Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-23 / 51-52. szám
‘Evangélikus ÉletS KRÓNIKA 2007. december 23-30. >► 19 Id. dr. Fabiny Tibor (1924-2007) szenvedélye volt a családkutatás, de nemcsak a maga ősei után vizsgálódott, hanem örömmel göngyölítette fel a másokhoz fűződő rokoni szálakat, vagy derítette ki a magyar múlt és jelen közéleti kiválóságainak evangélikus gyökereit. Örömmel és odaadással vállalta a Fébé Diakonissza Egyesület választmányi elnöki tisztét is. , Színes egyéniség volt, akit nem mindennapi tenni akarás hajtott. Nemcsak elvégezte a rábízott feladatokat, hanem mint valami ötletgyáros mintha folytonosan azon gondolkodott volna, miképpen lehetne egyházunkban megoldásra váró ügyek végére járni, egyes embereknek (gyülekezeti tagoknak és lelkészeknek) testreszabott munkamezőt találni, az ismert feladatokhoz rátermett embert rendelni. Elképzeléseit pedig nem tartotta meg magának, hanem másokat is igyekezett megnyerni az ügynek. Ilyen módon ösztönzően hatott mindannyiunk gondolkodására és cselekvésére. A kor, amelyben élt, másokhoz hasonlóan rá is kényszerífett kompromisszumokat, amelyek némelyikét esetleg tudatosan vállalta, de mindig úgy, hogy állandó és nyughatatlan keresője maradt újabb és jobb lehetőségeknek. Felejthetetlen számomra az az utazás - talán 1982-ben volt -, amikor Pozsonyba tartva Káldy Zoltán püspököt a vonaton szinte az egész úton odáig, majd visszafelé is egyre csak azzal ostromolta, hogy kérje vissza az államtól a fasori gimnáziumot. Rendkívüli módon bántották a sajnálatos módon még az egyházban is tapasztalható magánéleti bűnök és szolgálati visszásságok. Ezek miatt valósággal szégyenkezett. Számos alkalommal egyenesen megmondta a véleményét. Szent türelmetlenség égette. Ezért még összeütközéseket is kész volt vállalni. Tudta, hogy olykor naivnak vagy konzervatívnak tartják vagy éppen megmosolyogják. Az ilyen dolgokon, még ha fájt is, túltette magát lankadatlan aktivitásával és csügge- detlen reménységgel. Sokoldalú tevékenységét és színes személyiségét a maga teljességében felrajzolni most képtelenség. E hiányos és rövid számbavétel azonban úgy egész, ha nem merül feledésbe, hogy evangé- lizációs elkötelezettség és missziói hevület hajtotta. Krisztus evangéliumának elkötelezettje, Krisztus evangéliumának sáfára volt. Gazdaggá tett és megáldott általa a szent és irgalmas Isten. Legyen övé a dicsőség. ■ Dr. Reuss András Pályázat A Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriuma pályázatot ír ki Túroczy Zoltán és az 1948-as egyezmény címmel. A pályázóknak levéltári kutatásaik eredményeit is feldolgozó-jegyzetekkel együtt 100-150 ezer karakter terjedelmű - dolgozatukat 2008. szeptember 30-ig kell postára adniuk. A pályázat nyitott. A jeligés dolgozatokat egy példányban és elektronikus adathordozón kell megküldeni az alapítvány székhelyének címére (1015 Budapest, Batthyány u. 59. mfszt. 6.). Az első díj 100 ezer, a második 60 ezer, a harmadik 40 ezer Ft. (A pályadíjak nettó összeget jelentenek.) Eredményhirdetés a 2008 adventjében megrendezendő alapítványi napon. Egyéb információk az alapítvány honlapján olvashatók: http://turoczy.lutheran.hu. A Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriuma HIRDETÉ^ Szentföldi utakra hívunk 2008-ban is! Folytatja a tizennyolc éve zökkenőmentesen megvalósított zarándokutak szervezését, bibliai helyek fölkeresését az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK). Ezek az utak lehetővé teszik, hogy a rajtuk részt vevők közvetlen és személyes tapasztalatokat szerezzenek a bibliai helyszíneken - 2008-ban, a Biblia évében is, amikor minden magyar keresztény felekezet fokozottan figyel a Szentírásra. 2008-ban két látogatást szervezünk Izraelbe. Az első május 15. és 22. között (8 nap/7 éjszaka) „Jézus nyomában” jár majd Ga- lileában (Názáret, Kapemaum, Kána, boldogmondások hegye), Júdeábán 0eru- zsálem, Betlehem, Holt-tenger), de a Földközi-tenger partján is (Cezárea, Akkó, Joppe). Az út ára félpanzióval 245 000 Ft, amely minden költséget tartalmaz. A második - egyiptomi és jordániai szent helyekkel bővített - út szeptember 9. és 18. között lesz. Ara az alakuló körülményektől függően később válik ismertté. Mindkét út előkészületeiről részletes tájékoztatást ad az ÖTK (1114 Budapest, Bocskai u. 15.; tel./fax: 1/466-4790) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624). Színes egyéniségét, sokoldalú munkásságát egybefoglalni nem kicsiny vállalkozás. Sokoldalúságát mi sem mutatja jobban, mint hogy miután jogi diplomát és államtudományi doktori címet szerzett (1946), és néhány évig banktisztviselőként dolgozott (1946-1949), teológiai tanulmányokat folytatott (1949-1953), lelkésszé avatták (1953), majd Pápán segédlelkészként szolgált (1953-1954), amelyet Csöglén (1954-1964), s utána Miskolcon (1964-1968) gyülekezeti lel- készi munka követett. Az emberi kapcsolatteremtés és -megőrzés különleges képességével megáldva, valamint az irántuk érzett felelősséggel és nagy szeretettel tartotta számon gyülekezeteinek tagjait és leszármazottaikat, de munkatársait is, és ha lehetett, segítette őket egész életében. Az egyháztörténeti munka a lelkészi szolgálat kezdeteitől fűtötte, így lett az Evangélikus Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékén tanszékvezető-helyettes (1967), majd teológiai tanár (1969). Hamarosan az evangélikus országos gyűjtemények szervezője (1971-től), az Evangélikus Országos Múzeum megszervezője és igazgatója (1979), 1979-89 között pedig három ízben dékán. Hazai gyülekezeteink éppen úgy, mint külföldi hittestvéreink, egyháztörténetünk szakavatott kutatójának és ismerőjének tekintették, s így volt egyházunk egyik legismertebb képviselője is. Tagja volt számos tudományos társaságnak, vendégelőadásokat tartott hazai és külföldi egyetemeken, de készséggel adott elő vagy hirdetett igét - a Deák téri gyülekezeten kívül, ahol egy időben presbiteri tisztet is betöltött - kicsiny és távoli gyülekezetekben is. Valósággal Kulcsár György lendvai prédikátor emlékezete Hála a Lendvai Galéria - Múzeum igazgatójának, Gerics Ferencnek, Lendva községnek, valamint a különböző magyar és szlovén szervezeteknek, 2001-ben és 2007-ben megjelent Kulcsár György két művének a hasonmás kiadása Hubert Ildikó irodalomtörténész kísérő tanulmányaival. Alsólendvára érkezése előtt Kulcsár Györgynek talán a Felfölddel lehetett szorosabb kapcsolata. 1577-ben bekövetkezett haláláig Bánffy Miklós védelme alatt először iskolamesterként, majd lelkészként, udvari papként tevékenykedett Alsólendván. Népszerű postillás- kötetét háromszor is kiadták a 16. században: Postilla, az az evangeliomoknac, mellieket esztendő által a keresztyénec gyöle- közetibe szoktac oluasni es hirdetni, prédicatio szerint való magyarázattia. Az 1574. évi első kiadás egyik példánya megtalálható a soproni evangélikus gyülekezet könyvtárában is. 2001-ben hasonmás kiadásban jelentette meg a Lendvai Galéria - Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). Kulcsár megérdemli újrafelfedezését, hiszen több mint ezeregyszáz lapos prédikációi a ma élőkhöz ugyanúgy szólhatnak, mint hajdani gyülekezetéhez: erkölcsnemesítő, vigasztaló, a gyakorlati életben útmutató igehirdetések. Világos, sokszor lírai stílusú, hangos olvasással jól csengő prózája ma is élvezhető olvasmány. Halálról szóló, mindössze egyetlen példányban fennmaradt elmélkedéseinek (Az halálra való keszöletröl rövid tanos- sag..., 1573) újrafelfedezése id. Fabiny Tibor és Nyíri Sándor érdeme. Az 1990-es kiadás során tanulmányaikban bemutatták Bánffy Miklósnak, a patrónusnak a szerepét, Hojjhalter Rudolfnak, a nyomdásznak a pályáját, Kulcsár lelkipásztori tevékenységét, művei stílusát és helyesírását. A jó halálra felkészítő könyvecske 2007-ben újra megjelent a Balassi Kiadó hasonmás sorozatában (Bibliotheca Hun- garica Antiqua). Kedvcsinálóként álljon itt a könyv négy részének a címe: 1. Először szólok az embernek életinek rendiről. 2. Az halálra való készületről. 3. Az ördögnek kísértétiről. 4. Az vigasztalásokról, melyekkel az hívek magokat vigasztalják az halálnak előtte, és az halálnak óráján is. A 2007-ben, reformáció ünnepén megrendezett lendvai emlékülésen többek között Smidéliusz Zoltán (a Magyar- országi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke), Emisa Géza püspök (Géza Emisa, Szlovén Evangélikus Egyház), Márkus Mihály püspök (Dunántúli Református Egyházkerület), Hubert Ildikó (ELTE), Kepe Zoltán (Lendvai Galéria Múzeum) és Dippold Péter (OSZK) előadásai szóltak Kulcsár György pályájáról, a hasonmás kiadásról és a környék egyháztörténetéről. A lendvai lokálpatriótáknak köszönhetően szobor is készült a prédikátorról. A városháza előtti Kulcsár György- szobornál megállva emlékezhetünk a 16. századi virágzó magyar protestáns kultúrára. Köszönet mindazoknak, akik azon munkálkodnak, hogy Kulcsár György művei irodalmi és egyházi életünkben élővé váljanak. ■ H.G. Lichard Dániel, a szlovák nemzetébresztő lelkész Lichard Dániel Gábriel (a szlovák nyelvű forrásokban Dániel Gabriel Lichard) 1812. január 17-én született a felvidéki Zólyomlipcsében (szlovákul Slovenská L’upca), ahol édesapja evangélikus lelkészként szolgált. Tanulmányait 1821 és 1823 között a rimaszombati (Rimavská Sobota) protestáns gimnáziumban, 1823-tól 1828-ig Késmárkon (Kezmarok), az evangélikus líceumban végezte, majd 1828-tól 1834-ig a pozsonyi (Bratislava) lutheránus líceum diákja volt. Miután apja meghalt, Lichard lelki és anyagi értelemben is nehéz helyzetbe került. 1832-ben egy tehetős pozsonyi kereskedőcsaládnál vállalt nevelői állást. Mindez azonban előmenetelét is szolgálta: tanítványával beutazta Itália északi vidékeit, és eközben több nyelvet is elsajátított. Teológiai tanulmányait 1834 és 1837 között Bécsben végezte, lelkészi munkáját pedig Martonháza (Ochtiná) gótikus templomában kezdte meg 1837-ben. 1838-ban ajánlottak fel számára tanári állást Selmecbányán (Banská Stiavnica), az evangélikus líceumban, ahol matematikát és természettudományokat oktatott. A tanítás mellett matematika- és nyelvtankönyvet írt, illetve tanárként, később újságíróként és lapszerkesztőként jelentős erőfeszítéseket tett a fizika és egyéb természettudományok, így a csillagászat népszerűsítése érdekében. Lichardot a „tót atyafiak” a szlovák közművelődés egyik meghatározó személyiségeként tisztelik, működését a szláv népcsoport nemzeti önazonosságát megteremtő küzdelem egyik fontos elemének tartják. A történelmi Magyar- ország nemzetiségi viszonyai között azonban a többségi magyarság szempontjából működése ettől lényegesen eltérő hangsúlyokkal értelmezhető. Lichard Selmecbányán diákjai körében szlovák irodalmi kört szervezett, illetve tagja volt az 1863-tól működő nemzetébresztő csoportosulásnak, a Matica slovenskának („szlovák anyácska”). Több kötete is ebben a szellemben fogant: Beszéd a szlovák nép memorandumáról (1861), Beszélgetések a Matica slovenská- ról (1865), Szlovák gazdasági képes olvasókönyv (1882). A magyar nyelvet nem bíró Lichard 1838-1839-ben Petőfi Sándor tanára volt; Selmecbányán hittant, „római régiségeket" és magyar történelmet tanított neki. Az ő nevéhez fűződik Petőfinek a magyar történelemből való megbuktatása; e tárgyat egyébként a retorika részeként, latin nyelven tanították az intézményben. A bukás hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi magyar költőfejedelem elhagyni kényszerült az evangélikus líceumot. Az iskola légköre nem volt mentes a nemzeti előítéletektől, ám ezek Petőfiben az ellenkező hatást váltották ki: ekkor határozta el, hogy nevét megmagyarosítja, és lelkesen csatlakozott az ottani ifjak magyar társaságához. Lichard 1844-ben Szakolcára (Skalica) került lelkésznek, 1846-ban pedig egy teológiai vonatkozású műve jelent meg Az ágostai evangélikus vallás rövid tankönyve címmel. Betegsége miatt 1847-ben leköszönt egyházi hivataláról. Ezt követően szerkesztői, újságírói és írói tevékenységéről kell megemlékezni, de foglalkozott például vidéki takarékszövetkezetek működési modelljének a kialakításával is. Szlovák nyelvű gazdasági hetilapot, majd politikai folyóiratot szerkesztett. 1849-től 1861-ig Bécsben dolgozott a Slovenské no- viny című napilap társszerkesztőjeként. 1861-ben visszatért Szakolcára, szlovák kalendáriumot és gazdasági folyóiratot szerkesztett és adott ki. Ezt a munkáját 1882. november 17-én - egyes források szerint 7-én - Szakolcán bekövetkezett haláláig végezte. ■ Rezsabek Nándor
