Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-09 / 49. szám

IO 2007. december 9. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS A reménység temploma Tíz éve szentelték föl a zuglói lelki hajlékot ► Több évtizedig épült temploma felszentelésének tizedik évfordulóját ün­nepelte a zuglói gyülekezet advent első vasárnapján. Az úrvacsorás isten­tiszteleten ár. Harmati Béla nyugalmazott püspök prédikált. A liturgiái szolgálatot Tamásy Tamás pa- rókus lelkész végezte. Harmati Béla Zsid 6,19 alapján hirdette Isten igéjét: „...a reménység lelkűnknek biztos és erős hor­gonya...” Prédikációjában az emlékezés gyógyító erejét és a hálaadás fontossá­gát hangsúlyozta. Mint mondta, a templom építésének hosszúra nyúlt történetében - az 1930-as évektől mos­tanáig - gyakran voltak nehéz és fájdal­mas időszakok, de minderre abban a lekezetekben reménység ébredjen, és a világ felé sugározzon” — fogalmazott a püspök. Az alkalomhoz, amelynek fényét a gyülekezeti énekkar is emelte a Hajnal- csillag című kis kantáta előadásával, kiál­lításmegnyitó kapcsolódott. Sólyom Irén pénztáros hímzett, gobelintechnikával készült, bibliai témájú faliképéit Polgár Rózsa méltatta. A Kossuth-díjas textil- művész beszédében a személyes felelős­Sólyom Irén, Polgár Rózsa, ár. Harmati Béla, Tamásy Tamás és ár. Koppány Tamás Krisztusban való reménnyel gondolha­tunk vissza, aki meg tud újítani, akivel újat lehet kezdeni. „Örüljenek a hívek, hogy tíz évvel ezelőtt befejeződött a templom építése, és most a gyülekezet belső épülésének korszakában élhetnek és remélhetnek Jézusban. Arra volna szükség, hogy az egyházakban és a gyű-­séget emelte ki: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai...” (iPt 4,10) Minden embernek, mint lám­pásnak, az a dolga, hogy bevilágítsa a maga „körzetét”. így lesz reményteli jö­vője a zuglói gyülekezetnek is. ■ — ADÁMl — Évtizedek az alaptól a tetőig Negyvenesztendó's a révfülöpi evangélikus templom ► A Kővágóörs-Révfülöp-Kapolcsi (Sión) Evangélikus Egyházközség révfülöpi filiájában december í-jén, szombaton hálaadó istentisztelet­tel ünnepelték a templom felépül­tének negyvenedik évfordulóját. Habár a révfülöpi evangélikusok már 1928 óta tartottak istentiszte­leti alkalmakat - az Evangélikus Tanítók Országos Egyesülete által megvásárolt, szállóként és vendég­lőként, később úgynevezett „fölső iskolaként” működő épületben templomuk csupán 1967-re készül­hetett el. Az egykori Zalai Egyházmegye presbite­rei, lelkészei, tanítói, valamint leány- és ifjúsági egyesületük tagjai 1933-ban vet­tek részt egy konferencián Révfülöpön. Ekkor a helybeliek előterjesztésére - amint a templom történetének ismerte­tésében elhangzott - „az egybegyűltek, élükön az egyházmegye esperesével, egyhangúlag elhatározták, hogy az ün­nepi istentisztelet végén tartott nagyará­nyú offertórium átengedésével alapját vetik egy Révfülöpön építendő evangéli­kus templomnak". Az ünnepi eseményen a jelenlévőket ár. Galli István felügyelő köszöntötte, lttzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerü­let püspöke Jn 12,32 alapján hirdette Isten igéjét. A liturgia szolgálatában a helyi lel­kipásztor, Veress István, valamint Polgárdi Sándor espereshelyettes vett részt. Az eredeti program szerint a templom történetét ár. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész idézte volna föl, ő azon­ban - váratlanul jött betegsége miatt ­nem lehetett jelen, így „beugróként” Galli István olvasta fel a visszatekintést. (Lap­zártánkkor kaptuk a szomorú hírt, hogy Fabiny professzor december 4-én váratlanul elhunyt. - A szerk.) Az egybegyűltek ebből megtudhat­ták, hogy a lelki hajlék építésének engedé­lyezésére Ebenspanger Gyula nyugalmazott révfülöpi járásbíró már 1934-ben hivatalos felterjesztést tett, amit a kővágóörsi pres­bitérium azzal utasított el, hogy az építke­zéshez „megfelelő anyagi tehetség is kell’'... A templomépítésre 1938-ra már ötezer pengő gyűlt össze, telket és három­száz köbméter követ is vásároltak. A második világháború után, 1948. jú­nius i-jén adott megbízást a közgyűlés Sipkái Kellermann László pesti építésznek a templomterv elkészítésére. Az év au­gusztus elsején - ünnepélyes alapkőleté­tellel - meg is kezdődtek a későbbiekben szakaszosan folytatódó munkálatok. A templom felszentelésére 1967. december 3-án került sor. A szertartást Ottlyk Ernő püspök, Halász Béla esperes és Zsigmondy Árpád akkori veszprémi egyházmegyei segédlelkész végezte. ■ - gazdag­A győri evangélikus gyülekezet az Öregtemp­lomban rendezett adventi esten emlékezett meg temploma felszenteléséről advent első vasár­napján. Az alkalmat lttzés János, a Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerület püspöke nyitotta meg, majd Dunst Eszter, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanára felolvasta Túróczy Zol­tán 1953. advent első vasárnapján Az 1785. eszten­dő Szent András havának 26-27. napja címmel el­mondott előadását, amelyben a püspök felidéz­te a templomszentelés történetét. Az együttlé- ten Terei Gábor, a Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriumának titkára mutatta be a néhai püs­pök hagyatékát ápoló alapítvány munkáját; zá­róáhítattal Menyesné Uram Zsuzsa, a győri Evan­gélikus Szeretetház lelkésze szolgált. Az alkal­mat a győr-nádorvárosi templom énekkarának szolgálata is színesítette. A gyülekezet asszo­nyai igés lappal ellátott, liliommal díszített ad­venti ágakat készítettek, melyeket az esten részt vevő családok emlékül hazavihettek. ■ M. Gy. HIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ Farkasréti ökumenikus esték A Farkasréti ökumenikus esték (Budapest XI., Németvölgyi út 138., evangélikus-re­formátus templom; megközelíthető a 8-as autóbusszal vagy az 59-es villamossal - a temetőnél kell leszállni) következő alkalmán, december 10-én, hétfőn 18.30-kor Bíró László római katolikus püspök A keresztény család eszménye a Szentírás alapján cím­mel tart előadást és vezet beszélgetést. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők. ISTENTISZTELETI REND / 2007. december 9. - Budapest Advent 2. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Rom 15,4-13; Lk 21,25-36. Alapige: Ezs 6345-64,3. Énekek: 142., 133. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. ii. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (vespera) Ajtony Artúr református lelkipásztor; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Bekjjsmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Mártonffy Marcel; du. 2. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 5. (asztali beszélgetések) dr. Kamp Salamon; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter: Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Mikko Oikarinen; de. II. (úrv.) Mikko Oikarinen; du. 6. (adventi vespera) Szávay László; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szávay László: Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bittner Abigél; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Vladika Zsófia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László: Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. p. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa DECEMBER 4.: A BÁNYÁSZOK ÉS KOHÁSZOK ÜNNEPE Kerpely Antal kohómérnök emlékezete „Nem is tudom, hol kezdjem, melyik fo­nalát ragadjam meg, hisz oly gazdag, ér­demekben, erényekben dús a te életed!” - mondta száz évvel ezelőtt Kerpely Antal koporsója felett Zsámbor Pál Selmecbá­nyái evangélikus lelkész, majd így foly­tatta: „Mint a csendes csermely kicsiny forrásból fakad, s tér-, időben lesz höm­pölygő folyammá, s áldását kiterjeszti messzi tájakra, úgy Te is kicsiny körből léptél ki az élet mezőre, s küzdelemben, folytonos munkában, lankadatlan tö­rekvéssel lettél naggyá - azzá, ami voltál és leszel. Mint kicsiny hivatalnok, mint főiskolánk lelkes hallgatója, később mint annak buzgó rendes tanára, mint »méltóságos úr«, mint ünnepelt tudós, az élet minden porondján hű sáfár vol­tál, ki a reád bízott talentumokkal példá­san sáfárkodtál. Páratlan szaktudásod is­meretes volt nemcsak hazánkban, ha­nem annak fénye átrepült messze tenge­reken, idegen földrészeken is dicsőséget szerzett a magyar névnek.” (Bányászati és Kohászati Lapok, XL. évfolyam II. kötet, 1907. augusztus 15., 201. oldal) Talán már e néhány sor is érzékelteti, honnan hová, milyen mélységből milyen magasságba, a ranglétrán fokról fokra feljebb és feljebb haladva vezetett Ker­pely Antal életútja, amely százhetven év­vel ezelőtt, 1837. február 5-én az Arad vármegyei Kürtösön kezdődött. Korán árvaságra jutott, szegény rokonoknál ne­velkedett, és-- egyes életrajzírói szerint - még a középiskolát sem fejezte be. ír­nokként helyezkedett el, előbb a dog- nácskai bányahivatalnál, majd az oszt­rák-magyar államvasút-társaságnál. Itt figyeltek fel tehetségére és szorgalmára, s innen küldték el ösztöndíjasként a Sel­mecbányái bányászati akadémiára. 1862- ben szerzett bányamémöki oklevelet. Az elkövetkező években szabadal­maztatta például a nyersvas kéntől, fosz­fortól és réztől való megtisztításának technológiáját, illetve megjárta Szászor­szágot, majd 1868-ban újra az akadémi­án találta magát, immár a vas- és fémko­hászati tanszék vezetőjeként. Amikor a kiegyezést követően az oktatás nyelve - a németet felváltva - a magyar lett, az in­tézmény professzorai közül elsőként Kerpely dolgozott ki magyar nyelvű tan­anyagot, és állított össze magyar nyelvű tankönyvet a hallgatóinak. 1872-től - bá­nyatanácsossá való kinevezése után - ő állt az önálló vaskohászati tanszék élén. Az elméleti oktatáson kívül nagy hangsúlyt fektetett a gyakorlati ismere­tek elsajátíttatására; maga is sok szak­mai tanulmányutat tett Európa fejlett vaskohászattal rendelkező országaiba. Mindeközben 1871 és 1881 között a Bá­nyászati és Kohászati Lapok főszerkesztői feladatait is ő látta el, és német szakfo­lyóiratokban is publikált. 1881 elején a katedrát pénzügyminisz­tériumi állásra cserélte, és a magyar álla­mi vasgyárak központi igazgatója lett. Az elkövetkező másfél évtizedben az el­hanyagolt üzemeket korszerű - és pénz­ügyileg is nyereséges - gyárakká fejlesz­tette; új gyártási ágazatokat vezetett be, csökkentette az adminisztrációt, és fo­kozta a termelést. Hatvanévesen vonult nyugállományba. Érdemei elismeréseként Ferenc József 1874-ben a Vaskorona-rend keresztjével, egy évvel később krassai lovagi címmel, 1895-ben a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A MagyarTudományos Aka­démia negyvenévesen - első kohász szakemberként - vette fel levelező tagjai sorába. Kerpely Antal 1907. július 22-én hunyt el Selmecbányán; az evangélikus öregte­metőben, a bányászokat munkába hívó - és utolsó földi útjukra is elkísérő - klo- pacska (kopogó, lármafa) hangjának és a hallgatók fáklyásmenetének a kíséreté­ben helyezték örök nyugalomra. Tizen­hét gyermeke közül kilenc élte túl őt. A legkiemelkedőbb ifi. Kerpely Antal volt, aki az általa szabadalmaztatott forgó­rostélyos gőzgenerátomak köszönhette hírnevét, és aki napra pontosan tíz évvel édesapja halála után halt meg Bécsben. ■ Vitális Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom