Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-18 / 7. szám
IO 2007. február 18. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS i.nj'L.íz_________________________________________________________________ In memóriám Andorka Eszter A Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja az érdeklődőket békásmegyeri templomába (1038 Budapest, Mező u. 12.; tel.: 1/368- 6118) február 18-án, vasárnap az összegyülekezés napján. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Kézdy Péter hirdeti az igét. Délben közös ebédre várjuk vendégeinket. Délután a „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” címmel megjelent emlékkönyvet lapozgatva, barátaival és tisztelőivel Andorka Eszterre emlékezünk. 16 órakor a vecsemyén Kézdy Pál prédikál. Az alkalomra a belépés ingyenes, de önkéntes adományokat jó szívvel fogadunk. A templomban 2007. március végéig tekinthető meg Schéner Mihály Kossuth- díjas festőművész kiállítása. HIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ 1% - Rozetta Alapítvány Kérjük jó szándékú és adakozó testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk alapítványoknak adható i%-ának felajánlását a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség Rozetta Alapítványa számára, a 18250152-1-43-as adószámra tegyék meg! Adományukkal a gyülekezet szűkebb és tágabb területén élő idős, hajléktalan, hátrányos helyzetű emberek között végzett karitatív, hitéleti, valamint gyülekezeti és gyülekezetfenntartó munkát támogathatják. Sághy András, a kuratórium elnöke HIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ Honlappályázat A Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó szervezői pályázatot írnak ki a Szélrózsa találkozó honlapjának elkészítésére, karbantartására. A projekt időtartama: 2007. április - 2008. szeptember. (A találkozó időpontja: 2008. július 16-20.) Egy interaktív, izgalmas honlapot szeretnénk játékkal, fórumokkal, kép- és zenetárral. Emellett természetesen a lap folyamatosan nyújtson információszolgáltatást a szervezésről, a találkozóval kapcsolatos tudnivalókról, és adjon módot a találkozón részt venni szándékozóknak a regisztrációra. Elvárás, hogy a honlap üzemeltetője jelen legyen a találkozó idején a helyszínen, és az ott készült dokumentumokat - képeket, szövegeket - töltse fel a lapra, moderálja a fórumot. Elképzeléseink megvalósításához az alábbi ismeretekre lehet szükség: webde- sign, adatbázis-kezelés, webszerver- és PHP-ismeretek, HTML-, CSS- és flash- programozás. A pályázatok beérkezésének határideje 2007. március 5., hétfő 14 óra. Cím: MEE Ifjúsági Osztály, „Szélrózsa-honlap”, 1085 Budapest, Üllői út 24. Részletes pályázati kiírást a szelrozsa@lutheran.hu e-mail címre küldött levélben lehet kérni. HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________ A protestáns szabadegyetem konferenciája Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 2007. május 13. és 19. között rendezi meg idei akadémiai napjait. A hatnapos konferencia témája: Életmódok: lehetőségek ésfeleló'sség. Neves magyarországi, nyugat-európai és határon túli szakemberek - teológusok, szociológusok, jogászok, közgazdászok, orvosok, pszichológusok - foglalkoznak előadások, pódiumbeszélgetések és munkacsoportok keretében a teremtés, az ember és a környezet, a globalizáció, a fenntartható fejlődés, a bioetika, szenvedélyes függőségeink kérdéseivel és velük összefüggésben az egyén, az állam, a társadalom és az egyházak felelősségével. Áldozócsütörtökön Pannonhalmára látogat a konferencia: az ökumenikus istentisztelet után, amelyen Várszegi Asztrik főapát és Kuti József református lelkész szolgál, a résztvevők megismerkednek az apátsággal és szerteágazó működésével. Előző nap Bácskai Károly budahegyvidéki, majd pénteken Franko Mátyás tatai evangélikus lelkész tart áhítatot. A tudományos programot kiegészítő kultúrműsoron Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmjének vetítése, Ferenczi György és zenekarának open-air koncertje, színházi est, Makovitzky József előadása a mártír Esterházy Jánosról, kamarahangverseny és a tatai Kenderke együttes táncházestje szerepel. A záró istentiszteleten Márkus Mihály dunántúli református püspök hirdeti az igét. Jelentkezés (mielőbb, legkésőbb április elejéig): Deák Péter, Bellerivestr. 59, CH- 8008 Zürich.; tel.: 00-41-44-383-8537 (esténként); e-mail: peter.deak@zh.ref.ch. ISTENTISZTELETI REND \ i007. február 18. - Budapest Országos felügyelőnk a Fővárosi Bíróság döntéséről A Fővárosi Bíróság február 8-án elsőfokú ítéletében közszereplőnek nyilvánított hat egyházi vezetőt. Az ítélet nem jogerős. Ha az egyházi személyiségek közszereplőnek minősülnek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kiadhatja azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderülhet: együtt- működtek-e a pártállam titkosszolgálataival. Az ítélettel kapcsolatban Profile Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője elmondta: „Az evangélikus egyház tiszteletben tartja a bíróság döntését. Személyesen pedig örülök az elsőfokú végzésnek, mert így elhárul a gyanúja is annak, hogy az egyházak, egyházi személyiségek bármit is rejtegetni akarnának múltjukkal kapcsolatban.” H Forrás: Evangélikus Hírlevél A múlt terhei Természetes dolog a múlt terheitől való szabadulást célzó törekvés. Szabadulni nem mindig könnyű, sőt többnyire nagyon nehéz. A volt szocialista országok egyházai - akárcsak a társadalom - számára a múlt súlyos terhei közé tartozik lelkészek és világiak együttműködése a rezsimek állambiztonsági szolgálataival. A rendszerváltozás kegyelmi ideje nagy esélyt adott arra, hogy ettől a terhétől megszabaduljon az egyház. Annál inkább, mert többségükben, senkinek nem ártva, egy sajátos bürokráciát szolgáltak jelentéseikkel az ügynöki szerepet vállalók. Ma is, ahányszor az úgynevezett „ügynökügy” valamilyen formában előkerül, elhangzik, hogy a rendszerváltozáskor kellett volna minden hálózati személynek bűnvallást tennie, bocsánatot kérnie, és így mind az érintettek, mind az egyház tiszta lappal léphetett volna az új korszakba. Az elmúlt hetekben két esemény szembesített a múlt terhével. Az egyik: Lengyelországban harminc perccel a beiktatása előtt lemondott az egyház legmagasabb tisztségére jelölt Stanislaw Wi- elgus érsek, miután minden korábbi cáfolat ellenére bebizonyosodott ügynöki tevékenysége. A másik: hazánkban egy újságíró első fokon pert nyert a Történeti Hivatallal és hat egyházi személyiséggel - köztük D. Szebik Imre püspökkel és velem mint korábbi országos felügyelővel - szemben. A per tárgya a 2003. óta hatályos törvény értelmezése volt. E törvény szerint ugyanis a közszereplők múltbeli ténykedésével - azzal, amit ők és amit róluk jelentettek - kapcsolatos dokumentumokat köteles a Történeti Hivatal az ezekbe betekinteni kívánóknak kiadni. Azt viszont - a törvény szerint - mindenki maga döntheti el, hogy közszereplőnek tekinthető-e. A Történeti Hivatal nem adta ki aktáinkat, mert úgy nyilatkoztunk, hogy nem vagyunk közszereplők. Egyrészt a törvény értelmében fogalmazódott meg ez az álláspont, másrészt felfogásunk szerint az egyházi személyekkel kapcsolatos tényfeltárásnak az egyházon belül kell megtörténnie. A Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírója most első fokon, nem jogerősen úgy találta, hogy közszereplők vagyunk, ezért a Történeti Hivatal köteles kiadni aktáinkat az újságírónak. Némileg anakronisztikus az egész történet, hiszen a különböző prominens egyházi személyiségekről számos információ jelent már meg, nehezen ellenőrizhetően, a sajtóban. Hordjuk a múlt terheit. Érdekes volt egyfelől a média érdeklődése, másfelől reakciója a bírósági döntés után. Az érdeklődés óriási volt, jelezve az egyházak iránt ma is meglévő fokozott figyelmet. A fő reakció pedig a meglepetés volt. Nem ezt a döntést várták, hiszen a törvény szerint közszereplő az, aki politikai közhatalmat gyakorol - ez nyilván nem vonatkozhatott az egyházi személyiségekre -, illetve feladatszerűen befolyásolja a politikai közvéleményt. Ezt a második feltételt vélte a bíró a püspökökre is al- kalmazhatónak. Nehéz elfogadni, hogy ez a megállapítás helytálló lenne. Feladatszerűen - márpedig ez a törvény megfogalmazása - biztosan nem formálják a politikai közvéleményt. Talán annyiban mégis lesz pozitív hatása a pernek, hogy felgyorsítja az egyházakban folyó tényfeltáró munkát. Mert azzal csaknem egyöntetű az egyetértés, hogy az egyedül járható út - tartozunk ezzel önmagunknak és utódainknak is - a múlt korrekt feltárása, tisztázása, egy nehéz történelmi korszak lezárása. Ebben a vonatkozásban - fenntartásaink ellenére - egyetérthetünk a bírósággal. A lengyel érsek kálváriája és a magyar próbaper vitája ismét reflektorfénybe állítja a talán legizgalmasabb kérdést: miért nem vállalták az egykori ügynökök a bűnbánat, a bűnvallás, a bűnbocsánat útját, miért nem akartak megszabadulni a tehertől? Csaknem két évtized alatt többekkel - lelkészekkel és világiakkal egyaránt -lehetett. kellett igen mélyen és őszintén beszélnem erről. Történelmi, tudományos értelemben nem tartom magam szakértőnek, bár óhatatlanul sok információt szereztem e témában a múltra nézve és a jelenben is. De emberi, valamennyire lelkigondozói, pasztorális tekintetben azt hiszem, sok mindent megértettem. A lengyel érsek sorsát is. Szinte hihetetlen történet. A negyven- milliós, jellemzően katolikus országban a legmagasabb egyházi méltóság kiválasztása - a nemzeti egyházon belül és a döntést hozó Vatikánban - nyilván hosszú folyamat volt. Szinte krimiszerű a beiktatás előtt harminc perccel bejelentett lemondás. Éppenséggel nem példamutató akkor sem, ha bocsánatkéréssel párosul a visszalépés. Mert feltehető a kérdés: miért várt az érsek - és a Vatikán - az utolsó utáni pillanatig? A válasz feltehetőleg kettős - és ebben rejlik a mi ügyeinkre is egyfajta magyarázat. A főpap felkészültsége, egész pályája alapján igencsak alkalmasnak látszott a magas tisztségre. Kényszerű, ifjúkori botlásként, nem bűnként élte át az emlékké vált történetet. Ezért sem vallotta meg korábban. Ha nem vállalja a hatvanas években az ügynöki szerepet, nem mehet külföldre tanulni, nem futhatja be azt a pályát, amely ilyen magaslatra vezetett. Nehezen fogadta el (és a Vatikán is), hogy hiába az alkalmasság, ezzel a tehertétellel - ha nem is az egyházban, de a társadalomban bármikor a fejére olvashatják - nem lehet sikeres. Tüntettek mellette is, ellene is. Szerényebb íveléssel, de igen hasonlóak a mi történeteink is. A közös pont, hogy az érintettek nemcsak a saját, hanem az egyház érdekében valónak élték meg ügynöki szerepvállalásukat. Ezért nem tartották bűnnek, bár titkolni valónak igen. (Ez volt az állambiztonságiak igénye, is.) Fontos mozzanat, hogy nem ártottak - így élték át - senkinek. Ezért is fontos az objektív kutatás. Csak ez tisztázhatja, hogy a sok üresjárat, formális beszervezettség mellett kik voltak az elnyomó rendszer ügynökei úgy, hogy ártottak is. Ebben sem az ítélkezés igénye kell, hogy vezessen, hanem az igazság megismerésének a szándéka. Jó lett volna ezt a terhet nem magunkkal hurcolni, hanem megszabadulni tőle a rendszerváltozás kegyelmi eufóriájában. De ha már számos körülmény miatt így alakult, előnyre is fordíthatjuk a késlekedést. Ma már ritkaságszámba megy a lengyel érsekéhez hasonló történet. A téma egyre inkább eltávolodik az aktuálpolitikától, és az objektív kutatás tárgya lesz. Egy-egy közmegbecsülésnek örvendő egyházi személyiség ügynökmúltjának kiderülése már eddig is kijózanító hatású volt. Istené az ítélet. Mi legfeljebb azt vizsgálhatjuk, hogy lelkészek, teológiai tanárok, püspökök kényszerű vagy önkéntes megalkuvása milyen teljesítménnyel párosult, hogyan járult hozzá egy nehéz korban az egyházi értékek megmaradásához. És hálát adhatunk azért, mert ez a korszak véget ért. ■ Frenkl Róbert Ötvened vasárnapja. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 1 Kor 13,1-13: Lk 18,31-43. Alapige: Ám 3,21-24. Énekek: 441., 503. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Gémesi Andrea; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Kézdy Péter; du. 4. (vecsernye) Kézdy Pál: Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., kantátezenés) Smidéliusz Gábor; du. 6. (ifjúsági) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél n. (úrv.) Gombkötő Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Gombkötő Beáta; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Gazsóné Verasztó Teodóra; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Arpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Arpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter: Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Kovács Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László: Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel: Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Geduly Henrik püspök emlékezete Hetven évvel ezelőtt halt meg Geduly Henrik, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke, akinek megválasztásával Nyíregyháza püspöki székhely lett. Negyvenhat éven át szolgálta az evangélikus egyház híveit Nyíregyházán. Bécsben született 1866. október 24-én ároni családból. Ősei között a reformáció koráig visszamenően találkozunk evangélikus lelkészekkel. A gimnáziumot a losonci állami gimnáziumban kezdte el, és a Selmecbányái evangélikus líceumban fejezte be. A teológiát Pozsonyban végezte, ahol már harmadéves korában az ifjúság vezére volt, és szerkesztette a Gondolat című lapot. Külföldi tanulmányútra készült Haliéba, amikor a zólyomi gyülekezet meghívta segédlelkésznek 1889-ben. Két év múlva került Nyíregyházára káplánnak és az evangélikus gimnáziumba hitoktatónak. Öt éven keresztül tanította az evangélikus és református diákokat hittanra. Tevékenyen részt vett Nyíregyháza irodalmi, kulturális és társadalmi életében. A millennium évében - 1896-ban felkérésre megírta Nyíregyháza az ezredik évben című monográfiáját. Még ebben az évben megválasztotta lelkészének a nyíregyházi gyülekezet. Előbb esperes- ségi, majd 1906-ban egyházkerületi főjegyző lett, ami akkor egyben a püspökhelyettesi tisztnek felelt meg. Amikor Zelenka Pál miskolci lelkész, a tiszai egyházkerület püspöke meghalt 1910-ben, utódául Geduly Henriket választották meg. Beiktatása Nyíregyházán 1911. május 16-án történt. Az első világháború befejezéséig az Árvától Brassóig terjedő hatalmas egyházkerülethez tíz egyházmegye tartozott, két főiskola, hat főgimnázium, egy tanítóképző és hat polgári iskola működött benne. A tragikus trianoni békeszerződés után ez a hatalmas egyházkerület elvesztette egy főiskoláját, az eperjesi teológiát, öt közép- és mind a hat polgári iskoláját. Geduly Henrik az egykori eperjesi jogakadémiának Miskolcon tudott állandó otthont és létalapot biztosítani, és ugyanide hozta Eperjesről a tanítóképző intézetet, amely az ő szívós és lankadatlan utánajárása folytán kapott új épületet, internátust és tornatermet. Iskola- szeretetének legfényesebb bizonyítéka a reformáció négyszázadik évfordulójára 1917-ben alapított, jó ideig az evangélikus elemi iskola tantermeiben működő Evangélikus Leánygimnázium. 1929-ben a soproni hittudományi kar díszdoktorátussal ismerte el irodalmi tevékenységét. Választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Az 1934 és 1937 között lezajlott zsinat rangidős püspök-elnöke volt. Geduly Henrik püspök 1937. február 18-án halt meg. Ravatalát a központi elemi iskola dísztermében állították fel. Én mint kiscserkész őrt álltam ravatalánál. Sírja a nyíregyházi Északi temetőben, közvetlenül a ravatalozó mögött van. Emlékművén mellszobra látható és egy ige (a Jelenések könyve 3. részének 12. verse): „Aki győz, oszloppá teszem az én Istenem templomában.” Az általa alapított leánygimnázium épülete 1935-ben épült fel a Jósa András utcában; az intézmény Geduly Henrik halála után felvette a nevét. ■ Dr. Reményi Mihály
