Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-18 / 11. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. március 18. 5 Dies Academicus a hittudományi egyetemen-4 Folytatás az 1. oldalról Mind a négy nyertes pályázatot elsőéves hallgatók készítették: a harmadik díjat Orczán Ildikó, a megosztott másodikat Csizmadia Nóra és Kovács Katalin, az első díjat pedig Somogyi Lilla vehette át az egyetem rektorhelyettesétől. Az ebédszünet után a Magyarországi Evangélikus Egyház jelenleg működő oktatási és diakóniai projektjeinek bemutatása következett. A Zsivora György Népfőiskolái Alapítványról és az azon belül működő romamisszióról Kocsis István alapítványi titkár, Bakay Péter munkatárs, a romamisszió vezetője és Kari Já- nosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkész tartott előadást. Diakónia a gyülekezetben és a városban címmel Gregersen Lábossá György, a Johan- neum Evangélikus Diakóniai Központ igazgató lelkésze mutatta be a szombat- helyi szeretetintézményben folyó diakóniai munkát. A miskolcon elindított Alpha-kurzus nevű oktatási és missziói projekt részleteibe Sándor Frigyes lelkész vezette be a hallgatóságot. Utolsóként Lázár Zsolt, a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze és Benkóczy Péter, a Tes- sedikkel a XXI. Századba - Második Esély Népfőiskola képzési koordinátora számolt be a szarvasi népfőiskolán folyó felnőttképzési munkáról és annak távlati céljairól. Dr. Csepregi Zoltán rektor zárszava után bemutatták az egyetemen berendezett Prőhle Károly-emlékszobát. Prőhle Károly családtagjai az egyetem rendelkezésére bocsátották a jelentős teológiai munkásságot kifejtő professzor hagyatékban maradt könyvtárát, amelyet katalogizálva tekinthettek meg a jelenlévők. A tudomány napjának színvonalas programja doktori avatással ért véget. A Doktori és Habilitációs Tanács döntését dr. Reuss András tanszékvezető egyetemi tanár ismertette: ennek értelmében Bácskai Károly budahegyvidéki lelkész, az EHE Újszövetségi Tanszékének oktatója és Böröcz Enikő' lelkész, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa cum laude minősítéssel vehette át doktori diplomáját. Bácskai Károly lau- dációját dr. Varga Gyöngyi, Böröcz Enikőét pedig dr. Szentpétery Péter docens, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője mondta el. ■ Petri Gábor „Énekeljetek új éneket az Úrnak. - csak „új” éneket? „Énekeljetek új éneket az Úrnak..." (Zsolt 96,1) Sokan úgy gondolják: csak akkor felelnek meg a zsoltáríró felszólításának, ha csak új éneket énekelnek. Meggyőződésem, hogy tévednek. Tudom, sokszor terítékre került és sokat vitatott kérdése ez egyházi zenei életünknek. Számosán nyilatkoztak - köztük jelentős szaktekintélyek - pró és kontra. Magam Wulfné Kinczler Zsuzsannával értek egyet, aki így tette fel a megdöbbentő kérdést egy előadásában: „Van-e még zenében is megnyilvánuló lutheránus önazonosság-tudat? (...) Vagy el tudunk képzelni lutheránus egyházat korálok nélkül?!” (Magyar Egyházzene, 2005/2006. 1-2. szám, 148.: 151. o.) Sajnos a kérdés nem költői, nagyon is valóságos helyzetlátáson alapul. Kodálytól tanultuk, hogy a kisgyermeket először zenei anyanyelvűnkkel kell megismertetnünk, később erre épülhet rá más népek zenéje. Egyházunkban sem fordíthatjuk meg a sorrendet, hiszen evangélikus hitünk zenei anyanyelvét az óegyház gregorián dallamkincséhez csatlakozó korálok képezik. Ha nem szerettetjük meg fiataljainkkal a több évszázados - esetenként másfél ezer éves - énekeinket, később sem fogják szívesen énekelni őket. Hallom a mindennapos válaszokat: „Az ifjúságot csak a gitáros új énekekkel lehet »megfogni«; hozzájuk közel álló, számukra könnyen emészthető dallamvilág az, amelyre pozitívan reagálnak, amellyel aktivizálhatók.” De vajon ki kell-e szolgálnunk az ő igényeiket? „A gyerekeknek egyértelmű értékrendre lenne szükségük” - vallja az egyházzene szakavatott tudósa, Szendrei janka (uott 145. o.) .......sokszor nem az ját szik-e itt is szerepet, hogy nem ismerjük eléggé énekeskönyvünket, nem vagyunk az anyag birtokában? Azaz saját bizonytalanságunkat vetítjük ki a gyermekekre. A gyermekeknek az a vonzó, amit vonzó, hiteles módon »tálalnak«, kínálnak” (uott 149. o.). Aktív tanári pályámon tapasztaltam, hogy az elkötelezettség és a sok fáradozás meghozza az eredményt: kamasz fiúkkal is meg tudtam szerettetni „A csitá- ri hegyek alatt...”, „Tavaszi szél vizet áraszt...” kezdetű népdalokat. Enekka- rosaim Bach „ím, jászlad mellett térdelek...” kezdetű korálját is szívesen énekelték, a hetvenes, nyolcvanas években „természetesen” nem Paul Gerhardt, hanem Lukin László szövegével. Sok évtizedes tapasztalat alapján kialakult meggyőződésem, hogy az értékálló, nem a pillanatnyi igényt kiszolgáló zenére - megfelelő előkészítő munkával - fogadóképessé lehet tenni a fiatalokat. Megérinti őket énekeskönyvünk repertoárjából számos dallam és szöveg, mint például az „Áldunk téged, Istenünk...” (42); „Dicsérjük Istent!” (52); „Áldjad, én lelkem...” (57); „Öröm van nálad...” (364); „Hadd áldlak..." (93); „Ó, terjeszd ki...” (120); „Ó, jöjj, ó jöjj...” (133); „Hadd zengjen énekszó...” (151); „Fel útra, ti hívek...” (163); „Itt az Isten köztünk...” (280) kezdetű stb. Ha nem így van, az nem a fiatalok, de nem is a korálkönyv hibája! Természetesen a tempó gyorsabb formában vonzó az ifjúság számára, mint amihez hozzászoktunk gyülekezeteinkben, ahol alkalmazkodnunk kell az idősebb korosztályhoz is. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyházzenészeink közül valaki, aki erre késztetést érez, de még inkább egy munkaközösség vállalkozhatna olyan kiadvány összeállítására, amely könyvből és hangzó anyagból áll. A könyv egyrészt legértékesebb, teológiai, zenei és irodalmi szempontból is mértékadó énekeinkből adna válogatást, másrészt rövid, az Evangélikus Elet Cantate rovatához hasonló elemzésekkel segítené a lelkészeket, hitoktatókat. A hangzó anyag nemcsak az énekeket foglalná magába, hanem az egyházi zeneirodalom legjelentősebb alkotásai közül - a gregoriántól a 20. századig - közölne részleteket. 0ó példa erre Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című kötetének egyházzenei fejezete.) Biztos vagyok abban, hogy sok fiatal értelmét, szívét, hitét ilyen módon megérintené egy-egy Bach-korál vagy Handel Hallelujája a Messiásból. Hitem szerint az szolgálná teljességben Isten dicsőségét, ha az ifjúsági alkalmakon, családi istentiszteleteken a gitáros énekek kiegészülnének korálokkal. Ezáltal korosztálytól függetlenül evangélikus identitásunk is folyamatos megerősítést kapna. ■ Gerhát László nyugalmazott tanár, karnagy, kántor A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2007. április i-jén, virágvasámap este 7 órakor bemutatja Heltai Jenő: Egy fillér Álomjáték három felvonásban szereplők: István, a költő Márta, a felesége Iván, az orvos Irén Dóra, a színésznő Károly, drámaíró Alfréd, vezérigazgató Margit nővér, ápolónő Wen-Hay, a Fekete Császár Taj-Kong, kínai koldus 1. pokolbéli testőr 2. pokolbéli testőr O. Szabó István Jászai-díjas Forgács Szilvia Kárpáti Tibor Szőlőskei Tímea Martin Adél Gyurin Zsolt Farkas Tamás Szoboszlai Éva Lénáit László Mucsi Sándor Szabó Péter Medgyessy Pál Történik a költő lakásán, Irénnél, az orvos rendelőjében és a pokolban Díszlet- és jelmeztervező Hums Anna Mária Zenei szerkesztő Pacher Gréti Maszk Lampé Anikó Rendező Udvaros Béla további előadások: április 8., vasárnap délután 3 óra április 28., május 19., 26., szombat délután 3 óra április 15., 22., május 13., június 3., vasárnap este 7 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 2200,1700,1400 forint. Huszadik századi jelentős íróink közül újabb magyar drámaíró, Heltai Jenő (1871-1957) szólal meg az Evangélium Színház színpadán. Hosszú élete során minden műfajban remekműveket alkotott. Versei könnyed hangvétele, játékos szellemessége különösen az 1904-ben alkotott János vitéz operett dalszövegeiben érvényesült. Nem mindennapi teljesítmény egy Petőfi műve alapján készült zenés darabhoz dalszöveget írni. Látványos színpadi sikereit a Vígszínház mutatta be; ezek felhőtlen, könnyed, pesties humorral írt életképek, társalgási színdarabok - különösebb mélyebb mondanivaló nélkül (A Tündérlaki lányok, A kis cukrászda stb.). A sors iróniája, hogy mindmáig legsikeresebb színjátékát, A néma leventét a Vígszínház nem fogadta el, így a Magyar Színházhoz vitte. Ott több százszor játszották (Bajor Gizi, Törzs Jenő, Bilicsi Tivadar). Mesés játékaival aratott még sikereket (Az ezerkettedik éjszaka, Szépek szépe). Irt humoros elbeszéléseket, regényeket, kabarétréfákat, operettet. Mint emlékezéseiben írja: „Hatvan évig ide-oda csapongó voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban...” Ironikusan, malíciával szemléli önmagát. írók, színésznők és más csirkefogók, Utazás énmagam körül címmel jelent meg elbeszéléskötete. Művei páratlan sikerét számtalan külföldi megjelenése jelezte. Gazdag, elismert író, hosszú, sikeres élet jutott osztályrészéül. Hetvenéves korában írta meg Egy fillér című álomjátékát. Ez a mű élete legjobb színpadi alkotása. Mintegy önvallomása ez az életnek, az ő életének az értelméről. O a hőse, a könnyű sikerekért tehetségét áruba bocsátó költő, aki a megalkuvás és a szabadulni akarás küzdelmében szenvedi pokoljárását. Az Egy fillér a drámában az a pénz, amelyért a tehetség eladta magát. Mementó, hogy a végjátékunkban számadással tartozunk! E gondolatok jegyében, húsvéti lélekerősítésre mutatjuk be Heltai remekművét 2007 virágvasárnapján. ■ Udvaros Béla Európai és nemzeti identitásunk tudatában ► Európai identitás - nemzeti identitás címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Reformáció és Közélet Társaság, valamint a Thomas More Intézet magyarországi tagozata. A március 10-i tanácskozásnak a Ká- roli Gáspár Református Egyetem adott otthont. Az egyetem hittudományi karának dísztermében dr. Borsi-Kálmán Béla, a történet- tudomány doktora, a Thomas More Intézet magyarországi tagozatának ügyvezető igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök rövid bevezetője után neves magyar és külföldi előadók tartották meg referátumukat. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, dr. Martonyi János volt külügyminiszter az uniós intézményi és jogi rendszer korszerűsítésének szükségességéről beszélt, illetve kifejtette, hogy hazánknak szüksége van „külső jogállami kontrollra”. „Az az ország, amelyik nem tudja levonni a politikai következtetést egy kormányzat teljes gazdasági, erkölcsi kudarcából, az önmaga lábán nem tud megállni” - jelentette ki. Sajátosan közelített a tanácskozás témájához dr. Chantal Delsol filozófus, a Mame la Vallée-i egyetem tanára: referátumában különböző szerzők - többségükben nem franciák - műveiből származó idézetek segítségével mutatta be, hogyan látják a franciákat kívülről. Dr. Herczegh Géza, a magyar Alkotmánybíróság volt bírája, a Hágai Nemzetközi Bíróság volt tagja az EU történetével kapcsolatos rövid áttekintést nyújtott a résztvevőknek. Őt a holland Van der Waal professzor követte; az Európai Parlament egykori tagja egyebek mellett arról beszélt, hogy a jelenlegi uniós alkotmány helyett egy újabb alapszerződésre lenne szükség. Az utolsó előadó, hazánk volt UNES- CO-nagykövete, a Thomas More Intézet magyarországi tagozatának elnöke, Fasang Árpád a kulturális identitással kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. A rendezvény záróakkordjaként a konferencia résztvevőitől Papp Kornél, a Reformáció és Közélet Társaság elnöke búcsúzott. ■ G. Zs. Látogatás a Prőhle Károly-emlékszobában Bácskai Károly és Böröcz Enikő doktori fogadalomtétele
