deportálás. Elsőként a magyarországi történelmi egyházak tiltakoztak ez ellen, majd egy sor külföldi államfő is így tett. A németek egyre rosszabb hadi helyzete és a szövetségesek normandiai partraszállása cselekvésre ösztönözte a politikai mozgásában rendkívül korlátozott Horthy Miklós kormányzót: a nyár folyamán leállíttatta a deportálásokat. Addigra azonban Budapest kivételével a hazai zsidóságot mindenhonnan elvitték a németek. Ebbe a magyar fővárosba érkezett Raoul Wallenberg, már mint svéd diplomata. A svéd külüggyel karöltve az amerikai Háborús Menekültek Bizottsága és az Amerikai Hírszerző Szolgálat választotta ki arra, hogy minél több budapesti zsidót mentsen meg. Abban, hogy elfogadta ezt a feladatot, nagymértékben közrejátszott az is, hogy főnöke, Lauer Kálmán kérte: vegye svéd védelem alá a Budapesten maradt rokonait. Raoul Wallenberg igazolványképe Wallenberg kezdetben úgy gondolta, hogy rövid ideig marad Magyarországon. Feladatát megkönnyítette, hogy a vatikáni nunciatúrán és a svájci követségen már javában folyt a zsidók mentése. Átvette a már bevált gyakorlatot; egy- egy üldözöttnek svéd vízumot állított ki, majd ezt kiterjesztette a családtagjaira is azzal, hogy az útlevél „családi vízum”, ami svéd állampolgárságot is jelent. Az általa kiállított négyezer-ötszáz védőútlevél tehát ugyanennyi család számára nyújtott menedéket. A Sztójay-kor- mány elfogadta ezt az érvelést, és hitelesítette az okmányokat. A nyilas puccs után hatalomra került Szálasi is tolerálta ezt a gyakorlatot, mert azt remélte, ha a jogfolytonosságra hivatkozva gesztust gyakorol egy semleges állam felé, akkor az cserébe kabinetjét Magyarország legális kormányaként ismeri el. A nemzetvezető tehát diplomáciai kártyalapként kezelte a „zsidókérdést”. Szálasinak a külföldi védőokmányok elismeréséről szóló döntését októberben és novemberben a rádióban is felolvasták. Per Anger svéd diplomata később ezt mondta: „Egyezményünk volt ötezer ilyen útlevél elismerésére... persze nem álltunk meg ennél a számnál. Titokban többször ennyi útlevél lett kiállítva.” A helyzet Budapest ostromával változott meg, mégpedig radikálisan, amikor is a nyilasok felrúgták a megállapodást, és válogatás nélkül gyilkolták a hazai zsidóságot. Wallenberg ekkor személyes bátorságával rendkívül sok embert mentett meg, nemegyszer közvetlenül a kivégzésük előtt. Csakhamar azonban neki is menekülnie kellett: a nyilasok megszállták a svéd nagykövetséget, és azt akarták, hogy a diplomaták hagyják el Budapestet. Wallenberg ekkor titkos lakhelyre menekült, de zsidómentő akcióit tovább folytatta. Munkájában a rendőrség által testőrének korábban kirendelt Bajusz Lajos csendőr és Szalai Pál nyomozó segítette. Az oroszok január 13-án foglalták el a pesti Benczúr utcát, ahol Wallenberg buj- dokolt. Egy orosz őrnagynak a szemtanúk szerint Wallenberg bemutatkozott, majd saját akaratából követte a 151-es hadtest parancsnokságára. Ekkor látták utoljára. A szovjetek foglya lett, amit Bul- ganyin hadügyminiszter-helyettes január 17-én Malinovszkijnak küldött távirata is megerősít. Eszerint Wallenberget le kell tartóztatni és Moszkvába kell küldeni. A távirat egyik másolatát az orosz elhárítás parancsnoka, Abakumov is megkapta. Ezzel Wallenberg sorsa megpecsételődött. Moszkvában a ljubljankai börtönbe került mint amerikai kém. Szovjet nyomásra 1945. március 8-án a Magyar Rádió bemondta, hogy a Debrecenbe vezető úton a nyilasok ügynökei meggyilkolták. Halálának pontos helye, ideje és oka ismeretlen. A legújabb kutatások mindazonáltal valószínűsítik, hogy végzetét azoknak az iratoknak az ismerete okozta, amelyek bizonyították, hogy nem a németek, hanem a szovjetek számlájára írható a mintegy 22 ezer lengyel katonatiszt lemészárlása 1940-ben a fehéroroszországi Katyn erdejében. ■ JezsóÁkos
