Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 200/. január 28. 9 Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag A vásárhelyi férfi segítséggel fordított a sorsán ► Ivott, csövezett, hetekig egy sírboltban éjszakázott a vásárhelyi Kiss Ferenc, aki úgy tartja, eddigi sorsáról leginkább maga tehet. A negyvenöt éves férfi már felcserélte a holtak kényszerű társaságát az élőkére. Az evangélikus gyülekezet hasznos tagjaként ma már dolgozik, szakított az alkohollal, s angolul tanul. Nyelvtudását a legutóbbi szeretetebéden mutatta be egykori sorstársainak. Kiss Ferenc maga is belátja, rosszul irányította eddig a sorsát, önmaga tehet arról, hogy előbb munkanélkülivé, majd hajléktalanná vált. Szobafestő-mázolónak tanult a vásárhelyi 602-es ipari szakmunkásképzőben, ám az első évnél nem jutott tovább.- Nem fűlött a fogam az iskolához, ezért az első osztályt meg kellett volna ismételnem, nem tettem. Inkább elmentem segédmunkásnak a Vas- és Fémipari Ktsz-be. Néhány évig bírtam, majd újabb és újabb munkahelyet kerestem. Sosem jutottam többre, mindenhol segédmunkás maradtam. Gyorsan belekerültem viszont a munka - szórakozás - pihenés mókuskerekébe, melyben a szórakozásra fordított idő nyúlt egyre hosszabbra - mondta. Kiss Ferenc dolgozott a Délépnél, majd a Szegedi Bútoripari Szövetkezet hódmezővásárhelyi üzemében, de állást vállalt a kútvölgyi gyógyintézetben is, ahol karbantartó, portás, de segédápoló is volt. Itt ismerkedett meg élettársával, akitől hét év után végképp elköltözött.- Nagyon lecsúsztam, csak akkor mentem reggelenként dolgozni, ha volt hozzá kedvem, ezért mindenhonnan elbocsátottak. Ittam rendesen, így nem jutott pénz albérletre. A haveroknál egy ideig meghúzódhattam, ám 2005-ben végleg az utcára kerültem. Azon a télen Ferenc sokat fagyoskodott, s mert nem volt hová mennie, éjszakára beköltözött az Arany temető egyik kriptájába. November és december egy részét a holtak közt töltötte. Hungarocellel és nejlonnal burkolta be magát, hogy ne fázzon, de mint mondja, volt olyan éjszaka, hogy a hideg miatt le sem tudott feküdni, attól félt, sosem kelne fel többé. Ezért hajnalig járkálgatott fel s alá. A csontjaiba beköltözött hideget napközben az állomás melegében próbálta kiengedni. Még ekkor is adott magára, ezért ismerőseinél rendszeresen fürdött. Szendvicset, pogácsát pedig az állomáson megfordulóktól kapott.- Már az első nap megszólított az állomáson a szociális gondozó, de letagadtam, hogy hajléktalan vagyok. A harmadik nap reggelén már nagyon rossz állapotban voltam, aztán bevallottam, fedél nélkül élek - mondta a negyvenöt éves férfi. Ferenc 2006 elején bekerült a krízisszállóra, majd a nappali melegedőre, felhagyott a fröccsözéssel. Azt viszont 2005-ben maga sem gondolta, hogy a hajléktalanok karácsonyi ebédjén megváltozik az élete.- Nagyon megfogtak Deák László evangélikus lelkész szavai, aki azt mondta, mindenki előtt nyitva a templom. Komolyan vettem, amit mondott, de napokon keresztül csak a kapuig jutottam, nem mertem bekopogtatni. Aztán erőt vettem magamon... Ferenc nem tétlenkedett, tavaly már nyelvet kezdett tanulni a gyülekezetben, olyan szép eredménnyel, hogy a hajléktalanok legutóbbi szeretetebédjén ő olvashatott fel angolul verset a Bibliából. Élete megváltozott: állást talált, s az ivással is teljesen felhagyott. Úgy gondolja, mindezek nem „csak úgy” történtek vele. Ő is tett azért, hogy jobbra forduljon a sorsa, s erőfeszítéseiben pedig igaz segítőkre lelt. ■ Korom András Megjelent a De'lmagyarország 2007. január 4-1 számában „Vérbevágó” kérdés ► „Január nálunk a disznóvágások ideje. Ilyenkor berakhatjuk sertéshizlaló munkánk szép, kövér eredményét a fagyasztóba. Jó alkalom ez arra is, hogy összejöjjön a család. Még a pesti fiunk is lehozza az övéit. Fővárosi kis unokánk az idén konfirmál. Mondhatom, nagy megrökönyödést okozott, amikor a disznótoros vacsora kellős közepén azt mondta, hogy ő nem eszik véres hurkát, mert az bűn. Mindenki kinevette az asztalnál, de engem elgondolkoztatott eltökélt kis tekintete. Hogy is van ez, tisztelendő asszony? Együk vagy ne együk a véres hurkát?” Aranyos Marika! Vidéki lelkipásztor lévén nem idegen számomra a disznóvágások világa, no meg kérdése sem lepett meg. Köszönöm, hogy nem kacagott együtt a kacagókkal, amikor kis unokája elmondta meggyőződését. A kis emberek sokszor tisztábban látnak, mint mi, komoly felnőttek. Ezért örülök, hogy nem söpörte a szőnyeg alá ezt a „vérbevágó” kérdést. Biztosan több olvasóm vár rá feleletet, még akkor is, ha csak a boltban jut hozzá a disznótoros vacsorához valókhoz. így hát kétszeresen is hálás vagyok azért, hogy megtisztelt bizalmával. Nézzük hát, hogyan igazít útba bennünket ebben a kérdésben a Szentírás! Amikor Isten szövetséget kötött a világgal az özönvíz után, akkor engedte meg első ízben az embernek a hús fogyasztását. Volt azonban az Úrnak egy feltétele: „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!” (iMóz 9,4) Amikor pedig a zsidó nép megkapja a törvényt, ez a tilalom megerősítést nyer: „Ezért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére.” (3MÓZ 17,14b) És persze azt is hozzáteszem, hogy mindez nem csupán az izraelitáknak szólt, hanem a közöttük élő jövevéEVÉLET LELKI SEGÉLY nyéknek is, méghozzá fővesztés terhe mellett (lásd 3MÓZ 17,10-14)! De ezek után még mindig nem dőlhetünk hátra nyugodtan kényelmes karosszékünkben, mondván: „Világos, hogy mindez ránk, keresztényekre nem vonatkozik” - hiszen az Újszövetség is ír a vérevés tilalmáról! „.. .tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (ApCsel 15,29) Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy ez a tilalom nem egyszerűen a Tóra valamelyik előírása. Nem olyan előírás, amely csak a zsidó népre vonatkozik. E tilalom létezett a törvényadás előtt is; Mózes törvénye megismétli, az apostolok pedig megerősítik érvényességét. Ezért a vérevés tilalma a keresztény ember számára is érvényes! Számomra evidens, hogy sem hagymás sült vért, sem véres hurkát és semmiféle olyan ételt nem fogyasztok, amely vér hozzáadásával készült. Hiszem, hogy Isten csak és kizárólag olyasmit parancsol nekünk, ami a javunkat szolgálja, ami segít megőrizni a testi-lelki-szelle- mi egészségünket. Tagadhatatlan, hogy az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv fent idézett igei részlete olyan missziós helyzetben született, amikor az apostolok saját népük körében szolgáltak Krisztus evangéliumával. Közöttük pedig egyértelműen elfogadott volt a vérevés tilalma. Az ő bizalmuk márpedig attól is nagymértékben függött, hogy a nem zsidó származású hívek is betartanak-e, vagy sem bizonyos ószövetségi előírásokat. Az is világos, hogy keresztény hitünk nincs alávetve speciális étkezési szokásoknak (vö. iTim 4,4-5; Róm 14,17; iKor 8,7-9!). Ám az sem feledhető, hogy tekintettel kell lennünk testvéreink lelkiismeretére ebben a kérdésben is. Sem elítélnünk, sem kinevetnünk, sem fanatikusnak bélyegeznünk nem szabad azt, aki hitbéli meggyőződése miatt félretolja tányérján a véres hurkát. Szeretettel, nem pedig váddal kell fordulnunk tehát afelé, aki nem eszik vér hozzáadásával készült ételeket, és afelé is, aki az ételekről szóló általános keresztény tanítás alapján azt vallja, hogy „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” (iTim 4,4). De vajon ki tudunk-e alakítani ebben a kérdésben is biblikus, hitbeli álláspontot? Átgondoltuk-e már, hogy Isten életünk minden területére igényt tart?! Hogy van mondanivalója leghétköznapibb cselekvéseink közepette is a számunkra? Kedves Marika! Nyilvánvaló: az, hogy a disznótoros vacsorán az étlapra kerül-e a véres hurka, vagy sem, nem üd- vösségi kérdés. De ha megérintette szívét a vágy, hogy élete minden területén engedelmeskedjen Istennek, akkor nyugodtan vegye komolyan a vérevés tilalmát! A pogányból lett keresztények számára az apostolok megtiltották a vér fogyasztását, és bizonyos vagyok abban, hogy nem cselekszünk helytelenül, ha ebben mi is követjük őket. Szeretettel üdvözlöm konfirmandus unokáját is a Szentírás szavaival: „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!" (iKrón 16,11) Imádkozom érte, hogy ne csak hitmegerősítő felkészülése legyen sikeres, de a keskeny ösvényen is megmaradjon! Szívélyes üdvözlettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Jézus Krisztus dicsőségét hirdetik. „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy jézus Krisztus arcánfelismerjük az ődicsőségének ragyogását." (2Kor 4,6; LK) Urunk megdicsőülésekor a fényes felhő Isten jelenlétét ábrázolta ki, s a hang nekünk is szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Mt 17,5) Luther így figyelmeztet: „Óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva Krisztust Istentől elszakítsd. Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” De el se bizakodjunk, mert csak amikor már emberi eszközeink összetörnek, és engedünk az Úr akaratának, akkor ragyoghat fel az evangélium rajtunk keresztül - amikor Gedeon emberei összetörték a cserépedényeket, a fáklyák fényesen felragyogtak... (Lásd Bír 7,19-20!) Az Úr „jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (2Kor 4,10). Mózes dicsősége múlandó volt, miután Istennel találkozott. Mi a Szentlélek által Jézusban találkozhatunk Istennel; „ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (2Kor 3,18). Zsidó és pogány emberek szívéről egyaránt a Krisztushoz való megtérésük távolíthatja el a leplet, amely addig gátolta a teljes Szentírás megismerését. De akivel Jézus találkozik, annak szívéről lehull a lepel (széthasad a kárpit, megnyílik az ég), és azonnal felismeri az írás alapján: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!" (Jn 1,49) Ő bizonyságot tesz, Isten beszédeit szólja, „mértéktelenül” beteljesedve a Lélekkel. Hogyan üdvözülhet bárki? „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van...” (jn 3,36) Az örökkévaló „Vagyok, aki leszek” mintegy bemutatkozik a gyülekezeteknek is: „En vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel 1,8) Az egyszülött Fiú: Isten, egylényegű az Atyával; „öve' a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké" (Jel 1,6). Az Úr Jézus önkijelentése hű bizonyságtétel önmagáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Megdicsőülésekor az Atya tett bizonyságot szeretett Fiáról; de aki nem hisz benne, az nem ismerheti meg az Atyát sem! A bevezető ige most minket is megkérdez: felismertük-e Jézusban az Úristen dicsőségét? Ne hangozzék el majd felettünk ítéletként: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat...” (Jn 8,19) Hangozzék el felettünk az ősi, ároni áldás, amelyben az Úristen hármas egysége fejeződik ki! Az Atya megőriz minket, a Fiú könyörül rajtunk, és a Szentlélek békességet ad nekünk. Isten nem vonta vissza ígéretét a lelki Izraeltől, az ő mai népétől sem: „így szóljanak nevemben Izrael fiaihoz, és én megáldom őket.” (Olvasd: 4MÓZ 6,22-27!) Mi Jézus érdeméért kérhetjük Atyánkat: „Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból...” (EÉ 323,1) ■ Garai András Mi újság az ifjúsági osztályon? Továbbra is kíváncsian várom reakcióikat két héttel ezelőtti írásomra: Önök szerint mitől lesz országos az ifjúsági munka? Ezenkívül a segítségüket kérem: osszák meg velünk tárgyi tudásukat, tapasztalataikat egy egyéves ifjúsági munkaterv kidolgozásához, valamint egy „Örömnaptár: édes-bús igaz történetek az ifjúsági munkáról” létrehozásához! Kérem, ne feledjék, hogy az országos szervezésű nyári táborok bejelentésének is ebben a hónapban van a határideje! Hadd értesítsem Önöket egy csodálatos projektről, amelyet az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (OKI) egyházunk ifjúsági osztályával együtt szervez: március lótól 18-ig a 72 óra kompromisszum nélkül című szociális-karitatív projekt keretén belül az egész országban fiatalok csapatai aktivizálják magukat, hogy lakókörnyezetükben segítsenek ott, ahol szükség van rá. Ez lehet az erdőtakarítástól kezdve a falbontáson és az ételosztáson át az idősek otthonában való színdarab előadásáig bármi, ami környezetvédelmi vagy emberi szempontból szükséges és hasznos. Ez a hetvenkét óra az egész ország ifjúsága számára - felekezettől, vallási hova(nem)tartozástól függetlenül - közös móka és munka lesz; ezt a hetSZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Győré Balázs venkét órát kompromisszum nélkül minden érdeklődő odaszánhatja valamely értelmes ügynek. Várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen részt vennének ebben a projektben, illetve akik tudnak „segítenivalóról” az oki@ke- reszteny.hu címen vagy a következő címek egyikén: anna.frenyo@lutheran.hu; egyházi mobil: 20/770-3057; MEE Ifjúsági Osztály, 1085 Budapest, Üllői út 24. Továbbá felhívnám a figyelmet a 2007-es ökumenikus imahét keretében, január 28-án 18 órakor tartandó ökumenikus ifjúsági istentiszteletre, melynek helyszíne a Szilágyi Dezső téri református templom. Ugyancsak az ifjúságot érintő szuperszonikus találkozási lehetőség a következő Tamás-mise, amely február 4-én 18 órakor lesz a budavári evangélikus templomban. ■ FrenyóAnna
