Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-17 / 24. szám

‘Evangélikus ÉletS 5 KULTÚRKÖRÖK 2007. június 17. Beszédes zene - zenés beszéd Költőnő született ► Rendhagyó jótékonysági alkalom­ra került sor a Deák téri templom­ban június 2-án, szombaton este. A zenés istentisztelet egyes elemeit - a bibliai olvasmányokat és az ige­hirdetést - orgonaimprovizáció gazdagította, illusztrálta. Hogy milyen célból fogtak össze a jóté­konysági istentisztelet szervezői? Nos, a fóti kántorképzőben 1992 óta áll egy or­gona, amely Dietrich Tiggemann Magyar- országon is szolgáló német evangélikus lelkész gyűjtése nyomán épülhetett fel, kitűnő orgonaépítő munkájával, jó anyagokból. A Mandák Otthonban ma ezen az úgynevezett „sarokszobái" orgo­nán kívül még három kisebb-nagyobb sípos orgona áll az oktatás rendelkezé­sére. Hatalmas kincs ez olyan környe­zetben, ahol például főiskolai egyházze­nei képzés folyik úgy, hogy a hallgatók diplomájukig csak elektronikus orgo­nán játszhatnak. Akikben tudatosodik az érték, megpró­bálnak valamit tenni a megőrzéséért. így történt ez most is. Fassang László orgona­művész, aki rendszeresen gyakorol ezen a hangszeren, és Németh Csaba orgonamű­vész, aki régóta tanít a kántorképzőben, úgy ítélték meg, hogy szükség volna az or­gona teljes felújítására. De egy ilyen nagy­ságrendű munka kifizetése - még ha az orgonaépítő igen kedvezményes árat sza­bott is meg - megterhelte volna a kántor­képző amúgy is szűkös költségvetését. Ezért úgy döntöttek, hogy összehívják a Deák térre a Fótért felelősséget érző embe­reket, egyrészt a közösség megéléséért, másrészt az anyagi segítségért. Az isten- tisztelet formáját és arányait Hafenscher Ká­roly lelkésszel együtt alakították ki. Az istentisztelet keretét Bach Esz-dúr prelúdium és fúgája adta, Németh Csaba előadásában. Az istentisztelet elemeit - mint például a Kyrie vagy a Gloria - és az olvasmányokat Fassang László improvi­zációja követte. Ugyanígy történt Ha­fenscher Károly igehirdetése után, illetve akkor, mikor Bence Gábor, a kántorképző igazgatója mondta el képekkel illusztrál­va az intézet és az orgona történetét. Mindezeket átélve a résztvevők meg- érezhették, milyen az, ha egy istentiszte­letben rend és arányosság van, minden ad­dig tart, ameddig kell, és nem tovább, min­den rész kölcsönhatásba kerül a másikkal, ezáltal létrejön az egység és a békesség. Fassang László rövid zenei gondolatai mélységbe és magasságba vittek, megha­tottak vagy megnevettettek (például egy összhangpéldákat idéző, sók hangnemet bejáró muzsikával); olyan báj, szerénység és szakmai tudás mutatkozott meg itt, amiért csak hálásak lehetünk annak, aki a kántorképzőt is létezni engedi. ■ Ecsedi Zsuzsa Thália evangéliumi temploma Interjú Udvaros Bélával, az Evangélium Színház vezetőjével ► „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég” - a legnemesebb és legigé­nyesebb színházművészet, az evan­géliumhirdetés missziói szolgálata és Tamási Áron Hegyi patak című művének e sora mint ars poetica: talán így lehetne röviden jellemez­ni a tizenhét évvel ezelőtt alakult Evangélium Színházat. Megalapítója, róla szíwel-lélekkel gon­doskodó gazdája Udvaros Béla rendező, a színház művészeti vezetője, aki 1990- ben Szentágothai Jánossal és ifiabb Bartók Bélával együtt megálmodta, majd létre­hozta - protestáns egyházak anyagi tá­mogatásával - a maga nemében párat­lan teátrumot. Eddigi huszonhat bemu­tatóján megszámlálhatatlan hazai és ha­táron túli nézőt gyönyörködtetett Thália templomában. A színháznak otthont adó Duna Palo­tában a néző egy csapásra családtag lesz: Udvaros Béla házigazdaként bánik ven­dégeivel. E sorok írója is vallja: aki egy­szer megtapasztalja e színház atmoszfé­ráját, garantáltan visszatérő nézővé vá­lik. S akkor a darabokról, a színészekről még nem is beszéltünk...- Ez a színház mentes a kompro­misszumoktól. Igazi szerelem! - mond­ja Udvaros Béla. - Mit értek ezen? A mű­vész a maga érzései, gondolatai, nem pe­■H«. dig előírt kötelezettségek formájában le­het a részese. Szabadon választva, kedv­ből, szívesen csinálom, mert így tudom és akarom kifejezni magam, s nem köt­nek előírt formák. Törekvésem tizenhét éve ugyanaz: oly$n újat adni a közönségnek lelkiekben, szel­lemi tartalmakban, erkölcsi gondolatokban, hogyha valaki kijön a színházból, több legyen, mint amikor bejött. Az igazi templomban is ez történik: a hívek többé válnak. A szórakoztató színház kikapcsolja az embereket - mi „bekapcsoljuk”. Érde­mes elgondolkodni... Hiszem, hogy a fennállásunk óta be­mutatott huszonhat előadás során így volt, s ezek szerint vezetem a színházat tizenhét éve. Evangélikusként büszkeséggel tölt el, hogy a reformátusokat és az unitáriuso­kat is be tudtam vonni, s igazi ökumenikus színházzá váltunk Sikerült Thália templo­mát létrehoznom Budapest legszebb színháztermében - olyan kiváló művé­szekkel, mint például Bitskey Tibor, O. Szabó István vagy Bánjfy György.- Lánya, Udvaros Dorottya színművész- nő látható lesz-e az Evangélium Színház szín­padán?- Dorottya ma a Nemzeti Színház ve­zető színésznője, az egyik legfoglalkoz­tatottabb művész színpadon, filmekben, tévében egyaránt... De a premiereken mindig ott van! Bízzunk abban, hogy a közeljövőben ez is megtörténik.- Milyen szempontok szerint választ dara­bot, szerzőt? Fontos, hogy köthető legyen a má­hoz, aktualitást keres - esetleg kevéssé ismert vagy inkább vallásos tárgyú műveket?- Nem, egyik sem. Nem is a színészek­nek keresek darabot. Egy ihletett álla­potra várok. Talán szabad így fogalmaz­nom: a művészember ihlet nélkül nem tud létezni, az ihlet az élet nagy adomá­nya, az isteni kegyelem ajándéka. Ho­gyan találok darabot? Az ihlet pillanata­iban. Kosztolányit idézem: „Sár és virág, kavargó semmiség, / de hirtelen, mint villám, hogyha lobban - / két sor között - kinyíl nekünk az Ég.” S nálunk az eget nyitotta ki Tamási Áron, Németh László, Márai Sándor, Illyés Gyula, Herczeg Ferenc, Hubay Miklós, Nyíró József, Sík Sándor, Hel- tai Jenő, Szabó Magda... Műveik nem „val­lásos darabok”, de bibliai értelemben vett igehirdetés van bennük!- A napokban, az évad végével Erdélybe in­dul az Evangélium Színház.- Ajándékba adjuk ezt az utat, a hu­szonhat tagú társulattal június második felében indulunk. Többször jártunk már Erdélyben: Brassóban, Kolozsváron, Nagy­váradon, Marosvásárhelyen; az Apáczai Csere-darabot elvittük Apácára. Nem túlzók: állva ünnepelték a Keresztelő Já­nosról szóló Prófétát. Idén Szabó Magda Szent Bertalan nappa­la című darabjával megyünk, hiszen ott még soha nem játszották. Döntöttem: elviszem Erdélybe. Kéréssel fordultunk a kulturális minisztériumhoz, a Nemzeti Kulturális Alaphoz - elutasítottak. A majd hárommillió forint végül mégis - mondhatjuk, csoda folytán - lassan összegyűlt. Rendkívüli készséggel sietett a segítségünkre a Színházi Dolgozók Szakszervezete, amely az elmúlt évek során rendszeres mecénásunk volt. A turné első állomásai - Temesvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely - után, átkelve a Kárpátokon, a moldvai csángó magyaroknál folytatjuk: Bákón, ahol soha még magyar színház nem ját­szott! Azután pedig Kolozsvár, Nagyvá­rad lesz a végállomás.- Hogyan összegezné ezt a szépségesen ne­héz tizenhét évet?- Az Evangélium Színház hűségesen teljesítette az induláskor tett ígéretét. Olyan 20. századi magyar, keresztény, nemzeti drámákat játszunk, amelyek a magyar irodalom krémjét teszik ki, s me­lyeket az utóbbi évtizedekben a szekula- rizálódott színházi világ - amely elfor­dult a nemes eszméktől - mellőzött. Mi pótoljuk ezt a mellőzést: egy „nemzeti színház” programját játszottuk. Nevünk Evangélium Színház; az „evangélium” gö­rög szó, jelentése: örömhír. Ez kifejezi te­hát az Evangélium Színház legfőbb cél­ját: visszaadni a görögök által létrehívott teátrum eredeti, nemes hivatását. Thália templomában igét hirdetnek a papok: Thália papjai. Örök szellemi-lelki tartal­makat, amelyek megerősítik az emberek életbe vetett hitét. Mi olyan örömhírt hir­detünk, amely által a néző megtisztul, és emelkedett lélekkel távozik. ■ Kőháti Dóra Jucának kissé megkésett születésnapi ajándék­ként - szeretettel Gazditól Mások így írnak rólad: „Kiss Judit Ágnes 1973-ban született Budapesten. Az ELTE-n magyar, a Színművészeti Egyetemen drá­matanári, a pécsi főiskolán oboa szakot végzett; középiskolában tanít, és a Keleti Átjáró nevű együttesben zenél.” Az ismer­tetést immáron kiegészíthetjük azzal, hogy személyedben új poéta is született. 2004 óta jelennek meg verseid, 2006-ban adták ki első kötetedet Irgalmasvémő cím­mel; az olvasók reménység szerint a má­sodikat is hamarosan kézbe vehetik. Valahol a világhálón egyszer ezt írtad magadról: „Nem vagyok költő, csak szere­tek verset írni, és ha még fizetnek is érte, az legyen ajándék. Nem vagyok zenész, csak szeretek énekelni, szeretem a hangszere­met, és szeretem a közönséget.” Amikor rád gondolok, egy tizennégy éves, szemüveges, farmeres lány jelenik meg lelki szemeim előtt, Juca, a gimnázi­umi osztálytársam. Akivel beszélget­tünk, barátkoztunk, de aztán kicsit el is távolodtunk egymástól. Nem csoda, hi­szen te már akkor három ember helyett éltél: ismerted fél Budapestet, gitároztál, verset írtál, lovagoltál, később megnyer­ted az országos középiskolai tanulmá­nyi versenyt magyarból, így felvételi nél­kül bejutottál az egyetemre. De volt egy másik arcod is, és én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik megismerhették. Tizenhét éves korod kö­rül kissé „lecsendesedtél”. Te meg én ek­kor kerültünk közelebb egymáshoz. Ho­gyan és miért? Erről később azt mesélted, hogy a megtérésed után nagyon egyedül érezted magad az osztályban. Megválto­zott benned és körülötted valami, miután kerested Istent, és rátaláltál. Sokat imád­koztál azért, hogy küldessék melléd vala­ki. Így tettél azon a reggelen is a Ferenciek terén, a templomban. Fohászkodtál, és akkor én beléptem az ajtón. Azonnal észrevettelek. Örömmel és csodálkozva néztem rád: „Te itt?” Egy klasszikus moziból, a Casablancából vett mondattal élve ez volt „a” pillanat, egy csodás barátság kezdete. Pontosabban szólva inkább folytatása. És - legalábbis számomra - egy fontos szempontból a ki- teljesedése is. Mert miután kiléptünk a templomból, a gimiig beszélgettünk. És aztán egyre komolyabban, egyre többször tettetek nekem bizonyságot az élő Krisz­tusról - te és a nővéred is. Hála nektek, én is befogadtam Jézust a szívembe és az éle­tembe - és elkezdtem követni őt. Tőled kaptam a második Bibliámat (az elsőt lel­készemtől a konfirmációmra), gyakran énekeltünk és imádkoztunk együtt. Sok idő telt el azóta. Kisebb-nagyobb rendszerességgel újra meg újra viszont­látlak. Még most is „nagyon élsz”, mint mindig: tanítasz, zenélsz, darabot írsz, rendezel, fellépsz, táncolsz. Költemé­nyeket vetsz papírra, és nemrég indultál egy írói pályázaton is. Ki tudja, azóta ta­lán már meg is nyerted...? Jó tudni és csendben nyomon követni, mi történik veled. Nem akarlak szem elől téveszteni. Téged, akit a kívülállók - ver­seid tükrében - nemcsak sokoldalú, te­hetséges, de egyúttal zűrös magánéletű művésznek is látnak. Hiszen számomra te nemcsak ez vagy, hanem az egyik leg­jobb barátom, testvérem az Úrban, aki egykor a megfeszített Krisztusról beszélt nekem, és „hazavezetett” engem. ■ Gazdag Zsuzsanna Kódexkiállítás Fél évezreddel ezelőtti könyvekből nyílt kiállítás májusban az ELTE Egyetemi Könyvtárában: a bemutatott legrégebbi darab Mátyás király nyomdászának, Hess Andrásnak az 1473-ban Budán megjelent latin nyelvű krónikája, a legritkább kötet pedig egy Szent Jeromos-életrajz, amelyből a szakemberek szerint csak egyetlen példány maradt fenn. Farkas Gábor Farkas, a könyvtár osztály- vezetője a Magyar Távirati Irodának el­mondta: nemcsak a nagyközönség, ha­nem a szakma is a Könyvtárak rongya - Gon­dolatok régi könyvekről és olvasóikról című ki­állításon láthatja először Báthory István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi Ferenc erdélyi fe­jedelem könyveit csakúgy, mint a Beszédes Kálmán egyedülálló hagyatékából váloga­tott miniatűr festményeket és rajzokat. A festőművész a 19. század végén be­járta a Közel-Keletet, rajzain megörökí­tette többek között azokat a rodostói házakat, amelyekben a Rákóczi-szabad- ságharc után hazájukból elmenekült ku­rucok éltek - mondta a szakember, a ki­állítás egyik szervezője. Regénybe illő története van az 1553- ban kivégzett Miguel Serveto (Szervét Mi­hály) spanyol szabadgondolkodó köny­veinek, mivel többségük írójukkal együtt elhamvadt a genfi máglyán. A kiállítás június 23-ig tekinthető meg, munkanapokon 10 és 18 óra között. M MTI Lezajlott a szókincsvadászat A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága 2006. április 4-én önkéntes szógyűjtő pályázatot hirdetett nem hivatásos nyelvészek számára Egyházi szakszó­kincs a modem katolikus írásbeliségben címmel. A pályázat kiterjedt az egész magyar nyelvterületre, s olyan önálló kutatáson alapuló munkák készítésére irányult, amelyek eddig nyomtatásban még nem jelentek meg. A gyűjtés célja elsősorban a modern (közelmúltbeli és mai) egyházi nyelvhasználat minél teljesebb körű fel­mérése volt, ezért csak az i960 és 2005 között megjelent egyházi sajtótermékek­re, az utóbbi időkben az interneten olvasható on-line anyagokra, valamint a vilá­gi sajtó egyházi nyelvhasználatára terjedt ki. A háromtagú szakmai bírálóbizottság (Cs. Nagy Lajos, KardosTamás és Rihmer Zol­tán) döntése alapján az I. díjat Nagy Enikő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Böl­csészettudományi Karáriak (PPKE BTK) másodéves hallgatója nyerte el középisko­lai hittankönyvekből gyűjtött szószedetével. A II. díjat a katolikus teológiai felső- oktatás Ószövetséggel foglalkozó tankönyveit gyűjtőköréül választó Hasap Klára kapta, aki a PPKE BTK harmadéves hallgatója. Bálint Sándor Ünnepi kalendárium I-III. című művéből készítette pályamunkáját Fodomé Hámori Agnes tiszafüredi könyvtá­ros, ő kapta a III. díjat. A beérkezett pályaművek egyházi szakszótár alapjait képe­zik majd, és elektronikus könyvtárakban is hozzáférhetők lesznek. M Forrás: MKPK Sajtóiroda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom