Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-07 / 36. szám

8 2008. szeptember 7. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Evangélikusok az olimpián-JL Összeállította: Szeverényi Izgalom a rajtkövön Telefonos villáminterjú Bor Katalinnal Szurkolónemzet vagyunk ► Bor Katalin úszó olimpikonunk, a budavári gyülekezet tagja. Tizen­nyolc évesen egyéni csúccsal 27. he­lyezést ért el a kétszáz méteres női mellúszásban a pekingi olimpián.- Gratulálunk első olimpiai szerepléséhez. Hogy érezte magát? Nagyon izgult?- Teljesen más volt a hangulat, mint a többi versenyen. Itt sokkal komolyabb volt minden. Persze, izgultam. Sokan mondták, hogy néznek majd a tévében. A szüleim, a barátaim, az ismerőseim, a tanáraim... Remélem, nem ez volt az utolsó olimpiám.- Min múlik, hogy indulhat-e a következőn?- Jobban kellene edzenem, de most először is le kell érettségiznem. Nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot: ► Dr. Schulek Ágoston negyven évvel ezelőtt a következő mondatot ol­vasta Hemingwaytől: „A sport meg­tanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Az idézetet kivágta és az edzésnaplójába ra­gasztotta.. . A budahegyvidéki gyü­lekezet presbitere - aki többszörös magyar rúdugróbajnok és váloga­tott, február óta pedig újra a Ma­gyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnöke - az atlétikai csapat vezetője volt Pekingben.- Sok magyar versenyző már az első selejte­zőkön kiesik. Ennek ellenére akár egyéni csú­csot is teljesíthetnek, mégis szinte névtelenül el­tűnnek olimpiai izgalmaink közepette. Jobban kellene értékelnünk őket...?- Mindenkit a saját mércéjével kell mérni, sikernek kell tekinteni az ő sze­replésüket is. Olimpikonnak lenni óriási dolog. Olimpikonként képviselni egy országot felemelő érzés. Nemcsak az győz, aki megnyeri a versenyt, hanem az is, aki legyőzi önmagát, aki a legtöbbet hozza ki önmagából. Feltéve, ha jól sze­repel: mert persze van, aki alulmúlja ön­magát. Természetesen ha valaki önma­gát múlja felül, az az egyén sikere, nem a nemzeté. Sokéves tapasztalatom alapján és mint világot látott edző elmondha­tom, hogy kis országoknál már az is óri­ási siker, ha bejut a versenyzőjük példá­ul egy elődöntőbe.- Ön szerint mi az oka a magyarok gyen­gébb szereplésének Pekingben?- Jobban szerepeltünk, mint amilyen helyzetben a magyar sport van. Koncepci­ótlanul és nagyon kevés anyagi támoga­tásból működik itthon a sport. Szerencsé­re azért vannak még „régi motorosok”, megszállott edzők, akik húzzák a szeke­ret. Tény, hogy a sportból több bevétele van az államnak, mint amennyit ráfordít. Fény utcai piac. Szombati nyüzsgés. A pult két oldalán emberek Vevők eladók- Egy kiló őszibarackot, a sárga húsúból, ha lehet, szép éretteket!-Máris adom... Ebben a pillanatban hangos üdvrivalgás hallatszik Jeniről, a piac galériájáról. A nagy duruzsolásban eddig nem is tudták a lentiek hogy valahol rádió is szól.- Megvan!!! reggel és délután edzés, közben suli... Ez így nagyon fárasztó.- Mi volt a legnagyobb élménye Pekingben?- Az olimpiai falu. Sportolók minden nemzetből - fergeteges volt a hangulat!- Mivel töltötték az időt a verseny után?- Miután végeztem augusztus 13-án, néztük a többi sportágat: a vívást, a kézi­labdát. Be volt osztva a napunk, szervez­tek városnézést, megnéztük többek kö­zött a kínai nagy falat és a tiltott várost is.- A magyar sportolók indulás előtt kaptak egy-egy Újszövetséget. Hogyan fogadták a sporttársai?- Volt, aki olvasgatta, volt, aki csak belelapozott, valaki pedig megtartotta magának a véleményét.- Szokott imádkozni verseny előtt?- Igen, éjszaka, lefekvés előtt, amikor már nem zavar senki, és megvan a belső nyugalmam. Állítólag tizennégymilliárd forintot költ sportra - ebből hárommilliárdot a Formu- la-i-re -, és nyolcvanmilliárd az áfa össze­ge, ami visszatérül az államnak a sportsze­rek vásárlása után. Állami feladat lenne a megoldás. El tudnám képzelni, hogy pél­dául adókedvezménnyel is segíthetnének.- Rengeteg magyar edző külföldre megy dolgozni...- Igen, mivel a többszörösét kapja az itthoni fizetésnek. Harminc-negyven ezer forintos munkabérért, másodállásban dolgoznak a hazai edzők; hétvégén is edzést tartanak, versenyekre járnak. Sem­milyen szempontból sem becsülik meg őket eléggé. Az edző nevel, kiválaszt, ok­tat, megtalálja a tehetségeket; olyan peda­gógus, akitől a szülők szakmai és emberi szempontból is sokat várnak. . Az is nehezíti a magyar élsport hely­zetét, hogy a szülő azt mondja a gimná­ziumi harmadik osztályos gyerekének, hogy most már hagyd abba a sportolást, tanulj, hogy felvegyenek az egyetemre! Amerikában ezzel ellentétben a diák nem kap ösztöndíjat, ha nem sportol.- Dopping. Ahogyan figyeltem a versenye­ket, az olimpiai híreket, féltem egy-két újabb magyar doppingügytől. Ön bízik az atlétáiban?- Versenyzőinket négy-hét alkalom­mal ellenőriztük ebben az évben. Nem engedtük volna versenyezni azokat, akik tiltott szerekkel élnek. Ettől függetlenül fennáll annak a lehetősége, hogy valaki az utolsó pillanatban beszed valamit... Ez egyéni döntés; komoly vonzerő a ma­gas pénzjutalom. A doppingüzlet a rabló-pandúr küzde­lemhez hasonlít: az ellenőrzés mindig le van maradva. Az számít doppingszernek, ami szerepel a doppinglistán... Nehéz bármit is mondani erről.- Mik a tervei a közeljövőben?- A MASZ elnökségét egy évre vállal­tam. Most a magyar atlétika négy-öt éves stratégiáját készítjük, mellyel a követke­ző, londoni olimpián való jobb szerep­lést szeretnénk megalapozni. Vevőből és eladóból egy szempillantás alatt szurkoló lesz. A tekintetek egy irányba fordulnak-Arany, végre...?-Hát persze!- Kik szerezték?- A mieink... Kovács és Janics. A sorban álló ismeretlenek egymásra moso­lyognak De szép ez a délelőtt... __- BK.D. ► N ovotny Zoltán sokak számára pél­dakép. A Magyar Rádió főmunka­társa immár legenda: Mexikótól Pekingig sorozatban tizenegy nyá­ri olimpián vett részt. Rangidős­ként - és mivel sok új riporter volt a rádiós csapatban - nemcsak azo­kat a sportágakat kellett közvetíte­nie Kínában, melyek a kisujjában vannak...- Fiatalabb kollégáimat gyakran bizta­tom egy mondással, mely Vitray Tamástól származik: ne törődjön azzal, hogy egy bizonyos sportághoz kevésbé ért, hanem tekintse úgy, hogy ő az a néző, aki be­szélhet róla - kezdi a beszélgetést No­votny Zoltán, aki egyébként tagja a Ma­gyar Olimpiai Bizottságnak, valamint alapító elnöke a 2004-ben megalakult Protestáns Újságírók Szövetségének. - Pekingben én is hasonló helyzetben ta­láltam magam: például kajak-kenut leg­utóbb - a szegedi világbajnokságot és a moszkvai Európa-bajnokságot leszámít­va - 1968-ban, a mexikói olimpián köz­vetítettem. Külön öröm számomra, hogy két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet a kajak-kenusok szereztek, s hogy ezt én közvetíthettem a rádióban.- Gondolom, tippelt az olimpia előtt. Mennyire jöttek be a találgatások?- Nem igazán jöttek be, néhány kivé­tellel. Mivel mostanra már kiegyenlítőd­tek a nemzetközi élsportban az erőviszo­nyok, és mivel több mint kétszáz ország versenyez, nehezebb tippelni vagy jósol­ni. 2007-ben elért eredményeink alapján azt gondoltam, hogy körülbelül harminc esetben kerülhetünk az első hat közé.- Ön szerint mi az oka a magyarok idei gyengébb szereplésének?- Fel kell ismerni végre, hogy nem va­gyunk sportnemzet. Mi szurkolónemzet ► Schulek Csaba, a Magyar Televízió (MTV) harminchét éves sportfő­szerkesztője élete eddigi legna­gyobb kihívásának tekinti az idei olimpia közvetítését. Pekingi fel­adatairól, élményeiről és a magyar sportról kérdeztük.- Négy évvel ezelőtt, amikor elkezd­tem dolgozni az MTV-ben, ezt az olim­piát tűztem ki távlati célként. Kínában nagy közvetítő csapat, ötven ember dol­gozott együtt: műszakiak, szerkesztők, kommentátorok, gyártásvezetők, tehát igen sokféle ember. Ennek ellenére - és ezt büszkén mondhatom - egységesen, baráti hangulatban folyt a munka; ilyen nem volt az elmúlt húsz évben. Még ab­ból sem származott probléma, hogy va­lakinek népszerű, másnak kevésbé nép­szerű sportágakat kellett közvetítenie, pedig a kommentátorok között titkon versengés folyik, hogy ki közvetíthet aranyérem-esélyes eseményt. Meggyő­ződésem, hogy csak csapatban lehet eredményesen dolgozni.- Osztja-e azt a véleményt, hogy a magya­rok csak aranyérmekben gondolkodnak?- Igen, de azt nem, hogy ez jó. Jóslatom Peking előtt négy arany volt. Úgy látom, hogy Magyarországon nem veszik igazán komolyan a sportot, nem nemzeti ügy. Az élsport a tömegsportra kell, hogy épüljön. Nálunk fordítva működik: van élsport, és ennek hatására egy-egy gyerek elmegy egyesületekbe. Külföldön a tömegsportmozgalmakból nőnek ki tehetségek, és van az iskolákban sport­élet, nem úgy, mint nálunk: a hazai okta­tási intézményeknek nincsenek megfe­lelő létesítményeik, és nagyon alacsony vagyunk. Tehát nincs merítési lehetőség, kevesen vannak, akik sportolnak. Egy másik ok, hogy a jó szakembereink egy része elment külföldre. Leszereplés? Ku­darc? Nem. Korántsem olyan katasztro­fális a helyzet. Az igaz, hogy nyolcvan éve nem szereztünk ilyen kevés aranyat. Valamilyen változásnak be kell követ­keznie a sport felfogásában.- Ön mint sportriporter tehet valamit a vál­tozás érdekében?- Elvárják. Föl lehet hívni a figyelmet a sport szépségére, örömére követendő példaképek állításával, az értékekre kon­centrálva. Ezenkívül tényfeltáró, oknyo­mozó riportokkal serkenteni lehet az il­letékeseket arra, hogy a sport ne legyen széttagolt, hanem legyen gazdája, és megfelelően irányítsák.- Mennyire látott a kulisszák mögé Peking­ben? Látta-e a sportolókat sírni örömükben vagy bánatukban?- Annak ellenére, hogy így szerepel­tünk, több volt a mosoly! Már kijutni is nagy dolog az ötkarikás játékokra, hi­szen előtte a sportolóknak olyan selejte­zősorozaton kell átesniük, amely olykor sokkal nehezebb, mint maga az olimpia.- Evangélikus szemmel mit tud elmondani Pekingről? a testnevelésórák számú! A világban azt mutatja a statisztika, hogy egy euró, amit a sportra költenek, négy eurót taka­rít meg az egészségügyben. Ezt Magyar- országon nem akarják, mert itt üzlet lesz az egészségügy, ezért nem érdemes a sportba fektetni állami szinten.- Mit tehet a változás érdekében az MTV sportosztálya?- Amit lehet, megteszünk azért, hogy népszerűsítsük a tömegsportot, és hogy rávegyük az embereket a mozgásra. Amennyire csak lehetett, folyamatosan hangsúlyoztuk az olimpia alatt, hogy nem az a lényeg, hogy elsők legyünk, bj- nem az olyan emberi teljesítmények a fontosak, mint a kenus Kiss Tamás és Koz­mám Gyuri bronzérme, az úszó Cseh Laci ezüstérmei, Kiss Gergő döntős helyezése vagy Gyúrta Dani ötödik vagy a kalapács­vető Fazekas Róbert negyedik helye. Ezek számomra különösen értékesek. Schmitt Pál számolta össze, hogy nyolc érmünk csúszott el egy tuson, egy asszon, egy ponton. Azt gondolom, hogy ez csak részben pénzkérdés. Ha megnézzük az amerikai és a magyar ver­senyzők között a különbséget, akkor azt láthatjuk, hogy míg az amerikai ver­- A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírása, hogy az olimpiai falvakban meg kell adni a lehetőséget a sportolók­nak vallásuk gyakorlására, e célból ki kell alakítani egy meditációs helyet. Volt olyan olimpia, ahol csak egyszerű ter­mek vagy szobácskák, míg máshol ká­polnák, sőt templomok álltak rendelke­zésre. Az előírás szerint római katolikus, protestáns, görögkeleti, izraelita, iszlám és buddhista szertartásokat tartanak. A pekingi játékok idején a sportolók, a rendezők és a turisták is ingyen jut­hattak hozzá a Bibliához, annak ellené­re, hogy a kínai vezetés törekvése sze­rint tilos bármiféle politikai, vallási vagy faji propaganda folytatása az olimpiai helyszíneken, eseményeken. A választék hármas volt: a teljes Biblia, az Újszövetség és külön füzetben Máté, Márk Lukács és János evangéliuma. Érde­kesség, hogy az evangéliumok borító­ján a pekingi olimpia lógója volt látha­tó, ami rendkívüli, mert eddig még egyetlen vallásos tartalmú kiadványon sem szerepelt az olimpia szimbóluma. Annak ellenére, hogy a hivatalos politi­ka tűri, de inkább tiltja a keresztény val­lás gyakorlását, Kína a legnagyobb bib­liagyártó és -eladó a világon. senyzőket - finoman szólva - olyan nagy önbizalommal engedik útjukra, hogy el sem tudják képzelni, hogy valaki jobb lehet náluk, addig a mi sportolóink nagy része remegve megy a pályára. Tisztelet a kivételnek, például Vajda Atti­lának és a vízipólósoknak, mert ők azzal a tudattal szállnak be a hajóba, vagy mennek be a medencébe, hogy ők a leg­jobbak, „ide nekem az oroszlánt”. Ez pszichológiai kérdés. Amikor az ember eléri a fizikai teljesítményének a csúcsát, akkor már a mentálishoz kell hozzáten­ni, hogy még jobb legyen.- Bizonyára a lelki felkészülés is fontos...- Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokat segít a vallás és a hit: a célok kitű­zésében, tiszta módszerekkel történő megvalósításukban, a küzdelemben, a saját magunkba vetett hitben. Megmon­dom őszintén, nem nagyon boncolgat­tam ezt a kérdést. Nincs is nagyon helye ennek itt, az MTV-ben. Nem divat erről beszélni. Nem derül ki az ember számá­ra, hogy kik vallásosak a versenyzők vagy a kollégák közül.- Mik a tervei a következő időszakra?- Miután kipihentem magam, jönnek a szokásos feladatok. Titkon van egy tár­sadalmi célú tervem, egy vágyam, me­lyet mihamarabb meg szeretnék valósí­tani, de erről még nem árulok el semmit. A televíziózás nagyon klassz dolog, csak amíg az ükapám (Schulek Frigyes - a szerk.) épületei, remélem, örök időkre állni fog­nak, addig ezek a tévéműsorok lemen­nek, és vége. Gyerekkorom óta bennem él egy mondat: az alkotás teszi az embert em­berré. Alkotni születtünk erre a földre, nem élősködni vagy akár rombolni. De sajnos sokan rombolnak úgy, hogy nem is veszik észre... Én építeni szeretnék. A sport mindenre megtanít Siker, amely mindenkié Csapatban gondolkodni

Next

/
Oldalképek
Tartalom