Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-25 / 8. szám
8 Mt 2007. február 25. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS mmmm BÖJTI ÚTRA LÉPVE ► Amikor egy kiadvány második kiadásban jelenik meg, elegendő lenne egy pár szavas hirdetésben felhívni rá az olvasók figyelmét: „Újra kapható a Lélegzetvétel című füzet.” Elég lenne, de mind a szerkesztő, mind a kiadó azt szeretné, hogy a füzetben fellelhető gazdag tartalom minél többeket gazdagítson az idei böjti, nagyheti úton. Mert hisszük: a Lélegzetvétel segíthet abban, hogy kinek- kinek egy kicsit más legyen az ünneppel való mostani találkozás. Meghittebb, gazdagabb, üdítőbb, megerősítőbb. Ezért kértük meg az alábbi írások szerzőit arra, hogy osszák meg a füzet olvasásakor szerzett élményeiket a Lélegzetvétellel Kendeh K. Péter kiadóigazgató A lélek a Lélekből táplálkozik. A nagyböjti napok, melyek Jézus feltámadását megelőzik, egy-egy lelki forrást jelentenek - belőlük merítve ki-ki nap mint nap megújulhat. A Kilenc nap a léleknek ahhoz segít hozzá, hogy egy határozott úton, a Szentlélek segítségével jussunk el a Feltámadotthoz. Dr. Kránitz Mihály A Lélegzetvétel című füzet egy aprócska eszköz a köznapi életszentségre segítésben, hogy a megszentelő Lélek erőterébe jussunk. Félszáz oldalon át szemforgatástól mentes kegyességgel vezet a Feltámadottal való bensőséges találkozásig. Lélekoltó, lélekölő és lélekmérgező napokat élünk, ezért a lélekplántáló, lélekápoló és lélekgazdagító sorok úgy kellenek mindannyiunknak, mint az éltető friss levegő. Dr. Fekete Károly Boldog-szomorúság. Egy érzés, amely hatalmába kerít minden új kezdetekor. Mintha verseny lenne a kettő között: amelyik harcosabb, erősebb, az uralja az érzéseket is. Indulnék, mert vár valami új, amely mintha mégis ismerős lenne. Valami, amit már vártam, mert tudtam, hogy elérkezik. Most mégis meglep, hogy már itt van. Még pár lépés, és nincs visszaút. Az irány biztos. Erre kell mennem, mégis borzongás jár át, mert talán tévedek. A bizonyosság nincs meg, csak valami homályos, fátyolos belső vívódás. ...ne úgy, ahogyan én akarom... A szavak lelkem mélyéről fakadnak. Elmesélik a küzdelmet, a kételyt, a küldetést. Valamit le kell zárni, és el kell indulni az új felé. Az új felvállalása mindig lemondás valami régiről. A biztosról a bizonytalanért, mert az a meggyőződés van mögötte, hogy ez így helyes. Ahogyan lassan lépkedek előre, már nem lehet visz- szafordulni. Vállalni kell a keresztet, menni az úton, amely talán nem is az én akaratom. Mégis ez a jó út. Talán majd egyszer, visszanézve megérkezik a bizonyosság is. Amikor látom a lábnyomokat a magamé mellett, és tudom, sosem voltam egyedül. Ebbe kapaszkodva merek csak nekivágni. A boldog-szomorúság küzdelme kísér, hol az egyik győz, hol a másik kerekedik felül. Jó lenne, ha nem nekem kellene dönteni. Ha Valaki megmondaná pontosan, mit kell tennem. Akkor „csak" teljesíteném. Nem lenne vívódás, küzdelem. Nem lenne szabad akarat. De Valaki nem így akarja. Mert meg kell küzdeni, meg kell A félelmet csak úgy tudom legyőzni, ha döntök. ...neúgy, ahogyan én akarom... Valaki már látja az út végét, ismeri a célt. Nekem elég, hogy amikor lépek, ő mellettem van, lába nyoma mindig az szenvedni a győzelemért. Nem rángat bábként az ujjaival, csak finoman terelget, irányt mutat. A lépéseket nekem kell megtenni. Egyiket a másik után, amíg el nem értem a határt, ahonnan nincs visz- szafordulás. enyém mellett. Még így sem könnyű. De döntöttem: elindulok. Lépésenként, egyiket a másik után. Boldog-szomorúság. Most a boldogság győz, mert a helyes úton járok. ■ Deák Ágota (Lélegzetvétel, 2-3. oldal) A Lélegzetvétel legjobb kiadványaink közül való. Ilyen volt a Fényforrás is karácsonyra. A mai embernek pont ilyen „kapaszkodókra”, meditációkra, imádságokra, gondolatfutamokra van szüksége! A csodálatos fotók tökéletesen kiegészítik a mondanivalót. Szabóné Mátrai Marianna, Szabó Lajos és a kötetben szereplő többi szerző olyat tud, ami „lélektől lélekig” hat. Ez a kötet (és a Fényforrás is) azt bizonyítja, hogy van bestseller az egyházi könyvkiadásban is. Példányaik pillanatok alatt elfogytak; jó, hogy a Lélegzetvételt kiadják újból. Sajnos a karácsonyi kötetet hiába kerestük az ünnep előtt... Jó kézbe venni ezeket a gusztusos könyveket, elférnek egy női táskában is, bárhol elővehetőek, olvashatóak... Olyanok, mint a nyári zápor - felüdül az ember tőlük. Húsvét előtt napi többszöri olvasásra is ajánlom mindenkinek! Lengyel Anna John Mason világhírű matematikadidaktikus mondja: „Vezérlőelvem, hogy én nem tudok megváltoztatni másokat. Amit én tehetek: érdemes megváltoztatnom magamat, mert úgy tapasztalom, hogy ennek hatására mások is elkezdik megváltoztatni magukat.” E szép kivitelezésű, természetfotókkal gazdagított kis füzetecske szerzői mintha hasonló elvet követnének. Többnyire egyes szám első személyben mondják el a virágvasárnaptól húsvéthétfőig terjedő kilenc nap keretébe ágyazva a nagyhét eseményeivel kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket. Közérthető, szép, egyszerű nyelven tárják elénk a lélek mélységeit. Amiket elmondanak, azok bármelyikünk személyes gondolatai, élményei, belső érzései lehetnének. Kiemelem ezt a jellegét a munkának. Véleményem szerint a kiadvány imádkozni, elmélyedni, meditálni tanít bennünket, és segít abban, hogy bűnbánattal forduljunk a Mesterhez. E sorok írója személyesen is megtapasztalta, átélte a füzetben leírt lelkiállapotokat, és - az egyik szerzővel együtt - vallja: „Húsvét figyelmeztet: együtt lehet élni a múlt szörnyűségeivel. Nem úgy, hogy elfelejtkezem róla, s nem is úgy, hogy megpróbálom végképp eltörölni, hanem úgy, hogy tudom, hiszem: nagypéntek után ott van húsvét, a gyász után a reménység ideje. Életemet nem az oldja meg, hogy visszatérek a múltba, helyrerakni azt, amiről azt hiszem, tönkrement, hanem az, hogy előretekintek - a reménység felé.” Dr. Ambrus András Lélegzetvétel. Ránk fér. Sokszor kapkodunk levegő után. Nem elég a levegő. Vagy egyszerűen áporodottnak érezzük. Kint és bent. Friss kellene... Körülöttünk, közöttünk, bennünk. Amikor kézbe vettem, fellélegeztem (csak a stílszerűség kedvéért): hát mégis lehet! így is lehet... Mégiscsak lehet... Őszinte öröm és hála töltött el, amikor megláttam. Rögtön írtam is egy SMS-t a szerkesztőknek: „Ilyenkor jó evangélikusnak lenni.” A könyvecske igazán a ma emberének szól; igényes, stílusában sokszínű; őszinte, hiánypótló. A borítója is ízléses, figyelemfelkeltő. Gyönyörűek a képek, és gondolat- ébresztő a tartalom. Evangélikus - nemcsak azért, mert sok, számomra oly kedves evangélikus lelkész van a szerzők közt, hanem mert örömöt hordoz. Örömöt, hogy mások is küszködnek a hitük megfogalmazásával, és ezt vállalják... Örömöt, hogy mégis tovább tudnak adni valamit a nagy titokból, Isten szeretetéből, a megváltás csodájából... Örömöt, hogy ilyen módon meg tudunk szólítani olyanokat is, akiket eddig nem tudtunk elérni, akik talán nem járnak templomba, de van lelkűk. Aki ránk bízottak... Osztogattam is büszkén: barátoknak, kollégáknak, orvosnak és tanítványnak. Jó, hogy volt folytatás karácsonykor, és biztató, hogy lesz folytatás. Várom. Biztos, hogy még sokan velem együtt. Mert nem csak kilenc napig éhes a lélek... Addig is vegyünk egy nagy levegőt! Gáncs Péterné Lélegzetvétel - Kilenc nap a léleknek. Szerkesztette Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2007.52 oldal, 148x210 mm, kartonált, irkafűzött. Ára: 790 Ft. Megvásárolható a kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (Budapest V., Deák tér 4.), valamint a kiadó elektronikus könyvesboltjában: http://bolt.lutheran.hu. Továbbá meg is rendelhető: Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu. Lassan, csendesen folynak a napok, egyik a másik után, szürkén, egyhangúan: a gondtalanság öröme és az üres unalom határán lebegsz. Aztán hirtelen örvény támad, áradat vesz körül: magával ragad és a mélységbe ránt, pillanat alatt elsodor boldog gondtalant és egyhangúságba fásult boldogtalant. Esélyt vagy veszélyt hoz a mélybe húzó áradat? Mélység vagy magasság ez? Nem tudod, de érzed, hogy közelebb van itt az Isten; nem hagyott el, gondoskodása körülölel. Istenem, te a tenger mélyén is ott vagy? Amikor hullámok csapnak át a fejem fölött - velem vagy? Amikor sodor az ár, és harcolni próbálok ellene hasztalan - velem vagy? Amikor fogytán az erőm, és úgy érzem, nem bírom már - ott vagy? Amikor nem veszlek észre, te akkor is velem vagy? Mindig velem leszel? Istenem, aki mindenek forrása vagy, aki életet adsz nekem s minden élőnek, aki az élet vizét adod - ingyen: te valóban itt vagy! A jelenben vagy! Olyan sokszor elsodornak a mindennapok gondjai: mint zúgó áradat, úgy vesznek körül. Sokszor észre sem veszem, hogy te minden helyzetben velem voltál. Amikor csak magamban bízom, akkor olyan gyorsan rám tör a kétség, az erőtlenség, a csüggedés. Segíts, hogy észrevegyem jelenlétedet az életemben! Mert te vagy, aki van. Most is, velem is. Segíts, hogy észrevegyelek a jelenben, a mai nap eseményeiben is! ■ Gömböcz Elvira (Lélegzetvétel, 18-19. oldal) Amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette. A katonák levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Azok ismét felkiáltottak „Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte tőlük ,JDe mi rosszat tett?” Azok annál jobban kiáltották „Feszítsd meg!” A bölcsek bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. A katonák térdet hajtva gúnyolták őt: „Üd- vöz légy, zsidók királya!" A bölcsek kinyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki, aranyat, tömjént és mirhát. A katonák azután leköpték, elvették tőle a nádszálat és a fejéhez verték Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék ■ Németh Zoltán (Lélegzetvétel, 8. oldal)
