Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-16 / 50. szám
6 2007. december 16. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS ► Vajon az adventi koszorú korunkban csak a családi asztalra, a templomokba való? A betlehemezés már csak múzeumi foglalkozások vagy iskolai ünnepségek karácsony táján „kötelező programpontja”? Esetleg kiváló alkalom gyülekezeteink lelkészei és tagjai számára arra, hogy településük főterén megszólítsák az embereket, és megosszák velük advent üzenetét? Hazánk jó néhány községében-városában a helyi evangélikus közösség aktív résztvevője az ott élők közös adventi készülődésének. Az alábbiakban ilyenekről igyekszünk - korántsem teljes - körképet nyújtani olvasóinknak. Esténként adventi kalendáriummá alakul a Parlament: sötétedéskor színes fényjáték vetül az épület Kossuth téri homlokzatára. Szentestéig minden délután kinyílik egy- egy virtuális ablak, amely mögött karácsonyi motívumok láthatók. A meg nem vehető dolgok dicsérete A Mikulás mellett a Kisjézus üzen nekem és minden arra járónak egy villamosmegállóban kiragasztott plakáton: „A fokozott áruvásárlástól még egyetlen kapcsolat se javult meg.” Maga az üzenet ugyan közhely, ám ezzel együtt - vagy épp ezért - igazságot fogalmaz meg. Lehet velem nem egyetérteni, de nekem - magamra gondolva - minden esztendőben az az érzésem, hogy én akkor akarnék feltétlenül ott lenni minden számomra elérhető karácsonyi vásáron, plázában, bevásárlóközpontban, ha rossz lenne a lelkiismeretem. Ha az elmulasztott beszélgetéseket, a barátaimra, családtagjaimra rá nem szánt időt, a nekik nem szentelt figyelmet anyagi javakkal próbálnám kompenzálni. És ezért ilyenkor szinte semmi sem számítana. Ezért igyekszem résen lenni, nehogy görcsösen, szinte mindenáron adni akarjak - szeretetem nagyságát bizonyítandó lehetőleg minél drágább ajándékot. Nehogy megtörténjék, amit most még elképzelhetetlennek tartok: tudniillik hogy én is egy legyek a sók „nagy- ajándék-vásárló” közül, és - amint a hírek között elhangzott - esetleg talán még hitelt is felvegyek azért, hogy vásárolni tudjak... Vajon melyik a fontosabb, birtokolni vagy létezni? - teszem fel magamnak önkéntelenül is a kérdést ilyenkor minden esztendőben, Erich Fromm ismert könyvének címét idézve. A válasz számomra mindig gyors és egyértelmű: létezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnám: a léthez hozzátartozik a birtoklás is, vagy hogy ne örülnék egy-egy apró, kedves ajándéknak, legyen az saját kézzel készített vagy vásárolt olcsó apróság. Az interneten olvasott kínai tanítást sem feledem: „Vehetsz házat, / De otthont nem; / Vehetsz ágyat, / De álmot nem; / Vehetsz órát, / De időt nem. / Vehetsz könyvét, / De tudást nem; / Vehetsz pozíciót, / De tiszteletet nem; / Megfizetheted az orvost, / De az egészséget nem. / Megveheted a lelket, / De az életet nem: / Megveheted a szexet, / De a szerelmet nem.” Karácsony közeledtével azt már én teszem hozzá mindehhez: telerakhatod a feldíszített karácsonyfa alját szebbnél szebb, drága ajándékokkal. Mert ezeket megveheted. De az ünnep meghittségét, családtagjaid közelségét, az őszinte, problémákat, konfliktusokat tisztázó beszélgetéseket, lelket erősítő emberi kapcsolatokat nem. Ezekért - jól tudjuk - mindenkinek magának kell tennie nap mint nap. És létezik olyasmi is, amiért semmit sem tehetünk, legfeljebb Istentől kérhetjük: ez a hit ajándéka. Annak viszont semmi akadálya, hogy buzgón és gyakran kérjük, követve a Szentírás útmutatását: „Kérjetek és adatik nektek..." (Mt 7,7) Tartsuk ezt szem előtt karácsonykor is. Különösen akkor! Ne feledjük, hogy „a fokozott áruvásárlástól még egyetlen kapcsolat se javult meg”, nem adatott békesség sem közöttünk, emberek között, sem Isten és az egyes ember között. ■ G.Zs. Tordason öt éve, 2002 óta rendezik meg az adventi időszakban a vasárnap délutáni ünnepségeket a helyi művelődési ház előtt. Az alkalmakon minden korosztály képviselteti magát: az idén óvodások, iskolások, tánckör és asz- szonykórus szerepelnek-szerepel- tek egy-egy vasárnap. Az együttlé- teken köszöntésképpen bibliai idézetek hangzanak el (ebben az évben Nagy Gábor evangélikus teológushallgató olvasta fel őket). A műsor után sütemény, tea és forralt bor mellett volt lehetőség az ismerkedésre, beszélgetésre, és aki akart, az adventi vásár kínálatából is válogathatott. A békéscsabai Korzó téren nemcsak a kézművessátor kis faházai kapnak helyet minden év decemberében, hanem egy - a betlehemi történetet megjelenítő üvegfestményt rejtő - fülke, valamint egy nagy adventi koszorú is. Ez utóbbi fényeit a négy legnagyobb felekezet képviselői.lobbantják fel szombatonként a kora esti órákban. December i-jén, amikor Benkő Donát, az evangélikus gyülekezet ifjú tagja meggyújtotta az első mécsest, Kutyej Pál igazgató lelkész beszélt az adventi várakozás jelentőségéről, az evangélikusok ifjúsági csoportja pedig énekkel hirdette a karácsonyi örömhírt. A második gyertyát a katolikusok gyújtották meg, majd a helyi református és baptista közösség tagjai közreműködésével lobbannak fel a mécsesek. Az egyes felekezetek minden alkalommal zenés vagy irodalmi összeállítással ajándékozzák meg a békéscsabaiakat. Zalaegerszegen advent minden szombatján kulturális programok zajlanak a városháza előtt, a karácsonyfa körül. Zene szól, művészeti foglalkozásokon vehetnek részt az érdeklődők. A cél: a hagyományok felelevenítésével közelebb hozni az ünnepet az emberekhez. Az utolsó szombat este ökumenikus istentisztelet keretében mindenkit köszöntünk, ezért ezt az ünnepet „mindenki karácsonyának" nevezték el. Az egyes városrészek lakói a város több pontján állítottak karácsonyfát, a szűkebb közösség összetartozását erősítendő. A Páterdomb nevű városrészben adventi esteket tartanak a három felekezet - katolikus, református, evangélikus — lelkészei. Az advent harmadik vasárnapját megelőző pénteken és szombaton egyházközségünk fiataljai betlehemessel látogatják meg otthonukban a gyülekezet tagjait. Második éve rendezik meg a városi adventi gyertyagyújtást Zalaszentgróton. Császár József polgármester kezdeményezése nyomán a városban élő virágkötők készítik el a körülbelül három méter átmérőjű koszorút. A helyi művészeti csoportok hétről hétre színvonalas előadással készülnek minden egyes alkalomra. Ebben az évben advent első vasárnapján az általános iskola kórusa adott műsort. Az első gyertyát Koczor György evangélikus lelkész gyújtotta meg, míg a többit a város nevezetes szülöttei, köztiszteletben álló polgárai. Sajnos tavaly már az első hét után megrongálták a koszorút, ellopták róla a gyertyákat, ezért a „felújítás” után a vasárnapi ünnepségeket követően beszédték őket. Ebben az évben az eredeti bizalommal kezdtek neki az ünnepségsorozatnak. Egész héten teljes díszében pompázhat az adventi koszorú. Reménység szerint egészen karácsonyig figyelmeztethet majd a Megváltó eljövetelére való készülésre. Szeged megmutatja, hogy nem csak világvárosok tudnak felvonultatni különleges karácsonyi vásárokat. Hatalmas adventi koszorú, közös gyertyagyújtás hétről hétre, pompás fenyőfa, szalmabála színház fergeteges előadásokkal, népi betlehemesek, hazai kézművesek kirakodóvására, lángos és forralt bor, testet-lelket melengető tüzek várják mindazokat, akik a jászolhoz igyekeznek. A harmadik adventi gyertyát december 16-án, vasárnap este öt órakor közösen gyújtja meg Király Levente, Szeged díszpolgára, a nemzet színésze és Makoviczky Gyula evangélikus lelkész. ül i i ül i _ Kitti r± * - i ax 8 B • ' áÉB * V ! f u Á r T J ", $ ^ gfc .» ? * -.*■'** ** ' *1 ; w & ■yn u 11* Tf. * •*..,, ÜÉÉs m — »r, ^ O 1 1 W' * /
