Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-07 / 40. szám
4 2007. október 7. KERESZTUTAK mmm "Evangélikus ÉletS Tizedik tanévnyitó az EKE bibliaiskolájában „Te csak Hang vagy.. Megemlékezések Ravasz László református püspökről. ► Tíz, negyven, hetvenkettő - ezeket a számokat és jelzőiket (sok, kevés) hallhatták az ország szinte minden részéről érkezett hívek Érden az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért Alapítvány (EKE) hagyományos, szeptember végi csendesnapján, amely ez évben Mihály arkangyal emlékünnepére esett. Az igei szolgálatok is az Útmutató aznap reggeli igéje köré csoportosultak, és a hetvenkét tanítvány kiküldése s visszatérése kapcsán Jézus kijelentéséről szóltak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés..." (Lásd Lk 10,1-20!) „Mennyi most ez a kevés?” - kérdeztük Herkely Jánostól, az alapítvány titkárától. Elmondta, hogy ebben a tanévben negyven beiratkozott hallgatója van a bibliaiskolának, s ez majdnem eléri a legelső évfolyam létszámát. „Ennek a tizedik, jubileumi tanévünknek az az újdonsága, hogy kihelyezett tagozatként Nyírteleken is elindul az oktatás az ottani jelentkezők nagy számára való tekintettel” - jelentette be örömmel Györji Mihály, az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki a tavaly végzetteknek is ezen az alkalmon nyújtotta át az okleveleket. Az új hallgatók fogadalomtétele után a fiatalok személyes hangú bizonyságtételeit hallgatva egymás hite által erősödött a szolgálók kis csapata. A vendéglátó gyülekezet énekkarának előadásában négy ismert ének hangjai csendültek fel, s visszhangoztak a vendégek szívében, akik ezen lucfalvi lelkész példákkal szemléltette, hogy Isten országa bennünk és közöttünk van, illetve hogy örömöt, békességet ad a szívnek a hozzánk közel jött Jézus. Kása Gergely hatodéves lelkészjelölt úrvacsorára is felkészítő bizonyságtételében a Jézust szolgálóknak a megtöretésből fakadó öröméről szólt, felidézve az egyháztörténet néhány hitvallójának sorsát. A mózesi negyvenéves korhatár alatt és felett lévők kiscsoportos beszélgetésein az volt a téma, hogy az elhangzott számok (tíz, negyven, hetvenkettő) és jelzők (sok, kevés) milyen tennivalókat jelentenek a Jézus iskolájába itt és most járók számára. A nap lezárásaként a krisztusi agapéra vágyódok részesülhettek az oltá- riszentségből. Ahogyan az érlelő őszi napsugarak körberagyogták a nap során az érdi templomot és a vele összenyitható gyülekezeti felbátorodva maguk is „szájra vettek” néhány kedves evangéliumi éneket a közelmúltban újra megjelent EKE-énekeskönyv lapjairól. A csendesnap üzenetét megszólaltató három igeszolgálat minden jelenlévő s az evangélium ügyéért személyes felelősséget hordozó egyháztag számára eligazítást, megerősítést és további feladatot is jelentett. Kiss Péter - az egyetemes papság elvét hangsúlyozva - a bárányokat a farkasok közé küldő Úrban való személyes hit fontosságáról szólt. Megyaszai László termet teljesen megtöltő, többször is hetvenkét mai tanítvány arcát, úgy forrósodott át a szívük az őket kiküldő és visszaváró Úr örömüzenetét hallva: ti „annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,20)! ■ Garai András (Az elhangzott három igehirdetés és az énekkar szolgálata meghallgatható a helyszíni tudósító honlapjáról - www.gflrainyh.ltu -, a „Hangzó örömhírtár’’ című rovatból.) Felügyelők találkozója ► Még február elején Békéscsabán határozta el a Déli Egyházkerület gyülekezetvezetői konferenciája, hogy regionális találkozókat hívnak össze egy-egy térség felügyelői számára azzal a nem titkolt céllal, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek, és jobban bevonják a világi tisztségviselőket az egyházközségek vezetésébe. Első ízben szeptember 29-én Orosházán rendezték meg a találkozót a Kelet- és Nyugat-Békési Egyházmegyében lévő gyülekezetek felügyelőinek. ► Százhuszonöt éve, 1882. szeptember 29-én született Ravasz László püspök, a 20. századi magyar re- formátusság legnagyobb igehirdetője. Ravasz László 1921-ben lett a Budapest-Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora és a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Emellett további tisztségeket is betöltött: felsőházi tag, az egyetemes konvent és a református zsinat elnöke, az Akadémia másodelnöke, majd igazgatója volt. 1948-ban lemondatták a konvent, a zsinat, majd az egyházkerület vezetéséről, 1953-ban prédikálhatott utoljára a Kálvin téren. 1956-ban visszatért az egyház élére, majd élete további részét Leányfalun töltötte; 1975-ben hunyt el. Emlékére szeptember utolsó napjaiban ünnepségeket rendeztek a Dunamelléki Református Egyházkerületben. Szeptember 29-én emlékülést tartottak Budapesten, az egyházkerület Ráday utcai székházában. Ritoók Zsigmond akadémikus köszöntő szavaiban kiemelte, hogy Ravasz László elsősorban igehirdető akart lenni. A Kálvin téri gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka hangsúlyozta, hogy Ravasz modem elveket vallott a szónoklás tekintetében, és alkalmazkodott hallgatóságához. Prédikációit mindig megtanulta, sosem olvasta. Kozma Zsolt erdélyi professzor hangsúlyozta, hogy Ravasz László a miénk, az egy magyar nemzeté. A kolozsvári teológia tanára hozzátette, hogy Ravasz nemzetben gondolkodott. Bogárdi Szabó István Duna melléki egyházkerületi püspök, teológiai tanár Ravasz Lászlót mint igehirdetőt mutatta be. Kiemelte, hogy az egykori püspök az igehirdetést eleven drámaként vitte a hallgatóság elé, lelkipásztori eszménye az igazi igehirdető volt. Szabó püspök bemutatta a most megjelent, „Te csak Hang vagy...” címet viselő prédikációs kötetet, amely Ravasz László kéziratos igehirdetéseit tartalmazza. Szatmári Judit történész, levéltáros Ravasz László 1921 és 1930 közötti, kétszázötven Duna melléki gyülekezetben végzett egyházlátogatásait ismertette. A Ráday Gyűjtemény munkatársa hangsúlyozta, hogy Ravasz László a pásztori belmissziót és a konfirmáltakkal való foglalkozást tartotta a legfontosabbnak, és igehirdetési reformot látott szükségesnek. Kiss Réka történész Ravasz László munkatársait mutatta be. Kiemelte, hogy Ravasz László az egységes reformátusság megteremtésére törekedett, amelyhez tehetséges, jóakaratú munkatársakra volt szüksége. Ravasz kiegyensúlyozó beállítottságának köszönhetően különböző talentummal rendelkező embereket tudott foglalkoztatni. Sárai Szabó Katalin Ravasz László nőnevelésről és női munkáról vallott álláspontját ismertette. E szerint a püspök a nőiség alapvonásának az anyaságot tekintette, célja pedig az volt, hogy a nők minél nagyobb szerepet vállaljanak az egyházi munkában, ami azonban nem mehet az anyaság rovására. Ladányi Sándor egyháztörténész Ravasz László közéleti tevékenységéről szólt - a teljesség igényével. Mint mondta, az egykori püspök, aki fiatalon bekerült az egyházi és a világi közéletbe, mindig népe érdekeit tartotta szem előtt. Dienes Dénes sárospataki egyháztörténész Ravasz amerikai útjáról beszélt. 1929-ben érkezett Amerikába. Részt vett a Református Világszövetség bostoni nagygyűlésén; a philadelphiai főiskola díszdoktorává avatta. Emellett az amerikai lelkészek viszályában is próbált közvetíteni a szemben álló felek között. Ravasz László nagy megbecsülés örvendett, Hoover amerikai elnök is fogadta. Ravasz László unokája, Szacsvay Éva néprajzkutató a Leányfalun töltött éveket mutatta be. Ismertette, hogyan változott meg Ravasz László élete 1953 után, amikor elköszönt a Kálvin téri gyülekezettől. A polgári életmód megőrzése mellett a parasztfalu életmódjának is meg kellett felelnie. Más megvilágításban, de szintén a leányfalui évekről szólt Kosa László történészprofesszor, az emlékülés főszervezője. Az ELTE egyetemi tanára elmondta, hogy az AVH személyi dossziét nyitott Ravasz Lászlóról, amely egy perhez elegendő anyagot tartalmazott. Az előadó kiemelte: a legjobban az fájt Ravasznak, hogy eltiltották az igehirdetéstől. Kosa László hangsúlyozta, hogy a püspök Leányfalun nem száműzetésben élt, hanem a falu menedék volt számára, ahol nyugodt légkörben tudott alkotni. Az emlékülés után Varga László püspökhelyettes és Szacsvay Éva a Farkasréti temetőben megkoszorúzta Ravasz László sírját. Szeptember 30-án a pócsmegyeri délelőtti hálaadó istentiszteleten Ravasz László szülőfalujából, az erdélyi Bánffy- hunyadról érkezett lelkipásztor és kórus szolgált. Az istentiszteleten Nagy Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi elnöke Kajos László gyülekezeti gondnokkal felavatta a Ravasz László padjára került emléktáblát. A főgondnok megemlítette, hogy Ravasz László 1953-tól a pócsmegyeri református templomban vett részt az istentiszteleteken - igehallgatóként. A presbiterek között ült, és hallgatta Borzsák Sándor lelki- pásztor igehirdetéseit. Mint mondta, Ravasz markáns és feledhetetlen nyomokat hagyott a 20. századi reformátusság életében. Mivel a lelkipásztorok is tagjai a presbitériumoknak, Nagy Sándor tiszteletbeli presbiternek nyilvánította Ravas2 püspököt. • Szeptember 30-án délután Ravasz László egykori lakóhelyén, Leányfalun került sor hálaadó istentiszteletre. Itt Szabó István püspök hirdette az igét, szolgált a bánfiyhunyadi kórus, majd Szacsvay Éva ismertette a „Te csak Hang vagy... ” című kötetet. Az egykori püspök életútját bemutató fényképkiállítást Kosa László nyitotta meg. A Ravasz család megjelent tagjait Kovách Tamás pócsmegyer-leányfalui lelkipásztor köszöntötte. * Az istentisztelet előtt megkoszorúzták a Ravasz László emlékére állított kopjafát. Nyíri Csaba, Leányfalu polgármestere személyes hangon emlékezett Ravasz Lászlóra. Édesapja lelkészként végzett a budapesti teológián, és ő gyermekként halhatta Ravasz László búcsúzó igehirdetését 1953-ban a Kálvin téren. „Halkan beszélt, de határozottan. Minden szavának súlya volt” - fogalmazott a polgármester, aki a leányfalui templomban jelentette be először hivatalosan, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testületének határozata értelmében az új leányfalui könyvtár Ravasz László nevét fogja viselni. ■ T. Németh László Kedves vendégnek, dr. SzabónéMátrai Marianna püspökhelyettesnek a szolgálatával kezdődött az összejövetel, aki 2Kor 5,17 alapján hirdette az igét. A találkozót Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő vezette a tőle megszokott gyakorlattal és igényességgel. Dr. Benkó' Ingrid, az Országos Egyházi Iroda jogtanácsosa érdekfeszítő előadásában szólt az építési szerződések fontosságáról, az egyházak illetékmentességéről, az alapítványok működtetéséről és az egyházjog számos kérdéséről. Csorba Gábor gazdasági és pénzügyi osztályvezető beszédében kiemelte, milyen fontos, hogy az egyházközségek bizonylatai és leltárai rendben legyenek. Megemlítette, hogy az elkövetkező esztendőkben is csökkennek az egyházak anyagi forrásai. Az áldozat- készség alig növekszik, jóllehet minden gyülekezetnek fokozatosan a saját lábára kell állnia. Sok értékes gondolat hangzott el a hozzászólásokban is, szinte minden résztvevő megnyilatkozott. Többen felhívták rá a figyelmet: a felügyelő is segíthet a lelkésznek abban, hogy minden gyülekezetnek átfogó jövőképet adjanak, négy-öt évre elkészítve egy fejlesztési koncepciót. Elhangzott az is, hogy képezzenek pályázatírókat, jelentős pénzösszegeket igénylő egyházközségi terveik megvalósítása érdekében pedig tartsanak áldozati vasárnapokat. A találkozón alig akadt hiányzó, sőt a két egyházmegye gyülekezeteiből a felügyelők mellett itt-ott a helyettesek, néhány leányegyházközségből pedig, amikor hírét vették, a gondnokok is rászánták magukat, hogy eljöjjenek az összejövetelre. A bemutatkozáskor kiderült: van közöttük több orvos, tanár, vállalkozó, de nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, jogtanácsos, rendőrségi osztályvezető, autószerelő, takarékpénztári igazgató, levéltáros, könyvelő is helyet foglalt a nagy körben elhelyezett székeken. . 1 . ■ ,, ■ Kqszqrús Oszkár A Biblia Szövetség nyilatkozata az azonos nemű személyek házasságkötéséről Megdöbbenéssel értesültünk az Országgyűlés elé terjesztett, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítását célzó tervezetről, amellyel törvényesen elismert házasságkötési lehetőséget biztosítanának azonos nemű személyek számára is. A tervezetben újabb támadást látunk a magyar alkotmányosság ellen, ugyanis „a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét” (Alkotmány, 15. §). Egyetértünk az Alkotmánybíróság állásfoglalásával, miszerint „a házasság intézménye kultúránkban és jogrendünkben is hagyományosan férfi és nő életközössége” [14/1995. (III. 13.) AB-határozat], amelyet a fontos emberi jogi nemzetközi egyezmények szövegei is ilyen életközösségként értelmeznek. Az Alkotmánybíróság álláspontjával egyezik a keresztényeknek az a tanítása, hogy a házasság és a család intézménye Isten teremtő rendelkezésén nyugszik, ezért olyan természeti törvény, amelyre a nem feltétlenül vallásos jogrend is épül. Mindezek alapján mi - a Biblia Szövetséghez tartozó keresztények - minden, házasságot és családot ért támadásban elsősorban nem a „szabadság” és a „tolerancia” melletti kiállást, hanem egyrészt a mindenható Isten, másrészt az alkotmányos berendezkedés elleni támadást látjuk. Kötelességünknek tartjuk, hogy az ilyen támadás következményeire mindenkit figyelmeztessünk. Emlékeztetjük a javaslattevőket arra, hogy az isteni és alkotmányos rend elleni támadások következménye az emberiség történelmi közelmúltjának súlyos öröksége. Éppen a nürnbergi ítéletek mutattak rá, hogy a felsőbb, természeti törvénnyel szemben megalkotott jog a diktatúrák eszköztárába tartozik. A természetjoggal szembehelyezkedő jogi pozitivizmus egykor már az emberiség legnagyobb tragédiáinak melegágya volt. A Biblia Szövetség vezetősége és tagsága - az elmondottak értelmében - határozottan tiltakozik a tervezett törvénymódosító javaslat elfogadása ellen. 2007. szeptember 29. W OS
