Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
JAN országot^ EVANGÉLIKUS HETILAP 73. évfolyam, 1. szám - 2008. január 6. - Vízkereszt ünnepe Ára: 199 Ft „A Biblia évének az ünnepélyes megnyitóját január 20-án, vasárnap a főváros XIII. kerületében, a Pozsonyi úti református templomban tartjuk.” It- Fókuszban a Szentírás: 2008 a Biblia éve - 3. oldal A Szentírás könyveinek rövid ismertetése *■ 4-7. oldal „Luther ebben persze téved: a német kultúra kései ápolói készséggel ismerik el, hogy bibliafordításának éredménye- ként a német irodalmi nyelv született meg. Ezt vallásától függetlenül minden német ember Luther elévülhetetlen érdemeként tartja számon.” !► Luther, a bibliafordító - 8. óldal „Az a lap, amely egy meglehetősen heterogén összetételű közösségben mindenkihez szeretne szólni, voltaképp esélytelen arra, hogy minden körben szerethető legyen. Pedig azt a mostani célt sem könnyű teljesíteni, hogy lehetőleg minden egyes lapszámban minden réteghez tartozó találjon a maga számára értékes lelki-szellemi muníciót.” !► Hét év a szerkesztői szolgálatban - Interjú T. Pintér Károllyal -10. oldal SEMPER REFORMANDA „Heródes látszatra hatalmas király volt. Hadban jó szerencsés. Amibe csak vágott, azonhelyt sikerült. Bölcs volt és eszes, hatalmas és gazdag - külső dolgaiban. De belül és otthon hitvány, szerencsétlen. Kívül díszeleg, belül nyomorog. - Krisztus, a mi igazi királyunk pedig látszatra szegény, nyomorult, de valójában minden örömmel, vigasztalással és erővel teljes. Tusakodnunk kell tehát, hogy a látszatkirály el ne szakítson az igazitól, kegyelmes Krisztusunktól, aki bár szegény gyermek módjára jászolban fekszik, mégis végünk lenne nélküle. Azért aki üdvösséget s jó lelkiismeretet akar, hagyja ott a Heródesek fajtáját, s fogadja be Krisztust. Vagyis ne merje cselekedetektől várni megigazulását, vagy akárcsak a reménységét is ezekbe vetni, hanem Krisztus legyen szíve királya, ki minden pompa nélkül jön! Lám a jó háromkirályok is, mikor minden emberi cselekedetről és segítségről letettek, és Isten iránti bizodalomból a prófétai szóra Betlehem felé indultak, legott feltűnt nékik újból a csillag.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Jézus megkeresztelése a Jordánban -a prágai Miasszonyunk-templom meüékoltárának domborműve Jézus nevét adom... ■ Illyés István (1708) Régi szokás szerént én is ma az én kedves hallgatóimat megajándékozom. Nem is mást, hanem ugyanezen szent nevet, a Jézus nevét adom néktek újesztendői ajándékban, mert ennél böcsületesebbet, drágábbat és hasznosabbat nem találok. Először azért ajándékozom én ezt a szent nevet a tiszteletes egyházi rendeknek, prelá- tusoknak, lelkipásztoroknak úgy, mint jó Pásztort, mert ő magát annak nevezte, és pásztori méltóságos tisztit igazán és ugyan valóban végbevitte, midőn az egy elveszett juhot, az emberi nemzetet gondos nagy fáradsággal kereste, vállaira felvette, legeltette, szorgalmatos gondját viselte, példát adván a lelkipásztoroknak az ő pásztorságok alá bízatott nyájjal mint kelljen nékik bánniok, úgymint kemény számadásra köteles őrállóknak. A világi tekéntetes felsőknek, népek fejeinek, úgy a böcsületés nemes magisztrátusnak adom én másodszor újesztendői ajándékul ugyanezt, Jézus nevét úgy, mint Igazságot, mert ez is az ő titulusa. Kiről Isaiás mondotta: igazságban ítíli a szegényeket, és igazság szerént dorgál a földnek szelídiért. Miképpen dorgálta Isaiásnál amazokat, kik az árvának nem ítéltek, és az özvegynek ügye bé nem ment hozzájok. És nem sokkal alább azokat, kik megigazították az istentelent az ajándékért, és az igaznak igazságát elvették tőle. A magisztrátusi jurisdictio, vagyis hatalom alatt lévő községet is itten ki nem felejtem. Ezeknek is azért harmadszor az engedelmes Jézust ajándékozom. Azt írja felőle az evangélista, hogy az ő gondviselő szüléinek engedelmes volt. Másutt pedig „az adópénzt, noha szabados volt attól, megfizette, hogy a vámos tiszteket meg ne botránkoztassa". Kötelesek a hatalmasság alatt valók az engedelmességre (azt mondja Szent Pál), mert nincs hatalmasság, hanem az Istentől. Azokáért aki ellene áll a hatalmasságnak, az Isten rendelésének áll ellene, és kárhozatot szerez magának. A keresztyén vitézek is (negyedszer), kik a szent religio mellett és hazánk oltalmáért véreket kiontani, életeket letenni készek, újesztendői ajándékra érdemesek. Bátor és erős szívűnek kell lenni a vitéznek; nem is találják fel azt jobban, mint a Jézus nevében. Mert írva vagyon: igen erős torony, bástya az Úr neve. Ehhez azért folyamodjanak a vitézek, hogy midőn az ő ellenségek szekerekben bíznak és lovakban, ők az Úr Jézus nevében kérjenek segítséget, és miként a vitéz Dávid a Góliát ellen, a seregek Urának nevében legyenek győzedelmesek. Ti is immár (ötödször), jámbor házasok, ajándék nélkül ne maradjatok. Vagyon is bizony szükségtek olyan ajándékra, mely a házasságbéli kemény kereszteket, és amint Szent Pál szól, testi gyötrelmeket enyhítse, könnyebbítse. Ilyen a Jézus neve, ki a galileai kanabéli megfogyatkozott menyegzőben az ízetlen hideg vizet, a házasságbéli sok ízetlenségeknek képező symbolumát jóízű itallá, gyönyörködtető és szíveket melegítő borrá változtatta. Abban is pedig (hatodszor) tudatlan nem vagyok, hogy az özvegyek vigasztalás nélkül szűkölködnek. Valóban, bizony vigasztaló a Jézus neve, kiről, úgy jut eszembe, olvastam együtt, hogy akiket Názáretben (az hol nevelkedett) valami szomorúság olykor ért, nem másutt, hanem Jézusnál, a Mária és József fiánál kerestek vigasztalást. E’ légyen azért ma az újesztendői ajándék a szomorú özvegyeknek, hogy ők is mondhassák a prófétával: vigadok az én Istenemben, az én Jézusomban. Egyébiránt amely özvegy másban keresi vigasságát, élvén megholt - azt mondja Szent Pál. S hát immár (hetedszer) a szüzeknek mit adjak ajándékban? Virágot adok: a szüzek és minden igaz lelkek Vőlegényét. Aki magát gyöngyvirágnak nevezte. És ímé, noha téli időben, kinyílt ez a gyöngyvirág a Jesse gyökeréből Betlehemben. Ezt azért, ezt tegyék fejek felibe szépen illatozó bokréta gyanánt a tiszta életű ifiú legények, és fejeket ékesítő koszorú gyanánt a szűz leányzók; és megemlékezzenek arról, hogy az ő szüzességeknek fejér liliomát bé ne mocskolják, meg ne ferteztessék. A míves embereknek (nyolcadszor) és egyéb munkásoknak azt ajándékozom, aki ácsember fiának Szent Máténál, ácsmívesnek Szent Márknál neveztetett. Ez pedig az ajándék arra szolgál nékik, hogy a magok munkájában és szorgalmatos- ságában ne bízzanak, hanem Jézus nevében eresszék meg Péterrel az ő hálójokat. Minthogy pedig (kilencedszer) szűkölködő szegények is közöttünk vannak, ezeket is ajándék nélkül nem hagyom. Azt adom nékik ajándékul, akiben az Isten gazdagságinak kincsei elrejtve vannak. És aki gazdag minnyájok- hoz, akik őtet segétségül híják. Végre (tizedszer) közönséggel minden híveknek adok ajándékot: oly ajándékot, amelyben ki-ki, ami nélkül szűkölködik, az Atya mindenható Úr Istentől megnyerheti. A nyavalyás beteg egészséget, a háborúság-szenvedő szabadulást, a bűnös igazulást, az igaz vigasztalást; és ezeket ugyanez életben, a másvilágon pedig az örök boldogságot. Mert maga mondotta az evangeliom- ban: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. A 2008. ESZTENDŐ IGEJE: ff ...én élek, és ti is élni fogtok.” (JN 14,19) Kijelentő mondat Prőhle Gergely Az elmúlt év egyik utolsó természettudományos szenzációja a napilapok többségében is olvasható volt. E szerint a kaliforniai egyetem tudósai megtalálták az emberi agyban azt a területet, mely döntéseink meghozatalakor, kétségeink felbukkanásakor különösen aktívvá válik. Egy német napilap egyenesen Ahol a kételkedés lakik szalagcímmel tette címlapsztorivá az agykutatási eredményt, a cikkben hosszasan kifejtve, hogy lám a descartes-i filozófia, melynek alapelve a kételkedés, természettudományos háttérrel is bír. Amerikai tudósok tizennégy felnőttet vizsgáltak meg oly módon, hogy a matematika, a földrajz, az életvezetés és a vallás témaköréből tettek fel nekik kérdéseket, melyek megválaszolása során nyomon követték agyműködésüket. Arról nem szóltak a tudósítások, hogy vallási ügyekben pontosan milyen kérdések hangzottak el, de persze ki ne tudna a saját életéből olyan helyzeteket felidézni, melyek bizony próbára tették, mi több, folyamatosan próbára teszik a hitét? Luther Márton az amerikai tudósok eredményeinek híján is tudta, hogy a kételkedés természetes dolog, az elbizonytalanodás és a hitben való megerősödés állandó váltakozásában nemhogy eltávolodunk, hanem sokkal inkább közelebb jutunk az evangélium valódi ismeretéhez. A keresztény hagyomány sem véletlenül ünnepli Tamás apostol, a „hitetlen Tamás" neve napját a téli napforduló idején, hogy aztán a karácsony örömhíre adjon újabb bizonyosságot a kételkedőnek. A „kettős” Tamásról, ahogy az evangélista hívja, bátran mondhatjuk: korunk szülötte. A kételkedésében kézzel fogható, meggyőző érvekre váró ember. 2008 kezdetén körültekintve köny- nyen átérezhetjük Tamás apostol helyzetét. Közállapotainkat szemlélve nem egyszerű tetten érni a Szentlélek munkálkodását. Hosszan lehet sorolni a romlás elkeserítő jeleit. A jéghegyek csúcsai általában a nagyobb nyilvánosság előtt is látszanak. A tizenhárom hónapos korában éhen halt csecsemő vagy az otthonában megfagyott asszony esete csak az utolsó hónap hátborzongató híre. A vastag betűs címek mögött azonban ott húzódik az előbbieknél még tra- gikusabb általános helyzet: a 223 ezer veszélyeztetett gyerek, akik közül 126 ezer nagyon rossz anyagi körülmények között él. A 21. század Magyarországán kéthetente meghal egy kiskorú a családon belüli bántalmazások következményeképpen. Mindeközben az eddig is alulfinanszírozott egészségügyi és szociális rendszerből „reform” címszó alatt további milliárdokat vonnak el, hogy az államháztartás mérlege mindennek ellenére is jelentős hiányt mutasson. 2008 elején semmi jelét nem látni annak, hogy bárki is nagy nyilvánosság előtt szóvá tenné - mondjuk ki bátran civilizációs problémáinkat, vagy esetleg hosszú távú megoldási javaslatot tenne közzé az orvoslásukra. A rossz táplálkozási szokásokra, a kömyezettudatosság- ról hallani sem akaró fogyasztói magatartásra, az önpusztítás legváltozatosabb formáira vagy az egyre durvább viselkedéskultúrára vonatkozó statisztikai adatok nemhogy a keresztény hit vagy akár csak a zsidó-keresztény hagyomány jelenlétét nem mutatják, de még egy jól megszervezett liberális jogállam tulajdonságait, rövid és hosszú távú érdekérvényesítő szempontjait sem lehet felismerni bennük. A hermhuti közösség által összeállított útmutató napi ótestamentumi igéit kisorsolják, melyekhez a közösség egyik tagja választ egy újszövetségi igehelyet. Az év igéje azonban korántsem véletlen választás eredménye: az Ökumenikus Közösség a Biblia-olvasásért elnevezésű, különböző német nyelvű bibliatársulatok által alapított szervezet (honlapjuk: www.oeab.de) vezetősége 1930 óta tudatosan választja ki azt a bibliai helyet, mely az egész évre vonatkozó lelki vezérfonálként szolgál. Ha végigolvassuk az 1930 óta kijelölt igehelyeket, világosan kiderül, hogy - ha némiképp áttételesen is, de - a választás mindig olyan mondatokra esett, melyek az adott politikai, társadalmi, gazdasági helyzetben általános vigasztalást, támogatást, bátorítást nyújtottak. Az idei „...én élek, és ti is élni fogtok” (Jxi 14,19) jézusi biztatása persze földrészenként és országonként más és más helyzetben találja a világ kereszténységét. A kétségek forrása lehet különböző, ugyanakkor világszerte az tapasztalható, hogy egyre több a kételyek, bizonytalanságok bozótosában utat kereső ember. Mind az útkeresőknek, mind pedig nekünk, akik talán elmondhatjuk magunkról, hogy legalábbis nyomon vagyunk, fontosak ezek a határozott mondatok. Fontosak, hiszen 2008 hazai valóságának láttán lépten-nyomon elbizonytalanodhatunk, de az éves útmutatás vissza-visszaadhatja hitbéli meggyőződésünket. Személyes hitünk erősödése nagyon fontos persze, de talán még fontosabb, hogy csak híveinek elszánt támogatásával tud egyházunk hatni a világban, tudja működtetni intézményeit. Hitüket határozottan megvallani tudó lelkészek képesek csak az igehirdetés erejével meggyőzni másokat, segíteni az útkeresőket. Kisebb és nagyobb közösségekben, falusi gyülekezetekben és országosan is nagyon nagy az egyház felelőssége. Az elesettek felkarolása, a keresők gyülekezetbe fogadása, a gyengülő szociális intézményrendszer hiányainak pótlása olyan komoly feladatokat ró mindnyájunkra, melyekre korábban aligha számítottunk. Nagy lelki és anyagi erő kell mindehhez, amihez a mi földi életünkben csak ettől az egyszerű kijelentő mondattól várhatjuk az elhívatást: .....én éle k, és ti is élni fogtok.”
