Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-30 / 39. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. szeptember 30. 9 Levelet írtam... HETI ÚTRAVALÓ Kedves Testvérem! Már nagyon vártam megígért leveledet, és örülök, hogy ilyen részletesen írtál. Hát: Isten hozott itthon! Isten hozott az evangélikus gyülekezetben! Anélkül, hogy más nézetekről rosszat mondanék, meg kell osztanom veled: boldog vagyok, hogy felfedezted evan­gélikus hitünk tisztaságát, biblikusságát, csak Jézust követő tanítását! Egész éle­tem az egyházban zajlott - apám és fér­jem is lelkész volt -, és szinte naponta meg kellett tapasztalnom, hogy hitünk fejezi ki a legvilágosabban azt, amit Krisztus tanított. Éppen ezért nem sze­mélyválogató, de nem is megy el más, ferde tanítások után. Igaz, hogy meg le­het térni minden felekezetben, élni is le­het krisztusi életet, ezért testvérek va­gyunk mindenkivel, aki Krisztust Isten Fiának nevezi, de a helyes tanítást nem engedjük elhomályosítani, hanem meg­becsüljük és szeretjük. Ezért örülök, hogy konferenciánk hatására felnőtt­ként nem restelltél barátnőddel együtt konfirmációra jelentkezni otthon. Nem kívánhatok mást, mint ami azon a szép ünnepen biztosan elhangzott: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." 0el 2,10c) Imádkozom értetek, hogy megma­radhassatok a hitben, és hitetek hatással legyen gyermekeitekre is! Nem megy az olyan gyorsan, mint szeretnéd, hogy fi­ad is megtérjen, de a kitartó imádság és kérés, a jó példa megindítja őt is. Hálás vagyok, hogy a lelkész úr nem halasztgatta a dolgot, hanem azonnal cselekedett. Órákat adott nektek, össze­foglalta azt, amit már olyan sokszor hal­lottál, csak akkor még nem tisztult le benned a tiszta tanítás. De biztatlak, hogy a Biblia mellett továbbra is tanul­mányozd a Kis kátét is, mert a benne fog­lalt alapigazságok segítenek eligazodni a sokféle tanítás dzsungelében. Luther Márton írásai ma is aktuálisak - a gyüle­kezet könyvtárában megtalálod mind­azt, ami érdekes lehet számodra. De van itt Budapesten egy Luther-kör is, ahol havonta más-más Luther-iratot ismer­tetnek; ez nagyon jó, mert könnyebb hallgatni, mint olvasni. Jó, hogy ketten indultatok el ezen az úton, ez segít, ha problémátok van. Jé­zus mondja: „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok kö­zöttük.” (Mt 18,20) Ha ő veletek van, ak­kor majd lesztek hárman is, esetleg töb­ben! Beszéljétek meg gondjaitokat, és imádkozzatok együtt! A hosszú meleg nyár után most jól­esik a hűvösebb, esős idő. De még lehet szép az ősz. Könnyebb dolgozni, ha nincs olyan nagy meleg. A hosszú esték nemcsak tévézésre, de olvasásra is alkal­masak. Persze a munkaév is most kezdő­dik a gyülekezetekben. Bibliaórák, ima­körök, rendezvények. Migd-mind alkal­mas arra, hogy hitünket erősítse. Én is részt veszek saját gyülekezetemben a nyugdíjas imaközösség munkájában, de a külmissziói egyesület rendezvényeit is szervezem. Örülök, ha írsz máskor is! De nem is ez a legfontosabb, hanem hogy éld a Krisztus-követők életét. Higgy abban, hogy Jézus érdeméért ingyen, kegyelem­ből van bűnbocsánat és üdvösség már itt a földön is! ■ Bencze Imréné, Ágnes néni Bátornak lenni A bátorság azzal kezdődik, hogy része­sei maradunk a küzdelemnek. Miért nem vagy képes megtenni azt, amiről tu­dod, hogy meg kell tenned? Mikor vala­ki eljut addig a pontig, hogy ráeszmél sa­ját tehetetlenségére, akkor Istennek le­hetősége van arra, hogy korrigálja azo­kat a hiányosságait, amelyek visszatart­ják őt a teljes élet megélésétől. „Megpa­rancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz." (Józs' 1,9) A félelem és az elbizonytalanodás ér­zése leginkább akkor kerít hatalmába, ’ amikor teljesen egyedül vagy. De Isten azt mornjja: „Én veled leszek.” O mellet­ted áll. Stu Webber mesélte egyszer a követke­ző történetet: „Tizenkét éves fiamnak hároméves testvérére kellett vigyáznia a hajókikötő stégén. A kissrác elvesztette egyensúlyát, és a két méter mély vízbe zuhant. A nagyobbik elkezdett segítsé­gért kiabálni, mire én odarohantam. Be­ugrottam a vízbe, és lemerültem a sötét- ‘ ségbe, de semmit sem láttam. Nem talál­tam a fiamat. Feljöttem levegőért a fel­színre, majd újra a víz alá buktam. Végül rátaláltam körülbelül másfél méter mé­lyen. A stég egyik tartóoszlopát szoron­gatva próbálta kicsi életét menteni. Meg­ragadtam őt, és levegő után kapkodva mindketten a felszínre jöttünk. Miután kimásztunk a vízből, megkérdeztem tő­le: »Billy, mi a csodáért szorongattad azt az oszlopot?« Az én kisfiam csak ennyit mondott: »Csak rád vártam, apa, csak rád vártam!«” Talán félelemben és bizonytalanság­ban fuldokolsz, és arra vársz, hogy Isten megjelenjen. O szeretné lefejteni gör­csösen kapaszkodó ujjaidat, hogy végre kiemelhessen félelmeidből, és azt mond­ja: „Én veled leszek.” A bátorság olyan erő, amely révén el tudjuk engedni azt, amit megszoktunk. Emlékezz arra a bibliai történetre, ami­kor a tanítványok csónakjukkal erős szélbe kerültek, és a sötétben azt hitték, hogy kísértetet látnak a vízen. Rémülten kiabálni kezdtek. Jézus ekkor azt mond­ta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter erre kiszállt a csónakból, és elkez­dett a vízen járni... (Lásd Mt 14,22-33!) Mi természetszerűleg a csónakban ma­radnánk, ott, ahol nekünk kényelmes. De Isten azt mondja: „Szállj ki a csónak­ból! Ha süllyedni kezdesz, majd én el­kaplak. Nem hagyom, hogy megfulladj.” Talán nagy döntések előtt állsz ezen a héten. Ülsz a magad „csónakjában”, és valami azt súgja, hogy vállald a kockáza­tot, hogy hagyd ott azt, ami megszokott, kényelmes, és lépj rá a vízre! Légy bátor! Tégy valami olyat, ami értékes, ami örök életre szól! „Fektesd be” az életedet ahelyett, hogy csak eltöltenéd! Éld úgy az életedet, mint egy nagy kalandot. Legyen a döntés tár­gya akár egy költözés, egy új munka­hely, vagy hogy befejezz-e egy kapcsola­tot, vagy éppen elkezdj egyet - szállj ki a csónakból, engedd el a megszokottat, légy bátor, mert Isten veled van! A bátorság akkor növekszik igazán, amikor az életedet meghatározó alapelvek erősebbek a körülményeknél. Vannak-e olyan elveid, amelyekért érdemes akár meghalni is? Van-e olyan alapelved, amiért érdemes élni? Mi tölti be a gondolataidat: az alap- elv vagy a körülmények? Tudja-e mű­ködtetni ez az alapelv a házasságodat? Biztosít-e megélhetést? Leküzdi-e a füg­gőséget? Koncentrálj az alapelvre ahe­lyett, hogy a téged körülvevő körülmé­nyeket figyelnéd, és hidd el, sokkal bát­rabb leszel! Nem tudom, hogy miben lenne báto­rításra szükséged, de azt tudom, hogy ez mindnyájunkra ráfér. Isten most neked mondja: „Kelj fel, én veled leszek. Légy bátor!” ■ Whit Criswell (Monday Manna) Keresztury Dezső Esti imádság Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmám; ó, légy úrrá megint Te rajtam! Országos evangélizáció - harmadik hívás 2007. október 6., szombat, 10-től 16 óráig, Budapest-Deák tér Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. .. " 0n 14,6) Egy fiatalember az 1800-as évek végén Alaszkába ment vadászni. Egyik reggel elhagyta a kis falut, ahol befogadták, és nekivágott a rengetegnek. Hirtelen hatalmas hóvihar támadt, lehűlt az idő, és a vadász ijedten vette észre, hogy eltévedt. Rémület lett úrrá rajta, eldobta az elejtett vadakat, a puskáját, és egy tájékozódási pontot próbált keresni, hogy haza tudjon találni. Több óra tanácstalan járkálás után meglátott a távolban néhány fénysugarat, a falujának a fényeit. Nagyon megörült, és elkezdett rohanni a házak felé. Futás közben furcsa hangok ütötték meg a fülét: recsegett a lába alatt ajég. Rádöbbent, hogy egy befagyottfolyón kell át­kelnie. Azonnal lelassított, négykézlábra, majd hasra ereszkedett, Hátha így el tudja kerülni a jég beszakadását. Rettenetes percek teltek el. Hiába volt mínusz tíz fok, a vadász izzadt és félt. Az útfelénél járhatott, amikor furcsa zajokat hallott a háta mögött. Csengő csilingelt, va­laki énekelt, és egyre nagyobb volt a robaj. A következő pillanatban már oldalra kellett gurul­nia, mert egy lovakkal húzott, fával megrakott hatalmas szánkó majdnem átszáguldott rajta. A fiatalember felállt, megkönnyebbült, hogy ennyire erős a jég, és visszatért otthonába. Kedves Olvasó! Szeretem ezt a történetet, mert az életről beszél. S nem úgy általában az életről, hanem a mi életünkről, arról, amikor rettegve és félve megyünk át a hétköznapok befagyott folyóján, és arról, amikor bátor hittel száguldunk át a gondokon, mert tudjuk, hogy a mi Istenünk valóban erős Isten! Az országos evangélizáció abban szeretne segíteni nekünk, hogy egyházunk­ban minél több legyen az egyenes gerincű, bátran előre tekintő, élő hitű ember. De ez a nap nemcsak az Istenben bízó embereket szeretné megerősíteni, hanem meg szeretné szólítani azokat is, akik ma még - a betegségtől, anyagi gondoktól, bűne­ik következményétől való félelem miatt - csak „kúsznak”. Legyünk együtt egy na­pot Isten színe előtt, hogy ő emeljen fel bennünket! Erős vár („jég") a mi Istenünk! Deák László Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (íjn 5,4) Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli és heti igéi többté­májú üzenetet hordoznak. Az Úr napján a hit győzelmét és a keresztény egység közös alapját hirdetik, a Mihály arkangyal névünnepét követő „hétköznapi" igék pe­dig a szent angyalok mindennapi szolgálatairól tudósítanak. Aratási hálaadó ünne­pünk „oka” Isten gondviselő szeretete: „Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz ne­kik eledelt.” (Zsolt 145,15) Ezért ma is „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme" (Zsolt 118,1; LK)! - A kánaáni asszony kitartó hite meggyőzte Jézust, akit Urának tartott, magát pedig egy pogány „kiskutyának” - „Úgy van, Uram!” -, de a ke­gyelem morzsáihoz ragaszkodott. Jézus megkönyörült rajta: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" (Mt 15,27.28) „Ez aztán nagyszerű! Ez az asszony szaván fog­ja Jézust. így viselkedj hát a próbatételben. Adj igazat az -Úrnak, s bízz mindent reá. Akkor nyertél, és szaván fdgtad őt” - tanácsolja Luther. A Jézusba vetett hitről mond­ja Pál: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Ez a hit a Krisztusról szóló örömhír meghal- lásából születik, amelynek következménye zsidó és pogány származású hívők eseté­ben is ugyanaz: ,Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róm 10,11.13) Csak Isten igéje képes megteremteni az igazi egységet a keresztények között, mert „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus jézus, aki önmagát adta váltságul min­denkiért” (iTim 2,5-6; LK). Az angyalok Isten küldöttei; bejelentik az ítéletet, s közre­működnek végrehajtásában: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak...” 0el 14,6) Ne botránkoztas- suk meg e földön a hívő kisgyermekeket! „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsi­nyek közül, mert (...) angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”, aki nem „akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül" (Mt 18,10.14)! Az angyalok fejedelmé­nek ünnepét követő napok igéi. ezt hirdetik: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket." (Zsolt 34,8) Erről tanúskodik Péter - „Most tudom igazán, hogy az Úr el­küldte az ő angyalát, és kimentett engem Hemdes fezéből...” (ApCsel 12,11) - és Pál is: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: (...) Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón." (ApCsel 27,23-24) János imádni akarta az őt kísérő angyalt, de az nem engedte meg: „Vigyázz, ne tedd, mert szol­gatársad vagyok (...), az Istent imádd!" 0el 22,9) Jézus elfogatásakor nem vette igénybe angyalok segítségét; ezt mondta a „fülvágó” Péternek: „.. .azt gondolod, hogy nem kérhet­ném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) Mi azonban kérhetjük Atyánkat: „Szent angyalod legyen velem!” - „Angyalének szár­nyal feléd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét.” (EÉ 42,2) ■ Garai András A tízéves sopronnémeti evangélikus templom oltára Pár mondat egy izraeli nyárról Bármennyire hihetetlennek tűnt is ta­valy, amikor már a felhők fölül tekintet­tem vissza, hogy valaha még viszontlát­hatom ezt a titokzatos földet, egy bor­zasztóan hideg kora nyári hajnalon idén újra izraeli légtérben ébredtem. Még egy félórás vámvizsgálat, még egy csendes kézszorítás, még egy hosszú kapaszko­dó Júdea zöld lankáin, és újra ott va­gyok, ahol a múlandóság zavartan meg­torpan, és az idő gyomron vágott büsz­keséggel hajtja meg a fejét. Mert Jeruzsá­lem az Örökkévaló lábának zsámolya, részegítő pohár és eleven prófécia; va­jon hogy győz az agyam újra azzal gon­dolni, amire száz élet is kevés lenne? Hosszú, háborús napok Gázában, rekkenő hőség és ideges ENSZ-tisztek, le nem csengett intifáda és egy esedékes szíriai krízis jellemezhetné legjobban a nyaramat sajtószempontból. Az ember gyorsan feltalálja magát a Közel-Keleten, ha az iskolában jól megtanulta, miből lesz a hír, és meddig tartanak a politikai igazságok. Jeruzsálem falain belül engem csak két dolog érdekelt: keresni az Úr akaratát és készen állni arra, hogy ha kell, az egész életemet felforgassam érte. Vasárnap reggelenként az arab negyed közepén, egy német evangélikus templomban szolgáltam, az én feladatom volt beha­rangozni az Aranyváros müezzinterhes egét, úrvacsorát készíteni, bezárni vagy SZÓSZÓRÓ Ifiúságfirovat-gazda: Győré Balázs éppen hangosítani. Sabbáthkor, innen nem messze egy messiáshívő gyülekeze­tei látogattam,, szerdánként egy német barátommal és egy arab lelkésszel imád­koztunk a Sionon, többek között a ma­gyar fiatalokért is. Kiryat Smonától Eila- tig koptattam a hátizsákomat, benne egy flakon vízzel, egy törött fényképezőgép­pel és egy falatnyi, hamuban sült mon­dattannal a szeptemberi utóvizsgára. Hála unatkozó barátaimnak, csukott szemmel szétszedek és összerakok egy Mi6-ost, angolul magyarázom a magyar ragozási rendszert, elengedett kézzel eszem az olajbogyót, és héberül mon­dom a Miatyánkot. Láttam papot, aki nem beszél zsidó­val, és láttam palesztint, aki az Úr Jézus nevében imádkozott értük. Értem már, hogy itt béke nem lesz még Tony Blairrel sein; megismertem a Fiút messiásként is. Felforgató, traumatikus igazság ez, csak remélni tudom, hogy maradéktalanul hazahoztam. ■ Tatai Gábor j*

Next

/
Oldalképek
Tartalom