Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-18 / 7. szám
‘Evangélikus Élet®? PANORÁMA 2007. február 18. 7 Együtt a zsoltárokról Zsidó és keresztény teológusok közös írásmagyarázata ► Az elmúlt évhez hasonlóan idén is közös bibliaolvasásra várnak minden érdeklődőt a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya által működtetett Párbeszéd Házába (1085 Budapest, Horánszky u. 20.). Az egyes találkozókat P. Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Házának programfelelőse vezeti. A felkért előadók: ár. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, P. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, valamint ár. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkész, címzetes teológiai tanár. A három teológus az előkészítő megbeszélésen ismét a zsoltárok olvasása mellett döntött, mert a zsoltár „nemcsak teológia, vagyis Isten szava, hanem imádság is”, és mint ilyen, kiemelt helyet foglal el mindhárom közösség vallási, liturgikus életében. A januári ökumenikus imahetet követő, négy részből álló sorozat nemcsak folytatja annak szellemiségét, de tovább is lép: a Szentírás együttes tanulmányozása a keresztény felekezetek teológusai és tagjai mellett a zsidó hitközségek teológusával és híveivel közösen történik. Az előadások - melyekre a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak - hétfőnként 19 órakor kezdődnek. Az időpontok és a témák a következők: Február 19. 8. zsoltár (A Teremtő dicsérete) • 46. zsoltár (Erős vár a mi Istenünk) • 90. zsoltár (Tebenned bíztunk eleitől fogva) Március 26. zz. zsoltár (Az igaz szenvedése és reménye) • 51. zsoltár (Miserere mei - Dávid bűnbánati zsoltára) • 73. zsoltár (Isten igazságossága) Április 23. 104. zsoltár (A teremtés himnusza) • 71. zsoltár (Öregedő ember imája) Május 21. 31. zsoltár (Ima szorongattatás idején) *130. zsoltár (De profundis... - könyörgés és bizakodás) • 150. zsoltár (Felhívás istendicséretre) ■ GaZsu A könyvek könyve az interneten A legrégibb létező bibliai kéziratok egyike, az úgynevezett Codex Sinaiticus a tervek szerint 2009- ben felkerül' az internetre. „Az on-line fakszimile a teljes Újszövetséggel és az Ószövetség felével együtt mindenki számára elérhető lesz” - jelentette be a napokban Ulrich Johannes Schneider professzor, a lipcsei egyetemi könyvtár igazgatója. Az ógörög nyelven íródott bibliai szöveg éppen úgy a 4. század elejéről maradt fenn; mint a Codex Vaticanus. Az antik korszak egyik legnagyobb pergamenkönyveként tartják számon. Évszázadokon át Egyiptomban, a Sínai-hegyen és a Szent Katalin- kolostorban őrizték; darabjai jelenleg négy különböző helyen találhatók szétszórtan. A 33,5 centiméter széles és 37,5 centiméter magas pergamenhasábokat Konstantin von Tischendorf lipcsei teológus egy papírkosárban találta meg a Szent Katalin- kolostorban 1844-ben. A szerzetesek megengedték neki, hogy a százhuszonkilenc megtalált lapból negyvenhármat magával vigyen Lipcsébe, ahol külön erre a célra készült ládában őrzik őket egy páncélszekrényben. Tischendorf 1859-ben az orosz cár támogatásával még egyszer visszatért a kolostorba, és ott további töredékeket talált. Végül is sikerült rábeszélnie a szerzeteseket, hogy ajándékozzák őket a cárnak. A Szovjetunió 1933-ban háromszáznegyvenhét lapot eladott a londoni British Museum- nak, de hat lap még ma is Szentpéterváron található. 1975-ben újabb lapokat találtak - ezt a harmincnyolc lapot ma is a Szent Katalin-kolostor- ban őrzik. Mintegy háromszáz lap azonban hiányzik, melyek az Ószövetség részeit tartalmazzák. Jelenleg a British Library, a lipcsei egyetemi könyvtár, a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtár és a Szent Katalin-ko- lostor közösen dolgozik a kézirat digitalizálásán. Tervezik egy nyomtatott fakszimile elkészítését is. M MTI Elefántcsontpart: a Szentírásról az éter hullámain Az Elefántcsontparti Köztársaságban ez év elejétől a rádió naponta olyan francia nyelvű adást sugároz, amelyben a Bibliából olvasnak fel, kommentárt fűzve az elhangzottakhoz. Ebben a nyugat-afrikai államban hetvennyolc élő nyelvet beszélnek; egymás kölcsönös megértését a francia nyelv használata szolgálja. A tizenhat és fél milliós lakosság huszonhárom százaléka vallja magát kereszténynek, negyven- három százalékuk muszlim, a természeti vallások követőinek száma pedig tizennégy százalékot tesz ki. Az országban 2002-ben kirobbant polgárháború következtében gazdasági és politikai krízis alakult ki. Az ott élők hét százaléka AIDS-vírussal fertőzött. A negyedórás, La Bible sur les ondes című műsor egy év alatt végigveszi az Ó- és Újszövetség legfontosabb részeit - adta hírül a Bibliatársulatok Világszövetsége (UBS). A tervezett háromszázhatvanöt részből már több mint kétszáznak elkészült az írott változata. A munka során figyelembe kellett venni azt, hogy a célcsoport olyan emberekből áll, akik vagy keveset tudnak a Szentírásról, vagy egyáltalán nem ismerik. A felekezetközi projektet a helyi bibliatársulat, a Trans World Radio nevű rádióállomás, valamint a Hosanna névre hallgató amerikai szervezet összefogásával valósítják meg. Reményeik szerint műsoraik elérik Afrika más francia nyelvű államainak hallgatóit is. H Forrás: www.dbg.de A „szlovén Luther”, Primus Trüber A kétmillió lakost számláló Szlovéniában csupán mintegy ötvenezer protestáns él; a népesség nyolcvankét százaléka katolikus. Az országban mégis nemzeti ünnep a reformáció napja, október 31-e, és az új EU-tagál- lam egyeurós érméjén Primoz Trubar - németesített nevén Primus Trüber -, a „szlovén Luther” képmása látható. Trüber 1508. június 8-án a Ljubljana melletti Rascicában született. Katolikus papnak készült, 1548-ban azonban - megváltozott hitbeli meggyőződése miatt - menekülnie kellett. Katekizmusát (Catechismus in der Win- dischenn Sprach), amely erősen támaszkodott a példaképek, Luther Márton és Johannes Brenz írásaira, Németországban vetette papírra, megteremtve ezzel a szlovén írott nyelvet. A Bibliát Kempten- ben kezdte el anyanyelvére fordítani. Egészen haláláig a fordítói munkának szentelte magát; Derendingenben (ma Tübingen egyik városrésze) jelent meg 1566-ban a zsoltárok szlovén fordítása, 1567-ben egy szlovén énekeskönyv, 1582-ben pedig a teljes Újszövetség. A Szentírást horvát nyelvre is lefordította, emellett dalok, traktátusok, egyházi rendek és posztillák köther tők a nevéhez. Primus Trüber 1586. június 28- án hunyt el. Az ő hatásának tudható be, hogy a szlovének és a horvátok latin betűkkel írnak. M A www.sonntagsblatt-bayem.de írása nyomán Valóság és vízió Hosszú előkészítés után január 25-27-én Wittenbergben tartották német evangélikus testvéreink az egyház jövőjével foglalkozó kongresszusukat. A helyszínválasztás természetesen szimbolikus jelentőségű. Azt a szándékot hivatott nyomatékosítani, hogy tíz évvel a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója előtt a történelmi, lutheri szellemben induljon meg a reform- folyamat, mely az egyházat képes lesz felkészíteni az elkövetkező évtizedek kihívásaira. A kihívások Wittenberg utcáin is jól láthatóak. Az NDK építészeti és stiláris maradványai nem űzik el ugyan a hely lutheránus szellemét, de persze nagyon is emlékeztetnek arra az időszakra, amikor a reformátor jelentőségét csupán az osztályharcban betölteni vélt szerepe miatt méltatták. A nyugati fogyasztói társadalom jól ismert attribútumai természetesen szintén jellemzik az utcahíján egyházkerületeknek - számának csökkentését, gazdálkodásuk korszerűsítését, a nem kielégítően működő intézmények tevékenységének felülvizsgálatát. Pál apostol szellemében - „Mindent megpróbáljatok: a mi jó, azt megtartsátok! (iThessz 5,21; Károli-for- dítás) - módszeres átvilágításra buzdít a dokumentum; ennek során persze az emberi viszonyokat is vizsgálat tárgyává kell tenni. A megújulás záloga a minőségbiztosítás - írják a szerzők -, melynek érvényesülnie kell az egyházi alaptevékenységben is. A belső viszonyokban és a külvilágnak mutatott megnyilvánulások során meg kell határozni azokat a viszonyítási pontokat, melyek alapján a sokféleségben is biztos támpontokat kaphatunk a végzett munka minőségének megítélésekor. „Bepchmarkolni” kell az egyházi tevékenységeket - mondják a szerzők a modern menedzsernyelvet alkalmazva. képet, de amire Luther valószínűleg végképp nem számított: a főutca egyik török büféjében a jellegzetes húsos szendvicset a hely és a multikulturális kor szellemének egyaránt engedelmes- kedve így hívják: Luther Döner. A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) az elmúlt ősszel mintegy százoldalas vitairatot adott ki A szabadság egyháza címmel. Ez volt Wittenbergben Wolfgang Huber berlin-brandenburgi püspök, az EKD elnöke bevezető előadásának témája is. A szabadság mint a lutheri teológia egyik kulcsfogalma és a modern ember megannyi kísértést magában rejtő életének alapértéke Huber szerint meghatározza a valósághoz fűződő viszonyunkat, s egyben kijelöli a vízió horizontját is. Előre kell bocsátanom, hogy a megjelent dokumentum nagyon sok kritikát kapott egyértelműen világias jellege miatt. Maga a cím is felháborított néhányakat, hiszen „hogy lehet Jézus Krisztus egyházát a szabadság egyházává leminősíteni?” A jelenlévők és az egyházi közvélemény többsége azonban elfogadta, hogy nem feltétlenül istenkáromlás, ha a korszerű közgazdaságtan, szervezet- és kommunikációelmélet fogalomrendszerét próbáljuk egyházi viszonyaink leírására alkalmazni. A dokumentum természetesen a jelenlegi helyzet alapos elemzésével kezdődik. Mi is ismerjük a szekularizáció mértékét, a társadalom elöregedését és a „New Age”-ideológiák felvirágzását, melyben ugyanakkor akár egy új vallási reneszánsz megjelenését is sejthetjük. A vitairatban részletesen olvashatunk a templomok elnéptelenedéséről - különösen az egykori NDK területén jellemző ez a helyzet - és az ebből eredő pénzügyi problémákról. A szervezeti kérdések kapcsán felveti a dokumentum a Landeskirchék - nevezzük jobb Huber püspök megnyitó előadása után számos hozzászólás hangzott el; azt, hogy ki kaphat szót, sorsolással döntötték el. Terjedelmi okok miatt e hasábokon nem lehet minden részletre kitérni, ezért csak néhány hozzászólást emelek ki. Egy teológushallgató a jelenlegi lelkészképzés túlzottan elméleti jellegét kifogásolta, ugyanakkor helyeselte a vitairatnak a lelkészjelöltekre vonatkozó követelmény- rendszerét: élő hit, vezetői és jó kommunikációs képesség, alkalmasság a „csapatjátékra”. A gyakorlati teológia göttingeni professzora azt emelte ki, hogy a belső viszonyait tisztázó, élő egyháznak nem kell attól tartania, hogy a külvilág nem érdeklődik iránta. Azt a szűk mezsgyét kell megtalálnunk, melyen járva érzékenyen reagálhatunk a korszellem hatásaira, de mégsem válunk a részévé. Egy másik hozzászóló az egyház és a gazdasági élet közeledésének szükségességét vetette fel. Az evangélikus egyház, mint Németország legnagyobb munkaadója, nem kerülheti el, hogy minden egységében racionális gazdálkodó szervezetként működjön. Ez nem vezethet a küldetés akár csak részleges megkérdőjelezéséhez sem, de szükségessé teszi a módszerek megújítását. Jó ismerősünk, Johannes Friedrich bajor püspök az ökumené perspektíváiról szólt. Véleménye szerint 2030-ig mindenképpen meg kellene születnie egy közös evangélikus-katolikus bibliafordításnak, és a két nagy egyháznak a diakónia területén is szorosabban együtt kellene működnie. Egy parlamenti képviselő arról szólt, hogy az egyháznak fontos szerepet kell vállalnia a kulturális alapellátásban. Tudjuk jól, hogy „az ötödik evangélista”, Johann Sebastian Bach milyen fontos missziós eszközt adott a kezünkbe. Ugyanakkor az egyházzenén túl is vannak lehetőségek: közösségi tereinket egyre inkább meg kell nyitnunk a képzőművészet, az irodalom számára. A szükséges változások meghatározását a tizenkét tematikai súlypont köré csoportosították a szerzők, melyeket Leuchtfeuer- nek, jelzőtűznek neveztek. Ezek adták a szekcióülések témáját is. Az egyház tevékenységének minden területét átfogó kérdéskörök (diakónia, gazdaság, oktatás, sajtó stb.) közül magam azt választottam, melynek címe alapján a leginkább általános képet kaphattam a jelenlévők gondolatvilágáról. Az én szekcióm címe Haza, identitás, minőség volt. Az ülés tartalmi részleteinél talán még tanulságosabb volt a módszertan, mellyel a két moderátor összegyűjtötte, rendszerezte, „üzenetekké” fogalmazta a résztvevők gondolatait. Sokan megmosolyogják, amikor felnőtt emberek nagy táblákra különböző színű és alakú kartonlapokat ra- gasztgatnak, vizuálisan is megkülönböztetve így a vita különböző szálait. Wittenbergben püspökök, laikusok, diakonisszák, egyetemi tanárok, nagyvállalatok menedzserei ragasztgattak lelkesen, így sikerült a harmincfős szekció minden számottevő felszólalását röviden rögzíteni, a hasonlóságokat, különbségeket kiemelni, fontos végkövetkeztetésekre jutni. Minden eszmecsere magában rejti a konfliktusok lehetőségét. Ha arra törekszünk, hogy mindenki őszintén fejtse ki a véleményét, akkor szükségszerű az ütközés. Az ellentéteket nem lehet azzal a hangzatos szlogennel elintézni, hogy „sokféleségünk egységében rejlenek értékeink”. Ezért tehát minden új álláspont megfogalmazásához, kezdeményezés elindításához először is bátorság és bizalom kell. Bizalom abban a közösségben, mely hazát, otthont nyújt, elengedhetetlen része az identitásunknak, és minőséget követel meg a mindennapokban. Huber püspök zárszavában a konfliktusoktól sem visszarettenő együttgondolkodás képességét kívánta a jelenlévőknek a következő reformévtizedre. Helmut Schmidt korábbi német kancellártól származik a mondás, mely szerint „akinek víziói vannak, sürgősen keresse fel a szemorvosát”. Az egyébként oly kiváló idős német politikus szállóigévé vált mondata gyakran bukkant fel német hitsorsosaink konferenciájával kapcsolatban is. A reálpolitika nagymesterének szavait néhány kommentár még azzal a felvetéssel is kiegészítette, hogy vajh mit szól a Jóisten ehhez a szánalmas emberi próbálkozáshoz. Erre a kérdésre egyébként a résztvevők maguk is keresték a választ, ki-ki kegyessége mértékének megfelelően próbálta feldolgozni és megválaszolni: ha árad a kegyelem, akkor mi lehet egyáltalán a mi feladatunk az egyház sorsával kapcsolatban. A németül tudóknak őszintén ajánlom mind a vitairatot, mind pedig a Németországi Evangélikus Egyház honlapján (www.ekd.de) megtalálható kongresszusi hozzászólásokat, eredményeket. Óriási a különbség német testvéreink helyzete és a mi helyzetünk között. Ugyanakkor a modem világ közel azonos jelenségeivel kell szembesülnünk, ezért a jövőről való gondolkodás wittenbergi módszertanára érdemes odafigyelni. A nem is olyan távoli jövőben mi sem kerülhetjük el, hogy a mindennapos ügyeken és problémákon túl arról is elgondolkodjunk, milyen egyházat hagyunk gyermekeinkre. ■ Prőhle Gergely
